2014. július 27., vasárnap

It feels as good as a first (Budapest)

Pont olyan jó, mintha ez lenne az első (Daniel Ricciardo)

Mindenek előtt elnézést amiért a múlt heti értékelésem elmaradt, nyaralás miatt nem volt alkalmam megtekinteni a futamot.

A múlt heti futam utáni beszélgetésben hangzott el egy roppant érdekes mondat Michelisz Norbitól, miszerint bár Hamiltont egyértelműen gyorsabbnak érzi, addig ez nem feltétlenül elegendő, és bizony nem mindig a gyorsabb pilóta nyer. Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, ennél több kell. Tudnia kell készen állnia arra, hogy kihasználja a kínálkozó alkalmat, értenie kell a taktikához, illetve korunk Forma-1-ében különös hangsúlyt kap a rendelkezésre álló erőforrások okos és hatékony kiaknázása is. Aki ezekben a topon van, az kompenzálhat vele némi sebességhiányt. Nem sokat persze. De ha el is fogadjuk, hogy tiszta körülmények között, zavartalanul autózva egy körön Hamilton jellemzően gyorsabb lesz, mint csaptattársa, komoly különbség jelenleg nincs köztük.

Az eddig látottak alapján ugyanakkor a lepattanózás királya a mezőnyben idén nem a Mercedes hazai pilótája, hanem a Red Bull ausztrálja a legjobb. Neki ugyanis nem csak csapattársa megingását kell kihasználnia, hanem két domináns ellenfelén kívül számos, vele hozzávetőleg azonos körülményekkel rendelkező riválisát kell maga mögé utasítania. És itt jön a trükk. Ugyanis Daniel nem csupán egy leheletnyivel lassabb pilóta, aki összeszedettsége révén egyedüliként tudott odaérni a dobogó legfelső fokára a Mercedes pilótáin kívül, hanem a mezőny egyik leggyorsabbja is. Ne feledjük el, hogy csapattársa igazi időmérő specialista, ennek ellenére az első futamokon rendre meg tudta őt verni egy körön, és most, hogy Seb kicsit alkalmazkodni tudott az autó megváltozott képességeihez sem marad el tőle. Erre a mezőnyből feltehetően kevesen lennének képesek, talán maga Alonso sem, akinek képességeit az amúgy nem tehetségtelen finn csapattársa látványos szenvedése új megvilágításba helyez. Már amennyiben ez a korábbi rengeteg megvilágítás után egyáltalán lehetséges.

Mondhatjuk, hogy persze, csak azért végzett az élen, mert nagyon kedvezett neki az első safety car fázis, és a másodikból sem jött ki rosszul. De Vettel ugyanebben az autóban úgy erőltette, hogy majdnem falhoz csapta Suzie-t. Mondhatjuk azt, hogy a győzelmének kulcsa az volt, hogy a számára előnyösen alakuló taktika miatt lényegesen kopottabb gumikon autózó ellenfeleket kellett megelőzni, ami bár részben igaz, az igazság egy komoly szeletét mégsem mutatja meg nekünk. Ugyanis ehhez kellett egy tökéletes harmadik etap, amiben megfelelően sokáig tudott kint maradni, és amiben 15 másodperces előnyt alakított ki úgy, hogy nem egyszer a Mercedesek tempóját is felülmúlta. Illetve kellett az – lásd fent az erőforrások kiaknázását – hogy a Lewis közepeseinél nem olyan sokkal fiatalabb lágy gumikat megfelelő állapotban őrizze meg a futam végéig. Minden egyes kis apró részfeladatot tökéletesen hajtott végre. Amikor kopásnak indult a második készlet lágy, nem hisztizett, hanem higgadtan közölte a tényeket a csapattal. Minden porcikája az összeszedettségről, koncentráltságról és profizmusról árulkodik. Ha ezt át tudja menteni majd arra a szezonra, amikor a Red Bull ismét potens autót tud felvonultatni, akkor korántsem biztos, hogy Vettel valaha oda tudja tenni az ötödik trófeát a polcán sorakozó négy mellé. Egyúttal ritka rossz hír ez a Red Bull tehetségkutató programjában a küszöbön toporgó kisebb tömegnek, hiszen sem ő, sem Seb nem holnap fognak kiöregedni.

2014. július 6., vasárnap

You never give up (Silverstone)

Soha ne add fel (Hamilton)

Érdekes volt pont ezt a mondatot hallani Lewis szájából a dobogó David Coulthardnak nyilatkozva, hiszen pontosan azzal került komoly hátrányba, hogy feladta az időmérőn az utolsó körét, félreállva Nico elől. Ez bár sportszerű, de kevéssé hasznos megoldás volt, hiszen elől maradva csaknem lehetetlen lett volna, hogy csapattársa őelé keveredjen. Márpedig idén – bármilyen fontos is a pole – a legfontosabb feladata a Mercedes két pilótájának, hogy márkatársát maga mögé utasíthassa.

Lewis a megszokott és elvárt magabiztossággal tört előre a második helyig, ahol aztán megkezdődött az üldözés, éles bizonyítékaként annak, hogy a Mercedes előnye továbbra is meghatározó. Az első körökben csaknem végig 2 másodperc feletti előnyt autóztak ki az ekkor harmadik helyezett Buttonhoz képest, nagyon hamar egy kiállásnyi fölé növelve előnyüket. Sajnos azonban a kerék-kerék elleni küzdelem ezúttal – talán némileg igazságos módon – Nico autójának meghibásodása miatt nem valósulhatott meg. Lewisnak innentől nagyjából csak arra kellett figyelnie, hogy az aszfaltozott részen maradjon, és az elnézhetőnél gyakrabban ne hagyja el a fehér vonalak által határol részt. Vezetése annyira magabiztos volt, hogy még egy extra – eredetileg nem tervezett – kiállás is belefért, ami az esetleges safety car okozta kalamajkától volt hivatott őt védeni, és a célban így is fél perccel lemaradva követte őt a futam hőse.

Aki ezúttal sem volt más mint Valtteri Bottas, aki 77-es rajtszámú Williamsét kérlelhetetlenül fűzte át a mezőnyön, megelőzve Alonsot, a Red Bullokat és a McLareneket is. Amikor pedig megvolt az elérhető legjobb pozíció, egy kényelmes tempóval biztosította, hogy a többiek ne kerülhessenek közelébe sem. Immár a második futamon alkot kiemelkedőt a finn pilóta, akinek jelenleg a legkomolyabb esélye van arra hogy egy esetleges dupla Mercedes kiesést követően futamgyőzelmet szerezhessen.

A McLarenek esetében két dolgot érdemes észrevennünk. Az egyik, hogy a nem mindenki által top pilótának tartott Button az évad során egyre magabiztosabban tudja verni fiatal – az első futam után természetesen őstehetségnek kikiáltott – dán csapattársát. A másik pedig az, hogy a McLarenek nagyon eltérően viselkedtek a futam különböző szakaszaiban. Míg az elején kifejezetten szenvedtek, többeket feltartva és pozíciókat bukva, a végén ellenfeleikhez viszonyítva versenyképesebbekké válva Magnussen Alonsoval tartotta könnyedén a lépést, Jenson pedig Ricciardo közelébe tudott férkőzni. Utóbbinak persze része volt az ausztrál erősen aszimmetrikus gumistratégiája, amit feltehetőleg menet közben alakítottak egy kiállásosra.

Csapattársának Vettelnek viszont pont ezért sikerült gyengén a futama, hiszen az egész mezőnyből majdhogynem ő volt az egyetlen aki két kiállással teljesítette azt. Hamilton, mint fentebb írtam, csak biztonsági okokból cserélt, az utolsó előtti helyen bevánszorgó Kobajasi pedig önhibáján kívül keveredett az első közös balesetbe, ami kihatással lehetett versenyére. Ha tőlük eltekintünk, csak Kvijat és a címvédő látogattak kétszer a boxba. Nem is annyira Vettel, mint inkább a sport szempontjából érzem ezt aggályosnak, hiszen bár ő és Fernando egy szenzációs csatával szórakoztattak minket ma, azért hosszú távon az egy kiállásos versenyek lényegesen kevesebb izgalommal kecsegtetnek bennünket, mint a tavalyiak, melyeken jellemzően 2-4-szer látogattak a boxba a versenyzők.

Arról, hogy mennyire volt látványos és izgalmas a küzdelem, nyilvánvalóan felesleges lenne ódákat zengeni, aki nem látta pótolja be, viszont az említést érdemel, hogy mennyire az egoizmus vezérli ezeket a pilótákat. Úgy Alonso mint Vettel minden egyes körben észrevételezték, hogy riválisuk elhagyja a pályát a kanyaríven, miközben ők maguk is pontosan így tettek. De ahogy mondani szoktam, ez nem jellemhiba, hanem a sikeres versenyző kötelező önbizalmának része.