2014. november 23., vasárnap

Everybody please for Lewis Hamilton (Yas Marina)

Ovációt Lewis Hamiltonnak! (Martin Brundle)

Lewis Hamilton világbajnok, és kemény küzdelemben tudta elnyerni ezt a címet. No persze nem a mezőny többi részére gondolok, hanem csapattársára, Nico Rosbergre. Merthogy igazából egy bajnoki cím elhódításánál nem az a valódi kihívás, hogy mindenkit meg kell előzni a pontversenyben, elegendő a végső másodiknál jobb lenni, aki most a Mercedes német reménysége volt. Aki pedig azt gondolja, hogy Nico nem nyújtott elégséges kihívást Lewis számára az óriási tévedésben van. Elég csak az időmérőkre gondolnunk, ahol bizony a brit 11-7 arányban kapott ki a rajtelsőségek gyűjtögetése terén, annak ellenére, hogy közismerten remekül teljesít az időmérőkön. A versenyben persze erősebb volt a teljesítménye, ezt jól tükrözi 11 győzelme, de az összesített tabellára pillantva láthatjuk, hogy valódi kihívást jelentett legyőzése.

Az elmúlt tíz év során az alábbi eredménnyel végeztek az aktuális világbajnokok csapattársai, ahol az utolsó oszlopban a csapattársa pontjai a világbajnok pontjainak arányában láthatóak:
Év Név Helyezés Pontszám %
2005   Giancarlo Fisichella    5.               44%
2006 Giancarlo Fisichella 4. 54%
2007 Felipe Massa 4. 85%
2008 Heikki Kovalainen 7. 54%
2009 Rubens Barrichello 3. 81%
2010 Mark Webber 3. 95%
2011 Mark Webber 3. 66%
2012 Mark Webber 6. 64%
2013 Mark Webber 3. 50%
2014 Nico Rosberg 2. 83%

Jól látható, hogy ez lett az egyetlen év, ahol a világbajnok csapattársa meg tudta szerezni a második helyet, és a pontszáma is viszonylag magas a győzteséhez képest, úgy, hogy a %-os érték kicsit csalóka, hiszen az utolsó futamot megelőzően még 95% körül volt, és ha nem jön közbe a technikai hiba, még a dupla pontozás ellenére is 90% fölött maradt volna.

És ezzel a táblázattal nem is elsősorban azt akartam bizonyítani, hogy Rosberg remek pilóta, sokkal inkább azt, hogy a britnek a cím messze nem hullott az ölébe, és az van olyan értékes, mint a korábbi évek bármelyik címe.

A zárófutamon, akit mindenképpen ki kell emelnünk, az Felipe Massa. Más Brazíliában is megmutatta, hogy korai lenne még őt leírni, és Abu-Dzabiban ennél sokkal messzebb jutott, ha megszorongatni nem is tudta a bajnokot, azért küzdelemre kényszeríteni igen. Remek hír ez a brazil versenyző rajongóinak, és nem kevésbé remek hír a Williams csapatnak, hiszen idén olyat láthattunk tőlük, ami rég nem volt rájuk jellemző, komolyan tudtak előre lépni a fejlesztésekben az év során. Márpedig a jól felépített autó mellett a Forma-1-es csapatok legfontosabb fegyvere pont az év közbeni fejlesztés képessége.

Zárszó

Mint azt remélem, talán van aki észrevette, múlt két hete elmaradt a bejegyzés, idén más másodszor. Ennek részben a lustaságom az oka, de nem kevésbé az a tény, hogy a blogomban egyre kevesebb a valódi mondanivalóm. A kommentátorok a közvetítések során jobban használják az élő időmérés adatait, és a futamot követően el is mondják a legfontosabb tanulságokat. Ennél én sem vagyok okosabb, megismételni azt amit ők mondanak pedig nincs sok értelme, ezért úgy döntöttem, hogy befejezem a blog szerkesztését. Nem mondom, hogy végleg, de újrakezdeni csak akkor fogom, ha komoly és érdemi mondanivalóm lesz. Mindenkinek köszönöm a figyelmet, aki legalább egy bejegyzést elolvasott (mondjuk ezt), és élvezetes futamokat, tartalmas szórakozást kívánok az elkövetkezendő évekre is.

2014. november 3., hétfő

Great support here (Austin)

Remek bíztatást kaptam (Lewis Hamilton)

Miután Hamilton zsinórban ötödik győzelmét aratta, egy igen fontos mérföldkövet lépett át a világbajnoki címért folytatott küzdelemben. Mostantól hibáznia kell (vagy neki, vagy a technikának alatta) ahhoz, hogy Nico megelőzhesse. Ez pedig újabb komoly lélektani előnyt jelenthet számára.
Jelen formájuk alapján, bár egyrészről az látszik, hogy oránt sincs akkora különbség a két pilóta vezetési képességeiben, mint az év elején néhány futamon gondolhattuk, az is világos, hogy az a kis plusz, amitől az egyikük végül felül tud majd kerekedni riválisán rendre Lewisnál jelentkezik. Ennek alapján pedig azt kell mondanom, hogy amennyiben a brit meg tudja szerezni második bajnoki címét, azt megérdemelten ünnepelheti majd.


Ami a többi versenyzőt illeti, Ricciardo ismét lehengerlő formában versenyzett, szerintem – bár ezt nehéz pontosan megitélni – erőn felül teljesítve tudta felverekedni magát a dobogóra, megelőzve az erősebbnek tűnő Williamseket. Akik közül most kivételesen Massa végzett előréss, és ez nem csapattársa hibájának, vagy a körülmények szerencsés alakulásának volt betudható, erőből tudta legyűrni fiatal finn csapattársát.

A verseny végének legérdekesebb mozzanatait ugyanakkor a címvédőnek köszönhetjük, aki az első etapban látványosan szenvedett, a másodikra a körülötte autózókkal azonos tempóra volt képes, a végén viszont kényszerű kerékcseréjét követően szárnyallni kezdett. Az utolsó hét körben nem csak ledolgozta a kiállásból fakadó hátrányát, de majdnem Alonsot is vissza tudta előzni, és bár a kiállását megelőzően már 4 másodperc fölött volt a spanyollal szembeni lemaradása, a végére es fél másodpercre zsugorodott. Mindezt úgy, hogy igazából ki sem akart állni. Kicsit több kockázatvállalással szerintem sokszor alakulhatna ilyen érdekesen egy-egy verseny hajrája.

2014. október 12., vasárnap

Спасибо (Szocsi)

Köszönöm (Lewis Hamilton)

Szolgálati közlemény: A múlt héten a poszt elmaradt, mivel nem éreztem, hogy az általam írt elemzés abban a szintuációban bárkit érdekelt volna. Magamat is beleértve.

Bár ez az orosz szót nem a csapattársához intézte Lewis, mégis inkább neki tartozik köszönettel a mai futam után. Természetesen kár belemenni abba, hogy mi lett volna ha, pár dolog azonban biztosnak tűnik. Nem látszik kétségesnek, hogy Rosberg nem kikényszerített hibát vétett, mivel a jobb poziciójából fakadóan nem kellett olyan mélyen fékeznie az első valódi kanyarban. Az is biztosnak tetszik, hogy esélye lett volna legroszabb esetben is komolyabb erőfeszítésre kényeríteni Hamiltont amennyiben nem kell az egész mezőnyön átverekednie magát. Így azonban a brit, bár az első pár körben Bottas majdnem tudta tartani tempóját, a verseny második felére olyan előnyt tudott kiautózni ahol a legfontosabb dolga már a felesleges kockázatvállalás elkerülése volt.

Azt hiszem nem mondok újdonságot, ha leírom, hogy ez a futam talán az egyik legeseménytelenebb volt. Én ugyanakkor nem a pályát hibáztatnám ezért, mivel az első körben illetve aa Vettel Ricciardo csata alatt jól látszott hogy az számos különböző kanyarvételre, és ezzel nagyon látványos csatákra adna lehetőséget, sokkal inkább a gumiszállítót kárhoztatnám, akik a túlságosan konzervatív gumikészlettel olyan helyzetbe hozták például Nicot, hogy az a verseny második körében használatba vett abronccsal az utolsó előtti körben még leggyorsabb kört tudott autózni. Nem lepődnék meg azon sem, ha ezen a keveréken még további 20-30 kört lett volna megtenni komolyabb tempóvesztés nélkül. Ez pedig kiöli a taktikai teret, és jelentősen visszaveti az érdekes csaták számát. Kicsit azt éreztem, hogy itt a szuperlágy gumi lehetett volna a keményebbik keverék, az intermediate eső pedig a lágy. Úgy talán komolyabb taktikai erzenál kerülhetett volna elő.

A világbajnokság szempontjából egy fontos határvonalat lépett át Lewis azzal, hogy előnye immár meghaladja a 14 pontot, amenyit a győztes egészen biztosan le tud dolgozni az utolsó futamon. Persze sok van még hátra, és Rosberg a hétvégén elég potensnek is mutatkozott, azért afelett nem hunyhatunk szemet, hogy Lewis zsinórban négy győzelemnél tart, ami a leghoszabb győzelmi sorozat, és ezzel 29 pontos hátrányát tudta 17 pontos előnybe fordítani. A lendület tehát egyértelműen nála.

2014. szeptember 21., vasárnap

... to solve a car problem (Singapore)

... egy autó probléma megoldása céljából. (Simon Rennie)

Melyik csapat is lehetne az, amelyik a saját szája íze szerint értelmezi a szabályokat, ha nem a Red Bull. Természetesen ehhez joguk van, ha egy szabály nincs egyértelműen megfogalmazva, de az azért valószínűsíthető, hogy amikor Charlie Whithing kitalálta, hogy csak abban az esetben lehet az autó vezetésével kapcsolatos információt átadni, ha az egy autóval kapcsolatos problémát orvosol, nem pont arra gondolt, hogy Daniel Ricciardo versenymérnöke majd minden rádióüzenet végére odabiggyeszti ezt a félmondatot. Erős a gyanúm, hogy ez minimum egy elbeszélgetést, és esetlegesen némi pénzbüntetést is maga után fog vonni.

Lewis Hamilton most kapta vissza azt amit elbukott Spaban, hiszen az ő akkori versenyéhez hasonlóan Rosbergnek ezúttal nem csak, hogy a mezőny végéről kellett rajtolnia, de a felzárkózásra sem mutatkozott valós esélye, pont ahogy Belgiumban Lewisnak. Ezzel a brit 3 pontos előnnyé konvertálta két versennyel korábban még elkeserítőnek nevezhető hátrányát, ami jelen pillanatban gyakorlatilag döntetlennek számít. Sőt gyakorlatilag az utolsó futamig döntetlennek tekinthetünk minden állást, amíg a különbség el nem éri a 14 pontot. Ennyi előnyt tud ugyanis szerezni az utolsó futamon az első helyezett a másodikhoz képest, és pillanatnyilag még mindig ott tartunk, hogy ha nagy csoda nem történik, a két Mercedes magabiztosan tudja hozni az első két helyet.

Ez a mai versenyen látszólag nem volt igaz, hiszen Hamilton üldözői ott loholtak a brit nyakában majdnem az egész futamon. Majdnem. És ennek legfőbb oka az volt, hogy Lewis rettenetesen vigyázott az abroncsaira, arra készülve, hogy a biztonsági autót bármikor beküldhetik a pályára, és akkor a kiautózott előny azonnal oda lesz, a gumik állapotából fakadó helyzeti előny viszont átmenthető a pálya megtisztítása után időszakra. Pontosan ezt láttuk azután mikor Perez leszakadó első szárnya miatt Bernd Mayländer a pályára hajtott. Lewis elkezdte nyomni neki, és konstans 2 másodperccel jobbat ment, amíg el nem kopott a szuperlágy keverék. Ekkorra majdnem összejött az egy kiállásnyi előny, ám a friss lágyakon 3 másodperccel volt gyorsabb az üldözőcsapatnál és a véletlenül élre keveredő címvédőnél, így a vezetést visszavennie, majd kényelmes előnyt kialakítani sem esett nehezére.

A képernyőn talán kevésbé volt szembetűnő, hogy milyen óriási tempókülönbségek alakultak ki az alaposan elhasználódott abroncsokon közlekedők és a frissekre váltók között, így érdemes megemlíteni, hogy a kopástól legjobban szenvedő Bottas illetve az üldözői közül végül legelőkelőbb helyen végezett Vergne köridejei között az utolsó etapban körönként 5-6 másodperc is volt. Ugyanakkor a pálya Monacohoz hasonlóan kevés előzési lehetőséget kínál, így a megszerzett pozíció taktikai értéke megnő, a puszta sebességé pedig lecsökken. Az idei év egyik csodagyereke szempontjából sajnálatos módon a gumijai a végére annyira elfogytak, hogy az utolsó körön az egyik kanyart már képtelen volt bevenni, és ahogy kiesett a ritmusból mindenki játszi könnyedséggel haladt el mellette. Ki kell viszont emelnünk Vergne-t, aki ugyan egy vitatható büntetés begyűjtése árán, de egyedüliként tudta átverekedni magát ezen a soron.

A másik versenyző, aki most mindenképpen dicséretet érdemel Felipe Massa. Idén talán az első olyan versenyt produkálta, ahol magabiztosan utasította maga mögé csapattársát, és az ellenfelek közül is csak olyanokkal szemben maradt alul, akik a pálya adottságait és autójukat figyelembe véve előnyben voltak vele szemben. Ötödik helye mindenképpen elismerésre méltó.


2014. szeptember 7., vasárnap

Of course, we are teammates! (Monza)

Hát persze, csapattársak vagyunk! (Lewis Hamilton)

Válaszolta arra a kérdésre, hogy vajon ismét barátok lettek-e Nicoval. Rögtön szembetűnő, hogy Lewis nem a barátok, hanem a csapattársak szót használta a válaszában, márpedig a kettő egyáltalán nem szinonímája egymásnak. Afelől azt hiszem keveseknek volt kétsége, hogy ők most csapattársak. Hosszasan bele lehetne bonyolódni a kettejük  lélektani párharcába, hogy vajon melyikük tud épp felülkerekedni, melyik arckifejezései, mondatai mire engednek következtetni. Sajnos én ehhez – bár van véleményem – nem érzem magam kvalifikáltnak, gy ott állnék meg, hogy figyeljetek ezekre a jelekre, hiszen sokszor majdnem olyan érdekes lehet ez is, mint maga a verseny.
Vagy talán ez az, ami a versenyt is eldönti? Mindenesetre az biztos, hogy test-test elleni küzdelemre a mai futamon esély sem volt a világbajnoki aspiránsok között. Hogy ennek mi az oka? Találgatni tudnék csak. Titkolt csapatutasítás, burkolt csapatsorrend, a színfalak mögötti megállapodás részét képző helycsere, egyszerű vezetői hiba vagy épp a lélektani nyomás mindegyike megfordult a fejemben.

Lewis rosszul sikerült rajtja 3 pilótát sújtott komolyabban, és érdekes módon mindannyian elég jól ki tudtak keveredni az esetből. Maga a brit hamar felzárkózott csapattársára, majd a fent már említett okok egyikével átvette a vezetést, és utána nem is igazán hagyott nyitva kérdést azt illetőleg, hogy bár előnye nem fölényes, de pont eléggé magabiztos ahhoz, hogy a visszaelőzésben a német ne reménykedhessen.

Mögé ragadt be Bottas, akinek amiatt aztán kétszer is át kellett hámoznia a mezőnyön, hogy csapattársa mögött az erősorrendnek megfelelő pozíciót elfoglalhassa. Neki ezzel a manőverrel szállt el az esélye a dobogóra, de az előzései roppant magabiztosságról árulkodtak, nem is beszélve a feleslegesen agresszív Magnussennel szemben mutatott türelméről.

A harmadik aki ezen torlódásból igen rosszul került ki a Red Bull csodagyereke, Daniel Ricciardo. Vele és csapattársával a Red Bull tökéletesen alkalmazta az oszd meg és uralkodj taktikáját. Vettel állt ki a pontszerzők közül a leghamarabb, elé vágva mindenkinek az első hármas kivételével, Ricciardo pedig a legutolsóként, mindenkivel szemben gumielőnyt szerezve. Bár azt láttuk, hogy az egy cserés kiállás működött a futamon, azért az is nyilvánvaló volt, hogy akik hamarabb vételeztem kemény keveréket, azoknál az utolsó körökben komoly tempódeficit jelentkezett. A címvédő miután az ausztrál maga mögé utasította a verseny végéig hátra levő néhány kör alatt 10 másodperc hátrányt gyűjtött. Jóval többet mint amennyivel mögötte ért célba utolsó pontszerzőként befutó Kimi Räikkönen.
A taktika lénye az, hogy a hamar kiálló versenyző az elévágásnak köszönhetően a riválisok elé áll, és bár gumija kicsit végig kopottabb az övéknél, a különbség pont akkora amivel pozícióját sikeresen tudja védeni. Közben a később kiálló versenyző ledolgozza a hátrányát, majd olyan tempófölénnyel érkezik meg a csapattársát üldöző boly nyakéba, hogy könnyedén átverekszi magát rajtuk.
Az viszont, ahogy ezt Daniel megtette, már csakis az ő zsenialitásán múlott. Olyan látványos, kreatív, sokszor az ellenfelei számára is váratlan megoldásokkal előzgette át magát rajtuk, amire csak egy egészen kivételes versenyző képes. És pont ezért lassan el sem csodálkozunk, hogy megint könnyedén Vettel előtt végzett.


2014. augusztus 24., vasárnap

Chequered flag can't come soon enough (Spa-Francorchamps)

A kockás zászló nem jöhet túl hamar (Daniel Ricciardo)

Legalábbis ha vezet az ember a futamon. Ugyanakkor ha üldöző szerepkörben van, akkor nem lehet túl távol. És bár Daniel a mai futamon nagyon sokáig volt az élen, a bajnokságban pont ő az, aki a leglelkesebben lohol a Mercedesek után. Mivel egyedüliként tudta megtörni eddig a német csapat győzelmi sorozatát, ráadásul már három ízben, ideje számot vetnünk vele, hogy vajon a bajnokság egészének tekintetében labdába rúghat-e még. Természetesen le kell szögeznünk, hogy ez a fejtegetés inkább elméleti, és  egy ilyen végkifejlet nagyobb meglepetést jelentene, mint a 2007-es kettős MacLaren betli. Ugyanakkor ha jobban megvizsgáljuk a képletet az látszik, hogy a Mercedeseket, ha akad egy kis fennakadás, zavarba lehet hozni. Mint ahogy a megbízhatóság terén is küzdenek kihívással. Az ausztrál hátránya pedig immár csak 64 pont Rosberg mögött, amit csak az utolsó futamon akár 50 ponttal csökkenthet. Mindez számomra azt jelenti, hogy ha az esély a bajnoki címre roppant csekély is, azért létezik.

Amennyiben ez a csoda megtörténne, annak nyilvánvaló vesztese az egész évben bukdácsoló csapattársával szemben egyértelműen alulmaradó Vettel láthatja kárát. Önbizalma és csapaton belüli pozíciója már így is komoly csorbát szenvedett, de ha csapattársa egy ilyen lehetetlen helyzetből tudna bajnoki címet szerezni, akkor 4 világbajnoki cím ide vagy oda, egyértelműen másodhegedűs szerepkörbe száműzné őt. Az is borítékolható, hogy Seb ezt nem tudná megemészteni, és váltana. Célja akár már jövőre lehet a Mercedes, vagy a Honda motorra váltó és ettől komoly előrelépést remélő MacLaren is, míg 2016-ban a Ferrari is elérhetővé válik. Érdekes további következménye lenne egy ilyetén fordulatnak, hogy ez megnyitná az utat a pillanatnyilag előrelépésben nem igazán reménykedhető Kvijat vagy épp az aktuális csodagyerek Max Verstappen előtt az utat a top csapat felé. No persze ezzel már nagyon mélyre ástunk a feltételezések  világában.

Az idei év két felfedezettje, azt hiszem bárki rá tudja vágni, Bottas és Ricciardo. Mindkettőjük esetében komoly esély mutatkozik arra, hogy hamarosan a legjobb pilóták véleményem szerint meglepően szűk halmazába sorolhassuk őket. Bár ez a halmaz nyilván mindenkinek a szemében máshogy alakul, abban azért eléggé biztos vagyok, hogy a többség 1-2 világbajnokot is kihagy a felsorolásból. Bottas esetében, bár teljesítménye, kiváltképp annak állandó magas szintje elragadó, a győzelem még hiányzik. Ugyanakkor ennek megszerzése további magabiztosságot biztosíthat számára, ami még markánsabb teljesítményt eredményezhet.

A két fiatal tündöklésének legnagyobb vesztesei pedig nem mások, mint a korábbi évek nagy tehetségei, akiknek nem sikerült feljebb lépni, így idén az ő nevük már nem hangzik annyira csábító választásnak egy top csapat esetében. Ebbe a kategóriába pedig elsősorban a a Force India pilótáira gondolok, akiknek sajnos komoly esélyük van jelenleg, hogy egy Adrian Sutil jellegű, örök ígéret pályát fussanak be, akinek pályafutásában elsősorban most azt az elemet emelném ki, hogy bár tehetsége állandó táma volt, top csapatnál soha nem kapott lehetőséget a bizonyításra.

Végül emlékezzünk meg a Ferrari házi versenyéről, ami nagy meglepetésre ezúttal Räikkönen tudott megnyerni, és ez Fernando 5 másodperces büntetése nélkül is így alakult volna, hiszen a pályán majdnem végig gyorsabb volt spanyol csapattársánál. Mikor bejelentette a Ferrari, hogy megtartják a pilótapárost, azon gondolkodtam, hogy vajon nem egy újabb Massát készül-e gyártani az olasz csapat a Jégemberből. Már persze azzal a kitétellel, hogy őt aligha lehet majd valaha is pozíció feladásra kötelezni. A mai teljesítménye megcsillantotta a reményt, hogy képes még a finn olyan klasszis teljesítményre, ami megalapozottá teszi pozícióját egy ilyen top csapatnál.


2014. július 27., vasárnap

It feels as good as a first (Budapest)

Pont olyan jó, mintha ez lenne az első (Daniel Ricciardo)

Mindenek előtt elnézést amiért a múlt heti értékelésem elmaradt, nyaralás miatt nem volt alkalmam megtekinteni a futamot.

A múlt heti futam utáni beszélgetésben hangzott el egy roppant érdekes mondat Michelisz Norbitól, miszerint bár Hamiltont egyértelműen gyorsabbnak érzi, addig ez nem feltétlenül elegendő, és bizony nem mindig a gyorsabb pilóta nyer. Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, ennél több kell. Tudnia kell készen állnia arra, hogy kihasználja a kínálkozó alkalmat, értenie kell a taktikához, illetve korunk Forma-1-ében különös hangsúlyt kap a rendelkezésre álló erőforrások okos és hatékony kiaknázása is. Aki ezekben a topon van, az kompenzálhat vele némi sebességhiányt. Nem sokat persze. De ha el is fogadjuk, hogy tiszta körülmények között, zavartalanul autózva egy körön Hamilton jellemzően gyorsabb lesz, mint csaptattársa, komoly különbség jelenleg nincs köztük.

Az eddig látottak alapján ugyanakkor a lepattanózás királya a mezőnyben idén nem a Mercedes hazai pilótája, hanem a Red Bull ausztrálja a legjobb. Neki ugyanis nem csak csapattársa megingását kell kihasználnia, hanem két domináns ellenfelén kívül számos, vele hozzávetőleg azonos körülményekkel rendelkező riválisát kell maga mögé utasítania. És itt jön a trükk. Ugyanis Daniel nem csupán egy leheletnyivel lassabb pilóta, aki összeszedettsége révén egyedüliként tudott odaérni a dobogó legfelső fokára a Mercedes pilótáin kívül, hanem a mezőny egyik leggyorsabbja is. Ne feledjük el, hogy csapattársa igazi időmérő specialista, ennek ellenére az első futamokon rendre meg tudta őt verni egy körön, és most, hogy Seb kicsit alkalmazkodni tudott az autó megváltozott képességeihez sem marad el tőle. Erre a mezőnyből feltehetően kevesen lennének képesek, talán maga Alonso sem, akinek képességeit az amúgy nem tehetségtelen finn csapattársa látványos szenvedése új megvilágításba helyez. Már amennyiben ez a korábbi rengeteg megvilágítás után egyáltalán lehetséges.

Mondhatjuk, hogy persze, csak azért végzett az élen, mert nagyon kedvezett neki az első safety car fázis, és a másodikból sem jött ki rosszul. De Vettel ugyanebben az autóban úgy erőltette, hogy majdnem falhoz csapta Suzie-t. Mondhatjuk azt, hogy a győzelmének kulcsa az volt, hogy a számára előnyösen alakuló taktika miatt lényegesen kopottabb gumikon autózó ellenfeleket kellett megelőzni, ami bár részben igaz, az igazság egy komoly szeletét mégsem mutatja meg nekünk. Ugyanis ehhez kellett egy tökéletes harmadik etap, amiben megfelelően sokáig tudott kint maradni, és amiben 15 másodperces előnyt alakított ki úgy, hogy nem egyszer a Mercedesek tempóját is felülmúlta. Illetve kellett az – lásd fent az erőforrások kiaknázását – hogy a Lewis közepeseinél nem olyan sokkal fiatalabb lágy gumikat megfelelő állapotban őrizze meg a futam végéig. Minden egyes kis apró részfeladatot tökéletesen hajtott végre. Amikor kopásnak indult a második készlet lágy, nem hisztizett, hanem higgadtan közölte a tényeket a csapattal. Minden porcikája az összeszedettségről, koncentráltságról és profizmusról árulkodik. Ha ezt át tudja menteni majd arra a szezonra, amikor a Red Bull ismét potens autót tud felvonultatni, akkor korántsem biztos, hogy Vettel valaha oda tudja tenni az ötödik trófeát a polcán sorakozó négy mellé. Egyúttal ritka rossz hír ez a Red Bull tehetségkutató programjában a küszöbön toporgó kisebb tömegnek, hiszen sem ő, sem Seb nem holnap fognak kiöregedni.

2014. július 6., vasárnap

You never give up (Silverstone)

Soha ne add fel (Hamilton)

Érdekes volt pont ezt a mondatot hallani Lewis szájából a dobogó David Coulthardnak nyilatkozva, hiszen pontosan azzal került komoly hátrányba, hogy feladta az időmérőn az utolsó körét, félreállva Nico elől. Ez bár sportszerű, de kevéssé hasznos megoldás volt, hiszen elől maradva csaknem lehetetlen lett volna, hogy csapattársa őelé keveredjen. Márpedig idén – bármilyen fontos is a pole – a legfontosabb feladata a Mercedes két pilótájának, hogy márkatársát maga mögé utasíthassa.

Lewis a megszokott és elvárt magabiztossággal tört előre a második helyig, ahol aztán megkezdődött az üldözés, éles bizonyítékaként annak, hogy a Mercedes előnye továbbra is meghatározó. Az első körökben csaknem végig 2 másodperc feletti előnyt autóztak ki az ekkor harmadik helyezett Buttonhoz képest, nagyon hamar egy kiállásnyi fölé növelve előnyüket. Sajnos azonban a kerék-kerék elleni küzdelem ezúttal – talán némileg igazságos módon – Nico autójának meghibásodása miatt nem valósulhatott meg. Lewisnak innentől nagyjából csak arra kellett figyelnie, hogy az aszfaltozott részen maradjon, és az elnézhetőnél gyakrabban ne hagyja el a fehér vonalak által határol részt. Vezetése annyira magabiztos volt, hogy még egy extra – eredetileg nem tervezett – kiállás is belefért, ami az esetleges safety car okozta kalamajkától volt hivatott őt védeni, és a célban így is fél perccel lemaradva követte őt a futam hőse.

Aki ezúttal sem volt más mint Valtteri Bottas, aki 77-es rajtszámú Williamsét kérlelhetetlenül fűzte át a mezőnyön, megelőzve Alonsot, a Red Bullokat és a McLareneket is. Amikor pedig megvolt az elérhető legjobb pozíció, egy kényelmes tempóval biztosította, hogy a többiek ne kerülhessenek közelébe sem. Immár a második futamon alkot kiemelkedőt a finn pilóta, akinek jelenleg a legkomolyabb esélye van arra hogy egy esetleges dupla Mercedes kiesést követően futamgyőzelmet szerezhessen.

A McLarenek esetében két dolgot érdemes észrevennünk. Az egyik, hogy a nem mindenki által top pilótának tartott Button az évad során egyre magabiztosabban tudja verni fiatal – az első futam után természetesen őstehetségnek kikiáltott – dán csapattársát. A másik pedig az, hogy a McLarenek nagyon eltérően viselkedtek a futam különböző szakaszaiban. Míg az elején kifejezetten szenvedtek, többeket feltartva és pozíciókat bukva, a végén ellenfeleikhez viszonyítva versenyképesebbekké válva Magnussen Alonsoval tartotta könnyedén a lépést, Jenson pedig Ricciardo közelébe tudott férkőzni. Utóbbinak persze része volt az ausztrál erősen aszimmetrikus gumistratégiája, amit feltehetőleg menet közben alakítottak egy kiállásosra.

Csapattársának Vettelnek viszont pont ezért sikerült gyengén a futama, hiszen az egész mezőnyből majdhogynem ő volt az egyetlen aki két kiállással teljesítette azt. Hamilton, mint fentebb írtam, csak biztonsági okokból cserélt, az utolsó előtti helyen bevánszorgó Kobajasi pedig önhibáján kívül keveredett az első közös balesetbe, ami kihatással lehetett versenyére. Ha tőlük eltekintünk, csak Kvijat és a címvédő látogattak kétszer a boxba. Nem is annyira Vettel, mint inkább a sport szempontjából érzem ezt aggályosnak, hiszen bár ő és Fernando egy szenzációs csatával szórakoztattak minket ma, azért hosszú távon az egy kiállásos versenyek lényegesen kevesebb izgalommal kecsegtetnek bennünket, mint a tavalyiak, melyeken jellemzően 2-4-szer látogattak a boxba a versenyzők.

Arról, hogy mennyire volt látványos és izgalmas a küzdelem, nyilvánvalóan felesleges lenne ódákat zengeni, aki nem látta pótolja be, viszont az említést érdemel, hogy mennyire az egoizmus vezérli ezeket a pilótákat. Úgy Alonso mint Vettel minden egyes körben észrevételezték, hogy riválisuk elhagyja a pályát a kanyaríven, miközben ők maguk is pontosan így tettek. De ahogy mondani szoktam, ez nem jellemhiba, hanem a sikeres versenyző kötelező önbizalmának része.


2014. június 22., vasárnap

It wasn't the easiest of races (Spielberg)

Nem ez volt a legkönnyebb futam (Nico Rosberg)

Pedig kintről nézve nem tűnt különösebbnek nehéznek. Érdekes módon bár Nico elrontotta az időmérőt, harmadik helye így, hogy csak a Williamsek előzték meg előnyösebb volt egy Lewis mögötti második helynél. Az angol istálló ugyanis eleve úgy gördült ki a pályára, hogy nem a Mercikkel akarnak viaskodni. Ez legtisztábban a kerékcserés taktikájukon mutatkozott meg, ahol inkább a biztonságos kiállási pontokat választották pár körrel a német csapatot követően nem igazán törődve az elévágással, mintha előre eltervezték volna, hogy nem a győzelemért, hanem a dobogó biztos megszerzéséért indulnak hadba.
Ami a csapattársát illeti, a rajtnál a köztük lévő 6 pozíció jelentett garanciát arra, hogy ne jelenthessen rá veszélyt, és a későbbiekben is csak elvétve tudott 1 másodpercen belül keveredni. Mindezt figyelembe véve biztosan nem volt a legnehezebb győzelem sem. Nico elsősorban azért érdemel dicséretet, mert ennél jobbat autózni fogalmilag volt lehetetlen a részéről, hiszen bár célba érhetett volna egy komolyabb előnnyel is, annak a pontok kiosztásánál nincs jelentősége.

Hogy Lewis miért érdemel dicséretet, azt senkinek sem kell megmagyarázni. Az első körben bemutatott 5 előzése bámulatos eredmény, még akkor is, ha erőfölénye tette ezt ezt lehetővé. Innentől kezdve pedig igazából a kötelezőt hozta, Nico maga mögé utasítása már erőn felüli teljesítmény lett volna tőle.

Hatalmas dicséret illeti Valtteri Bottast is, aki életében először állhatott a dobogóra. A Williamsek jó szereplése oly régen lóg már Damoklész kardjaként a fejünk felett, hogy amikor egyszer végre valóban megcsillant a patinás csapat régi fénye, akkor mégis meg tudtunk lepődni rajta. Massa alapvetően lassabbnak mutatkozott csapattársánál majdnem az egész hétvégén, ám annak köszönhetően, hogy az időmérőn a futam első négy helyezettje közül egyedül ő nem bakizott, szombaton rivaldafénybe kerülhetett. A futamon azonban kiütközött a finn csapattárs lendülete, és maga mögé tudta utasítani a brazil veteránt. A helycserét az első kiállásuk között eltelt körökben hozott gyorsabb tempója biztosította számára, ám a futam hátralévő részében is kiválóan kellett teljesíteni ahhoz, hogy ne adjon esélyt Felipének a visszavágásra.

Az ötödik helyen autózó Alonso teljesítményét két módon tudjuk jól szemléltetni. Egyrészt ha elmondjuk, hogy a verseny utolsó etapjában folyamatosan zárkózott az előtte autózó brazilra, mígnem lőtávolba ért. Ezen időszak alatt a tempója még az élen haladó Mercedeseknél is jobb volt. Igaz persze, hogy ezzel annyira elhasználta abroncsait, hogy tényleges támadásra végül nem került sor, de az ekkor ledolgozott közel 5 másodperc így is magáért beszél. A másik faktor, ami jellemzi a spanyolt, hogy az ezúttal ismét szenvedő csapattársát közel 30 másodperccel előzte meg, ami körönként átlag 0,4 másodpercet jelent.

Nem bánhatunk fukarul a méltatással az őt követő Sergio Perez esetében sem, aki 5 rajthelyes büntetését követően a 16. helyről rajtolva 10 helyet javítva lépett elő a 8 pontot jelentő hatodik helyre. Esetében könnyű megjelölni, hogy mikor mutatkozott meg legkiemelkedőbben remek tempója, hiszen a verseny első felében hosszú körökön keresztül tartotta maga mögött a frissebb abroncsokon érkező Nico Rosberget, és vele a teljes élmezőnyt. Nem ártott persze az sem, hogy amikor előzésekre volt szüksége, azokat gyorsan és magabiztosan tudta végrehajtani, minimalizálva az időveszteséget. Fontos megjegyezni, hogy Jenson Button, aki az övéhez hasonló taktikával versenyzett négy rajthellyel előrébbről indulva is csak a 11. helyet tudta megszerezni.

Végül talán érdemes említést tennünk a McLaren dán újoncáról is, aki hosszú kihagyás után egy hetedik hellyel tudta észrevétetni magát. Márpedig ez hasonlatos teljesítményt jelent Button előző hétvégén szerzett negyedik helyéhez, csak épp előle nem esett ki senki.

Eltekintve az egyéni teljesítményektől, a futam legfontosabb érdekessége az volt, hogy az egyértelműen motorerő-barát pályán nagyon sokan tudtak – ha nem is folyamatosan – a Mercedesekkel vetekedő tempót futni. Ráadásul nem csak a hasonló motorokkal szerelt Force Indiák, Williamsek vagy McLarenek mondhatták el ezt magukról, de a Red Bull és a Ferrari sikeresebb pilótái is. És bármilyen meglepő is, az előbbi csapatnál idén egyértelműen nem a címvédő az, aki ezt a jelzőt viselheti.


2014. június 8., vasárnap

Lots of Aussie flags (Montréal)

Rengeteg ausztrál zászló (Daniel Ricciardo)

Kellemes élmény lehet a dobogó tetején állva hazánk zászlajainak erdejével farkas szemet nézni, kérdés azonban, hogy vajon Ricciardo megérdemelten került ebbe a pozícióba? Persze rögtön meg lehet említeni, hogy csak azért kínálkozott lehetősége az élre állni, mert a Mercedesek valamilyen rejtélyes motorgonddal küzdöttek, amitől az egyenesben alaposan lelassultak. Ez igaz ugyan, a trükk azonban az, hogy miért ő volt az aki a lehetőségre le tudott csapni. Miért nem csapattársa négyszerez bajnok, vagy A sokak által legjobbnak, legkiegyensúlyozottabbnak tartott Alonso? Miért nem a végsebességében jóval potensebb Force India vagy Williams egyik versenyzője? Ezek azok a kérdések, amelyek biztosíthatnak bennünket arról, hogy már általában véve sem nagyon létezik véletlen győzelem, de akkor amikor egy csapat ilyen fölényesen ural egy évadot, akkor kiváltképp nem a szerencsén múlik az, hogy ki tud élni a kínálkozó alkalommal, ha esetleg botlanak.

Ha konkrétumokra akarunk gondolni, gondoljunk arra, hogy mennyi időt vett igénybe a fék gondokkal bajlódó Perez leküzdéséhez neki, és csapattársának. Ahogy ebben sem, Ricciardo idén szinte semmilyen összehasonlításban nem maradt le Vetteltől, ami arra enged következtetni, hogy igazak voltak a már három éve tehetségéről folytatott pletykák. Ugyanakkor érdekes gondolatokat ébreszt az emberben arról, hogy hová is soroljuk be a középmezőny pilótáit? Vajon hányan tartották volna a mezőny egyik legjobbjának az asztrált egy évvel ezelőtt, amikor JEV-vel küzdöttek fej-fej mellett a bajnokságban anélkül, hogy bármelyikük is komoly fölényt tudott volna felmutatni? Ha ebből indulunk ki, akkor a francia sem lenne lényegesen lassabb nála az RB10 volánja mögött? És mi van akkor az idén debütáló Kvjattal? Ő sem marad el teljesítményben Vergne-től. És vajon mi a helyzet Algersuarival és Buemivel, akiket egyszerre menesztettek? Lehet, hogy ők is tehetségesebbek voltak a mezőny számos más tagjánál? Valószínűleg soha nem tudjuk meg. Ami viszont biztos, hogy Daniel az év elejétől kezdve állandóan és megbízhatóan magas színvonalon teljesít, akitől az eddigi hét futam során komolyabb hibát nem láthattunk.

A másik versenyző, akit dicsérni érdemes a futam után az Nico Rosberg. A kijelzőket figyelve látszott, hogy a hátsó egyenesben, ahol Massa 343 km/h végsebességet ért el Nico a meghibásodást követően még a 300 km/s sebességet sem érte el. Nagyon komoly hátrány volt, ez és biztosak lehetünk benne, hogy amikor Wéber Gábor azt számolgatta, hogy talán egy pontszerző helyet el fog tudni csípni, akkor számítása nem állt messze a valóságtól. Amit nem láthatott előre, hogy Nico innen képes volt gyorsulni, márpedig ehhez ahogy maga is állította a dobogón folyamatos időmérős teljesítményre volt szüksége. Meg persze egy kis szerencsére is, hogy a mögötte autózó Perez fékjei a megfelelő időben kezdjenek el rakoncátlankodni. De még ez sem vonja el tőle a hosszú körökön át történő sikeres védekezés dicsőségét, illetve a második helyezésért járó, a bajnokság kimenetelében könnyen kulcsfontosságúnak bizonyulható pontokat.

Érdekes hatással volt a mezőnyre a Mercedesek gyengélkedése, hiszen a mezőny csupán tizenegy célba érő tagjából kilenc kevesebb mint fél perc hátrányban pillanthatta meg a kockás zászlót. Sokan így kivárásos taktikával kerülhettek komoly pontszerző helyekre, akik közül egyértelműen Button versenye volt a legmeggyőzőbb, hiszen alig 12 másodperc lemaradással szerezte meg a negyedik helyet, még a kommentátorokat is meglepve.

A futam vesztese egyértelműen Kimi lett, aki két viszonylag meggyőző futam után, ahol lemaradása csapattársához mérve alig volt tetten érhető, most látványosan betlizett és nem tudta tartani a Fernando által diktált tempót. De persze az egész csapat bajban van, hiszen a rengeteg újítás ellenére, amit Kanadába hoztak, látványosan nem sikerült előre lépniük.

2014. május 25., vasárnap

He pushed me massively hard (Monte Carlo)

Rettentő elszántan űzött (Nico Rosberg)

Vágjunk egyből a közepébe. Egyértelmű, hogy a verseny meghatározó pillanata nem a futamon, hanem még előtte az időmérőn történt meg, amikor a Q3 végén Nico a négyes (Mirabeau) kanyarban a menekülőutat választotta. Érdekes volt látni, hogy a Boxutca műsor mindkét szakértője inkább a szándékosság felé hajlott, ugyanakkor ne feledjük el, hogy a hivatalos versenybírák felmentették Rosberget. Én mindenesetre szakértelem és információk hiányában nem kívánok állást foglalni. Ami viszont kétségtelen, hogy ez az eset eldöntötte a futam sorsát is. Ezen a pályán előzni közel lehetetlen még akkor is, ha az egymás mögött haladó autók potenciális tempója között 3 másodperc különbség van, aki pedig bevállalja, az komoly kockázatot vállal, és bizony úgy járhat mint Kimi, akinek biztosnak tűnő nyolcadik helyét kellett feladnia balul elsült manőverét követően, ráadásul nem kizárt, hogy további büntetésben fog részesülni a versenyt követően.

Visszatérve az éllovasokhoz, fontos megemlíteni, hogy milyen drasztikusan eltért a verseny képe a tavalyitól, amikor Nico úgy gyűjthette be a győzelmet, hogy az egész futamon feltartotta a mögötte autózókat, ezzel téve lehetővé maga számára, hogy az akkor sokkal kevésbé tartós abroncsokon is egyetlen cserével megússza a versenyt. Most ezt nem tehette meg részben azért, mert csapattársa ahogy az idézetben is láttuk folyamatosan a nyomában loholt, illetve azért, mert az első körös safety car fázist követően két autó is túl volt az első kiállásán, azaz potenciálisan végigmehetett volna az egész futamon további csere nélkül, így hozzájuk képest minimálisan egy kiállásnyi előny kiépítése volt szükséges.

A verseny végének izgalmát már nem a csillagosok csatározása, hanem annak következménye adta. Amíg ők az élen keményen harcolva gumijaikat lassan leamortizálták, addig kicsit hátrébb Ricciardo a Red Bullban nyugodt, egyenletes, zavartalan köröket autózhatott, megkímélve abroncsait. Ennek lett eredménye az, hogy a verseny legvégén a vörös bikája sokkal határozottabb tempót tudott diktálni mint Lewis vagy akár Nico. Egy másik pályán ez tökéletesen elegendő lett volna a második hely megszerzéséhez, itt erre csak elméleti esély kínálkozott.

Kimi Räikkönent továbbra sem kell temetnünk. A remek rajtot fogó finn 2 pozíciót javított az első kanyarig, és ezt könnyedén tarthatta volna a futam végéig is, ha nem kell egy lekörözött versenyzővel történt koccanásából fakadó defektje miatt a második safety car fázis alatt kétszer is kénytelen volt a boxba látogatni. Sajnos a közvetítésben az esetet nem tudták megmutatni, így az, hogy ez az ő hibája volt-e nem tudhatjuk. Az viszont egyelőre megalapozottnak tűnik, hogy mióta a mezőny visszatért Európába, azóta a lassabb autóban is megingathatatlanul magabiztos csapattársának méltó kihívója tud lenni.

Végül ejtsük szót a verseny talán legnagyobb nyerteséről, a 8. helyen befutó (ám a végelszámolásban feltehetőleg 9. helyen végző) Bianchiról. Természetesen mondhatjuk, hogy ez a helyezés az ölébe pottyant, ám ez nem teljesen igaz. Nem csak csapattársát és a Caterhameket verte magabiztosan (legalább 20 másodperces előnnyel), de Romain Grosjeant is végig maga mögött tudta tartani. Ha csak csoda nem történik a futam hátralévő részén, a ma megszerzett 2 pontja a Marussia számára a 10. helyezést fogja jelenteni a csapatok küzdelmében. Ami pedig személy szerint neki fontos lehet, hogy erre a teljesítményre feltehetően páran felkapták a fejüket, így az jövőbeli karrierjének egy komoly építőkövévé válhat.


2014. május 11., vasárnap

I wasn't fast enough today (Barcelona)

Nem voltam elég gyors ma (Lewis Hamilton)

Így érezte legalábbis a versenyét követően magát 2008 világbajnoka. Egyetlen tekintetben talán igaza is lehetett, de ha a másik kategóriában indulókat is megkérdezzük erről, akkor a harmadik helyezett, közel 50 másodperc lemaradást gyűjtő Ricciardo sem feltétlenül értene egyet, a negyedikként 76 másodperc hátránnyal befutó címvédő pedig határozottan tiltakozna. De Hamilton mostanra megtanulta, hogy az ő csapata egy másik ligában versenyez, számára a sikeres verseny az ha győz, és a sikertelen az, ha második helyen fut be. Persze győzött. Ha csak az eredményeit vesszük figyelembe, akkor Lewis magabiztosan várhatja a folytatást. Minden futamot megnyert ahol a technika nem mondta fel a szolgálatot alatta, konzekvensen gyűjti az első rajthelyeket. Miért hát a keserű szájíz? Azért, mert ma azt érezte, hogy csak egy hajszálon múlt, hogy ő emelhette magasba a győzelemért járó kupát. És joggal érezte. Nico a teljes versenytávon magabiztosan autózott, jól kontrollálva a távolságot, és feltehetően ha elől van, kicsit meg is tudott volna lépni. De a futam csak egy része a sikeres forma-1es szereplésnek, ahol ha két versenyző ennyire hasonlóan teljesít (és a német csapat pilótái az egy szem maláj futamtól eltekintve nagyjából pariban vannak vasárnaponként), akkor az időmérő fogja közöttük meghatározni, hogy ki lesz eredményesebb. Ebben a diszciplínában viszont a brit fölénye megkérdőjelezhetetlen egyelőre. Nem 100%-os ugyan, de meglepő lenne, ha az év végére nem tudná legalább a futamok kétharmadán maga mögé utasítani német ellenlábasát. Niconak tehát a mai futamon mutatott erőfölényt kell mutatnia, és ki is kell tudnia használnia azt a jövőben, ha versenyben akar maradni a bajnoki címért. Még semmi sincs veszve, 3 pont csupán a hátránya és rengeteg verseny van hátra, de ezt fel kéne tudnia dolgoznia fejben. Ami talán egy picit meglepő volt, hogy miért nem próbálkozik soha az elévágással, amit a legtöbb versenyző előszeretettel és eredményesen használ. Így, hogy csak egy leheletnyi az eltérés a taktikáik között nehezen alakul ki z a tempókülönbség, ami egy előzéshez szükséges.

A barcelonai futam legnagyobb nyertese kétségtelenül a Red Bull volt. Egyértelműen és magabiztosan hozták a második legerősebb eredményt, nem engedve maguk közelébe a Ferrarit. Ne tévesszen meg senkit, hogy Vettel elsősorban velük harcolt, hiszen a 15. helyről indulva ők ott voltak legnagyobb ellenfeleik között. Seb ugyanakkor az előzések után ellentmondást nem tűrő módon hagyta ott a piros paripákat, sőt az utolsó kiállását követően, köszönhetően az eggyel több cserének tempóban még a Mercikkel is majdnem felért. Ez mindenképpen biztató jel a Red Bull számára, hogy a megannyi év eleji baki után legalább a fejlesztéseikkel – legnagyobb fegyverükkel – a megfelelő irányba haladnak. Reméljük hamarosan olyan szituációban is látjuk versenyezni az osztrák csapat két pilótáját, mint ma a Mercedeseket. Ricciardot se felejtsük el megdicsérni, hiszen akárcsak egész eddigi szezonja, a mai versenye is hibátlan volt. Nem tudott ugyan 11 helyet javítani pozíciójához képest, mint csapattársa, de ennek elsődleges oka az volt, hogy nem volt kit megelőznie. Amikor kellett – első kiállását követően – kérdés nélkül ment el a későbbi kiállásra riválisai mellett. Mélységesen igazságtalan a sors, hogy Seb előrébb tart a tabellán, hiszen összességében eddig az ő teljesítménye a meggyőzőbb.

Ami pedig a vörösöket illeti. Korábbi bejegyzéseimben említettem, hogy Kiminek 4 futamot adok, hogy belerázódjon, és Európába visszatérve már nincs mese, teljesítenie kell. Nos úgy tűnik hatott a nyomásgyakorlásom, és Kimi mostanra tényleg megtalálta a formáját, ha az az autó lehetőségeihez igazodva egyelőre nem is világverő. Fontos azonban észrevenni, hogy míg a tengerentúli futamokon csapattársához képest látványosan elmaradt a teljesítménye, ma nagyon is pariban voltak. Kezdve ott, hogy az időmérőn Fernando előtt végzett, illetve pozícióját a futamon sem engedte ki kezei közül amíg tehette. Azt, hogy az utolsó etapban Alonso végül megelőzte, de akkor sem nehézségek nélkül, ne rójuk fel neki, hiszen a két autó más taktikán volt, neki ekkor használtabb és keményebb keverékek figyeltek járművén amivel a védekezésre kevés esélye maradt. Hovatovább úgy tűnt a futam egészét figyelembe véve a három kiállás volt az előnyösebb választás.

A fenti tételre egyedül Felipe szolgáltatott ellenérvet, akinél a több csere látványosan megbukott, és Bottas kitűnő 5. helyéhez képest a különösen kiábrándító 13. pozícióban intették le. A bajnokságban finn csapattársa eddig csaknem háromszor annyi pontot gyűjtött, ami mindenképpen intő jel.

A másik csapat ahol a versenyzők egymáshoz képest látványosan eltérő eredményét ki kell emelni a Lotus. Grosjean vezérletével a lassan összeálló fekete-arany autó a nyolcadik helyen ért célba, csapattársa az összefoglalókban nem annyira látványos előzéseire, mint inkább roncsderbi szakértői tudására alapozva helyet bérlő csapattársa viszont a 15. hellyel volt kénytelen megelégedni.

2014. április 20., vasárnap

Tough race? (Sanghaj)

Nehéz futam? (Nico Rosberg)

Erről faggatta rögtön a verseny után csapattársát a német, nem kevés ironikus felhanggal hangjában. Nem csoda, hogy csalódott volt, pedig az igazán csalódott a versenyt követően nem ő lehetett.

Az biztos, hogy a meggyőző pole és a könnyed rajt után a mezőny közepén szenvedő csapattárs úgy érezhette, hogy a britnek csak megszületni volt nehéz. Hogy mennyire nem kellett semmilyen tartalékát mozgósítani, azt híven jelzi, hogy a gumijaival is sokkal jobban tudott bánni, a legjobbak közül utolsóként állva ki első cseréjére, illetve üzemanyagból is bő 4 kg-mal takarított meg többet Niconál. Félreértés ne essék, nem a hangyák hordát össze neki a győzelmet, minden egyes építőkövet gondosan elhelyezve építette fel azt egész hétvégén, minden egyes lépéssel magabiztosabbá téve előnyét, és csökkentve a stresszt. Ezek az apró lépések kamataiból épült fel a befutóra az a győzelem, mely immár harmadik volt a sorban, és amely joggal veti fel a kérdést, hogy a lefutottnak tűnő csapat-világbajnoki cím mellett vajon legalább egyéniben láthatunk-e komoly küzdelmet.

Mielőtt azonban ebbe a kérdésben jobban elmerülünk ejtsünk pár szót a Mercedesről. A csapat fölényét idén leggyakrabban a motorerőben lévő előnnyel azonosítják, ami valóban komoly alapot képez a dominanciához, de azért önmagában messze nem elegendő. Ne feledjük ott van a mezőnyben a Force India és a Williams is, mely ugyanezeket a hajtásláncokat használja, mégsem esélyesek a futamgyőzelemre. Nem kétséges tehát, hogy a német istálló az idei évre egy aerodinamikailag is roppant erős kasztnit alkotott, mely feltehetőleg akkor is megállná a helyét fő riválisaival való összevetésben, ha történetesen azonos motorral indulnának egy versenyen. Mikor tehát azon rágódunk milyen igazságtalan, hogy csupán a rendelkezésre álló lóerőtöbblettel ilyen egyeduralkodóak tudnak lenni, tartsuk észben, hogy ők minden fronton elvégezték azt a házi feladatot, amit a riválisaiknak – motorfejlesztés hiányában – részben nem kellett, vagy nem sikerült.

Mi a helyzet Nicoval? Az látszik, hogy a kifejezetten időmérő specialistának számító Hamilton ellen a német nem fog tudni a rajtpozíciók terén komoly eredményeket felmutatni. Nico teljesítménye ingadozó, és bár biztosak lehetünk benne, hogy lesz még olyan hétvége, ahol megszerzi a pole-t, akárcsak Bahreinben tette, összességében Lewis ebben az összevetésben veri majd, a versenyeken azonban lehet keresnivalója. A mai futamon igazából egyetlen rossz etapja volt, az első kiállásig tartó. Ekkor valami gumitörmelék ragadhatott az első szárnyába, ami miatt nem volt elegendő a leszorítóereje, ám a kiállását követően tempója feljavult, ő jegyezhette a verseny leggyorsabb körét is, 1:40:4-es idővel, illetve a második etaptól az addig gyűjtött lemaradása nem nőtt tovább, megragadt a 15-18 másodperc közötti tartományban. Az is biztosra vehető, hogy az első etapja során nem a forgalom tartotta fel, hiszen az előzések a kiállást követően a legkisebb nehézséget sem okozták neki. ha mindezt egybevetjük a telemetria hiányával, ami szintén jelenthet egy minimális hátrányt, azt kell mondani, hogy Rosberg versenye nem ad okot az elkeseredésre.

Van azonban egy másik versenyző, aki ugyanezt aligha mondhatja el magáról. A címvédőről van szó. Ő a tabella éllovasához képest inverz versenyt futott, csupán egyetlen etapja volt rendben, az első. Ekkor egy jó rajtot követően magabiztosan tudta őrizni második helyét, amit az egy körrel későbbi kiállását követően Alonso üldözésével folytatott. Az első pár kanyar lelkes támadássorozata után a rádión egy higgadt taktikai beszélgetést hallhattunk, melynek végén Vettel és versenymérnöke abban állapodtak meg, hogy érdemes egy kicsit lemaradnia a gumikat kímélendő. Ez a lemaradás annyira jól sikerült, hogy a második kiállásig 16 másodperc hátrányt gyűjtögetett a spanyollal szemben. Ami nem sikerült viszont jól az a gumispórolás, ebben a tekintetben ugyanis Vettel kénytelen volt viszonylag hamar ismét a boxba látogatni, és ezt is pár körrel megelőzte egy másik rádióbeszélgetés, ahol éppen lebeszélték Sebet egy korábbi cseréről.

De nem csak Alonso tűnt el hamar a messzi távolban, hanem Ricciardo is  feltűnt a tükörben, olyan sebességgel, hogy a csapat azonnal szólt is a bajnoknak, ideje utat engednie a "fiatalabbnak". (Daniel 2 évvel fiatalabb csupán Vettelnél.) A csapat döntése pedig helytállónak bizonyult, akárcsak Seb nyilatkozata arról, hogy Ricciardo nem véletlenül keveredett elé Bahreinben, hanem jelenleg folyamatosan jobb munkát végez nála. És ebben nem is az volt az igazán meglepő, hogy az ausztrál gyorsabb tud lenni, hanem az, hogy mennyivel. Seb az új gumikon meghajtotta a tempót és egy 1:42:2-es körig jutott, ami után persze némi lassulás következett. Jellemzően 1:43 körüli időket futott a leintésig. Ezzel szemben csapattársának csak mutatóban volt ennél lassabb köre, amivel a futam végéig közel 25 másodpercesre növelte az előnyét. Ha tehát azt keressük ki éli át jelenleg legkomolyabb versenyzői válságát nem a matt-fekete sisakos németre kell gondolnunk, hanem arra akiről ő is meglepődve érdeklődött az eredménytáblázatot böngészve.

Van egy harmadik csapat is, ahol a két versenyző között komoly eltérés mutatkozik, de ahogy korábban írtam, én a magam részéről Kiminek mindenképpen haladékot adok, hiszen új csapat, új autó és egy brutálisan jó csapattárs. Nincs könnyű helyzetben a finn, de az európai futamokra mindenképpen össze kell szednie magát, és megmutatnia, hogy Massánál erősebb kihívást jelent Fernando számára.

2014. április 6., vasárnap

Pretty close (Sakhir)

Piszok közel (Lewis Hamilton)

Bizony nem volt messze. Legalábbis a csapattársa, hiszen mindenki más egy másik ligában versenyzett ma. Nicoval viszont három ízben is sikerült összeakasztaniuk bajszukat, és mindannyiszor Lewis keveredett ki győztesként. A rajtnál és az első kiállást megelőzően nagyjából azonos feltételekkel tudtak egymásnak esni, a végén viszont a safety carnak és az eltérő taktikának köszönhetően Nico volt taktikailag kellemesebb helyzetben. Azt se feledjük el ugyanakkor, hogy az első egyenestől eltekintve végig Lewis volt előrébb, és megvédeni egy pozíció jellemzően kicsit könnyebb, mint megszerezni. Biztos sokat számít Rosberg önbecsülésének, hogy miután Malajziában képtelen volt tartani Hamilton tempóját most végig versenyben voltak. Jó volt a befutó után azt látni, hogy a sokak által várt ellenségeskedésnek egyelőre nyoma sincs közöttük. Márpedig ha nem történik csoda, akkor a világbajnok közülük fog kikerülni, hiszen előnyük megerőltetés nélkül körönként egy másodperc felett van.

Két viszonylag eseménytelen futam után lényegi előrelépést jelentett az élvezeti faktor terén a villanyfényes megmérettetés. Számos rendkívül látványos előzést, eltérő taktikákat láthattunk, melyek komoly sebességkülönbségekhez vezettek. A első két helyezéstől eltekintve pedig a verseny valóban izgalmas és nyitott volt. Azt gondolom, hogy amennyiben ilyen versenyek várnak ránk a szezon hátralévő felében, akkor még egészen jól járunk – persze attól eltekintve, hogy egy csapat dominanciája jelenleg megdönthetetlennek tűnik.

A bahreini pálya nem csak a Mercedes csapatnak, hanem minden Mercedes motoros autónak kedvezett. A puszta motorerő azonban érdekes módon nem a tesztek alatt remekelő Williamset, hanem a Force-Indiát repítette a dobogóra. Persze ehhez két pilótájuk remek teljesítménye is kellett. A Willams esetében viszont csalódást keltő, hogy nem sikerült az első hatba beverekedniük magukat, lassan bizton állíthatjuk, hogy bennük nem maradt komoly tartalék. Ha ehhez hozzá vesszük, hogy a korlátos anyagi lehetőségeik miatt az év közbeni fejlesztés nem feltétlenül erősségük, megállapíthatjuk, hogy jelenleg nem túl rózsásak kilátásaik.


Ricciardo a harmadik remek versenyét futotta, ezúttal csapattársát, a négyszeres világbajnokot is megelőzve hozta a verseny elején még gyengélkedő, feltehetően hidegebb körülményekre optimalizált autójával sokkal potensebben tört előre, mint csapattársa, így akárcsak az időmérőn, ezúttal is maga mögé tudta utasítani. Azt persze tudjuk, hogy szombaton a regnáló világbajnok gondokkal küszködött, de vasárnap nem látszott, hogy gondjai lettek volna a sebességgel, így megelőzése olyan impresszív teljesítmény, ami minden bizonnyal zavarba hozza majd a Red Bull csapatsorrendjében feltétlen hívő szurkolókat.

A verseny legnagyobb csalódása egyértelműen az első két futamon még elfogadhatóan teljesítő McLaren. Egyik autójukkal sem sikerült célba érniük, és a motor-sógoraik között pedig egyértelműen a leggyengébben teljesítettek. Emlékszünk még azokra, akik 2012. év végén megmosolyogták Hamilton döntését a csapatváltásról? Nos azt hiszem ideje átértékelniük, kinek is volt akkor igaza. (Nem titkolom, ide sorolom magamat is.) A Forma-1 egyik legpatinásabb és legeredményesebb csapatának egyértelműen ciki, hogy jelenleg a pontszerzésért is keményen meg kell küzdeniük.


2014. március 30., vasárnap

OK man, I hear you (Kuala Lumpur)

Rendben, hallak (Lewis Hamilton)

Talán az egyik legfontosabb kérdés a futamot megelőzően az volt, hogy mennyire marad megkérdőjelezhetetlen a Mercedes csapat fölénye riválisai előtt. Erre a kérdésre kettős választ kaptunk a futamon. Hamilton hibátlan hétvégét futva roppant meggyőző volt. Sokkal meggyőzőbb, mint azt a végső időeredményből gondolhatnánk, hiszen úgy tudott 14 másodperc körüli előnyt kiautózni, csapattársával szemben, hogy ugyanakkor 4 kg-mal több üzemanyaga maradt. Az üzemanyag idén pedig átváltható időelőnyre, amennyiben elég út van hátra a verseny végéig. Ezt eg is figyelhettük az utolsó körben, amikor a Vettel által meghonosított, majd hamar elterjedt szokásnak megfelelően a brit az utolsó körökben biztos előnyének tudatában megpróbált leggyorsabb kört futni. Közben hangzott el a fenti mondat, ezzel reagált ugyanis a brit a versenymérnöke figyelmeztetésére. Egy-egy ilyen feltekert körön bő egy másodpercet tudott verni Rosbergre, és közben fél kg extra üzemanyagot használt el. Durva becsléssel tehát azt mondhatjuk, hogy 1 kg üzemanyagtöbblet 2 másodpercre váltható át amennyiben más körülmény ebben nem akadályozza a versenyzőt. Például valaki aki előtte autózik.

A válasz másik fele Nico, aki olcsón megúszta azt, hogy ezen a versenyen nem tudott Lewishoz közeli tempóban körözni, hiszen a második helyet így is be tudta gyűjteni. Ő azonban nem tűnt sérthetetlennek, a második kiállást követően Seb komoly, bár eredménytelen támadást indított ellene, melynek végül mindkettejük részéről az üzemanyag fogyása vetett végett. Pár körön keresztül lehet ilyen tempót diktálni, de hosszabb távon ezt megakadályozza a fogyasztási korlát. Ez elsőre kiábrándítónak tűnhet, de azért ennek pozitív hozadékai is lehetnek a szezon folyamán. Előtérbe fog kerülni az üzemanyag spórolós vezetés, hiszen a megspórolt benzin a verseny egy későbbi szakaszában tempófölényre, gyorsabb körökre, támadásra cserélhető be, és ezzel a taktikai lehetőségek egy újabb dimenziója nyílik meg. Reméljük, hogy valóban sok látványos és izgalmas akciót láthatunk majd ennek következtében.

Ezen a versenyen az egyetlen komoly taktikai húzás Hülkenberg nevéhez köthető, aki eggyel kevesebb kiállással igyekezett Alonso elől elhalászni a negyedik helyet. Bár az elképzelés első fele működött és Fernando harmadik kiállása után megszerezte az áhított pozíciót, azonban a helyezés megtartása már meghaladta a Force India erejét. A spanyol az utolsó kiállását követően nem kevesebb mint 25 másodpercet vert a németre, ami önmagában több, mint az egy kiállással elvesztett idő. Azonban nem kétséges, hogy az ötödik hely is komoly sikert jelent a csapatnak, hiszen sikerült mindkét McLarent és mindkét az élbolyhoz való felzárkózásra képesnek tartott Williamset magabiztosan maga mögé utasítania. Az előnye leintéskor már 36 másodpercre rúgott.

Utóbbi két csapat versenye viszont pont az egymás elleni harcról szólt. No meg persze a csapatutasításról, melyet Massa – Webber szavaival élve – természetesen nem vett figyelembe. Azt hiszem, ez jól is tette, megerősítette vele pozícióját csapaton belül, világossá téve, hogy nem lehet ismét másodhegedűs szerepkörbe szorítani, vagy legalábbis nem ennyire egyszerűen. A csapat részéről ugyanakkor hibának éreztem, hogy ilyet kérnek versenyzőiktől, mivel Button megelőzése csupán 2 extra pontot jelentett volna a csapat szempontjából, és az sem volt biztosan megszerezhető egy esetleges helycsere után. Két potenciális csapatpontért bevállalni egy a csapaton belüli kellemetlen légkört, ellenséges hangulatot pedig nem feltétlen bölcs döntés.

Továbbra sem kerültünk közelebb a tavaly év végén még az idei évad egyik legfontosabb kérdésének tartott Ferrari belső erősorrend kérdésében a válaszhoz. Kiminek az első versenyen ugyanis nem működött tökéletesen az autója, a mai futamon pedig Magnussen buta hibájának köszönhetően volt kénytelen megelégedni a tizenkettedik hellyel. Azt sem szabad továbbá elfelejtenünk, hogy Alonsonak több évnyi előnye van a csapattal való együttműködésben, ami nehezen fordítható ugyan le időkülönbségre, de a szezon első felében mindenképpen előnyt jelent.

Összességében nehéz lenne azt állítani, hogy ez a futam igazán izgalmas lett volna, de azért ne menjünk szó nélkül amellett, hogy a kevés előzés közül több is meglepően látványosra sikerült. Reméljük hát együtt, hogy a helycserék minősége a szezon során változatlan marad, számuk viszont emelkedni fog.


2014. március 16., vasárnap

It's been an amazing time here in... (Melbourne)

Csodálatos volt itt Melbourne-ben (Nico Rosberg)

Hát elkezdődött minden idők egyik legtöbb ujdonságot hozó szezonja. Az új mindig jó, mondják, hiszen a szabályok egy jelentős része azért lett bevezetve, hogy a nézőknek még több látványt és izgalmat nyújtsanak a futamok. Az új mindig rossz, mondják, hiszen amit már megszoktunk, ismerünk, abban bízhatunk, míg a változás minden esetben hozhat magával nem várt hátulütőket, ráadásul ezeket a problémákat most kifejezetten sokan várták is.

Lássuk sorban, hogy milyen parák vezették az új szezontól való rettegés mestereit elsősorban.

Megbízhatóság-frász
Sokan prognosztizálták azt, hogy a verseny sikeres befejezése már pontszerzéssel járhat együtt, sőt egyesek még kiesőknek is vizionáltak pontot. Ez kijelenthetjük, hogy nem következett be, hiszen a mezőny kevesebb mint negyede volt kénytelen műszaki okok miatt félreállni járművével. Ez persze még mindig lényegesen több, mint amit a korábbi években tapasztaltunk, de egy ennyire gyökeresen új technika esetében bátran bízhatunk abban, hogy ez pár verseny alatt beáll majd egy normális versenyenkénti 1-2 kiesős szintre. Nem ennyire rózsás a helyzet persze ha a Renault tekintetében vizsgáljuk az eseményeket, hiszen a mezőny 8 Renault motorral szeret autójából négy volt kénytelen feladni a küzdelmet technikai okok miatt, és egy az első egyenes végénél nem jutott tovább egy ütközés következtében, így a túlélést 50% alattinak kell tekintenünk. Rajtuk kívül egyedül egyedül Hamilton nem tudta hasonló okok miatt befejezni a futamot, tehát a Mercedesnél sem lehet felhőtlen az öröm. A Ferrari hajtáslánccal rendelkezők közül viszont mind a 6 autó bekocogott a célba, így első pillanatra talán az ő helyzetük a legjobb, ám ha láttuk a futamot, nagyjából sejtjük, hogy a pontszerző vörösök nem gyepálták agyon gépeiket a többieknek pedig a pontszerzés sem sikerült. Itt lép tehát a képbe a...

Spórolás-frász
Azaz, hogy az 5 hajtáslánc korlát, a 100 kg-os üzemanyag limit és a tavalyival egyező gumiszállító mind-mind arra ösztökéli majd a versenyzőket, hogy tojásokon lépkedve próbálják biztosítani azt a tempót, amivel a célig eljutnak, és ne veszélyeztessék ezt a nemes célt olyan bohóságokkal, mint az előzés, vagy akár csak az előttük haladó támadása. Ez a kétség megalapozottabbnak látszik az első futam alapján, mint a fenti, hiszen valóban kevés komoly csatát láthattunk, pláne kevés olyat ami előzésbe torkollt volna. Aki a mezőnyben ebben a kérdésben kiemelendő, az Valteri Bottas volt, a Williams finnje, aki annyira igyekezett a verseny elején, hogy a fal megpöccintés után defektes kerékkel volt kénytelen a boxba vánszorogni. Szerencséjére pont annyi alkatrészt hagyott el a szerelői felé igyekezvén, ami elegendő volt egy safety car fázis beiktatásához, ezzel megúszva azt, hogy komolyabb hátrányba keveredjen. Dicséretére legyen mondva, hogy nem adta fel, tovább hajszolta gépét, eredményesen, hiszen a bakit követően ismét vissza tudott kapaszkodni a 8 pontot érő 6. helyig, mely éles kontrasztot alkot azzal, hogy tavaly az évad során ennek pont felét sikerült összegyűjtenie, és feltétlenül komoly előrelépésről árulkodik a szebb napok élt csapat háza táján.

A futam végén még Magnussen próbálkozott tessék lássék Ricciardo megszorongatásával, de a sárga G3-as etapok közé beiktatott sárga G6-os pihenő jól illusztrálta, hogy a McLarennek éppúgy, mint az újonc dánnak, a biztos dobogó és a vele járó 15 pont sokkal csábítóbb, mint egy kockázatos második hely.

Egyeduralom-frász
Ne akarjunk álszentek lenni, az idei változások egy része azért következett be, hogy megdöntsék a Red Bull immár ötödik éve tartó dominanciáját, ami nem csak a szurkolók jelentős részének okozott fejfájást, de üzleti modellnek sem volt tökéletes. Felmerült ugyanakkor a félsz a téli tesztek során, hogy ezzel egy másik csapatot, vagy épp motorgyártót – a Mercedest – fogják hasonló helyzetbe hozni. Ebből a szempontból a kép kettős. Egyrészt jelen pillanatban a Mercedes fölénye megkérdőjelezhetetlen. Nico majdnem végig gyorsabb köröket futott mint bárki más a pályán, a biztonsági autó miatt elbukott előnyét pedig jászti könnyedséggel tornázta fel egy kiállásnyira az újraindítás után. Pedig abban biztosak lehetünk, ha valamikor hát most semmivel sem nyomta jobban a gázt a feltétlenül szükségesnél, különösen Hamilton korai visszavonulóját látva. A fölény tehát adott, de ezzel nincs minden veszve. Az első négy futam, amíg Európába nem érünk elsősorban bemelegítése az évadnak, akkor tudnak a csapatok a legkomolyabban megújulni, egyes istállók pedig a be nem fejezett fejlesztési programjukat zárhatják le. Kétségbeesni tehát a Mercedes fölény miatt majd ráérünk akkor, ha Barcelonában is hasonló magabiztossággal gyűjtik be az újabb trófeát. Ami jó hír viszont, hogy a német csapattól eltekintve a mezőny egyelőre kiegyenlítettnek tűnik.

Ami a frász másik oldalát illeti, a Red Bull úgy tűnik képes volt a tesztszezonbéli vert helyzetéből kilábalni, és ha nem is győzelemért, de dobogóért komoly eséllyel harcba szállni már az első futamokon. Ez persze mindig magában hordozza a lehetőséget, hogy szezonbéli fejlesztéseikkel, melyek oly gyakran juttatták őket eddig is döntő fölényhez ismét előnybe kerülhetnek, de a másik oldalról a Renault miatt egyelőre minden célbaérkezés kétségesnek tűnik, ami még egy tavalyihoz hasonló tempójú autóval is kétségessé tenné a címvédés lehetőségét.

Összességében nehéz lenne állítani, hogy az ausztrál futam bővelkedett izgalmakban, de azt ne feledjük, hogy ez a helyszín eddig sem a mellbevágó izgalmakról híresült el, valamint, hogy pár versennyi tapasztalattal felvértezve biztosan akad majd olyan versenyző illetve csapat amelyik hajlandó lesz komolyabban a gázra lépni az előrejutás reményében.