You always want a bit more (Suzuka)

Egy kicsivel mindig többet szeretnél (Mark Webber)

Ez a kicsivel több, ma nem jött össze Webbernek, akinek pedig borzasztóan fájt a foga a sikerre, és Grosjeannál is megfigyelhettünk egy kis „sokat akar a szakra...” hatást, amikor egyszerre akarta kivédeni mindkét Red Bull pilóta támadását. Valószínűnek tűnik, hogy ha feladja futamgyőzelemről szőtt álmait, akkor meglehetett volna a második hely. De álljunk csak meg egy szóra. Milyen versenyző az, aki feladja a reményt a győzelemre? Kiváltképp, ha ezzel nem egy másik, nagyobb győzelmet biztosít be, csak egy szót találok rá: csapnivaló. Elég csak felidéznünk Kimi szavait az év elejéről a dobogó második fokáról, ahol a többség elégedettséget esetleg örömet várt volna tőle:
 – Másodikak lettünk. Ez nyilvánvalóan nem elég.

Megvolt viszont az a leheletnyi többlet Vettelnek, aki vertnek tetsző helyzetből az összehangolt csapatstratégiának és roppant hatékony vezetésének következtében zsinórban ötödször szerezte meg a győzelmet. Ezen teljesítmény mértékének megértéséhez nem árt tudni, hogy ennél több sorozatos győzelmet csupán három pilóta tud felmutatni a királykategória történetében. Fangio a jelenleg utolérhetetlennek tetsző 9 győzelemmel vezeti a listát még a hőskorszakból. Clark '65-ben jutott hatig a gyűjtögetésben, Schumacher pedig a ma már Ferrari éraként ismert időszakban szorgoskodott össze egy-egy ízben 7 illetve 6 sikert sorozatban. Vettelen kívül pedig további három versenyző volt képes 5-5 trófea szünet nélküli elhódítására. Igaz ezek egyike megint csak a 7-szeres bajnok.

A mai futam legfontosabb eseménye a Red Bull stratégiája volt, amit a rossz-nyelvek nyilván megpróbálnak majd csapatutasításként értelmezni, de kis józansággal szemlélve a dolog jelen állását, aligha tudnánk indokokat sorakoztatni amellett a csapat szemszögéből vizsgálva, hogy miért is lenne jobb Vettelt érdemtelen előnyhöz juttatni. Csak hogy mást ne mondjak, az a csapatnak sem érdeke, hogy a versenyzőjét utálják,márpedig egy ilyen akció a – még meglévő – szimpátia óhatatlan csökkenését is maga után vonná.

A helyzet valójában az volt, hogy a vörös bikák ma a létszámbeli fölényüket kihasználva tudták maguk mögé utastani a fiatal franciát. Ugyanis szétválasztva taktikájukat két úton közeledtek a cél felé, arra késztetve a Lotust és Grosjeant, hogy válasszanak kire is reagálnak. Az erősebb kopás miatt három kiállásra váltó Webbert, akiről ráadásul második kiállásakor még nem is volt nyilvánvaló, hogy egy nagyon korai kiállásos 2 cserés taktikát követ, vagy ismét a boxba fog látogatni, esetleg Vettelt, akiről ki tudja mikor próbálkozik meg egy elévágással. Sajnos a döntés, miszerint követi Webbert a boxba, nem vált előnyére, de azt azért ne feledjük, hogy míg Romain még nem rendelkezik futamgyőzelemmel, addig a második vagy harmadik helyezés számára érdemi különbséget nem jelent.
Ezen a ponton igazából eldőlt, hogy a verseny utolsó köreiben az oly kiválóan rajtoló Lotus pilóta ahogy az angol mondja csupán „ülő kacsa” lesz, azaz könnyű célpont, de nem dőlt el, hogy melyik Red Bullos állhat majd fel a dobogó legfelső fokára. A döntő momentum ebben a küzdelemben pont a harmadik helyre kárhoztatott Grosjean lett, illetve az ő megelőzése. Amíg ugyanis ez Vettelnek alig néhány kanyart vett igénybe, már az első próbálkozásra tökéletesen eltalálta hol és hogyan kell jobban kigyorsítania, kihasználva tapadásbeli fölényét, addig Webber jelentősen nagyobb tempókülönbséggel megérkezve is több mint 5 körön keresztül próbálkozott. Pedig Mark tempója pontosan azon a limiten mozgott, hogy utolérhette volna a címvédőt az utolsó körökben, ha azonnal leküzdi a köztük lévő egyetlen akadályt, ám az eltékozolt körökkel, ami közben a francia mögött nem hogy közeledni nem tudott csapattársához, de egyenesen növelte lemaradását, ez nagyon gyorsan kilátástalanná vált.

Hülkenbergnek ezúttal nem sikerült a csoda, kicsit hasonló okokból, mint Romainnak. Ugyanis az esetleges elévágástól tartva túl korán jött ki az utolsó szett gumikért, amelyek aztán a verseny végére nem voltak alkalmasak azokra a nevezetes koreai kigyorsításokra. Ugyanakkor 6. helye így is irigylésre méltó a Sauberrel, és egyes pletykák szerint meg is hozta neki a nagy lehetőséget, a futamot követően aláírt a Lotushoz. Vagy legalábbis egy közepes lehetőséget. Nico ezen a versenyen azt mutatta meg, ami a legnagyobbak erénye, hogy egy ütőképes autóval – még ha az csak a mostani Sauber szintjén bírja is e jelzőt – nem csupán megvillanásokra, de folyamatos magas szintű teljesítményre képes. Két nagy riválisához képest a karrierje lemaradásban van ugyan, de még mindig fiatal, nem késett le semmiről.