2012. június 24., vasárnap

Sport is about up and downs (Valencia)

Ilyen a sport, egyszer fent, egyszer lent (Fernando Alonso)

A bőség zavarában állok neki ennek a bejegyzésnek, hiszen annyi mindent lehetne és lenne érdemes leírni, hogy nem egyszerű választani mivel is kezdjek. Valencia. Kollégáimmal beszéltünk arról a napokban, hogy Valencia jövője felett gyülekező setét fellegek mennyire nem zavarnak minket. Hiszen itt jellemzően roppant eseménytelen, minimális előzéssel tarkított futamokat szokták "szórakoztatni" a közönséget, ami után a királykategória kocakritikusai ismét elégedetten csettintenek, na ezért nem nézem én a forma-1-et. Hát most meg csak pislogok, hiszen az elmúlt két versenytől eltekintve amúgy is frenetikus évad koronáján egészen egyértelműen ez a futam a legszebb ékkő eddig. A futam elejétől, gondoljunk csak az első körös akciók hosszú sorára, a legutolsóig feszített izgalom uralta a pályát.

2012. június 10., vasárnap

I loved every single minute (Montréal)

Minden egyes percét imádtam (Lewis Hamilton)

Az álmosan induló montreali futam egy igazi ünneppel ért véget. Ünneppel, ha azt tekintjük, hogy az elején borzasztóan unalmas vonatozásnak tetsző verseny egy igazi ereszd el a hajamba torkollott, de főleg ünnep, azt látni, hogy a sebesség győzedelmeskedni tudott a spóroláson. Mind az előző versenyhétvége, mind ennek a futamnak az első fele ugyanis a spórolásról szólt. Nem is lett volna ez igazán másként most sem, ha Alonso és Vettel nem kísérlik meg a lehetetlent és próbálják meg több mint 50 körös lágyakon befejezni a futamot. Az egész oda vezethető vissza, hogy míg korábban az első kör a kerékcserét követően még nem volt igazán gyors, pár kör kellett ahhoz, hogy a gumik igazán felmelegedjenek, addig Hamilton már a második kiállását követő első körben is rendkívül gyorsan ért körbe a pályán. Annyira, hogy ezzel kompenzálni tudta a jobb hátsó kerekével történt, nagyjából egy másodpercet kóstáló apróbb malőrt is. A Ferrari és a Red Bull is ekkor dönthetett a kint maradás mellett, hiszen egyrészt úgy vélték, hogy Lewis elé már nem fognak tudni visszaérni, de a tempójuk rendben volt – legalábbis az addigi spórolós sebességekhez képest. Utóbb kiderült, tőlük túl bátor volt ez a próbálkozás, de azt, hogy az ötlet mennyire nem volt halva született, azt Grosjean második helye fémjelzi igazán, hiszen ő ugyanezen a taktikán volt. Igaz az első cseréjét picivel eltolta Fernandoékhoz képest, de ez önmagában nem magyarázza az utolsó körökben köztük kialakult 3 másodperces tempókülönbséget.