2014. július 27., vasárnap

It feels as good as a first (Budapest)

Pont olyan jó, mintha ez lenne az első (Daniel Ricciardo)

Mindenek előtt elnézést amiért a múlt heti értékelésem elmaradt, nyaralás miatt nem volt alkalmam megtekinteni a futamot.

A múlt heti futam utáni beszélgetésben hangzott el egy roppant érdekes mondat Michelisz Norbitól, miszerint bár Hamiltont egyértelműen gyorsabbnak érzi, addig ez nem feltétlenül elegendő, és bizony nem mindig a gyorsabb pilóta nyer. Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, ennél több kell. Tudnia kell készen állnia arra, hogy kihasználja a kínálkozó alkalmat, értenie kell a taktikához, illetve korunk Forma-1-ében különös hangsúlyt kap a rendelkezésre álló erőforrások okos és hatékony kiaknázása is. Aki ezekben a topon van, az kompenzálhat vele némi sebességhiányt. Nem sokat persze. De ha el is fogadjuk, hogy tiszta körülmények között, zavartalanul autózva egy körön Hamilton jellemzően gyorsabb lesz, mint csaptattársa, komoly különbség jelenleg nincs köztük.

Az eddig látottak alapján ugyanakkor a lepattanózás királya a mezőnyben idén nem a Mercedes hazai pilótája, hanem a Red Bull ausztrálja a legjobb. Neki ugyanis nem csak csapattársa megingását kell kihasználnia, hanem két domináns ellenfelén kívül számos, vele hozzávetőleg azonos körülményekkel rendelkező riválisát kell maga mögé utasítania. És itt jön a trükk. Ugyanis Daniel nem csupán egy leheletnyivel lassabb pilóta, aki összeszedettsége révén egyedüliként tudott odaérni a dobogó legfelső fokára a Mercedes pilótáin kívül, hanem a mezőny egyik leggyorsabbja is. Ne feledjük el, hogy csapattársa igazi időmérő specialista, ennek ellenére az első futamokon rendre meg tudta őt verni egy körön, és most, hogy Seb kicsit alkalmazkodni tudott az autó megváltozott képességeihez sem marad el tőle. Erre a mezőnyből feltehetően kevesen lennének képesek, talán maga Alonso sem, akinek képességeit az amúgy nem tehetségtelen finn csapattársa látványos szenvedése új megvilágításba helyez. Már amennyiben ez a korábbi rengeteg megvilágítás után egyáltalán lehetséges.

Mondhatjuk, hogy persze, csak azért végzett az élen, mert nagyon kedvezett neki az első safety car fázis, és a másodikból sem jött ki rosszul. De Vettel ugyanebben az autóban úgy erőltette, hogy majdnem falhoz csapta Suzie-t. Mondhatjuk azt, hogy a győzelmének kulcsa az volt, hogy a számára előnyösen alakuló taktika miatt lényegesen kopottabb gumikon autózó ellenfeleket kellett megelőzni, ami bár részben igaz, az igazság egy komoly szeletét mégsem mutatja meg nekünk. Ugyanis ehhez kellett egy tökéletes harmadik etap, amiben megfelelően sokáig tudott kint maradni, és amiben 15 másodperces előnyt alakított ki úgy, hogy nem egyszer a Mercedesek tempóját is felülmúlta. Illetve kellett az – lásd fent az erőforrások kiaknázását – hogy a Lewis közepeseinél nem olyan sokkal fiatalabb lágy gumikat megfelelő állapotban őrizze meg a futam végéig. Minden egyes kis apró részfeladatot tökéletesen hajtott végre. Amikor kopásnak indult a második készlet lágy, nem hisztizett, hanem higgadtan közölte a tényeket a csapattal. Minden porcikája az összeszedettségről, koncentráltságról és profizmusról árulkodik. Ha ezt át tudja menteni majd arra a szezonra, amikor a Red Bull ismét potens autót tud felvonultatni, akkor korántsem biztos, hogy Vettel valaha oda tudja tenni az ötödik trófeát a polcán sorakozó négy mellé. Egyúttal ritka rossz hír ez a Red Bull tehetségkutató programjában a küszöbön toporgó kisebb tömegnek, hiszen sem ő, sem Seb nem holnap fognak kiöregedni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése