2013. november 24., vasárnap

It was a good finish to my career (Interlagos)


Méltó befejezése ez pályafutásomnak (Mark Webber)

Mark Webber ezen a futamon gyakorlatilag lemásolta azt amit az elmúlt négy évben teljesített. Kiváló másodhegedűs volt a brillírozó Vettel mellett. Egyetlen éve volt, amikor fel tudta venni a versenyt csapattársával, pont az, amikor az autójuk a legkevésbé volt kiemelkedő a mezőnyből. Íme egy kis muníció Vettel ellenszurkolóinak: "csak akkor tud nyerni, ha lényegesen jobb az autója", amire aztán hívei rögtön replikázhatják, hogy, hogy nem azért tavaly is világbajnok lett. Itt aztán kapott is ellenszelet, bár azt, hogy ennek mértéke mekkora volt, azt nyilván mindenki saját szája íze szerint adná elő ma. Mark sebességét soha, senki sem vonta kétségbe, hiszen nem csak a pole-okat tudott elorozni az amúgy kétségbevonhatatlanul edzésspecialista Seb orra elől, de futamokon is nem egyszer tartotta vele a lépést, több esetben úgy, hogy pont előtte autózott.
Merészségért sem ment a szomszédba az ausztrál. Hiperagresszív vezetési stílusa számtalan meghökkentő előzéshez segítette, például amikor tavaly Alonso mellett húzott el az Eau Rouge kanyarban a vakmerőnek minősíthetőnél talán egy egy fokkal bátrabban. No meg persze az emlékezetes törökországi koccanása Vettellel, aki azt hitte, hogy tempófölényével és határozottságával kiterelheti Markot a külső ívre, ám Mark nem az a típus, aki egy rálegyezéstől összetojja magát.
Hogy miért nem tudott mégsem címet szerezni az ausztrál? A világbajnokok egyik legfontosabb erénye hiányzott belőle, a folyamatosan magas szintű teljesítmény. Nézzünk csak meg egy Alonsot. 1 kiesésétől és egy 11. helyétől eltekintve minden futamot pontot szerzett, és ezen a 17 versenyen rendre csapattársa előtt végzett úgy, hogy az egyszer sem követte őt közvetlenül a célban. Ez az az egyenletesen magas szintű teljesítmény ami egy jó pilótát a világbajnokok közé emelhet.

Nos nem tévedtem nagyot pár versennyel ezelőtt, amikor azt állítottam, hogy Seb és a Red Bull idei fölénye megdönthetetlenebbnek tűnik a rettegett 2011-es évnél. A szezon második felében minden egyes futamot a fiatal német nyert, gyakorlatilag kenterbe verve a „legsötétebb” Schumacher-korszakot. 2-vel hosszabb már most a győzelmi szériája, mint Michaelnek valaha volt, és futamból is ugyanannyit tudott nyerni, igaz Michaelnek ez eggyel kevesebb futamból jött össze. Azt hiszem nem túlzás állítani, hogy még legvérmesebb rajongói is jobban élveznék a futamokat, ha valóban meg kéne szenvednie a győzelmekért. Hiszen ma is mi történt. A 14. körben már 10 másodperc előnye volt, ami pontosan ahhoz kellett, hogy a második kiállásánál bekövetkezett bakit kényelmesen lábon kihordhassa. Onnantól kezdve, pedig leginkább arra törekedett, hogy biztonságosan, és kockázatmentesen hozza haza Hungry Heidit. Aki mostanra bizonnyal jóllakott.

A szezon utolsó futama egyébként meglepő módon pont az esőtől lett eseménydús. Attól az esőtől, amit annyira vártak, de ami nem érkezett meg igazán. Ez volt ugyanis a fő motorja annak, hogy a legtöbben a végsőkig, vagy esetleg – mint Maldonado esetében a Williams – annál kicsit tovább is kivártak a kerékcserével, hogy egy hirtelen leszakadó esőben, vagy legrosszabb esetben egy safety car fázis alatt taktikai előnyhöz juthassanak. Voltak akik ezt bátran megtehették, és volt akik csak óvattal alkalmazhatták ezt. Pont ezért láthattuk azt, hogy hirtelen hárman is a boxba rohantak a Hamilton-Bottas ütközést követően, hiszen nekik akkor már rég cserére érettek voltak abroncsaik.

Az évadzáró futam komoly reményekkel kecsegtette volna az egész évben szenvedő McLaren csapatot, ha nem épp ez lett volna az utolsó verseny a nagy változásokat hozó 2014-es évad előtt. Ők is a Ferrari is megtalálta elveszettnek hitt formáját, ám mivel a fejlesztésekkel már mindkét csapat leállt, ezt valószínűleg a pálya karakterisztikájának kell betudnunk.

Mostantól pedig elkezdhetünk izgulni, hogy jövőre se Vettel, se a Red Bull, se senki más ne tudjon az ideihez hasonló lépéselőnybe kerülni.

2013. november 17., vasárnap

Enjoy as long as we can (Austin)

Élvezzük ki, amíg lehet (Sebastian Vettel)

Bizony van mit élveznie Sebastian Vettelnek és a csapatának, hiszen a sorban nyolcadik győzelme bebizonyította, hogy a fölényük minden korábbinál meggyőzőbb. Nem kétséges, hogy a fenti mondat mögé egy kicsit azt is oda kell érteni, hogy az utolsó verseny is kell idén, mert, hogy jövőre mi jön, arról nekik is csak sejtelmeik lehetnek. Számukra ez a legnagyobb kockázat, mindenki más számára azonban a legnagyobb remény.

A mai futamot a Pirelli érában bizony akár unalmasnak is tekinthetjük. Csupán kettő versenyző választotta önszántából a 2 kiállást, nem voltak tehát igazán komoly taktikai eltérések, és elmaradtak az ennek köszönhető jelentős sebességkülönbségek is. Illetve, ha pontosabbak akarunk lenni, csak elenyésző számban jelentek meg. Ennek megfelelően a pozíciócserék száma is alaposan redukálódott, igaz azok között pár igencsak minőségit is megfigyelhettünk. Amit ezek közül talán leginkább érdemes kiemelni az a Hülkenberg-Alonso párharc volt. Nico az őt utolérő és DRS-sel támadó Fernandot hamar elengedni kényszerült, részben a DRS okozta sebességkülönbség részben a spanyol támadási módszere miatt, ami olyan védekezésre kényszerítette ellenfelét, amit a következő kanyar kigyorsításánál kegyetlenül kihasználhatott. Ugyanakkor amíg Fernando ezt követően, a további előzések reményében komoly vágtára fogta Ferrariját, addig Hülkenberg hideg fejjel óvta abroncsait. Így aztán amikor a Hamiltonról lepattanó spanyol ismét lassulni kezdett, a német megpróbálkozhatott a visszaelőzéssel, ám erre nem maradt elég ideje. Legalábbis nem annyi, amennyit Alonso félelmetes rutinja megkívánt volna.

Viszont ezen kívül eléggé szolid mennyiségben láthattunk akciókat. És amit fontos észrevenni, hogy ezt csak azért érezhetjük így, mert a Pirelli látványos szenvedése, hogy olyan gumit állítson elő, ami meghatározott körszám után mondja be az unalmast, de biztonságos maradjon, roppant sok akcióval és látvánnyal ajándékozott meg bennünket az év eddigi versenyein. Tehát amikor magunkban csöndben szidjuk az olasz beszállító slickjeit, akkor ne feledkezzünk meg róla, hogy minden betegségük ellenére mi nézők igen sokat köszönhetünk nekik.


2013. november 3., vasárnap

I have bigger toys now (Yas Marina)

Most már nagyobbak a játékaim (Sebastian Vettel)

Seb játékába a játszótársai ezen a hétvégén sem igazán tudtak beleszólni. Persze egy kisautót lenyúlt Alonso meg egyet Webber is, de az érdemi játékot az immár megkoronázott király magabiztosan uralta. Az előbbi a leggyorsabb kört tudta elhalászni, az utóbbi a pole-t, de a zsinórban hetedik futamgyőzelemhez kétség sem férhetett. Talán a verseny második felében is autózhatott volna fölényesen Vettel, de ott már nem volt rá szüksége. Az első etapban ugyanis úgy autózott folyamatosan 1:46-os köröket, hogy 1:48 alá csak elvétve tudott más benézni. Így aztán az első kiállásokhoz érkezve már magabiztosan térhetett vissza az élre.

Ez a félelmetes tempófölény több tényezőből tevődött össze.
Amit talán senki sem von kétségbe, hogy a Red Bull gyors. Másrészt négyszeres bajnokként ne vitassuk el tőle, hogy talán ő sem egy tehetségtelen kókler, azonban a sor itt nem ér véget. Ő volt ugyanis szinte az egyetlen, aki első kiállásáig folyamatosan úgy autózhatott, hogy senki sem volt aerodinamikai hatótávjában, azaz senki sem csökentette a leszorítóerejét, fokozta autója melegedését. Ami viszont még ennél is fontosabb, hogy az előzések Abu-Dhabi-ban korántsem voltak olyan magától értetődőek, mint egy héttel ezelőtt, Indiában. Láttuk, hogy a versenyzők közül többen megszenvedtek a náluk akár 3 másodperccel lassabb autók maguk mögé utasításával is. Márpedig az elévágástól rettegő pilóták eldőlő dominók soraként követték az első fecskeként kiálló Hamiltont, és egytől egyig komoly forgalomba kerültek.
Aztán a forgalom volt akit jobban, volt akit kevésbé tartott fel, de senki sem úszta meg szárazon. Bár akkor a friss közepeseken majdnem mindenki tudott volna 1:48-on belül autózni, sajnos erre nem volt adott a hely, így az elévágás majdhogynem fordítva sült el. A pályán hosszan kint maradó két Ferrari tűnt a taktikai csata nagy győztesének, miközben Vettel aki a 16. körig tudta húzni első kiállását tempóvesztés nélkül behozhatatlan előnyre tett szert. Vele a továbbiakban nem is volt értelme foglalkozni. Az, hogy végül nem a Ferrarik ünnepelhettek a dobogó két alsóbb fokán viszont annak lett a következménye, hogy cseréjük után Gutierez, illetve Sutil mögé hosszan beragadva őket is komolyan feltartották. Ha ez nincs, az Alonso féle lágy-közepes-lágy taktika szinte bizonyosan dobogót ért volna, és feltehetően, ha Massának nem kell annyit szélárnyékban autózni, ezt a taktikát ő maga is követhette volna. Így azonban a Webber-Rosberg-Grosjean hármas kényelmes előnyt tudott kiharcolni magának, amikor ők már átverekedték magukat az eltérő taktikán autózok sorfalán, de a Ferrarik még ugyanezzel küzdöttek.

Szemmel láthatóan sokan célozták be a a Pirelli által kiszámolt egy cserés taktikát, ám a valóság ezúttal sem igazolta vissza a gumiszállító számait. Végül csak két versenyző tudta sikeresen befejezni a versenyt egyetlen cserével, a két Force India, érdekes módon ők is ellentétes felosztásban. Sikerükhöz viszont elengedhetetlenül szükséges volt az a rengeteg idő, amit riválisaik mögöttük és a hasonszőrű próbálkozók mögött vesztettek el. Di Resta eredménye gy is külön kiemelendő, hiszen a végén sikerrel védte meg pozícióját a két kiállásos taktikán lévő Hamiltonnal szemben, így a pályán a hatodik helyet szerezte meg.

Hogy ez a valójában fog-e ötödik helyet érni még nem tudom, (Frissítve: Alonso végül nem kapott büntetést.) az azonban figyelemre méltó, hogy az esetleges időbüntetés tudatában Fernando nem őrizhette már pozícióját és egészen félelmetes utolsó négy kört teljesített, mindegy egyes körben újabb és újabb körrekordot jegyezve. Lehet, hogy ezt látnánk a futamokon, ha nem kéne óvni a gumikat? Persze, akkor elveszne a taktikák ütközéséből eredő konfrontációk zöme, így a teljesítmény bár közelebb kerülne a maximálishoz, a látvány nem biztos, hogy erősödne. Komoly dilemma.


2013. október 27., vasárnap

Difficult to me personally, to receive boos (Újdelhi)

Nem volt könnyű, amikor fújjoltak (Sebastian Vettel)

Bármennyire is próbálta ellenkezőjét elhitetni velünk Seb, azért most csak kibújt a szög a zsákból. Persze meglepő lenne, talán nem is teljesen egészséges, ha valakit valóban érintetlenül hagyna a közönség szeretetének ilyen nyilvánvaló hiánya. Ugyanakkor azt szinte lehetetlen megítélni, hogy miként hatott ez teljesítményére. Az ellenfelei szemszögéből vizsgálva, remélhetően növelte, mert ha ilyen a lelkileg megviselt Vettel, akkor a felszabadulttal szemben nem sok reményük maradna.

Voltaképp napestig lehetne sorolni Vettel rekordjait, mindenhol aláhúzva, hogy úristen még csak 26 éves, amit talán az helyez legjobban kontextusba, ha megemlítjük, hogy Senna 28, Prost pedig 30 éves volt az első világbajnoki cím megszerzésekor. Én azonban csak egyet emelnék ki, azt is azért, mert saját magát gyűrte le. Ez pedig a győzelmei aránya. Mindannyian a 2011-es szezonra emlékszünk úgy, mint amit a Red Bull a leginkább dominált, Seb ekkor 14 pole-t és 11 futamgyőzelmet szorgoskodott össze. Idén az indiai sikerével ugyan még csak 10-szer állhatott fel a dobozó legfelső fokára, ám, mivel még három futam hátra van, ez jobb győzelmi arányt jelent, mint két évvel ezelőtt.

Kimi és Romain párharca két dologra világított rá élesen a mai futamon. Az egyik, hogy mennyire vékonyka határ húzódik a remek és a katasztrofális stratégia folytán. Csupán hat picinyke kör volt az, amivel a finn hamarabb állt ki a közepes keverékekért, de ez, és az a tény, hogy számtalan körön át kergette Hülkenberget közvetlen közelről (1 másodpercnél kisebb lemaradással) pont elégséges volt ahhoz, hogy csapattársa abroncsai vidáman kitartsanak a verseny végéig az övék pedig az utolsó pár körre teljesen belassuljanak. Hogy azután következhessen tőle egy meglepően Vetteles megoldás, egy kerékcsere, aminek egyetlen értelme az volt, hogy behúzhassa a leggyorsabb kört. Az a pilóta, aki előszeretettel nyilatkozza, hogy neki aztán a statisztikák semmit nem jelentenek. No persze. A Jégember fagyott álarca alatt visszatérése óta pont olyan felfokozott motiváltság dolgozik, mint amelyek a szenvedélyektől fűtött Alonso kifakadásait kiváltják. De azért, hogy Kimi rajongói ne orroljanak meg rám nagyon megemlítem, hogy ez nem valami elítélni való emberi gyengeség, hanem egy győzelemre termett pilóta nélkülözhetetlen alkotóeleme.
A másik ami kiderülhetett, hogy mit is jelent a csapaton belül az, hogy az egyik pilóta kedvezményezett a másikkal szemben. Grosjean egy jövőbeni befektetés, akit óvni kell, Räikkönenre meg majdhogy nem haragszanak. Ez óhatatlanul is kihat a versenyzésükre. Nem fog az egyik jobb autót kapni, nem fogják elrontani a másik járművét, de a figyelem, a támogatás nagyobbik része jut most már a franciának, és ez bizony elégséges lehet ahhoz, hogy pont az ilyen kiélezett szituációkból jobban jöjjön ki.

Rosberg futamát két szempontból is érdemes megemlítenünk. Egyrészt az év elején még Hamiltonnal egyforma horderejű eredményeket tudtak produkálni, sőt neki két futamgyőzelem is összejött, szemben csapattársával aki csak egyszer ünnepelhetett, ám az év második felében Lewis menetrendszerűen tudta maga mögé utasítani. Úgy tűnt, az erőviszonyok megszilárdultak, és azután, hogy Hamilton belakta új csapatát, Nico egyértelműen visszaszorul másodhegedűs szerepkörbe. Ezen a hétvégén ugyanakkor mint az időmérőn, mint a futamon egyértelműen dominálni tudott, márpedig az nem kis teljesítmény, ha felidézzük, hogy 2007-ben ez még egy bizonyos Fernando Alonsonak is csak ritkán sikerült Lewis-zal szemben. Az ő jövőjét alapjaiban fogja meghatározni, hogy mennyire tudja majd tartani a lépést az angollal. Ha igen, a legnagyobbak közé emelkedhet, ha azonban alulmarad, akkor hosszú távon könnyen Massa sorsára juthat.
A másik pedig, hogy ha Vettelt a verseny végi kis show-ja miatt végül kizárják (bár ez valószínűtlen), akkor Nico akár a győzelmet is megkaparinthatja. A kizárás esélye persze azért csekély, mert saját magának tenne rosszat vele a Forma-1, valaki megnyeri a versenyt ÉS a világbajnokságot, majd kizárjuk, mert szabálytalanul ünnepel? Ezzel a FIA szépen beskatulyázná magát egy vaskalapos tanár szerepkörébe, márpedig a vaskalapos tanrakat kevesen kedvelik.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy milyen hallatlanul rövid volt Vettel első etapja. Más a második kör végén a boxba látogatott friss abroncsokért. No nem mintha az időmérőn mutatott félelmetes teljesítménye után bárkiben is kétség lett volna afelől, hogy így is megnyerheti a futamot, ez egyértelműen gyenge stratégiának tűnik. Bekeveredni a futam elején a mezőny hátsó felébe nem tűnik kifizetődőnek. Miért választotta mégis ezt Seb? A tippem az, hogy nem tudott lemondani a pole-ról.


2013. október 13., vasárnap

You always want a bit more (Suzuka)

Egy kicsivel mindig többet szeretnél (Mark Webber)

Ez a kicsivel több, ma nem jött össze Webbernek, akinek pedig borzasztóan fájt a foga a sikerre, és Grosjeannál is megfigyelhettünk egy kis „sokat akar a szakra...” hatást, amikor egyszerre akarta kivédeni mindkét Red Bull pilóta támadását. Valószínűnek tűnik, hogy ha feladja futamgyőzelemről szőtt álmait, akkor meglehetett volna a második hely. De álljunk csak meg egy szóra. Milyen versenyző az, aki feladja a reményt a győzelemre? Kiváltképp, ha ezzel nem egy másik, nagyobb győzelmet biztosít be, csak egy szót találok rá: csapnivaló. Elég csak felidéznünk Kimi szavait az év elejéről a dobogó második fokáról, ahol a többség elégedettséget esetleg örömet várt volna tőle:
 – Másodikak lettünk. Ez nyilvánvalóan nem elég.

Megvolt viszont az a leheletnyi többlet Vettelnek, aki vertnek tetsző helyzetből az összehangolt csapatstratégiának és roppant hatékony vezetésének következtében zsinórban ötödször szerezte meg a győzelmet. Ezen teljesítmény mértékének megértéséhez nem árt tudni, hogy ennél több sorozatos győzelmet csupán három pilóta tud felmutatni a királykategória történetében. Fangio a jelenleg utolérhetetlennek tetsző 9 győzelemmel vezeti a listát még a hőskorszakból. Clark '65-ben jutott hatig a gyűjtögetésben, Schumacher pedig a ma már Ferrari éraként ismert időszakban szorgoskodott össze egy-egy ízben 7 illetve 6 sikert sorozatban. Vettelen kívül pedig további három versenyző volt képes 5-5 trófea szünet nélküli elhódítására. Igaz ezek egyike megint csak a 7-szeres bajnok.

A mai futam legfontosabb eseménye a Red Bull stratégiája volt, amit a rossz-nyelvek nyilván megpróbálnak majd csapatutasításként értelmezni, de kis józansággal szemlélve a dolog jelen állását, aligha tudnánk indokokat sorakoztatni amellett a csapat szemszögéből vizsgálva, hogy miért is lenne jobb Vettelt érdemtelen előnyhöz juttatni. Csak hogy mást ne mondjak, az a csapatnak sem érdeke, hogy a versenyzőjét utálják,márpedig egy ilyen akció a – még meglévő – szimpátia óhatatlan csökkenését is maga után vonná.

A helyzet valójában az volt, hogy a vörös bikák ma a létszámbeli fölényüket kihasználva tudták maguk mögé utastani a fiatal franciát. Ugyanis szétválasztva taktikájukat két úton közeledtek a cél felé, arra késztetve a Lotust és Grosjeant, hogy válasszanak kire is reagálnak. Az erősebb kopás miatt három kiállásra váltó Webbert, akiről ráadásul második kiállásakor még nem is volt nyilvánvaló, hogy egy nagyon korai kiállásos 2 cserés taktikát követ, vagy ismét a boxba fog látogatni, esetleg Vettelt, akiről ki tudja mikor próbálkozik meg egy elévágással. Sajnos a döntés, miszerint követi Webbert a boxba, nem vált előnyére, de azt azért ne feledjük, hogy míg Romain még nem rendelkezik futamgyőzelemmel, addig a második vagy harmadik helyezés számára érdemi különbséget nem jelent.
Ezen a ponton igazából eldőlt, hogy a verseny utolsó köreiben az oly kiválóan rajtoló Lotus pilóta ahogy az angol mondja csupán „ülő kacsa” lesz, azaz könnyű célpont, de nem dőlt el, hogy melyik Red Bullos állhat majd fel a dobogó legfelső fokára. A döntő momentum ebben a küzdelemben pont a harmadik helyre kárhoztatott Grosjean lett, illetve az ő megelőzése. Amíg ugyanis ez Vettelnek alig néhány kanyart vett igénybe, már az első próbálkozásra tökéletesen eltalálta hol és hogyan kell jobban kigyorsítania, kihasználva tapadásbeli fölényét, addig Webber jelentősen nagyobb tempókülönbséggel megérkezve is több mint 5 körön keresztül próbálkozott. Pedig Mark tempója pontosan azon a limiten mozgott, hogy utolérhette volna a címvédőt az utolsó körökben, ha azonnal leküzdi a köztük lévő egyetlen akadályt, ám az eltékozolt körökkel, ami közben a francia mögött nem hogy közeledni nem tudott csapattársához, de egyenesen növelte lemaradását, ez nagyon gyorsan kilátástalanná vált.

Hülkenbergnek ezúttal nem sikerült a csoda, kicsit hasonló okokból, mint Romainnak. Ugyanis az esetleges elévágástól tartva túl korán jött ki az utolsó szett gumikért, amelyek aztán a verseny végére nem voltak alkalmasak azokra a nevezetes koreai kigyorsításokra. Ugyanakkor 6. helye így is irigylésre méltó a Sauberrel, és egyes pletykák szerint meg is hozta neki a nagy lehetőséget, a futamot követően aláírt a Lotushoz. Vagy legalábbis egy közepes lehetőséget. Nico ezen a versenyen azt mutatta meg, ami a legnagyobbak erénye, hogy egy ütőképes autóval – még ha az csak a mostani Sauber szintjén bírja is e jelzőt – nem csupán megvillanásokra, de folyamatos magas szintű teljesítményre képes. Két nagy riválisához képest a karrierje lemaradásban van ugyan, de még mindig fiatal, nem késett le semmiről.

2013. október 6., vasárnap

I've been through that phase. They're dead. (Yeongam)

Azon már túl vagyok. Ezeknek annyi. (Lewis Hamilton)

A futam talán legviccesebb párbeszédét zárta a fenti mondattal 2007 világbajnoka.
Lewis: A jobb első megsemmisült.
Csapat: Ezen a szemcsésedési fázison mások is átestek, ki fog tisztulni.
Lewis: Azt tudom, de én azon már túl vagyok, ezeknek annyi.

És valóban. Lewis 2-4 másodperccel lassabb köröket tudott teljesíteni a körülötte autózóknál a verseny ezen fázisában, ám a két cserét erőltető csapat nem merte korábban behívni. Így aztán az abroncsokkal jobban gazdálkodó Rosberg pár kör alatt beérte és meg is előzte. Ám ekkor mindkettejük legnagyobb szerencsétlenségére Nico teljes orrkúpja lebiggyedt. Az ekkor már nyilván Hamilton fogadására készülő csapat kénytelen volt elsőbbséget adni szikrákat szóró csapattársának, és Lewis annak ellenére tölthetett kint egy újabb kört, hogy ezen a körön már bő 5 másodpercet vertek rá riválisai. Az, hogy a két Mercedes versenye nem ment teljesen a levesbe a biztonsági autónak volt köszönhető, pedig ha az és az orrkúp probléma sem következik be, egyikük szinte bizonyosan a dobogóra állhatott volna.

Aki nem erőltette a 2 cserét az viszont Kimi volt. És ez lett a hatalmas szerencséje. Beszorult egy olyan sorba, ahol komoly esélye sem a gyorsabb tempóra sem az előzésre nem kínálkozott, ráadásul a gumijai sem voltak túl jó állapotban, így végül csupán 16 körrel az első kiállása után hívták a boxba, hogy 3 cserés taktikával próbáljanak a többiek elé vágni. 29 kör volt még akkor a versenyből hátra. Sosem tudjuk meg, hogy működött volna az elképzelés, mert a finn hatalmas szerencséjére 6 körrel később bejött a safety car. Ez alatt a 6 kör alatt ő természetesen jóval gyorsabb volt ellenfeleinél, így amikor azok kihasználva a biztonsági autó adta lehetőséget szintén kiálltak cserélni a két éllovast kivéve mind mögé sorakoztak fel. Az újra rajtoló mezőny legszemfülesebb tagjaként Räikkönen kihasználta azt a nem egészen egy kört, amíg előzni lehetett és azonnal csapattársa elé verekedte magát. Majd jött számára a második kellemes meglepetés, a második biztonsági autós fázis. Ez a két hosszú etap ugyanis annyival csökkentette a versenytempóban végigautózandó körök számát, hogy így a finn világbajnok képes volt visszaváltani a 2 cserés taktikára. Bár a legvégén már fáradni kezdtek gumijai, arra azért elég tartalék volt bennük, hogy második helyezését megóvják. Kiváló példája volt ez annak, amikor a lehetőség a tehetséggel párosult, amely képes is volt azt megragadni.

A képen természetesen nem Hamilton látható, akitől ezúttal kissé rendhagyó módon az idézetet vettem, hanem az a Vettel, akivel elemzői szempontból szinte kár is foglalkozni. Újabb mesterhármassal (futamgyőzelem, pole pozíció, leggyorsabb kör) javította tovább az indokolatlanul fiatalon értelmezhetetlenül erős statisztikáit. A bajnoki címet ilyen előnyel pedig valószínűleg akkor is behúzná az üldözői kiegyenlített erőviszonyainak hála, ha idén több futamon nem indulna. Ne feledjük 3 versennyel ezelőtt 279-re taksáltam a címhez minimálisan szükséges pontok számát, és Seb ebből már 272-vel rendelkezik. Ráadásul jelenleg minden jel arra utal, hogy a hátra lévő 5 futamon is rajthoz fog állni.

Nem is érdemes vele többet foglalkozni, talán az évad hátralévő részében érdekesebb lehet az, hogy a második helyet ki fogja tudni megszerezni a maradék három legerősebb pilóta közül. Alonso előnye ugyan jelentős közöttük, de a mai futamon pont ő muzsikált a leggyengébben.

Végül pedig akire feltétlen indokolt szót vesztegetni az a Nico Hülkenberg, akiről nem ma derült ki, hogy rendkívül tehetséges. A királykategóriát megelőző pályafutása alatt Hamiltonnal és Vettellel versenyzett, és semmivel sem volt lassabb náluk. De míg az előző kettőnek volt egy olyan pártfogója, aki egy top csapat ülését kínálta nekik szinte azonnal a száguldó cirkuszba való érkezésüket követően, neki sokkal rögösebb volt az útja. Pedig a mai negyedik helyezésével és zseniális védekezésével a nem éppen szégyenlős óvatoskodásáról híres Lewis ellen ismét bizonyította, hogy mi nézők nagyon szeretnénk őt egy az 2013 második felére feltámadó Saubernél is jóval versenyképesebb járműben viszontlátni.

2013. szeptember 22., vasárnap

This is a long race (Singapore)

Ez egy hosszú verseny (Sebastian Vettel)

Bizony ez nem egy rövid verseny, és amíg Ricciardo közelebbi ismeretséget nem kötött a fallal, addig meglehetősen eseménytelen is volt. Az egyetlen izgalomra okot adó esemény az első kanyarkombináció volt, ahol a német címvédő mintegy száz méter erejéig nem az élen haladt. De egy ügyes hintával rögvest az élre tört, ami a későbbi történések ismeretében bátran mondhatjuk, hogy fontos volt bár, de semmiképpen nem sorsdöntő. Ugyanis Vettel tempója annyival jobb volt bárki másénál a mezőnyben, hogy ezt a versenyt szinte lehetetlen volt számára elbukni. Amin az élre állt futott két gyors kört, amivel egy erős négy másodperces előnyt autózott ki. A második körben úgy tudott 1:53 alatt autózni, hogy rajta kívül még 1:55-ön belülre sem került senki. Megdöbbentő fölény, amit nem ekkor láthattunk utoljára. Majd következett két újabb kör, ahol csak tartotta a korábbi tempót, előnyét ezzel 6 másodperc fölé tornázva, és innentől meg is indult a spórolás készülve rá, hogy a safety car bármikor közbeavatkozhat, így a gumik állapota, és ezzel a nagyobb potenciál többet ér, mint a kiautózott előny.

A biztonsági autó pedig érkezett is a 26. körben. A versenynek nézők szempontjából talán legszerencsésebb pontján, ugyanis a csapatoknak egy igen komoly dilemmával kellett szembenézni. Vagy a tervezettnél lényegesen hamarabb kijönnek cserélni, de nem lehetnek biztosak benne, hogy a gumik kitartanak a futam végéig, vagy kint maradnak, és gyakorlatilag egy kiállásnyi időhátrányba kerülnek ezzel, hiszen akik kijöttek, azok utána behozhatják lemaradásukat Bernd Mayländer mögött. A dilemma annyira megosztotta a mezőnyt, hogy 5-en a pályán maradást választották, míg a többiek a cserére szavaztak. A kisebbség tagjai közé tartozott a két Red Bull, a két Mercedes valamit Di Resta.

Utólag könnyű lenne ítéletet mondani, hogy kinek is volt igaza, de valójában ez nem lett ennyire egyértelmű. Ugyanis a kerékcserét választók közül többeknek a gumijai nagyon hamar elkoptak. A McLarenek és Hülkenberg jobban jártak. Bár a végén már az ő tempójuk is katasztrofális volt, valójában nem vesztettek pozíciót ahhoz képest, ha kijöttek volna cserélni. Bár erről leginkább a fekete pontot érdemlő Sutil tehet, aki az utolsó két körben a nála akkor már 4-5 másodperccel lassabb autókkal nem tudott mit kezdeni. Pedig még az oly sokszor lesajnált Massa is igen simán hagyta ott őket. Őt pedig azért is érdemes kiemelni, mert bár a biztonsági autó alatt is kiállt friss abroncsokért, később egy harmadik cserére is kilátogatott a boxba. Ez talán a leggyatrább megoldás volt mind közül.

Végezetül ott volt Alonso és Räikkönen, akik tudtak annyit spórolni a gumijaikon, hogy még az utolsó körökben is elfogadható tempót autózzanak. Érdekes volt megfigyelni, hogy miként ütközött ki a különbség Kimi és Jenson autója között. Bár kénytelen kelletlen azonos köröket autóztak bő 20 körig, Jensonnak ez a tempó tönkretette a gumijait, míg Kimi meg tudta őket óvni annyira, hogy nem csak megelőzte az angolt, de az ezt követő körökben látványos előnyt is autózott ki magának, ami elég volt ahhoz, hogy a dobogót bebiztosítsa.

És persze ott van Vettel, aki ma mintha egy külön ligában versenyzett volna. A biztonsági autó kiállását követően 13 körön keresztül körönként 2 másodperccel verte agyon a mezőnyt, úgy, hogy az abroncsai már e szakasz elején is 12 körösek voltak. Azt, hogy mennyire voltak ezek erős körök, azt jól mutatja, hogy Webber a második cseréjét követően, légüres térben autózva, kevesebb üzemanyaggal, és friss gumikon sem tudta ezeket az időket felülmúlni, egyetlen árva körtől eltekintve. Ez bizony megdöbbentő különbség. Akik figyelték az időket, ott kezdhettek el gyanakodni, hogy itt valami turpisság van, és esetleg Fernandoék nem érkeznek már a boxba, amikor a német 10 másodperc feletti előny birtokában sem kezdett el spórolni.

Vajon hányszoros világbajnok lenne Alonso, ha Vettel nem létezne? 4-5? Miközben a német megkérdőjelezhetetlen fölénnyel húzta be sorban harmadik sikerét, aközben a spanyol kisebb csodákat végrehajtva sorban harmadik ezüstérmére tett szert. Nem vállalkoznék rá, hogy rangsoroljam erőfeszítéseket, mint ahogy az is távol álljon tőlem, hogy megtippeljem, mire lennének képesek azonos körülmények között. Mert jelenleg ez biztosan nem áll fent közöttük. A bajnokságot a mai futammal valószínűleg a Ferrari is feladta, Sebnek már csak hozni kell a kötelezőt a maradék hat futamon. A többiek viszont mostantól sokkal bátrabban kockáztathatnak a futamgyőzelmet tűzve ki maximális célként, és reméljük így mindig lesz valaki, aki borsot törhet a címvédő orra alá.

2013. szeptember 8., vasárnap

I beat the red guys (Monza)

Legyűrtem a vörösingeseket (Sebastian Vettel)

Legalábbis bizonyosan így mondta volna a szőke herceg, ha a Pál utcai fiúk csapatát gyarapítja. Ez a mondata pedig azt is jelenti, hogy gyakorlatilag a zsebében érezheti zsinórban negyedik világbajnoki címét. Hiába hozta ki ma is a maximumot a Ferrariból Alonso, vagy talán még egy picivel többet is, Vettel előnye a tifosi legnagyobb bánatára 50 pont fölé kúszott, ami azt jelenti, hogy még két nullázás esetén is vezetné a tabellát. Márpedig jelen formájában a nullázás csak kieséssel képzelhető el. És bár ennek a szele a mai futamon is meglegyintette, végül a dobogó legfelső fokán ünnepelhetett.

Pedig ha spanyol riválisán múlna, akkor ő idén is világbajnok lenne, hiszen ahogy Webber a pihenőszobában felrótta neki, nem hibázott egyszer sem. De Fernando őszinte sajnálatára ez idén úgy tűnik kevés.

Akikről még érdemes megemlékeznünk, az Räikkönen és Hamilton, a mezőny két további világbajnoka. Mindketten idő előtti kiállásra és ezzel kétcserés taktikára kényszerültek, ám az eltérő gumitaktika előnyt is jelentett számukra. Mégpedig azt, hogy a gumijaikat agresszíven használva mindketten hatékonyan tudtak utat törni maguknak mezőnyben, úgy, hogy közben Vettel tempóját tudták tartani. Kimi a kiállását követően 37 másodperc körüli hátránnyal autózott az utolsó helyen, és a versenyt végül pont lecsúszva a pontszerzésről a 11. helyen fejezte be 38,6 másodperces hátránnyal. Lewis is hasonlóan járt, ám mivel ő nem az első, hanem csak a  tizennegyedik körben állt ki, sokkal kellemesebben oszthatta be abroncsait. Hiába tért hát vissza Kimi mögött a pályára, végül két hellyel előtte végezve presztízs értékű pontokat szerezve előtte zárt. Róla tehát elmondhatjuk, hogy ebben az időszakban, igaz jobb állapotban lévő abroncsokon, de lényegesen gyorsabb tempót autózott, mint az élen végző Sebastian.

Érdekes még megállapítani, hogy két fiatal is remek versenyt futott. Az időmérőn remekelő Hülkenberg csupán két helyet kényszerült feladni, azokat is rögtön a rajtnál. Ricciardo a Red Bull főcsapatának friss igazolása pedig rászolgálva a bizalomra rajtpozícióját megőrizve a hetedik helyen futott be. Mindezekből átlagolva számomra úgy tűnik, hogy ez az a verseny, szemben a korábban ilyen téren sokat emlegetett Monacoval szemben, ahol a legjobban eltűnik a különbség az autók között, és a legkönnyebben megcsillanhat egy fiatal tehetség kevésbé versenyképes autójával is. Elég csak 2008-ra visszaemlékeznünk.

2013. augusztus 25., vasárnap

We had incredible pace (Spa-Francorchamps)

Hihetetlen volt a tempónk (Sebastian Vettel)

A mai futamon elég egyértelmű erősorrend alakult ki, a dobogósok között senki sem reménykedhetett jobb helyezésben, és senki nem elégedhetett meg kevesebbel sem. A Mercedes teljesítménye továbbra is ingadozó, de javukra legyen mondva, hogy a gödrök nem olyan mélyek már, és cserébe a legkiegyensúlyozottabb pilótapárossal rendelkeznek. Komoly jövő állhat még a csapat előtt. A Ferrari, de főleg Fernando megint jelezte, hogy bár az időmérőn nem – ezúttal taktikai hibáik miatt sem – tudnak az élen végezni, azért a versenytempójuk továbbra is erős, ám a mai Red Bullal ők sem vehették fel a küzdelmet. Márpedig volt a mai Red Bullon egy igen szokatlan elem. Az a hátsó szárny, amit jellemzően ők állítanak a legmagasabb dőlésszögűre, amely így az az egyenesben csak alacsonyabb sebességet tesz lehetővé számukra, amit a magas kanyarsebességgel szoktak kompenzálni, nos a belga hétvégén talán náluk volt a leglaposabb. Azt megítélni kívülállóként, hogy az hogyan hatott ki a köridőre szinte lehetetlen, az viszont egyértelmű, hogy ez kulcsszerepet játszott abban ahogy Sebastian megszerezte az első helyet már az első kör első szektorában.

A futam eseményeit ezúttal sem szeretném részletezni, hiszen azok magukért beszéltek. Ez egy eléggé őszinte futam volt, nem voltak nagy okosságok, amikre csak a futam végén derült fény, még a gumispórolásáról híres Jensen is kijött másodjára a boxba, hogy biztosra mehessen. Az egyetlen versenyző, aki egy kiállással abszolválta a futamot a nyolcadik helyen végző Grosjean volt, aki nagyjából pont ott végzett ahova egy átlagos taktikát követően vártuk volna.

Amivel talán érdemes kicsit behatóbban foglalkozni, az a bajnokság hátralevő része. Tizenegy futamon vagyunk túl, nyolc van vissza, és Vettel lényegesen jobb helyzetben van, mint tavaly. A kérdés tehát amit fel kell tennünk az, hogy lehet-e esélye valakinek megfogni őt, és ki lehet az a valaki. Kimi a mai kiesésével nagyon nehéz helyzetbe került, hiszen megszakadt a másfél éve tartó pontszerzési sorozata, ami igazán ütőképes autó hiányában a legerősebb fegyvere volt a világbajnoki címért folytatott küzdelemben. Hátránya 63 pontra duzzadt, de a második helyezett Alonsoval szemben is 18 pontra rúg. Ez azt jelenti, hogy a hátralévő futamokon egyenként 8-8 ponttal kéne többet szereznie, mint a címvédő, hogy ismét bajnoki címet szerezzen. Azt leszögezhetjük, hogy ez abban az esetben, ha Vettel minden versenyen célba ér meglehetősen esélytelen. Ugyanakkor még egy kiesés esetén is komoly meglepetés lenne, ezért úgy vélem a finnel idén nem számolhatunk az esélyesek között. A harmadik helyezett Hamilton hátránya 58 pont, ami azt jelenti, hogy abban az esetben, ha minden futamot megnyer, és a szőkített listavezető minden esetben a második helyet szerzi meg mögötte, akkor sem lehet világbajnok. Persze senki sem fogja megnyerni a hátralévő nyolc futamot, ilyesmivel felesleges is számolni. Mondhatjuk tehát, hogy a brit sikeréhez is szükséges a német legalább egyszeri nullázása. Végül pedig Alonso. A Ferrari az időmérőn gyengélkedik ugyan, a futamon viszont komoly a tempójuk. Viszont jelenleg nem tűnik úgy, hogy ez elég lenne ahhoz, hogy futamokat nyerjenek. Hol a Mercedes, hol a Red Bull kerül előnybe velük szemben, így ahhoz, hogy Fernando futamonként átlag 6 pontot hozzon Seben, ami az elsőségéhez szükséges lenne, még sokat kell fejlődniük. Leszögezhetjük tehát, hogy a bajnokság izgalmai szempontjából az ideális az lenne, ha az osztrák csapat favoritja legalább egy ízben maradna pontok nélkül.

De vizsgáljuk meg a helyzetet egy másik szempontból is. Vajon hány pont kell idén a bajnoki címhez? A közhiedelemmel ellentétben ez nem az a pontmennyiség amit végül a bajnok megszerez, hanem eggyel több, mint amíg a második helyezett szerez. Idén talán kicsit kevésbé széles a győzelemre (de még inkább dobogóra) képes pilóták sora, ami azt jelenti, hogy a pontok jobban koncentrálódnak mint tavaly. Az évad ugyanakkor egy futammal kevesebből áll, azért nem tartom túl vad elképzelésnek, hogy a tavalyi eredmény környékén lesz idén is a szükséges pontok száma. Tavaly pedig ez 279 pontra rúgott. Nézzük meg gyorsan, hogy kinek milyen átlagot kell teljesítenie a hátralevő futamokon, hogy ezt az eredményt el tudja érni.

Pilóta Pont Pont/Verseny Helyezés/Verseny
Sebastian Vettel 197 10,25 4,875
Fernando Alonso 151 16 2,67
Lewis Hamilton 139 17,5 2,17
Kimi Räikkönen 134 18,125 1,98

2013. július 28., vasárnap

I was hungry for today (Budapest)

Ki voltam éhezve már erre (Lewis Hamilton)

Most jönne az a rész, hogy elmagyarázom szerintem miért kapott újra lábra a Mercedes, hogy-hogy mindenki várakozása ellenére folytatják a Red Bullal a váltott sorminta rajzolását a futamgyőzelmek terén. Könnyű lenne azt mondani, hogy ismét változott az abroncsok szerkezete – megszűnt a gumik kétoldali asszimmetriája –, de egyrészt nem volna helyes, mert bár eddig sokszor úgy éreztem, hogy sejtem a mögöttes okokat, a valóság rendre rám cáfolt. Be kell látni, én nem vagyok igazi szakértő, csak a számokból próbálok minél több információt leszűrni. No és ha valamikor, talán most a legpraktikusabb beismerni tanácstalanságomat, amikor mindenki a német csapat gyengélkedésével számolt a futamra. Ha nálam lényegesen mélyebbre látó elemzők se számítottak erre, akkor erőltetett lenne, ha nekem rögtön magyarázatom lenne rá, nem?


Azért sem lenne szerencsés túlzott erősorrend elemzésbe bocsátkozni, mivel a négy hetes nyári szünet alatt minden megváltozhat. Akkor is, ha ebből két hét elvileg köztelező vakáció a gyár teljes személyzetének.

Tehát fogadjuk el a puszta tényt, hogy a Mercedes a mai versenyen erős volt. Nem kicsit erős, hanem nagyon erős. Lewis végig diktálni tudta a tempót, és ahogy a dobogón Martin Brundle is említette, Button határozott és gyors megelőzése olyan fordulópont volt a versenyben, ahonnan nem lehetett kétséges a sikere. Megtört tehát a jég, az angol nyerni tudott új istállójával is, és ha a csapat szállítani tudja a versenyképes autót, bizony a bajnoki cím szempontjából sem tekinthetjük esélytelennek. Továbbra is igaz persze az, hogy a valódi reményhez Vetteltől legalább egy nullázás még kell, de erre azért van reális esély. Ismét fel kell hívnom a figyelmet, hogy mekkora pofára esés ez a kárörvendőknek – elárulhatom nekem is – akik arra számítottak, hogy Hamilton gyöngécske autóval bukdácsolva örülhet, ha idén egy dobogó jut neki. Bizony a Mercedes magához tért, akármi is legyen ennek az oka, és újdonsült pilótájuk elvárásait már egy évvel a várt előtt teljesíteni tudták.

Amennyiben Vettel vagy a Red Bull tényleg megteszi azt a szívességet, hogy akár saját hibájából, akár egyszerű balszerencséből kifolyólag esélyt biztosít riválisainak, akkor lesz bőven jelentkező a koncra. A jelentkezők közös jellemzője, hogy senki sem az első címéért harcol. Ismét csak itt tartunk: véletlenek nincsenek. A momentumot, a pillanatnyi lendületet tekintve persze Lewis van a legjobb helyzetben, és Fernando küzd a legkomolyabb kihívásokkal, Kimi pedig továbbra is a kiszámíthatóság és egyenletes teljesítmény eszményképe, de ahogy az a lendületekkel lenni szokott, ez is bármely pillanatban elmúlhat.

A verseny talán legérdekesebb része Grosjean büntetése volt. Több okból is. Egyrészt nem csak a kommentátorainkat zavarta össze, hogy miért is vizsgálódnak a stewardok, a közvetítés rendezője is rossz esetet ismételt, sőt még a Lotus csapat is a Button elleni csatára hivatkozott rádióüzenetében. Pedig a kommunikáció egyértelmű volt, ütközésért, és pályaelhagyásért is vizsgálták Romaint, de utóbbiért kapta a büntetést. Amikor a vizsgálatról hírt adtak, akkor pedig az is ott szerepelt, hogy ez a négyes kanyarban történt, nem pedig a 6-7-esben, ahol a francia Buttonnal csatázott. Láthattunk aztán több visszajátszást vagy épp élőképet, ahol a pilóták szintén négy kerékkel hagyták el a pályát. Ennek kapcsán két dolgot kell megemlítenünk. Egyrészt, hogy ők akkor épp nem szereztek pozícióelőnyt, mint Grosjean, azaz nem előztek, másrészt pedig, hogy az ilyen szituációk megítélésében a versenyzői eligazításon elhangzottak a mérvadóak. Ha ott az hangzott el, hogy a négyes kanyarban, külső íven, pályaelhagyással előzni tilos, akkor sajnos a büntetés jogos volt, akármennyire is látványos volt a mozzanat, mely még Wéber Gábort is meglepte, aki nem pont arról híres, hogy ne tudna vezetni, vagy hogy ne ismerné ezt a pályát.

2013. július 7., vasárnap

That was tough (Nürburgring)

Ez kemény volt (Sebastian Vettel)

A látszat ellenére a Német nagydíj nagy nyertese nem az a Sebastian Vettel volt, akinek életében először sikerül hazai futamán diadalmaskodnia, hanem a Lotus csapat. Bár láttuk már őket a dobogó két alsó fokát elfoglalva Bahrain-ben, sőt az évadnyitó ausztrál futamon Kimi a győzelmet is megszerezte, mégis minden kétséget kizáróan ez a futam volt az eddig leginkább bizalomgerjesztő a brit csapat számára. Ugyanis eddig amikor odaértek, akkor kiváló stratégiájuknak, de elsősorban az abroncsokkal remekül bánó autójuknak köszönhették a győzelmet. A taktikus diadalok mellett pedig a Lotus másik fő erénye a konstans teljesítmény volt. Ebben persze Räikkönen szerepe is elévülhetetlen, hiszen gondoljunk csak bele, visszatérése óta 29 futamon indult és minden egyes alkalommal célba ért, úgy., hogy a pontszerző helyekről is csupán egyetlen alkalommal csúszott le.
A fentiek már önmagukban elegendőek lennének ahhoz, hogy a finn világbajnokra az idei cím esélyeseként tekintsünk, ám a mostani futamon egy alapvető változás állt be, immár tempóban is a legjobbak (a Ferrari és a Red Bul) szintjére értek. Az utolsó körökben mind Romain, mind Kimi komolyan tudta támadni az amúgy lassúnak nem nevezhető Vettelt, és kevesen tettek volna komolyabb összegeket a címvédő sikerére, ha még pár körig tart a verseny. Bár a Jégembernek van lemaradása pontban, a három győzelmi faktor (melyek emlékeztetőül: sebesség, gumi kímélés, hibák hiánya), összessége az egyik legkomolyabb kihívóvá teszi.
Érdemes még egy pillanatig elidőznünk nála. Talán vannak, akik még emlékeznek 2009-re. Kimi abban az évben újradefiniálta a pechvogel szót. Ami el tudott romlani, az elromlott, ami balul tudott elsülni, az balul sült el, ami lelassíthatta őt, az minden meg is történt. Sokan akkor ezt motiválatlanságával, flegmaságával hozták összefüggésbe. Márpedig ha az így van, akkor bármennyire is őrzi a látszatot, bármennyire is faarccal kezeli sikereit csakúgy mint kudarcait, idén valószínűleg motiváltabb, mint valaha.

Nem írnám le egyelőre Alonsot sem. A spanyol erősen ki tud fakadni saját csapatára, ha azt érzi technikai hátrányba került, de a mostani futam és az, hogy a végén bizony csak megfutotta a verseny leggyorsabb körét és 5 másodpercest hátrányt ledolgozva alaposan megszorongatta Grosjeant, azt jelzi, hogy neki is bőven van még keresnivalója. Ha az év eleji két bakija nem lett volna, most Seb közvetlen közeléből várhatná a folytatást. Azonban a Ferrari nem fogja feladni, és nem sejthetjük, hogy a teszt illetve a nyári szünet után honnan folytatják majd tovább.

A német nagydíjon a Pirelli végre bevethette a kevlár tartóvázas hátsó abroncsait, és amint láttuk ez meg is hozta az eredményt, egyetlen defekt sem jelentkezett a futamon. Ami viszont meglepő, hogy ennek úgy tűnik a Mercedes issza meg a levét. Bár a titkos tesztjük után megtanulták kezelni az acélvázas gumikat, a váltás során úgy tűnik, pontosan azt vesztették el, amit a teszttel nyertek. Ezt az előre nem látható fordulatot és a büntetésüket figyelembe véve, miszerint a következő teszten nem vehetnek részt, úgy tűnik, hogy az előző futamon jelentkező fellángolásuk kérészéletű marad, még akkor is, ha Lewis a problémák ellenére ötödik helyre tudta vezetni a csapatát. Esetükben elgondolkodtató lehet egy eggyel több kiállásos taktika bevetése is, hiszen a hajrában a friss gumikon mind Hamilton, mind Rosberg nagyon komoly tempót diktálva tudott több helyet zárkózni. Nem kizárt, hogy a teljes versenytávon be tudnák hozni az extra kiállás okozta időhátárnyt, az viszont bizony, hogy mi nézők jól járnánk vele.

2013. június 30., vasárnap

Crazy stuff (Silverstone)

Tiszta őrület (Nico Rosberg)

A múlt pénteki döntést kétséget kizáróan az angliai futam helyezte igazán kontextusba. Mert hát, láttunk itt elhasználódott gumikon a mezőnyben egyre hátrébb sodródó Mercedest? Nem igazán. Versenytempójában az időmérő teljesítményétől drasztikusan elmaradó ezüst nyilat? Azt sem. Persze Hamilton kapott egy látványos defektet, aminek hatására egyből a mezőny legvégén találta magát, de azért tegyünk mellé két tényt. Egyrészt a brit pilóta a második - immár nem kényszerű kiállásáig a hatodik helyre verekedte előre magát (16 pozíciót javítva), másrészt – ami talán még fontosabb – a nem tervezett kiállását, a defektet követően már csak egyetlen alkalommal járt a boxban, és a gumijait így is sikerült olyan állapotban konzerválnia, hogy a verseny végi safety car szakasz követően Alonsoval tudta tartani a lépést, hiába volt a spanyol ekkor friss közepeseken. A rajta kívül az élen végző közül egyetlenként két kiállással finiselő Kiminél látványosan gyorsabb volt. Mindeközben pedig csapattársa minden felhajtást nélkülözve, ellenfelei hibáit kihasználva szépen becsordogált az első helyen. Aki ezek után azt állítja, hogy a Mercedesnek nem jelentett hatalmas előnyt a tesztelési lehetőség, az valószínűleg nem kis elfogultsággal tekint a német alakulatra.

Érdekes még megemlíteni, hogy az eredményhirdetés előtt a kulisszák mögött készült felvételekből kitűnik, hogy Alonso mindenképpen kiállt volna, és valószínűleg Rosberg is egy újabb cserére. Webberről ezt nem tudjuk, de ha igen, akkor a nevető negyedik nem a Wéber Gábor által emlegetett finn világbajnok, hanem a defektjével a sor végéről zárkózó Hamilton lehetett volna. És bár a sportban a ha kezdetű mondatok relevanciája finoman szólva is megkérdőjelezhető, ez azért mindenképpen fontos adalék, ha az ezüst nyilak fejlődési görbéjét vizsgáljuk.

Persze a német gárda szárnyalása nem feltétlenül gond. Jó, nyilván amikor a szurkoló kedvencét egy vitatható módszerekkel feljavult másik csapat szorítja hátrébb az eredménylistán, az joggal kavarja fel az érzelmeket, de ha megnézzük a nagyobb képet, akkor ennek számos előnye lehet akár a sportág jelenének, akár jövőjének tekintetében. Tudjuk ugyanis, hogy a Mercedesnél a kivonulást is fontolóra vették az eredmények elmaradásának hatására, és kinek hiányozna az, hogy a Honda visszatérésével se tudja a motorgyártók száma a bűvös hármast meghaladni? A távozás nem lenne kedvező sem a sport finanszírozhatóságának, sem pedig a látványnak, amiért mi nézők minden vasárnap kényelmes fotelünkbe huppanunk. Így végtére is, ha a döntést vagy az előnyt igaztalannak is vélhetjük, annak előnyeiből közvetve mi is részesülhetünk.

Fernando komoly kritikával illette csapatát a hétvégén. Hasonlóan a tavalyi idény kétharmadánál elhangzott nyilatkozatához. Azt kell mondjuk igaza van. A Ferrari időmérőn is és futamon is kicsit gyengülni látszott korábbi önmagához képest. Persze nincs jobb helyzetben a Lotus sem, ahol a passzív DRS első éles bevetése nem hozott látványos javulást. Kimi továbbra is abban bízhat, hogy kitartóan és szünet nélkül gyűjtögeti a pontokat, feltehetőleg az autó erején felül teljesítve, és közben várja, hogy ellenfelei hibázzanak. Ezt most megtette a Red Bull, de ne feledjük, hogy Kimi 5. helyéből kettő is kevés Seb egy győzelmével szemben. A dobogót bizony el kéne érni. Viszont ami érdekes, hogy jelen állás szerint akár még valamelyik, esetleg mindkettő Mercedes is beleszólhat a bajnoki cím sorsába. Igaz ez a tesztelési ügyük után nem venné ki jól magát, gy ha erre valóban sor kerül, lehet, hogy titkos paktumok is befolyásolni fogják a végső győztes személyét.

Említsük még meg Grosjeant, aki majdnem azt hitte, hogy gyorsabb csapattársánál, de aztán szóltak neki, hogy nem, és a francia, aki joggal lehet hálás a belé fektetett bizalomért azonnal értett a szóból. Annyira, hogy ezt követően egészen a 11. helyig esett vissza, mielőtt feladni kényszerült volna a versenyt. Ennyire tán nem kéne szót fogadni.

A következő hét pedig egészen biztosan pontosan ugyanarról fog szólni, mint gyakorlatilag az összes a szezon kezdete óta. A gumikról. A Pirelli bajban, és vele a Forma-1 is bajban, mert ugyan látványos, izgalmas és mozgalmas az amikor egy futamon négy durrdefekt is borzolja a kedélyeket, de ugyanakkor veszélyes és a defektek jellegéből adódóan igazságtalan is.

2013. június 9., vasárnap

Difficult some stage with the traffic (Montréal)

A lekörözések okoztak némi gondot (Sebastian Vettel)

És megint a gumik. Mert aki nem figyelt, csak fél füllel, az biztosra vehette a mai futamot követően, hogy a Pirelli újratervezte abroncsait amit Kanadában be is vetettek. Ám meglepő módon nem ez történt. A csapatok egyelőre nem tudtak megegyezni az új szerkezetű gumik bevetéséről. A mai futamon látott keverékek tehát pontosan megegyeztek azokkal, amikkel Barcelonában négy kiállásra kényszerültek. Egészen pontosan az a közepes keverék volt változatlan, amivel Di Resta akár kiállás nélkül is képes lett volna a futamot befejezni, hiszen a leintés előtt csupán 13 fordulóval még mindig elfogadható tempójú körözését szakította meg a kötelező kiállással.
Hovatovább egy másik fontos jelenség is kirajzolódott a mai futamon, miszerint ezek az abroncsok most alkalmasak voltak a gyors versenyzésre. Megszűntek az egyre másra megjelenő 1-2 másodperccel rövidebb körök, amik jól mutatták az átlagos tempó visszafogottságát az idei korábbi nagydíjakon. Helyette azt láthattuk, hogy az élen haladók zöme körről körre tudott faragni legjobb idején, ami egyértelműen egy optimálishoz közeli teljesítményt sejtet. De mi történhetett? Sajnos ez a kérdést nem én fogom megválaszolni, ehhez az én laikus statisztikai elemzésemnél lényegesen mélyebb tudásra lenne szükség. Azt viszont mindenképpen meg kell, hogy említsem, hogy a hagyományosan nagy gumispóroló Button és Perez mellett pont az a Lotus gyengélkedett a legfeltűnőbben a montreali aszfaltcsíkon, mely a hírek szerint az acélvázas abroncsok bevetésének legkitartóbb ellenzője. Érdekes.

A világbajnokság szempontjából nehéz eldönteni, hogy melyik a fontosabb, komolyabb, nagyobb hatású eredmény. A pole-ból indulva megnyerni a futamot, gyakorlatilag anélkül, hogy akár csak egy pillanatig kétséges lett volna sikerünk, vagy a hatodik helyről rajtolva, folyamatosan magas teljesítménnyel kivívni a második helyet? Nehéz megmondani, az bizonyosnak látszik, hogy mind a kettő jelenleg legesélyesebbnek tűnő pilóta kihozta a maximumot magából.
Ha viszont az autókat vesszük górcső alá, akkor talán egy leheletnyivel Alonso áll jobban. Teljesítménye azt sugallja, hogy üres pályán gyorsabb tudott volna lenni a versenytávon, mint Seb. Ezt viszont erőteljesen ellensúlyozza az, hogy egyrészt a német címvédő már 36 pontos előnnyel gazdálkodhat, másrészt a Red Bull év közbeni fejlesztései általában erősebbek, mint a Ferrari módosításai. Az viszont biztosra vehető, hogy érdekes bajnokságnak nézünk elébe.
Kimi bár puszta tempóból nem tud fölébe keveredni a két éllovasnak, de folyamatos pontszerzése még sokáig képben tarthatja. Igazi esélye azonban csak akkor fog kínálkozni, ha ellenfelei sokat hibáznak. A Mercedes pedig bár ez évi teljesítménye messze a legjobb a csapat újkori történetében, még mindig nem elég erős ahhoz, hogy bajnoki címről ábrándozhasson.

Massa helyzete említést érdemel. Két versenyhétvégén három csúnya autótörést hozott neki. Meglepő módon azonban nem a lassú visszafogott Felipe került elő ennek hatására a mai napon, hanem az jó értelemben vett agresszív, önbizalommal telt harcos Massa. Egy jobb rajthellyel bizony dobogó közelébe juthatott volna, ezért úgy vélem, hogy jelenleg leváltásáról beszélni nem időszerű.

Végezetül külön dícséretet érdemel az a Paul di Resta, aki az eltaktikázott időmérő után remek taktikával a 7. helyet tudta megszerezni. Kitartása komolyabb eredményt hozott, mint az egyébként egyetlen hellyel előre rajtoló, és szintén remekelő Massa buzgalma.

2013. május 26., vasárnap

This is my home (Monte Carlo)

Ez az otthonom (Nico Rosberg)

Ha a blog indulásakor nem fogadtam volna meg, hogy az un@lm@s szót száműzöm a szótáramból, és olyan eufemizmusokkal próbálom helyettesíteni, mint az eseménytelen vagy a kevés izgalmat kínáló, akkor most biztos, hogy vastaggal és aláhúzva biggyeszteném ide. Bár maga a kifejezés nem is igazán megfelelő. A baj ugyanis nem elsősorban az volt, hogy a futamon ahol a közmegállapodás értelmében nem lehet előzni – és erről csak Perezt illetve Sutilt nem értesítették ki időben –, nem igazán történt előzés, hanem sokkal inkább az, hogy a versenyzők zömének ilyesmi meg sem fordult a fejében. Az egész mezőny egy olyan mesterségesen visszalassított tempóban ment, amit az élen autózó Mercedes koponyái kiötlöttek. Ennek pedig a versenytempóhoz vajmi kevés köze volt. Hogy mennyire, azt jól jelzi Vettel szokásos verseny végi leggyorsabb köre, ami ezúttal 1:16.5-re sikerült. Ezzel szemben a futam során az utolsó pár körtől eltekintve 1:19 és 1:24 közötti köröket futottak a versenyzők. A legszembeötlőbb lassulás a kerékcseréket követően volt megfigyelhető, amikor is a tempó 3-4 másodpercet zuhant azt azt megelőzőhöz képest. Nem sok elemezni való maradt hát a futamot követően, aki figyelte a versenyt, melyet csupán a két safety car szakasz és a piros zászló mentett meg attól, hogy minden idők legkiszámíthatóbb futamaként emlékezzünk rá, az tisztában van vele, hogy ki érdemel dicséretet, és  ki miért tudott előrébb kerülni. Az egyetlen valódi nyitott kérdés az, hogy miért volt ilyen drasztikus mérvű a feltartás az élen haladóktól.

Ahhoz hogy ezt jobban megérthessük a Mercedes csapat overállját kell gondolatban magunkra ölteni. Az egy körön remek, hosszú távon csapnivaló tempójuk hol máshol vezethetne eredményre, mint azon a pályán ahol a versenyek jelentős részét tudja behúzni a pole-ból induló pilóta? Hol másutt mint azon a pályán ahol az előzés ennyire nehéz? Túl vagyunk az időmérőn, és Nico tökéletes teljesítménnyel hozta az összes szabadedzést követően az időmérőn is az első helyet. Hovatovább Lewis is az első sorba kvalifikálta magát. A versennyel azonban van egy komoly gond. Az addig rendben van, hogy nem lehet előzni, de ha néhány versenyző korábban a többi később cserél kereket, akkor nem fogunk tudni egyszerre mindenkit feltartani. És aki nem autózik épp mögöttünk az ezalatt gyorsabb köröket futva a kerékcserék zárultával könnyen előttünk találhatja magát. Akár nálunk korábban áll ki, akár tovább vár a cserével. A helyzetet tovább nehezíti, ha két kiállásra van szükség. Szerencsére mindkettőre kiváló megoldást jelent, ha egy mesterségesen alacsonyan tartott tempóval körözgetünk, folyamatosan feltartva a mezőnyt, akkor megkímélhetjük az abroncsokat annyira, hogy egyetlen kiállással teljesítsük a versenytávot, sőt a klasszikus alávágás manővert is lehetetlenné tesszük. Ugyanis a feltorlódott mezőnyből aki idő előtt ki áll kereket cserélni, az kötelezően forgalomban fogja magát találni a pályára visszaérve, így nem tud majd a friss gumijain gyors tempót diktálva előnyt szerezni hozzánk képest.

A taktika fontos részét képezi a Forma-1 világának,  magam részéről roppant mód kedvelem is a taktikai csatát, és legalább annyira szórakoztatónak és izgalmasnak találom, mint a kerék-kerék elleni küzdelmet. Ezen a hétvégén viszont a taktikai ellehetetlenítette a valódi versenyzést. Amennyire igaztalannak éreztem a FIA vádját a múlt hétvégi osztrák WTCC futamon kiosztott büntetéseit a sport hírnevének rombolása miatt, annyira elkerülhetetlennek érzem, hogy gyors és azonnali megoldást találjanak erre a problémára, hiszen amit ma láthatunk, még ha az a monacói pálya specialitásának is köszönhető volt a gumik mellett, az valóban rombolta a királykategória hírnevét. A szövetség most már nem csak a Pirelli ultimátuma miatt van lépéskényszerben.

2013. május 12., vasárnap

We don't want to stop here (Catalunya)

Nem akarunk itt megállni (Fernando Alonso)

Gumi, gumi, gumi. A Pirelli megjelenése óta a figyelem középpontjába kerültek a gumik, mivel jelentőségük a verseny szempontjából hatványozódott. Rengeteg panasz érkezett rájuk, talán valamivel kevesebb dicsérő szó, ám az kétségbevonhatatlan, hogy a rengeteg csere eseménydúsabbá teszi a futamokat. A számtalan kritika hatására döntött úgy a gumiszállító, hogy a Spanyol futamtól a kemény abroncsok esetén visszaállnak a 2012-es tartósabb összetételre. Ennek, és a versenyre hozott két legkeményebb, azaz legtartósabb keveréknek dacára a mostani futam minden idők legtöbb kerékcseréjét hozta, ahol az általános taktika a 4 kiállás lett.
Csupán emlékeztetőül jegyzem meg, hogy egy versenyző az időmérőn és a futamon összesen 6 készletet használhat fel, mindkét keverékből hármat. Márpedig a 4 kiállás azt jelenti, hogy csupán egyetlen tartalék készlet marad, amit nem raknak fel a futam során.

Nem csoda hát, ha a mostani versenyen minden arról szólt, ki hogyan osztja be abroncsait. A legeklatánsabb példa arra, hogy milyen körülmények alakulhatnak ki Rosberg és Hamilton között volt megfigyelhető. Nico valószínűleg fogát összeszorítva ment szándékosan lassan egyes kanyarokban az abroncsokat kímélendő, míg Hamilton a lassú haladásra feltehetőleg nem képességei, hanem pszichéje folytán képtelen, ami talán nem is olyan nagy csoda, tekintve, hogy elvileg autóversenyzőkről van szó. A lassan járj tovább érsz elv ugyanakkor 6 hellyel jobb finist eredményezett a németnek. Amivel lényegesen az autó képességein felül teljesített. Számomra képtelen, hogy ő volt a spórolás bajnoka, egyszerűen azért, mert a Mercedes volt a legkevésbé alkalmas a gumik állapotának megóvására.

A világbajnokság tekintetében kialakulni látszik az a hármas akik a cím végső megszerzésére joggal apellálhatnak. Alonso, Vettel és Räikkönen járművei között ugyan futamról futamra komoly különbségek alakulnak ki, de ha átlagoljuk potenciáljukat, akkor közel hasonló értéket kapunk. Talán egy pöttyet a Ferrari javára billen a mérleg, hiszen ne feledjük, hogy a Ferrarinál már két komoly baklövést is elkövetek, és a spanyol bajnokaspiráns lemaradása ehhez képest nem jelentős. De még egy szempontból van náluk az előny, mégpedig a csapattárs tekintetében. Massa pontosan tudja hol a helye a csapaton belül, és boldog tud lenni ebben a szerepkörben. Ezen kívül viszonylag magára is talált az elmúlt hónapokban, így az egy évvel ezelőtti állapottal ellentétben képes valódi segítséget nyújtani Fernandonak. Grosjean szerintem még nem sorolta be magát második számú pilótának, megbízhatósága is elmarad a brazil mögött, Webber viszont ha teheti inkább ez ellenfeleket fogja támogatni ez aligha kérdéses. Talán még egy faktor lehet ami ha csak hajszálnyival is de befolyásolhatja a küzdelmet, ez pedig Kimi és Seb baráti viszonya. Ez persze a pályán nem sokat számít, legfeljebb annyit, hogy egy leheletnyivel talán jobban vigyáznak majd egymásra éles szituációban.

2013. április 21., vasárnap

Very, very straightforward race (Sakhir)

Nagyon-nagyon sima verseny (Sebastian Vettel)

Rendkívül látványos, roppant sok előzést, sőt néhány oda-vissza előzést hozott számunkra az idei bahreini nagydíj. Amennyiben valaki elmulasztotta volna megtekinteni, azt javaslom, hogy ezt feltétlenül pótolja be. El kell ugyan ismerni, hogy a győztes személye nem sokáig volt kérdéses, de ennyire sok akcióval átitatott, előzéssel fűszerezett versenyt, mely nem egy külső okra (eső, safety car) volt visszavezethető, hosszú évek óta, vagy talán soha nem láthattunk. Ráadásul sokszor előkerül a sokak által homályos tekintetű nosztalgiával emlegetett adok-kapok. mikor 2 versenyző többször oda vissza előzgeti egymást, úgy, hogy a megelőzött nem marad le attól aki lehagyta. Ennek a leglátványosabb példáját Webber és Hamilton csatája hozta az ötödik helyért, akik az utolsó kiállásukat követően háromszor cseréltek helyet. Nem ecsetelem tovább, mert ezek azok a manőverek, amelyeket leírva a látvány töredékét sem lehet visszaadni. Tessék rászánni azt a két órát! Megéri.  

Az idei első kétszeres futamgyőztes Sebastian Vettel lett. Komoly megnyugvást jelenthet ez a futam a Red Bullnak, egyrészt mivel sikerült előnyüket a pontversenyben tovább növelni (legalábbis egyéniben, hiszen a csapatversenyben a Lotus 2 pontot tudott zárkózni), másrészt mivel kiderült, hogy képesek tartani a tempót a múlt hétvégén nagyon meggyőző Ferrarival. Sőt tulajdonképpen az ő fölényük ezen a futamon még meggyőzőbb volt, mint egy hete Fernandoé. Bár Wéber Gabi többször elismételte, hogy egy egészségesebb időmérő eredménnyel Kimi megszorongathatta volna a győztes Sebet, de ez kevéssé tűnik valószínűnek a köridők ismeretében. A verseny első felében ugyanis Vettel mindenkinél átlagban egy másodperccel jobb köridőt produkált, mielőtt több ízben rászóltak volna, hogy lassuljon vissza 1:39 végére köridőben. Ő kis győzködés után ezt megtette, és innentől nagyjából riválisai tempóját autózva körönként egy jó másodpercet hagyott bent biztonsági okokból. Ha ez nincs, a célban előnye megkérdőjelezhetetlen lett volna. Márpedig hogy erre képes lett volna, azt jól bizonyítja, hogy szokásához híven a verseny végén a 11 körös abroncsain odapirított egy leggyorsabb kört, ami 2 másodperccel volt erősebb utazósebességénél.

Bár a Lotus önerőből most sem tűnt eléggé erősnek, és a Ferrari illetve Webber betlije nélkül talán a dobogóról is lemaradtak volna, a megbízhatóságuk figyelemre méltó. Kimi huszonegyedik versenye volt ez, ahol sorozatban pontot tudott szerezni. Mivel a Ferrari már két komoly hibát is produkált Alonsoval, ha Vettel alatt is elromlik néhány generátor, akkor ez bizony akár a cím megszerzéséhez is elegendő lehet.

A Ferrarit nem kell félteni egyelőre. Bár látszólag visszaestek, de Alonso tempója ahhoz mérten, hogy nem működött autójában a DRS, és hogy egy teljesen szükségtelen kiállása volt, illetve egy kiállását idő előtt kellett meglépnie teljesen elfogadható. Ha levonjuk eredményéből azt a 17 másodpercet, amit a felesleges kiállással vesztett, kapásból a negyedik lenne, csupán egy másodperccel lemaradva a dobogóról. Massa versenye persze katasztrofális lett, de két defekttel más sem tudott volna ennél jobbat autózni, valószínűleg valami sérülés keletkezett az autóján, talán egy összeszedett törmeléktől.

Az a csapat amelyik tavaly a Sauber volt, vagy Barcelonában épp a Williams, idén a Force India lehet. Középcsapatként oda tudnak érni a komolyabb pontszerző versenyekre, ráadásul két remek pilótával rendelkeznek. Tőlük idén még komolyabb villanásokat, a pontversenyben pedig magabiztos hatodik helyet várhatunk.

A McLaren szénája sem áll rosszul. Az oroszlánkörmeit idén először megvillantó Perez 6. helye teljesen elfogadható eredmény az év eleji betliket követően, ráadásul Barcelonába már egy teljesen átépített autóval érkezhetnek.A felzárkózás, melyet már év elején sejthettünk megkezdődött. Button ugyanakkor egy kicsit  2007-es Alonsot idézte, amikor  csapatot akarta rávenni, hogy túlbuzgó csapattársát beszéljék le az előzési kísérletéről. Miután ez nem történt meg a többek által is elővett plusz egy gumicseréhez folyamodott. Valószínűleg Vettel kínai nagydíjon bemutatott vágtája volt a motiváció többeknek, hogy újabb kiállással majd lényegesen gyorsabb körökkel próbáljanak pozíciókat nyerni, ám ami (majdnem) működött egy hete, az nem működött most, ugyanis a két keverék között lényegesen kisebb volt a tempó különbség, és mert a verseny második szakaszában az abroncsok lényegesen tartósabbnak bizonyultak. Räikkönen például még a 20 körös keményeken is nagyon korrekt köridőket tudott futni. 

Pillanatnyilag a legkevésbé jó helyzetben az élcsapatok közül a Mercedes áll, annak ellenére, hogy Rosberg egy gyönyörű pole-t tudott behúzni Sakhirban. Versenytempójuk elmarad egyelőre a többiekétől, csak a McLarennel tudják felvenni a verseny, ám míg utóbbinak ez egy komoly előrelépés előbbieknél a tendencia nem mutat sok jót.

Végül Webberről emlékezzünk meg, a mezőny talán legagresszívebb versenyzőjéről, aki immár a második versenyen ásta meg saját sírját azzal, hogy azt hitte bárkin átgázolhat. Pedig a verseny első felében úgy tűnt dobogóra állhat majd, aztán miután képtelen volt elfogadni, hogz fel kell adnia egy pozíciót, megrongálta saját autóját, és innentől kezdve lényegesen lassabb köröket volt kénytelen futni. Arról nem is beszélve, ha nincs a 3 helyes büntetése még Kínából, akkor milyen előnyös helyzetből indulhatott volna.


2013. április 14., vasárnap

I'm not pushing (Sanghaj)

Nem nyomom (Fernando Alonso)

Alonso győzelme annak ellenére volt látványos erődemonstráció, hogy a verseny jelentős részében nem ő állt az élen. A három különböző stratégia keveredése látszólagos kuszaságot lopott a versenybe, ám a helyzet  látottaknál egyértelműbben alakult. Fernando a saját stratégiájával egyezőknél lényegesen gyorsabb volt a futam elejétől a végéig, és a futam felétől  az sem lehetett kétséges, hogy sem a fordított stratégiát választó Vettel, sem az egy kiállást megspóroló Button nem lehet ellenfele. Hatékonyabban tudta átrágni magát a kiálláshátrány miatt elé került lassabb versenyzőkön, és amikor nyílttá vált a pálya előtte rendre gyorsabb köröket autózott riválisainál. Az i-re a pontot végül Andrea Stellával folytatott rádióüzenete tette fel az utolsó kiállását követően, amikor egymás után két leggyorsabb körét látva a versenymérnöke jelezte neki, hogy semmi szükség arra, hogy túlságosan nyomja neki, mire a spanyol mintegy mentegetőzve közölte, hogy ő csak nagy békésen autózgat, és mit sem tehet arról, hogy a többiek még ennél a csigatempónál is lassabbak. PR kommunikációnak sem utolsó.

A kíni verseny viszonylag vegytiszta versenyt hozott, külső körülmények alig befolyásolták a versenyzők helyezésit, és ez bizony a végeredményben is tükröződött. Elvált az ocsú a búzától, még akkor is, ha ez az ocsú a királykategória esetében olyan pilótákat takar akik után két kézzel kapnának szinte bármely más széria csapatfőnökei. Ugyanakkor a közmondásos búza itt nem gyengébb összeállítást takar, mint az mezőny öt világbajnokát, akik az első öt helyet tudták besöpörni. A teljes igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy Vettel és Hamilton csapattársai kiestek, így esetükben nem tudjuk mi lett volna a végső erősorrend.

Igaz ugyanakkor, hogy az előbbi még kiesése előtt elkövetett egy buta hibát, ám ez önmagában nem tette volna tönkre a versenyét. Sőt, az ausztrál meglepően jól állt a 15. kör magasságában, hiszen csapattársa mögé érkezett vissza, és ekkor mindketten egy cserén voltak túl, ami a bokszutcából rajtolva mindenképpen figyelemreméltó stratégiai fegyvertény. Ezt követően viszont gyors ütemben jött a felesleges, elkerülhető ütközés Vergne-nyel, majd a helytelenül rögzített kerék, ami megpecsételte a versenyét. Az összeesküvések hívei nyilván szándékosságot vélnek majd belelátni ebbe a hibába a csapat részéről, ami viszont nettó butaság lenne  Red Bull részéről, akkor, hiszen semmit sem nyertek vele, de egy esélyesnek tűnő pontszerző helyet dobtak volna el vele.

Alonso mögött a a dobogó alsóbb fokain álló Räikkönen és Hamilton nagyjából egálban volt a verseny végén rohamtempót diktáló Vettellel. Kimi előnye a Mercivel szemben pont annyi volt, hogy egy elévágás után kényelmesen tartsa előnyét, Sebastiannak pedig végül azért kellett lemondania a dobogóról, mert az időmérőn nem úgy tűnt a Red Bull nem lett volna képes megverni riválisait, lágy gumikon sem valószínű, hogy befért volna az első két sorba. Persze az egy érdekes kérdés, hogy ha a Red Bull nem követi el azt a bakit, hogy behívja a világbajnokot mielőtt az mért kört teljesíthet (akármilyen lassan is), akkor az így megszerzett 8. rajtpozíció mennyi előnyt jelentett volna a futamon.

Kimi a tavaly tőle látott kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtja idén is, csak egy lényegesen magasabb szinten. Ha ellenfelei annyit hibáznak mint tavaly tették, ő pedig ilyen szívósan gyűjtögeti a pontokat, akkor a bajnoki cím egyik legkomolyabb várományosa lehet.

Lewis esetében mostanra végleg elcsendesedett a kárörvendők kórusa, akik megsiratták, hogy milyen kár egy ilyen jó versenyzőért, egy ilyen középszerű csapatnál. Bár a szezon előtt még ők is azt nyilatkozták, hogy 2013. felkészülési év lesz a 2014-es évadra, az első három futamon megszerzett két dobogós helyezés egyértelműen arra utal, hogy a komoly átalakításokon átesett csapat hatalmas lépést tett végre a jó irányba.

Végül pedig a McLaren. Ők azok akik a világbajnokkal felálló, és ezen az alapon topnak nevezhető csapatok közül a leggyengébben kezdték az évet, de a mostani versenyen már tudtak lépni előre valamelyest. Nem csak a középcsapatokat utasították maguk mögé, de Buttonnal még a futamgyőztes Ferrari második számú autóját is maguk mögé tudták utasítani. Ennek alapján bár optimista, de messze nem elképzelhető az a forgatókönyv, hogy az évad végéig öt erős csapat rivalizálása adja majd meg a versenyek alaphangulatát, és a futamgyőztesek ezen csapatok tíz pilótájából kerülhetnek ki. Persze mindenkinek kívánom, hogy a kedvence végül hazavihesse a trófeát, de azt senkinek sem, hogy ezt magabiztosan, fölényesen szerezhesse meg.


2013. március 24., vasárnap

This was silly! (Kuala Lumpur)

Ez butaság volt! (Christian Horner)

Mint minden évben, idén is előkerültek a tavaly óta már dekriminalizált csapatutasítások a száguldó cirkuszban. Azonban, a csapatok szempontjából logikusan ilyenkor még nem az egyéni, hanem a csapat-világbajnoki cím van az utasítás fókuszában. Illetve ennél is pontosabb megfogalmazás a kockázatminimalizálás lenne. A csapatnak egyértelműen az a legszerencsésebb az év ezen szakában, ha mindkét versenyző biztosan, jó helyen ér célba. Ezzel egyrészt maximalizálni tudják a csapat eredményét, másrészt mindkét versenyzőjüket versenyben tudják tartani az egyéni címért folytatott küzdelemben. Ez év elején azért is fontos, mert az év hosszú, és bármikor beüthet egy előre nem látható akadály, ami miatt az egyik versenyzőjük kiesik a küzdelemből. Ilyenkor az a csapat amelyik mindent egyetlen versenyzőre tesz fel könnyen hoppon maradhat.
Az ilyen jellegű, fordított utasítás a boxból majdnem ugyanakkor terhet ró az általa háttérbe szorított versenyzőre, aki ilyenkor általában úgy véli, hogy komolyabb kockázatvállalás nélkül megkísérelhető lenne az előzés. Ugyanakkor a képet ebben a szituációban tovább árnyalja az, hogy az elől haladó csapattárs látszólagos lassú tempója sok esetben ugyanúgy a taktika, a takarékoskodás következménye. Itt jegyezném meg, hogy meglehetősen sajnálatos, hogy egy autóverseny kapcsán ilyen sokat kell arról értekeznünk, hogy mikor épp milyen szempontok figyelembe vétele miatt nem haladhatnak a versenyzők a maximális elérhető tempóval.

Ezen a versenyen két csapatnál is az a döntés született, hogy a legbiztosabb az, ha a versenyzők pozíciójukat megtartva érkeznek a célba. A két utasítás azonban egészen eltérő életet élt. A tisztább helyzet a Mercedes háza táján bontakozott ki, ahol Nico lázongott ugyan a döntés ellen, és a verseny végéig a biztonságosnak nem feltétlenül tekinthető fél másodperces különbséggel kísérte el csapattársát, de végül nem mert, nem akart eltérni attól. Az esetből Lewis nem csak a többletpontok terén tudott hasznot húzni, hiszen a dobogón tanúsított magatartásával, azzal hogy jelezte, Niconak kéne itt állni, és hogy elmondta így nem öröm émes helyen végezni feltehetőleg a közönség szimpátiáját is elnyerte. Ő lett a nap jófiúja.
A rosszfiú szerepét viszont kétségtelenül a regnáló világbajnok sajátította ki. Nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen megmondani, hogy mi is történt pontosan Webber utolsó kerékcseréjét követően Horner és két pilótája között, de amit biztosan tudunk, hogy Horner utasításba adta, hogy tartsák a pozíciót, ne vállaljanak felesleges kockázatot. Ám azt, hogy az instrukció pontosan hogyan hangzott nem tudjuk, pedig ez különösen fontos lenne annak tekintetében, hogy Vettel a verseny után arra hivatkozott, hogy ő nem tudta, nem szabadna előznie. Ezt megerősíti Webber verseny utáni sértődöttsége mellett a címbeli idézet is.
Az eset kapcsán két érdekességre hívnám fel a figyelmet. Egyrészt általánosan elfogadott vélekedés a Forma-1 rajongók körében, hogy Webbert a Red Bull második számú versenyzőként kezeli, és akár trükköket is bevet annak érdekében, hogy Sebastian mindenképp előtte végezzen. Ezzel a nézőponttal élesen szemben állnak a mai nap történései. A másik pedig a 2011-es Brit Nagydíj, ahol fordított felállás mellett kaptak hasonló parancsot a boxból az osztrák-angol csapat pilótái. Webber mégis láthatóan megkísérelte ledolgozni hátrányát, és a verseny után így nyilatkozott:
„Természetesen figyelmen kívül hagytam a csapatot, mert meg akartam szerezni a pozíciót. Seb a legjobbat nyújtotta, én is a legjobbat nyújtottam. Nem ütköztem volna senkivel.”
Ennek fényében azért megkérdőjelezhető Mark felháborodásának megalapozottsága.

Az internetes fórumokat olvasgatva több helyről visszaköszönt a vélekedés, miszerint Seb utol sem érte volna ausztrál csapattársát, ha annak nem kell lecsavarnia a motorját. Sok érvet lehet hozni az előzés megalapozottsága ellen, azaz hogy csak a nem azonos körülmények miatt tudott előzni, ez azonban bizonyosan nincs közte, hiszen Mark az utasítást saját bevallása szerint is csak az utolsó kiállását követően kapta, ahonnan már úgy ért vissza a pályára, hogy Vettel ott lihegett a nyakán.

A magam részéről Wéber Gáborral kell, hogy egyetértsek, aki szerint nekem, mint nézőnek az egyetlen helyes elvárásom az lehet, ha a versenypályán versenyzést szeretnék látni.

Az első két verseny alapján egy négyes vezérfogat látszik kialakulni a csapatok közt. Ennek egyértelmű tagja a Red Bull és a Ferrari, és valószínűsíthető, hogy ide tud csatlakozni az előző versenyen gyengélkedő Mercedes és a main szenvedő Lotus is. Az is nyilvánvalónak látszik, hogy az erőviszonyok a fenti csapatok között futamról-futamra fognak változni a szezon első felében.
A második csoport a négy erős középcsapatot tartalmazza. Ide sorolható a korábbi önmagának árnyékát idéző McLaren, a mai futamot hihetetlenül elszúró Force India, és a Sepangban Hülkenberggel remekelő Sauber, valamint a Toro Rosso is. Nagyjából a felsorolás szerinti sorrendben.
A Williams egyelőre alaposan le van maradva a középcsapatoktól is, és őket már csak a két kis csapat követi.

Az előző heti bejegyzésemben kifejezetten dicsértem a közvetítést amibe ma azért pár apróbb hiba vegyült, viszont ma is inkább dicsérek, azért megemlítem, hogy a futamot követő online közvetlen beszélgetést  kommentátorok és a szakértők között kifejezetten ajánlanám mindenkinek a figyelmébe.


2013. március 17., vasárnap

That was our plan (Melbourne)

Ez volt a tervünk (Kimi Räikkönen)

Ez a terv pedig működött.

Három és fél hosszú hónapnyi böjt után mindenkit az érdekel, hogy hol tartanak a csapatok, a versenyzők, kire kell figyelnünk az idei évben. Természetesen egy futam ennek megállapításához kevés, ám az egy futam tapasztalata sokkalta több információ árul el nekünk, mint akár a holtszezon tesztjei, akár a versenyt megelőző szabadedzések.

Amit biztosan láthatunk, hogy van három versenyképes csapatunk. A Red Bull nem tudta átmenteni tavalyi fölényét, mely már az utolsó futamokra kissé meg is kopott az ősszel, a Ferrari elkerülte a tavalyi kátyút, a Lotus pedig biztosan menetel előre. Olyannyira magabiztosan, hogy a tavaly visszatérő finn világbajnokuk segítségével az első futamot magabiztosan húzták be. A képet azért pár dolog árnyalja. Egyik oldalról Kimi sikerének kulcs egyértelműen a taktikájában, azon belül abban keresendő, ahogy a gumikkal bánt a verseny során. Az első cseréjére még a többiekkel azonos ütemben a 9, körben állt ki, ám míg riválisai a lassuló közepes keveréket először a huszadik kör környékén cserélték frissekre, addig a Lotus pilótája a 34. körig várt ezzel a manőverrel. Ezt persze bárki megtehette volna, ám fontos észrevenni, hogy a kint töltött extra körök alatt a Jégember nem maradt el tempóban azoktól, akik őt üldözték, sőt helyenként kicsivel gyorsabb is tudott lenni. Míg a Ferrarin ugyanezzel a tempó mellett a gumi csak 15 legfeljebb 20 kört működött, addig Räikkönen az utolsó előtti fordulóban még az ebben a szakágban pontot nem jelentő leggyorsabb kört is behúzta, úgy, hogy azt megelőzően abroncsait 23 körön keresztül nyűtte. Fernando gumijai itt még csak 18 körösek voltak, de ő ekkor már érezhetően lassult. Az első futam alapján lehet, hogy túlzás ilyen következtetést levonni, de a minden bizonnyal idén is meghatározó gumikezelés terén a Lotus tűnik kimagaslani a mezőnyből.

A másik csapat, vagy talán inkább pilóta aki hasonló bravúrt hajthatott volna végre a friss visszatérő Adrian Sutil. Az ő taktikája is gyönyörűen állt össze, és úgy tűnt Lewist is maga mögé tudja utasítani, ám a végső etapra megkapott szuperlágyak egyáltalán nem működtek a Force India-n. Esetében sokkal inkább látszott az, hogy hosszú etapoknak az árát tempóban meg kell fizetnie, de még így remekül sikerülhetett volna a történet, ha a német nem szembesül ilyen brutális mérvű szemcsésedéssel a végjátékban. Összességében Adrian így is elégedett lehet, hiszen csapattársát végül sikeresen tartotta maga mögött, és a hetedik helyen zárt. Bár nem látszik, de számtalan más csapathoz hasonlóan az egyelőre legerősebb középcsapatnak látszó Force India-n belül is komoly különbség alakult ki a két pilóta között. Ezen különbségek legmarkánsabb példája minden bizonnyal Romain Grosjean, aki csaknem egy kör hátrányban csapattársához képest az utolsó pontszerző helyen tudott csak befutni 3 kiállásos taktikájával. Ez azért is meglepő, mert  tavalyi év során inkább volt jellemző rá, ha általában kissé gyengébb pozícióban is, de tudta tartani a lépést finn csapattársával.

A Ferrari a legkiegyensúlyozottabb teljesítménynek örülhetett a hétvégén. Jól mentek az időmérő, és a versenytempójuk a legerősebb volt. Persze ennek következtében három kiállásra kényszerültek, de ezek a tények, és az, hogy a tavalyi év elején botorkáló Massa ma milyen magabiztos versenyzést mutatott mindenképpen ígéretes kezdésnek tekinthető. Magabiztosságuk abban is tükröződik, hogy az első hétvégét követően ők vezetik a konstruktőrök bajnokságát.

A Red Bull lett talán a legeklatánsabb példája annak, hogy az első három csapatnál egyelőre fordított arányosság látszik kibontakozni az időmérőn és a futamon tapasztalt tempó között. Míg az időmérőn magabiztos vezetést láthattunk tőlük, addig a futamon a címvédő biztonsági autózást bemutatva elégedett meg a dobogó aló fokával – nyilván érezve, hogy ennél többre valódi esély nem kínálkozik. Csapattársa pedig alaposan lemaradva az élmezőny végén rótta köreit.

Amikor tavaly a Mercedes csapat bejelentette Hamilton szerződtetését, rögtön egy kisebb kárörvendő kórus alakult, akik örvendtek, hogy egyszerre két rivális, egy erős autó és egy jó versenyző tűnik el a süllyesztőben. Úgy vélem a mai futamot és időmérőt követően ideje átértékelni ezeket a véleményeket, hiszen bármilyen meglepő is, a Mercedes most erősebbnek tűnik, minta McLaren. Amíg előbbi az időmérőn a legerősebbek közé sorolható (ami Lewis képességeivel kiegészítve okozhat majd meglepetéseket), a futamon pedig magabiztos negyediknek tekinthető, addig a wokingiak pontosan abban a kátyúban csücsülnek most, mint tavaly a Ferrari. A reális kihívást számukra egyelőre az olyan középcsapatok jelentik, mint a Force India, a Toro Rosso vagy a Sauber.
Persze nem szabad túlértékelnünk a jelentőségét annak, ami láttunk. Ezek az autók még intenzív fejlesztés alatt állnak, és viszonylag stabil formájukat a barcelonai hétvégére fogják csak elnyerni. A jelen forma mellett legalább akkor szerepe lesz a fejlesztési potenciálnak. Ahogy tavaly a Ferrarit idén könnyen lehet, hogy a McLarent látjuk majd felkapaszkodni. Ebben a tekintetben pedig a Mercedesnek nincsenek jó emlékei. Persze tudjuk hogy ez utóbbi csapatnál alapvető változások álltak be tavaly óta, új arcokkal mint Niki Lauda vagy Toto Wolff erősítettek, és jövőre Paddy Lowe is hozzájuk igazol, így lehet, hogy én végre nem az élbolyról való leszakadásukat, hanem felzárkózásukat követhetjük figyelemmel.
Ami biztosnak tűnik: a jövő hétvégéig alapvető változásokra ne számítsunk, hiszen ez  pár nap ilyesmire nem elegendő.

Tavaly számtalanszor megemlékeztem az m1 vezető kommentátorának minősíthetetlenül gyenge teljesítményét, ezért úgy vélem fontos leszögezni, hogy a magyar nyelvű adás követői hosszú évek óta a legprofibb kommentálást tapasztalhatták a mai napon, annak ellenére, hogy az éjjel 2-kor véget érő közvetítés után reggel 6:30-kor ismét a stúdióban ülni embert próbáló feladat lehetett. Köszönjük, csak így tovább.