2014. június 22., vasárnap

It wasn't the easiest of races (Spielberg)

Nem ez volt a legkönnyebb futam (Nico Rosberg)

Pedig kintről nézve nem tűnt különösebbnek nehéznek. Érdekes módon bár Nico elrontotta az időmérőt, harmadik helye így, hogy csak a Williamsek előzték meg előnyösebb volt egy Lewis mögötti második helynél. Az angol istálló ugyanis eleve úgy gördült ki a pályára, hogy nem a Mercikkel akarnak viaskodni. Ez legtisztábban a kerékcserés taktikájukon mutatkozott meg, ahol inkább a biztonságos kiállási pontokat választották pár körrel a német csapatot követően nem igazán törődve az elévágással, mintha előre eltervezték volna, hogy nem a győzelemért, hanem a dobogó biztos megszerzéséért indulnak hadba.
Ami a csapattársát illeti, a rajtnál a köztük lévő 6 pozíció jelentett garanciát arra, hogy ne jelenthessen rá veszélyt, és a későbbiekben is csak elvétve tudott 1 másodpercen belül keveredni. Mindezt figyelembe véve biztosan nem volt a legnehezebb győzelem sem. Nico elsősorban azért érdemel dicséretet, mert ennél jobbat autózni fogalmilag volt lehetetlen a részéről, hiszen bár célba érhetett volna egy komolyabb előnnyel is, annak a pontok kiosztásánál nincs jelentősége.

Hogy Lewis miért érdemel dicséretet, azt senkinek sem kell megmagyarázni. Az első körben bemutatott 5 előzése bámulatos eredmény, még akkor is, ha erőfölénye tette ezt ezt lehetővé. Innentől kezdve pedig igazából a kötelezőt hozta, Nico maga mögé utasítása már erőn felüli teljesítmény lett volna tőle.

Hatalmas dicséret illeti Valtteri Bottast is, aki életében először állhatott a dobogóra. A Williamsek jó szereplése oly régen lóg már Damoklész kardjaként a fejünk felett, hogy amikor egyszer végre valóban megcsillant a patinás csapat régi fénye, akkor mégis meg tudtunk lepődni rajta. Massa alapvetően lassabbnak mutatkozott csapattársánál majdnem az egész hétvégén, ám annak köszönhetően, hogy az időmérőn a futam első négy helyezettje közül egyedül ő nem bakizott, szombaton rivaldafénybe kerülhetett. A futamon azonban kiütközött a finn csapattárs lendülete, és maga mögé tudta utasítani a brazil veteránt. A helycserét az első kiállásuk között eltelt körökben hozott gyorsabb tempója biztosította számára, ám a futam hátralévő részében is kiválóan kellett teljesíteni ahhoz, hogy ne adjon esélyt Felipének a visszavágásra.

Az ötödik helyen autózó Alonso teljesítményét két módon tudjuk jól szemléltetni. Egyrészt ha elmondjuk, hogy a verseny utolsó etapjában folyamatosan zárkózott az előtte autózó brazilra, mígnem lőtávolba ért. Ezen időszak alatt a tempója még az élen haladó Mercedeseknél is jobb volt. Igaz persze, hogy ezzel annyira elhasználta abroncsait, hogy tényleges támadásra végül nem került sor, de az ekkor ledolgozott közel 5 másodperc így is magáért beszél. A másik faktor, ami jellemzi a spanyolt, hogy az ezúttal ismét szenvedő csapattársát közel 30 másodperccel előzte meg, ami körönként átlag 0,4 másodpercet jelent.

Nem bánhatunk fukarul a méltatással az őt követő Sergio Perez esetében sem, aki 5 rajthelyes büntetését követően a 16. helyről rajtolva 10 helyet javítva lépett elő a 8 pontot jelentő hatodik helyre. Esetében könnyű megjelölni, hogy mikor mutatkozott meg legkiemelkedőbben remek tempója, hiszen a verseny első felében hosszú körökön keresztül tartotta maga mögött a frissebb abroncsokon érkező Nico Rosberget, és vele a teljes élmezőnyt. Nem ártott persze az sem, hogy amikor előzésekre volt szüksége, azokat gyorsan és magabiztosan tudta végrehajtani, minimalizálva az időveszteséget. Fontos megjegyezni, hogy Jenson Button, aki az övéhez hasonló taktikával versenyzett négy rajthellyel előrébbről indulva is csak a 11. helyet tudta megszerezni.

Végül talán érdemes említést tennünk a McLaren dán újoncáról is, aki hosszú kihagyás után egy hetedik hellyel tudta észrevétetni magát. Márpedig ez hasonlatos teljesítményt jelent Button előző hétvégén szerzett negyedik helyéhez, csak épp előle nem esett ki senki.

Eltekintve az egyéni teljesítményektől, a futam legfontosabb érdekessége az volt, hogy az egyértelműen motorerő-barát pályán nagyon sokan tudtak – ha nem is folyamatosan – a Mercedesekkel vetekedő tempót futni. Ráadásul nem csak a hasonló motorokkal szerelt Force Indiák, Williamsek vagy McLarenek mondhatták el ezt magukról, de a Red Bull és a Ferrari sikeresebb pilótái is. És bármilyen meglepő is, az előbbi csapatnál idén egyértelműen nem a címvédő az, aki ezt a jelzőt viselheti.


2014. június 8., vasárnap

Lots of Aussie flags (Montréal)

Rengeteg ausztrál zászló (Daniel Ricciardo)

Kellemes élmény lehet a dobogó tetején állva hazánk zászlajainak erdejével farkas szemet nézni, kérdés azonban, hogy vajon Ricciardo megérdemelten került ebbe a pozícióba? Persze rögtön meg lehet említeni, hogy csak azért kínálkozott lehetősége az élre állni, mert a Mercedesek valamilyen rejtélyes motorgonddal küzdöttek, amitől az egyenesben alaposan lelassultak. Ez igaz ugyan, a trükk azonban az, hogy miért ő volt az aki a lehetőségre le tudott csapni. Miért nem csapattársa négyszerez bajnok, vagy A sokak által legjobbnak, legkiegyensúlyozottabbnak tartott Alonso? Miért nem a végsebességében jóval potensebb Force India vagy Williams egyik versenyzője? Ezek azok a kérdések, amelyek biztosíthatnak bennünket arról, hogy már általában véve sem nagyon létezik véletlen győzelem, de akkor amikor egy csapat ilyen fölényesen ural egy évadot, akkor kiváltképp nem a szerencsén múlik az, hogy ki tud élni a kínálkozó alkalommal, ha esetleg botlanak.

Ha konkrétumokra akarunk gondolni, gondoljunk arra, hogy mennyi időt vett igénybe a fék gondokkal bajlódó Perez leküzdéséhez neki, és csapattársának. Ahogy ebben sem, Ricciardo idén szinte semmilyen összehasonlításban nem maradt le Vetteltől, ami arra enged következtetni, hogy igazak voltak a már három éve tehetségéről folytatott pletykák. Ugyanakkor érdekes gondolatokat ébreszt az emberben arról, hogy hová is soroljuk be a középmezőny pilótáit? Vajon hányan tartották volna a mezőny egyik legjobbjának az asztrált egy évvel ezelőtt, amikor JEV-vel küzdöttek fej-fej mellett a bajnokságban anélkül, hogy bármelyikük is komoly fölényt tudott volna felmutatni? Ha ebből indulunk ki, akkor a francia sem lenne lényegesen lassabb nála az RB10 volánja mögött? És mi van akkor az idén debütáló Kvjattal? Ő sem marad el teljesítményben Vergne-től. És vajon mi a helyzet Algersuarival és Buemivel, akiket egyszerre menesztettek? Lehet, hogy ők is tehetségesebbek voltak a mezőny számos más tagjánál? Valószínűleg soha nem tudjuk meg. Ami viszont biztos, hogy Daniel az év elejétől kezdve állandóan és megbízhatóan magas színvonalon teljesít, akitől az eddigi hét futam során komolyabb hibát nem láthattunk.

A másik versenyző, akit dicsérni érdemes a futam után az Nico Rosberg. A kijelzőket figyelve látszott, hogy a hátsó egyenesben, ahol Massa 343 km/h végsebességet ért el Nico a meghibásodást követően még a 300 km/s sebességet sem érte el. Nagyon komoly hátrány volt, ez és biztosak lehetünk benne, hogy amikor Wéber Gábor azt számolgatta, hogy talán egy pontszerző helyet el fog tudni csípni, akkor számítása nem állt messze a valóságtól. Amit nem láthatott előre, hogy Nico innen képes volt gyorsulni, márpedig ehhez ahogy maga is állította a dobogón folyamatos időmérős teljesítményre volt szüksége. Meg persze egy kis szerencsére is, hogy a mögötte autózó Perez fékjei a megfelelő időben kezdjenek el rakoncátlankodni. De még ez sem vonja el tőle a hosszú körökön át történő sikeres védekezés dicsőségét, illetve a második helyezésért járó, a bajnokság kimenetelében könnyen kulcsfontosságúnak bizonyulható pontokat.

Érdekes hatással volt a mezőnyre a Mercedesek gyengélkedése, hiszen a mezőny csupán tizenegy célba érő tagjából kilenc kevesebb mint fél perc hátrányban pillanthatta meg a kockás zászlót. Sokan így kivárásos taktikával kerülhettek komoly pontszerző helyekre, akik közül egyértelműen Button versenye volt a legmeggyőzőbb, hiszen alig 12 másodperc lemaradással szerezte meg a negyedik helyet, még a kommentátorokat is meglepve.

A futam vesztese egyértelműen Kimi lett, aki két viszonylag meggyőző futam után, ahol lemaradása csapattársához mérve alig volt tetten érhető, most látványosan betlizett és nem tudta tartani a Fernando által diktált tempót. De persze az egész csapat bajban van, hiszen a rengeteg újítás ellenére, amit Kanadába hoztak, látványosan nem sikerült előre lépniük.