2014. november 23., vasárnap

Everybody please for Lewis Hamilton (Yas Marina)

Ovációt Lewis Hamiltonnak! (Martin Brundle)

Lewis Hamilton világbajnok, és kemény küzdelemben tudta elnyerni ezt a címet. No persze nem a mezőny többi részére gondolok, hanem csapattársára, Nico Rosbergre. Merthogy igazából egy bajnoki cím elhódításánál nem az a valódi kihívás, hogy mindenkit meg kell előzni a pontversenyben, elegendő a végső másodiknál jobb lenni, aki most a Mercedes német reménysége volt. Aki pedig azt gondolja, hogy Nico nem nyújtott elégséges kihívást Lewis számára az óriási tévedésben van. Elég csak az időmérőkre gondolnunk, ahol bizony a brit 11-7 arányban kapott ki a rajtelsőségek gyűjtögetése terén, annak ellenére, hogy közismerten remekül teljesít az időmérőkön. A versenyben persze erősebb volt a teljesítménye, ezt jól tükrözi 11 győzelme, de az összesített tabellára pillantva láthatjuk, hogy valódi kihívást jelentett legyőzése.

Az elmúlt tíz év során az alábbi eredménnyel végeztek az aktuális világbajnokok csapattársai, ahol az utolsó oszlopban a csapattársa pontjai a világbajnok pontjainak arányában láthatóak:
Év Név Helyezés Pontszám %
2005   Giancarlo Fisichella    5.               44%
2006 Giancarlo Fisichella 4. 54%
2007 Felipe Massa 4. 85%
2008 Heikki Kovalainen 7. 54%
2009 Rubens Barrichello 3. 81%
2010 Mark Webber 3. 95%
2011 Mark Webber 3. 66%
2012 Mark Webber 6. 64%
2013 Mark Webber 3. 50%
2014 Nico Rosberg 2. 83%

Jól látható, hogy ez lett az egyetlen év, ahol a világbajnok csapattársa meg tudta szerezni a második helyet, és a pontszáma is viszonylag magas a győzteséhez képest, úgy, hogy a %-os érték kicsit csalóka, hiszen az utolsó futamot megelőzően még 95% körül volt, és ha nem jön közbe a technikai hiba, még a dupla pontozás ellenére is 90% fölött maradt volna.

És ezzel a táblázattal nem is elsősorban azt akartam bizonyítani, hogy Rosberg remek pilóta, sokkal inkább azt, hogy a britnek a cím messze nem hullott az ölébe, és az van olyan értékes, mint a korábbi évek bármelyik címe.

A zárófutamon, akit mindenképpen ki kell emelnünk, az Felipe Massa. Más Brazíliában is megmutatta, hogy korai lenne még őt leírni, és Abu-Dzabiban ennél sokkal messzebb jutott, ha megszorongatni nem is tudta a bajnokot, azért küzdelemre kényszeríteni igen. Remek hír ez a brazil versenyző rajongóinak, és nem kevésbé remek hír a Williams csapatnak, hiszen idén olyat láthattunk tőlük, ami rég nem volt rájuk jellemző, komolyan tudtak előre lépni a fejlesztésekben az év során. Márpedig a jól felépített autó mellett a Forma-1-es csapatok legfontosabb fegyvere pont az év közbeni fejlesztés képessége.

Zárszó

Mint azt remélem, talán van aki észrevette, múlt két hete elmaradt a bejegyzés, idén más másodszor. Ennek részben a lustaságom az oka, de nem kevésbé az a tény, hogy a blogomban egyre kevesebb a valódi mondanivalóm. A kommentátorok a közvetítések során jobban használják az élő időmérés adatait, és a futamot követően el is mondják a legfontosabb tanulságokat. Ennél én sem vagyok okosabb, megismételni azt amit ők mondanak pedig nincs sok értelme, ezért úgy döntöttem, hogy befejezem a blog szerkesztését. Nem mondom, hogy végleg, de újrakezdeni csak akkor fogom, ha komoly és érdemi mondanivalóm lesz. Mindenkinek köszönöm a figyelmet, aki legalább egy bejegyzést elolvasott (mondjuk ezt), és élvezetes futamokat, tartalmas szórakozást kívánok az elkövetkezendő évekre is.

2014. november 3., hétfő

Great support here (Austin)

Remek bíztatást kaptam (Lewis Hamilton)

Miután Hamilton zsinórban ötödik győzelmét aratta, egy igen fontos mérföldkövet lépett át a világbajnoki címért folytatott küzdelemben. Mostantól hibáznia kell (vagy neki, vagy a technikának alatta) ahhoz, hogy Nico megelőzhesse. Ez pedig újabb komoly lélektani előnyt jelenthet számára.
Jelen formájuk alapján, bár egyrészről az látszik, hogy oránt sincs akkora különbség a két pilóta vezetési képességeiben, mint az év elején néhány futamon gondolhattuk, az is világos, hogy az a kis plusz, amitől az egyikük végül felül tud majd kerekedni riválisán rendre Lewisnál jelentkezik. Ennek alapján pedig azt kell mondanom, hogy amennyiben a brit meg tudja szerezni második bajnoki címét, azt megérdemelten ünnepelheti majd.


Ami a többi versenyzőt illeti, Ricciardo ismét lehengerlő formában versenyzett, szerintem – bár ezt nehéz pontosan megitélni – erőn felül teljesítve tudta felverekedni magát a dobogóra, megelőzve az erősebbnek tűnő Williamseket. Akik közül most kivételesen Massa végzett előréss, és ez nem csapattársa hibájának, vagy a körülmények szerencsés alakulásának volt betudható, erőből tudta legyűrni fiatal finn csapattársát.

A verseny végének legérdekesebb mozzanatait ugyanakkor a címvédőnek köszönhetjük, aki az első etapban látványosan szenvedett, a másodikra a körülötte autózókkal azonos tempóra volt képes, a végén viszont kényszerű kerékcseréjét követően szárnyallni kezdett. Az utolsó hét körben nem csak ledolgozta a kiállásból fakadó hátrányát, de majdnem Alonsot is vissza tudta előzni, és bár a kiállását megelőzően már 4 másodperc fölött volt a spanyollal szembeni lemaradása, a végére es fél másodpercre zsugorodott. Mindezt úgy, hogy igazából ki sem akart állni. Kicsit több kockázatvállalással szerintem sokszor alakulhatna ilyen érdekesen egy-egy verseny hajrája.