This is my home (Monte Carlo)

Ez az otthonom (Nico Rosberg)

Ha a blog indulásakor nem fogadtam volna meg, hogy az un@lm@s szót száműzöm a szótáramból, és olyan eufemizmusokkal próbálom helyettesíteni, mint az eseménytelen vagy a kevés izgalmat kínáló, akkor most biztos, hogy vastaggal és aláhúzva biggyeszteném ide. Bár maga a kifejezés nem is igazán megfelelő. A baj ugyanis nem elsősorban az volt, hogy a futamon ahol a közmegállapodás értelmében nem lehet előzni – és erről csak Perezt illetve Sutilt nem értesítették ki időben –, nem igazán történt előzés, hanem sokkal inkább az, hogy a versenyzők zömének ilyesmi meg sem fordult a fejében. Az egész mezőny egy olyan mesterségesen visszalassított tempóban ment, amit az élen autózó Mercedes koponyái kiötlöttek. Ennek pedig a versenytempóhoz vajmi kevés köze volt. Hogy mennyire, azt jól jelzi Vettel szokásos verseny végi leggyorsabb köre, ami ezúttal 1:16.5-re sikerült. Ezzel szemben a futam során az utolsó pár körtől eltekintve 1:19 és 1:24 közötti köröket futottak a versenyzők. A legszembeötlőbb lassulás a kerékcseréket követően volt megfigyelhető, amikor is a tempó 3-4 másodpercet zuhant azt azt megelőzőhöz képest. Nem sok elemezni való maradt hát a futamot követően, aki figyelte a versenyt, melyet csupán a két safety car szakasz és a piros zászló mentett meg attól, hogy minden idők legkiszámíthatóbb futamaként emlékezzünk rá, az tisztában van vele, hogy ki érdemel dicséretet, és  ki miért tudott előrébb kerülni. Az egyetlen valódi nyitott kérdés az, hogy miért volt ilyen drasztikus mérvű a feltartás az élen haladóktól.

Ahhoz hogy ezt jobban megérthessük a Mercedes csapat overállját kell gondolatban magunkra ölteni. Az egy körön remek, hosszú távon csapnivaló tempójuk hol máshol vezethetne eredményre, mint azon a pályán ahol a versenyek jelentős részét tudja behúzni a pole-ból induló pilóta? Hol másutt mint azon a pályán ahol az előzés ennyire nehéz? Túl vagyunk az időmérőn, és Nico tökéletes teljesítménnyel hozta az összes szabadedzést követően az időmérőn is az első helyet. Hovatovább Lewis is az első sorba kvalifikálta magát. A versennyel azonban van egy komoly gond. Az addig rendben van, hogy nem lehet előzni, de ha néhány versenyző korábban a többi később cserél kereket, akkor nem fogunk tudni egyszerre mindenkit feltartani. És aki nem autózik épp mögöttünk az ezalatt gyorsabb köröket futva a kerékcserék zárultával könnyen előttünk találhatja magát. Akár nálunk korábban áll ki, akár tovább vár a cserével. A helyzetet tovább nehezíti, ha két kiállásra van szükség. Szerencsére mindkettőre kiváló megoldást jelent, ha egy mesterségesen alacsonyan tartott tempóval körözgetünk, folyamatosan feltartva a mezőnyt, akkor megkímélhetjük az abroncsokat annyira, hogy egyetlen kiállással teljesítsük a versenytávot, sőt a klasszikus alávágás manővert is lehetetlenné tesszük. Ugyanis a feltorlódott mezőnyből aki idő előtt ki áll kereket cserélni, az kötelezően forgalomban fogja magát találni a pályára visszaérve, így nem tud majd a friss gumijain gyors tempót diktálva előnyt szerezni hozzánk képest.

A taktika fontos részét képezi a Forma-1 világának,  magam részéről roppant mód kedvelem is a taktikai csatát, és legalább annyira szórakoztatónak és izgalmasnak találom, mint a kerék-kerék elleni küzdelmet. Ezen a hétvégén viszont a taktikai ellehetetlenítette a valódi versenyzést. Amennyire igaztalannak éreztem a FIA vádját a múlt hétvégi osztrák WTCC futamon kiosztott büntetéseit a sport hírnevének rombolása miatt, annyira elkerülhetetlennek érzem, hogy gyors és azonnali megoldást találjanak erre a problémára, hiszen amit ma láthatunk, még ha az a monacói pálya specialitásának is köszönhető volt a gumik mellett, az valóban rombolta a királykategória hírnevét. A szövetség most már nem csak a Pirelli ultimátuma miatt van lépéskényszerben.

We don't want to stop here (Catalunya)

Nem akarunk itt megállni (Fernando Alonso)

Gumi, gumi, gumi. A Pirelli megjelenése óta a figyelem középpontjába kerültek a gumik, mivel jelentőségük a verseny szempontjából hatványozódott. Rengeteg panasz érkezett rájuk, talán valamivel kevesebb dicsérő szó, ám az kétségbevonhatatlan, hogy a rengeteg csere eseménydúsabbá teszi a futamokat. A számtalan kritika hatására döntött úgy a gumiszállító, hogy a Spanyol futamtól a kemény abroncsok esetén visszaállnak a 2012-es tartósabb összetételre. Ennek, és a versenyre hozott két legkeményebb, azaz legtartósabb keveréknek dacára a mostani futam minden idők legtöbb kerékcseréjét hozta, ahol az általános taktika a 4 kiállás lett.
Csupán emlékeztetőül jegyzem meg, hogy egy versenyző az időmérőn és a futamon összesen 6 készletet használhat fel, mindkét keverékből hármat. Márpedig a 4 kiállás azt jelenti, hogy csupán egyetlen tartalék készlet marad, amit nem raknak fel a futam során.

Nem csoda hát, ha a mostani versenyen minden arról szólt, ki hogyan osztja be abroncsait. A legeklatánsabb példa arra, hogy milyen körülmények alakulhatnak ki Rosberg és Hamilton között volt megfigyelhető. Nico valószínűleg fogát összeszorítva ment szándékosan lassan egyes kanyarokban az abroncsokat kímélendő, míg Hamilton a lassú haladásra feltehetőleg nem képességei, hanem pszichéje folytán képtelen, ami talán nem is olyan nagy csoda, tekintve, hogy elvileg autóversenyzőkről van szó. A lassan járj tovább érsz elv ugyanakkor 6 hellyel jobb finist eredményezett a németnek. Amivel lényegesen az autó képességein felül teljesített. Számomra képtelen, hogy ő volt a spórolás bajnoka, egyszerűen azért, mert a Mercedes volt a legkevésbé alkalmas a gumik állapotának megóvására.

A világbajnokság tekintetében kialakulni látszik az a hármas akik a cím végső megszerzésére joggal apellálhatnak. Alonso, Vettel és Räikkönen járművei között ugyan futamról futamra komoly különbségek alakulnak ki, de ha átlagoljuk potenciáljukat, akkor közel hasonló értéket kapunk. Talán egy pöttyet a Ferrari javára billen a mérleg, hiszen ne feledjük, hogy a Ferrarinál már két komoly baklövést is elkövetek, és a spanyol bajnokaspiráns lemaradása ehhez képest nem jelentős. De még egy szempontból van náluk az előny, mégpedig a csapattárs tekintetében. Massa pontosan tudja hol a helye a csapaton belül, és boldog tud lenni ebben a szerepkörben. Ezen kívül viszonylag magára is talált az elmúlt hónapokban, így az egy évvel ezelőtti állapottal ellentétben képes valódi segítséget nyújtani Fernandonak. Grosjean szerintem még nem sorolta be magát második számú pilótának, megbízhatósága is elmarad a brazil mögött, Webber viszont ha teheti inkább ez ellenfeleket fogja támogatni ez aligha kérdéses. Talán még egy faktor lehet ami ha csak hajszálnyival is de befolyásolhatja a küzdelmet, ez pedig Kimi és Seb baráti viszonya. Ez persze a pályán nem sokat számít, legfeljebb annyit, hogy egy leheletnyivel talán jobban vigyáznak majd egymásra éles szituációban.