2012. július 29., vasárnap

I'm looking forward to the continuation of the championship (Budapest)

Várom a bajnokság folytatását (Lewis Hamilton)

Lewis a mai teljesítménye után joggal reménykedhet a folytatásban. A Ferrari egy hosszabb erős szakasz után ismét megmutatta, hogy azért vannak sebezhető pontjai. Lewis az időmérőn mutatott kimagasló tempójából pont annyit tudott átmenteni a futamra, amennyi elegendő volt ahhoz, hogy tetszőleges kihívóját maga mögött tudja tartani. Nem volt ugyan a leggyorsabb, de a taktika hibátlan volt, és a csapat sem hibázott a kiállásnál akkorát ami kihatással lett volna az eredményre. A pontversenyben is zárkózott annyit, hogy ha nem is előnyös, de még elfogadható pozícióban állhasson oda szeptember elején a folytatáshoz.

A legszebb versenyt ugyanakkor Räikkönen produkálta. Amit nála ki kell emelnünk negatívumként, az a rajt volt, ahol Fernando meg tudta előzni, és az első kiállásig Kimi kénytelen volt az ő tempójával, annál, amire képes lett volna, lényegesen lassabban haladni. Ha az elmaradt győzelem okait keressük akkor ez az a pont amire mutogatnunk érdemes, nem az utolsó 15 körre, amikor a McLaren mögé érve csak követni tudta. Sajnos a pályánk adottságai ilyenek, még a DRS zónával is roppant nehéz előzni rajta. Aki pozíciókat akar nyerni, annak eltolt taktikán a szabad köreit kell tudnia úgy megnyomnia, hogy az ellenfél vagy éppen saját kiállása után megtörténjen a tényleges helycsere. Kimi pedig pontosan ezt tette. De hogy! Míg a középső (illetve egyeseknél második) etapra a többség közepes keveréket szereltetett, addig ő maradt a nyitó etapban is használt lágyakon. A megdöbbentő fordulat akkor következett be, amikor ellenfelei elkezdtek kiállni a boxba, hogy a közepes keveréket egy újabb azonos összetételű abroncsra cseréljék, akkor a finn nem csak kintmaradt a pályán, hanem miután eltuntek előle a terepakadályok hirtelen talált 2 másodpercet körönként. Remek tempóját három körön keresztül tudta tartani, majd a negyedikben és ötödikben is csak annyit lassul, amivel még mindig gyoprsabb volt a kiállásukról friss gumikkal visszatérő riválisainál. Végül így is annyira szoros lett, hogy a boxból kijövet nyomnia kellett a KERS-t hogy beférjen csapattársa elé.

2012. július 22., vasárnap

Grande, grande, grande! (Hockenheim)

Óriási, óriási, óriási! (Fernando Alonso)

No a Red Bull sem ma duplázta meg rajongói számát, ez azt hiszem nyilvánvaló. Egyrészt Vettel pályaívet elhagyó előzése, melynek kapcsán a Wéber Gabi által elmondottakat tekinthetjük mérvadónak, azaz a megítélése a versenyzői eligazitáson elhangzottakon fog múlni (ezen sorok írásakor még nem ismert). Másrészt a Red Bull motorvezérlése, ami a futamot megelőzően borzolta a kedélyeket is komoly vitákat válthat ki. Mint oly sokszor ezúttal is azt halhattuk, hogy bár a szabály betűjének megfelel, a szellemének (értsd: céljának) viszont nem. Egy barátom felvetése jut eszembe, ami talán működhetne, miszerint érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a szabályok szellemét vessük papírra. Azaz nem, vagy nem csak konkrét technikai leírás szerepelne a szabályban, hanem általánosan megfogalmazott elvek is. Ezeket az elveket azután úgy lehetne alkalmazni, hogy ha utólagosan nem felel meg valami a szabálynak, azt büntetik, viszont előzetesen állásfoglalást lehet kérni, és az állásfoglalás a következő állásfoglalás időpontjáig maradna hatályban. Azaz ha a stewardok kimondják, hogy egy adott megoldás szabálytalan, akkor újabb állásfoglalásig annak alkalmazása nem vonhat maga után szankciót.


2012. július 8., vasárnap

But never gave up (Silverstone)

De soha nem adtam fel (Mark Webber)

Előre elnézést kell kérnem tőletek kedves olvasóim, mivel épp nyaralok, egy parasztház sötét ám de meleg szobájában a szó szoros értelemben fogom kiizzadni magamból a következő sorokat, így ezúttal egy rövidebb bejegyzésre futja csupán erőmből.

Ami a versenyt illeti, két ingerszegényebb majd egy lebilincselően eseménydús futam után egy átlagos mennyiségű izgalomadaggal kínált meg minket a silverstoni pálya. A futam talán legfontosabb érdekessége mindenképpen az volt, hogy a lágy gumik nem igazán működtek. Az elején még a meggyőző fölény jelének tekintettem azt, amikor Alonso versenytársai első cseréje után tudott leggyorsabb kört futni a kemény keveréken. Később kiderült, hogy ezt nem annyira Alonso tehetségének, mint inkább a lágy keverék gyöngéinek és a kemény keverés sajátosságainak kell betudnunk. Ez utóbbit jól mutatja, hogy nem csak Mark, de Kimi, Michael és Sebastian is a verseny utolsó köreiben tudja megfutni legjobbját. Persze ez nem jelenti, hogy a keverék a kopással gyorsul, inkább csak annyit, hogy nem lassul. A jobb köridőről ezután már gondoskodik a körről körre fogyó üzemanyagszint és az ennek következtében csökkenő össztömeg. De persze emlékezhetünk Hamilton csupán hét körös etapjára a lágyon, ami szintén árulkodó jel volt.