Take things step by step (Újdelhi)

Lépésenként haladunk (Sebastian Vettel)

Vajon fogjuk-e még látni másnak a képét a bejegyzés mellett, mint a pofátlanul fiatalon sorozatban második címvédésére készülő németet? Nehéz megmondani, mert bár jelen pillanatban a Red Bullal karöltve kiküzdött erőfölénye megdönthetetlennek tűnik, azért 7 versenyen sorban nyerni különlegesen nehéz feladat. Hogy mennyire? Eddig csupán két ízben fordult elő, a hőskorban Alberto Ascarival, és Schumacherrel, akinek bár 5 egymást követő bajnoki címének évére mint a lehangolóan nagy fölény korára emlékszünk, szintén csak egyszer jött össze ez a széria. Sebastiannak pedig még négyes szériája sem volt eddig soha, hiába a tavalyi 11 győzelme. Tehát ha fogadni kell, én arra teszek, hogy lesz még idén, aki őt megveri.

We have to focus on ourselves (Yeongam)

Magunkra kell összpontosítanunk (Sebastian Vettel)

Úgy tűnik a Red Bull Gandalfja megint kitalálta azt, ami Frodóját harmadszor is a trónra repítheti. Bár az időmérő után úgy tűnhetett, hogy a csapat Gollamja talán bekavarhat elképzeléseikbe, de végül ezt az apró szépséghibát a verseny első kanyarjában sikerült orvosolni. Most tehát már a címvédő hordhatja az Egy Gyűrűt, és Alonso dolga lesz azt elhódítani tőle. Nem lesz egyszerű dolga, mert amíg a korábbiakban az egyenletes jó teljesítményében, és a folyamatos pontszerzésben bízhatott, addig a maradék négy versenyen ez már kevés. Győzelemre, vagy inkább győzelmekre volna szüksége a Ferrarinak, és hiába láttuk, hogy lemaradásuk a vörös bikáktól nem olyan jelentős azért az erősorrend pillanatnyilag nem kérdéses. Persze a helyzet nem reménytelen, de mindenképpen rosszabb, mint 2010-ben volt. Márpedig a címet elhódítani akkor sem sikerült. Sokszor éri Vettelt az a vád, hogy csak az élről képes nyerni, csak akkor vannak jó versenyei, ha övé a legjobb autó. Küzdeni, közepes autóból a lehetségesnél többet kifacsarni nem képes. Bár ezzel az érveléssel sem igazán értek egyet, az idei idényből is számtalan ellenpéldát lehetne mondani. Ugyanakkor még kritikusai sem vonják kétségbe, hogy amennyiben van mivel főzni, azaz kiváló autóba ülhet be, akkor abból Vettel bámulatosan hatékonyan tudja kihozni a maximumot, elhanyagolható mennyiségű hibát vétve. Itt jön a képbe Newey aki kifejlesztette a Red Bull legújabb ütőkártyáját, a Mercedes dupla DRS-ének ötletére épülő, de az első helyett a hátsó szárnyra ható rendszerét. Ezt a rendszert Szingapúrban vetették be először, és láss csodát, azóta Seb minden versenyen diadalmaskodni tudott. (Bár Szingapúrban ehhez Lewis kiesése is kellett.)

Amazing car, thank you for that boys (Suzuka)

Csodálatos autó, köszönöm fiúk (Sebastian Vettel)

A verseny és a világbajnokság szempontjából a mai napon egyértelműen az első kanyar történései voltak a meghatározóak. Ennek köszönhetjük, hogy mostanra világosan látszik, hogy a világbajnokság három szereplősre korlátozódott, amit a körülményekre való tekintettel kettőnek is tekinthetünk.

Nem kérdés, hogy a már csak minimális előnnyel, de azért még első Alonso továbbra is az esélyesek közé tartozik. Akinek kétségei támadnak, az nézze Massa helyezését a futamon, és vegye számításba, hogy az év során a brazil hányszor tudott gyorsabb lenni csapattársánál. Nem tartom kérdésesnek, hogy ha Kimi nem pöccinti meg az abroncsát a célegyenes végén, akkor ő állhatott volna a dobogó második fokán (feltéve persze, hogy Romain ugyanúgy eljátszotta volna a buldózer szerepet). Ez valószínűleg a semleges szemlélőknek érdekesebbé tette volna a bajnokság hátralevő részét.