Difficult to me personally, to receive boos (Újdelhi)

Nem volt könnyű, amikor fújjoltak (Sebastian Vettel)

Bármennyire is próbálta ellenkezőjét elhitetni velünk Seb, azért most csak kibújt a szög a zsákból. Persze meglepő lenne, talán nem is teljesen egészséges, ha valakit valóban érintetlenül hagyna a közönség szeretetének ilyen nyilvánvaló hiánya. Ugyanakkor azt szinte lehetetlen megítélni, hogy miként hatott ez teljesítményére. Az ellenfelei szemszögéből vizsgálva, remélhetően növelte, mert ha ilyen a lelkileg megviselt Vettel, akkor a felszabadulttal szemben nem sok reményük maradna.

Voltaképp napestig lehetne sorolni Vettel rekordjait, mindenhol aláhúzva, hogy úristen még csak 26 éves, amit talán az helyez legjobban kontextusba, ha megemlítjük, hogy Senna 28, Prost pedig 30 éves volt az első világbajnoki cím megszerzésekor. Én azonban csak egyet emelnék ki, azt is azért, mert saját magát gyűrte le. Ez pedig a győzelmei aránya. Mindannyian a 2011-es szezonra emlékszünk úgy, mint amit a Red Bull a leginkább dominált, Seb ekkor 14 pole-t és 11 futamgyőzelmet szorgoskodott össze. Idén az indiai sikerével ugyan még csak 10-szer állhatott fel a dobozó legfelső fokára, ám, mivel még három futam hátra van, ez jobb győzelmi arányt jelent, mint két évvel ezelőtt.

Kimi és Romain párharca két dologra világított rá élesen a mai futamon. Az egyik, hogy mennyire vékonyka határ húzódik a remek és a katasztrofális stratégia folytán. Csupán hat picinyke kör volt az, amivel a finn hamarabb állt ki a közepes keverékekért, de ez, és az a tény, hogy számtalan körön át kergette Hülkenberget közvetlen közelről (1 másodpercnél kisebb lemaradással) pont elégséges volt ahhoz, hogy csapattársa abroncsai vidáman kitartsanak a verseny végéig az övék pedig az utolsó pár körre teljesen belassuljanak. Hogy azután következhessen tőle egy meglepően Vetteles megoldás, egy kerékcsere, aminek egyetlen értelme az volt, hogy behúzhassa a leggyorsabb kört. Az a pilóta, aki előszeretettel nyilatkozza, hogy neki aztán a statisztikák semmit nem jelentenek. No persze. A Jégember fagyott álarca alatt visszatérése óta pont olyan felfokozott motiváltság dolgozik, mint amelyek a szenvedélyektől fűtött Alonso kifakadásait kiváltják. De azért, hogy Kimi rajongói ne orroljanak meg rám nagyon megemlítem, hogy ez nem valami elítélni való emberi gyengeség, hanem egy győzelemre termett pilóta nélkülözhetetlen alkotóeleme.
A másik ami kiderülhetett, hogy mit is jelent a csapaton belül az, hogy az egyik pilóta kedvezményezett a másikkal szemben. Grosjean egy jövőbeni befektetés, akit óvni kell, Räikkönenre meg majdhogy nem haragszanak. Ez óhatatlanul is kihat a versenyzésükre. Nem fog az egyik jobb autót kapni, nem fogják elrontani a másik járművét, de a figyelem, a támogatás nagyobbik része jut most már a franciának, és ez bizony elégséges lehet ahhoz, hogy pont az ilyen kiélezett szituációkból jobban jöjjön ki.

Rosberg futamát két szempontból is érdemes megemlítenünk. Egyrészt az év elején még Hamiltonnal egyforma horderejű eredményeket tudtak produkálni, sőt neki két futamgyőzelem is összejött, szemben csapattársával aki csak egyszer ünnepelhetett, ám az év második felében Lewis menetrendszerűen tudta maga mögé utasítani. Úgy tűnt, az erőviszonyok megszilárdultak, és azután, hogy Hamilton belakta új csapatát, Nico egyértelműen visszaszorul másodhegedűs szerepkörbe. Ezen a hétvégén ugyanakkor mint az időmérőn, mint a futamon egyértelműen dominálni tudott, márpedig az nem kis teljesítmény, ha felidézzük, hogy 2007-ben ez még egy bizonyos Fernando Alonsonak is csak ritkán sikerült Lewis-zal szemben. Az ő jövőjét alapjaiban fogja meghatározni, hogy mennyire tudja majd tartani a lépést az angollal. Ha igen, a legnagyobbak közé emelkedhet, ha azonban alulmarad, akkor hosszú távon könnyen Massa sorsára juthat.
A másik pedig, hogy ha Vettelt a verseny végi kis show-ja miatt végül kizárják (bár ez valószínűtlen), akkor Nico akár a győzelmet is megkaparinthatja. A kizárás esélye persze azért csekély, mert saját magának tenne rosszat vele a Forma-1, valaki megnyeri a versenyt ÉS a világbajnokságot, majd kizárjuk, mert szabálytalanul ünnepel? Ezzel a FIA szépen beskatulyázná magát egy vaskalapos tanár szerepkörébe, márpedig a vaskalapos tanrakat kevesen kedvelik.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy milyen hallatlanul rövid volt Vettel első etapja. Más a második kör végén a boxba látogatott friss abroncsokért. No nem mintha az időmérőn mutatott félelmetes teljesítménye után bárkiben is kétség lett volna afelől, hogy így is megnyerheti a futamot, ez egyértelműen gyenge stratégiának tűnik. Bekeveredni a futam elején a mezőny hátsó felébe nem tűnik kifizetődőnek. Miért választotta mégis ezt Seb? A tippem az, hogy nem tudott lemondani a pole-ról.

You always want a bit more (Suzuka)

Egy kicsivel mindig többet szeretnél (Mark Webber)

Ez a kicsivel több, ma nem jött össze Webbernek, akinek pedig borzasztóan fájt a foga a sikerre, és Grosjeannál is megfigyelhettünk egy kis „sokat akar a szakra...” hatást, amikor egyszerre akarta kivédeni mindkét Red Bull pilóta támadását. Valószínűnek tűnik, hogy ha feladja futamgyőzelemről szőtt álmait, akkor meglehetett volna a második hely. De álljunk csak meg egy szóra. Milyen versenyző az, aki feladja a reményt a győzelemre? Kiváltképp, ha ezzel nem egy másik, nagyobb győzelmet biztosít be, csak egy szót találok rá: csapnivaló. Elég csak felidéznünk Kimi szavait az év elejéről a dobogó második fokáról, ahol a többség elégedettséget esetleg örömet várt volna tőle:
 – Másodikak lettünk. Ez nyilvánvalóan nem elég.

Megvolt viszont az a leheletnyi többlet Vettelnek, aki vertnek tetsző helyzetből az összehangolt csapatstratégiának és roppant hatékony vezetésének következtében zsinórban ötödször szerezte meg a győzelmet. Ezen teljesítmény mértékének megértéséhez nem árt tudni, hogy ennél több sorozatos győzelmet csupán három pilóta tud felmutatni a királykategória történetében. Fangio a jelenleg utolérhetetlennek tetsző 9 győzelemmel vezeti a listát még a hőskorszakból. Clark '65-ben jutott hatig a gyűjtögetésben, Schumacher pedig a ma már Ferrari éraként ismert időszakban szorgoskodott össze egy-egy ízben 7 illetve 6 sikert sorozatban. Vettelen kívül pedig további három versenyző volt képes 5-5 trófea szünet nélküli elhódítására. Igaz ezek egyike megint csak a 7-szeres bajnok.

A mai futam legfontosabb eseménye a Red Bull stratégiája volt, amit a rossz-nyelvek nyilván megpróbálnak majd csapatutasításként értelmezni, de kis józansággal szemlélve a dolog jelen állását, aligha tudnánk indokokat sorakoztatni amellett a csapat szemszögéből vizsgálva, hogy miért is lenne jobb Vettelt érdemtelen előnyhöz juttatni. Csak hogy mást ne mondjak, az a csapatnak sem érdeke, hogy a versenyzőjét utálják,márpedig egy ilyen akció a – még meglévő – szimpátia óhatatlan csökkenését is maga után vonná.

A helyzet valójában az volt, hogy a vörös bikák ma a létszámbeli fölényüket kihasználva tudták maguk mögé utastani a fiatal franciát. Ugyanis szétválasztva taktikájukat két úton közeledtek a cél felé, arra késztetve a Lotust és Grosjeant, hogy válasszanak kire is reagálnak. Az erősebb kopás miatt három kiállásra váltó Webbert, akiről ráadásul második kiállásakor még nem is volt nyilvánvaló, hogy egy nagyon korai kiállásos 2 cserés taktikát követ, vagy ismét a boxba fog látogatni, esetleg Vettelt, akiről ki tudja mikor próbálkozik meg egy elévágással. Sajnos a döntés, miszerint követi Webbert a boxba, nem vált előnyére, de azt azért ne feledjük, hogy míg Romain még nem rendelkezik futamgyőzelemmel, addig a második vagy harmadik helyezés számára érdemi különbséget nem jelent.
Ezen a ponton igazából eldőlt, hogy a verseny utolsó köreiben az oly kiválóan rajtoló Lotus pilóta ahogy az angol mondja csupán „ülő kacsa” lesz, azaz könnyű célpont, de nem dőlt el, hogy melyik Red Bullos állhat majd fel a dobogó legfelső fokára. A döntő momentum ebben a küzdelemben pont a harmadik helyre kárhoztatott Grosjean lett, illetve az ő megelőzése. Amíg ugyanis ez Vettelnek alig néhány kanyart vett igénybe, már az első próbálkozásra tökéletesen eltalálta hol és hogyan kell jobban kigyorsítania, kihasználva tapadásbeli fölényét, addig Webber jelentősen nagyobb tempókülönbséggel megérkezve is több mint 5 körön keresztül próbálkozott. Pedig Mark tempója pontosan azon a limiten mozgott, hogy utolérhette volna a címvédőt az utolsó körökben, ha azonnal leküzdi a köztük lévő egyetlen akadályt, ám az eltékozolt körökkel, ami közben a francia mögött nem hogy közeledni nem tudott csapattársához, de egyenesen növelte lemaradását, ez nagyon gyorsan kilátástalanná vált.

Hülkenbergnek ezúttal nem sikerült a csoda, kicsit hasonló okokból, mint Romainnak. Ugyanis az esetleges elévágástól tartva túl korán jött ki az utolsó szett gumikért, amelyek aztán a verseny végére nem voltak alkalmasak azokra a nevezetes koreai kigyorsításokra. Ugyanakkor 6. helye így is irigylésre méltó a Sauberrel, és egyes pletykák szerint meg is hozta neki a nagy lehetőséget, a futamot követően aláírt a Lotushoz. Vagy legalábbis egy közepes lehetőséget. Nico ezen a versenyen azt mutatta meg, ami a legnagyobbak erénye, hogy egy ütőképes autóval – még ha az csak a mostani Sauber szintjén bírja is e jelzőt – nem csupán megvillanásokra, de folyamatos magas szintű teljesítményre képes. Két nagy riválisához képest a karrierje lemaradásban van ugyan, de még mindig fiatal, nem késett le semmiről.

I've been through that phase. They're dead. (Yeongam)

Azon már túl vagyok. Ezeknek annyi. (Lewis Hamilton)

A futam talán legviccesebb párbeszédét zárta a fenti mondattal 2007 világbajnoka.
Lewis: A jobb első megsemmisült.
Csapat: Ezen a szemcsésedési fázison mások is átestek, ki fog tisztulni.
Lewis: Azt tudom, de én azon már túl vagyok, ezeknek annyi.

És valóban. Lewis 2-4 másodperccel lassabb köröket tudott teljesíteni a körülötte autózóknál a verseny ezen fázisában, ám a két cserét erőltető csapat nem merte korábban behívni. Így aztán az abroncsokkal jobban gazdálkodó Rosberg pár kör alatt beérte és meg is előzte. Ám ekkor mindkettejük legnagyobb szerencsétlenségére Nico teljes orrkúpja lebiggyedt. Az ekkor már nyilván Hamilton fogadására készülő csapat kénytelen volt elsőbbséget adni szikrákat szóró csapattársának, és Lewis annak ellenére tölthetett kint egy újabb kört, hogy ezen a körön már bő 5 másodpercet vertek rá riválisai. Az, hogy a két Mercedes versenye nem ment teljesen a levesbe a biztonsági autónak volt köszönhető, pedig ha az és az orrkúp probléma sem következik be, egyikük szinte bizonyosan a dobogóra állhatott volna.

Aki nem erőltette a 2 cserét az viszont Kimi volt. És ez lett a hatalmas szerencséje. Beszorult egy olyan sorba, ahol komoly esélye sem a gyorsabb tempóra sem az előzésre nem kínálkozott, ráadásul a gumijai sem voltak túl jó állapotban, így végül csupán 16 körrel az első kiállása után hívták a boxba, hogy 3 cserés taktikával próbáljanak a többiek elé vágni. 29 kör volt még akkor a versenyből hátra. Sosem tudjuk meg, hogy működött volna az elképzelés, mert a finn hatalmas szerencséjére 6 körrel később bejött a safety car. Ez alatt a 6 kör alatt ő természetesen jóval gyorsabb volt ellenfeleinél, így amikor azok kihasználva a biztonsági autó adta lehetőséget szintén kiálltak cserélni a két éllovast kivéve mind mögé sorakoztak fel. Az újra rajtoló mezőny legszemfülesebb tagjaként Räikkönen kihasználta azt a nem egészen egy kört, amíg előzni lehetett és azonnal csapattársa elé verekedte magát. Majd jött számára a második kellemes meglepetés, a második biztonsági autós fázis. Ez a két hosszú etap ugyanis annyival csökkentette a versenytempóban végigautózandó körök számát, hogy így a finn világbajnok képes volt visszaváltani a 2 cserés taktikára. Bár a legvégén már fáradni kezdtek gumijai, arra azért elég tartalék volt bennük, hogy második helyezését megóvják. Kiváló példája volt ez annak, amikor a lehetőség a tehetséggel párosult, amely képes is volt azt megragadni.

A képen természetesen nem Hamilton látható, akitől ezúttal kissé rendhagyó módon az idézetet vettem, hanem az a Vettel, akivel elemzői szempontból szinte kár is foglalkozni. Újabb mesterhármassal (futamgyőzelem, pole pozíció, leggyorsabb kör) javította tovább az indokolatlanul fiatalon értelmezhetetlenül erős statisztikáit. A bajnoki címet ilyen előnyel pedig valószínűleg akkor is behúzná az üldözői kiegyenlített erőviszonyainak hála, ha idén több futamon nem indulna. Ne feledjük 3 versennyel ezelőtt 279-re taksáltam a címhez minimálisan szükséges pontok számát, és Seb ebből már 272-vel rendelkezik. Ráadásul jelenleg minden jel arra utal, hogy a hátra lévő 5 futamon is rajthoz fog állni.

Nem is érdemes vele többet foglalkozni, talán az évad hátralévő részében érdekesebb lehet az, hogy a második helyet ki fogja tudni megszerezni a maradék három legerősebb pilóta közül. Alonso előnye ugyan jelentős közöttük, de a mai futamon pont ő muzsikált a leggyengébben.

Végül pedig akire feltétlen indokolt szót vesztegetni az a Nico Hülkenberg, akiről nem ma derült ki, hogy rendkívül tehetséges. A királykategóriát megelőző pályafutása alatt Hamiltonnal és Vettellel versenyzett, és semmivel sem volt lassabb náluk. De míg az előző kettőnek volt egy olyan pártfogója, aki egy top csapat ülését kínálta nekik szinte azonnal a száguldó cirkuszba való érkezésüket követően, neki sokkal rögösebb volt az útja. Pedig a mai negyedik helyezésével és zseniális védekezésével a nem éppen szégyenlős óvatoskodásáról híres Lewis ellen ismét bizonyította, hogy mi nézők nagyon szeretnénk őt egy az 2013 második felére feltámadó Saubernél is jóval versenyképesebb járműben viszontlátni.