That was our plan (Melbourne)

Ez volt a tervünk (Kimi Räikkönen)

Ez a terv pedig működött.

Három és fél hosszú hónapnyi böjt után mindenkit az érdekel, hogy hol tartanak a csapatok, a versenyzők, kire kell figyelnünk az idei évben. Természetesen egy futam ennek megállapításához kevés, ám az egy futam tapasztalata sokkalta több információ árul el nekünk, mint akár a holtszezon tesztjei, akár a versenyt megelőző szabadedzések.

Amit biztosan láthatunk, hogy van három versenyképes csapatunk. A Red Bull nem tudta átmenteni tavalyi fölényét, mely már az utolsó futamokra kissé meg is kopott az ősszel, a Ferrari elkerülte a tavalyi kátyút, a Lotus pedig biztosan menetel előre. Olyannyira magabiztosan, hogy a tavaly visszatérő finn világbajnokuk segítségével az első futamot magabiztosan húzták be. A képet azért pár dolog árnyalja. Egyik oldalról Kimi sikerének kulcs egyértelműen a taktikájában, azon belül abban keresendő, ahogy a gumikkal bánt a verseny során. Az első cseréjére még a többiekkel azonos ütemben a 9, körben állt ki, ám míg riválisai a lassuló közepes keveréket először a huszadik kör környékén cserélték frissekre, addig a Lotus pilótája a 34. körig várt ezzel a manőverrel. Ezt persze bárki megtehette volna, ám fontos észrevenni, hogy a kint töltött extra körök alatt a Jégember nem maradt el tempóban azoktól, akik őt üldözték, sőt helyenként kicsivel gyorsabb is tudott lenni. Míg a Ferrarin ugyanezzel a tempó mellett a gumi csak 15 legfeljebb 20 kört működött, addig Räikkönen az utolsó előtti fordulóban még az ebben a szakágban pontot nem jelentő leggyorsabb kört is behúzta, úgy, hogy azt megelőzően abroncsait 23 körön keresztül nyűtte. Fernando gumijai itt még csak 18 körösek voltak, de ő ekkor már érezhetően lassult. Az első futam alapján lehet, hogy túlzás ilyen következtetést levonni, de a minden bizonnyal idén is meghatározó gumikezelés terén a Lotus tűnik kimagaslani a mezőnyből.

A másik csapat, vagy talán inkább pilóta aki hasonló bravúrt hajthatott volna végre a friss visszatérő Adrian Sutil. Az ő taktikája is gyönyörűen állt össze, és úgy tűnt Lewist is maga mögé tudja utasítani, ám a végső etapra megkapott szuperlágyak egyáltalán nem működtek a Force India-n. Esetében sokkal inkább látszott az, hogy hosszú etapoknak az árát tempóban meg kell fizetnie, de még így remekül sikerülhetett volna a történet, ha a német nem szembesül ilyen brutális mérvű szemcsésedéssel a végjátékban. Összességében Adrian így is elégedett lehet, hiszen csapattársát végül sikeresen tartotta maga mögött, és a hetedik helyen zárt. Bár nem látszik, de számtalan más csapathoz hasonlóan az egyelőre legerősebb középcsapatnak látszó Force India-n belül is komoly különbség alakult ki a két pilóta között. Ezen különbségek legmarkánsabb példája minden bizonnyal Romain Grosjean, aki csaknem egy kör hátrányban csapattársához képest az utolsó pontszerző helyen tudott csak befutni 3 kiállásos taktikájával. Ez azért is meglepő, mert  tavalyi év során inkább volt jellemző rá, ha általában kissé gyengébb pozícióban is, de tudta tartani a lépést finn csapattársával.

A Ferrari a legkiegyensúlyozottabb teljesítménynek örülhetett a hétvégén. Jól mentek az időmérő, és a versenytempójuk a legerősebb volt. Persze ennek következtében három kiállásra kényszerültek, de ezek a tények, és az, hogy a tavalyi év elején botorkáló Massa ma milyen magabiztos versenyzést mutatott mindenképpen ígéretes kezdésnek tekinthető. Magabiztosságuk abban is tükröződik, hogy az első hétvégét követően ők vezetik a konstruktőrök bajnokságát.

A Red Bull lett talán a legeklatánsabb példája annak, hogy az első három csapatnál egyelőre fordított arányosság látszik kibontakozni az időmérőn és a futamon tapasztalt tempó között. Míg az időmérőn magabiztos vezetést láthattunk tőlük, addig a futamon a címvédő biztonsági autózást bemutatva elégedett meg a dobogó aló fokával – nyilván érezve, hogy ennél többre valódi esély nem kínálkozik. Csapattársa pedig alaposan lemaradva az élmezőny végén rótta köreit.

Amikor tavaly a Mercedes csapat bejelentette Hamilton szerződtetését, rögtön egy kisebb kárörvendő kórus alakult, akik örvendtek, hogy egyszerre két rivális, egy erős autó és egy jó versenyző tűnik el a süllyesztőben. Úgy vélem a mai futamot és időmérőt követően ideje átértékelni ezeket a véleményeket, hiszen bármilyen meglepő is, a Mercedes most erősebbnek tűnik, minta McLaren. Amíg előbbi az időmérőn a legerősebbek közé sorolható (ami Lewis képességeivel kiegészítve okozhat majd meglepetéseket), a futamon pedig magabiztos negyediknek tekinthető, addig a wokingiak pontosan abban a kátyúban csücsülnek most, mint tavaly a Ferrari. A reális kihívást számukra egyelőre az olyan középcsapatok jelentik, mint a Force India, a Toro Rosso vagy a Sauber.
Persze nem szabad túlértékelnünk a jelentőségét annak, ami láttunk. Ezek az autók még intenzív fejlesztés alatt állnak, és viszonylag stabil formájukat a barcelonai hétvégére fogják csak elnyerni. A jelen forma mellett legalább akkor szerepe lesz a fejlesztési potenciálnak. Ahogy tavaly a Ferrarit idén könnyen lehet, hogy a McLarent látjuk majd felkapaszkodni. Ebben a tekintetben pedig a Mercedesnek nincsenek jó emlékei. Persze tudjuk hogy ez utóbbi csapatnál alapvető változások álltak be tavaly óta, új arcokkal mint Niki Lauda vagy Toto Wolff erősítettek, és jövőre Paddy Lowe is hozzájuk igazol, így lehet, hogy én végre nem az élbolyról való leszakadásukat, hanem felzárkózásukat követhetjük figyelemmel.
Ami biztosnak tűnik: a jövő hétvégéig alapvető változásokra ne számítsunk, hiszen ez  pár nap ilyesmire nem elegendő.

Tavaly számtalanszor megemlékeztem az m1 vezető kommentátorának minősíthetetlenül gyenge teljesítményét, ezért úgy vélem fontos leszögezni, hogy a magyar nyelvű adás követői hosszú évek óta a legprofibb kommentálást tapasztalhatták a mai napon, annak ellenére, hogy az éjjel 2-kor véget érő közvetítés után reggel 6:30-kor ismét a stúdióban ülni embert próbáló feladat lehetett. Köszönjük, csak így tovább.

Keep it on the black staff (São Paulo)

Csak tartsd a fekete részen! (Guillaume Rocquelin – Sebastian Vettel versenymérnöke)

Azt hiszem, hogy Fernando Alonso szurkolóit (vagy épp a Vettelt utálókat) kivéve senki sem remélhetett ennél szebb befejezést ennek az évadnak. Egy lebilincselően fordulatos verseny végén nyerte meg harmadik világbajnoki címét a mindössze huszonöt esztendős német pilóta. Nem is akarok sok szót vesztegetni a futamra, aki kihagyta, most hagyja abba az olvasást, töltse le valahonnan és nézze meg, mert egyszerűen kihagyhatatlan.

That was a wicked race (Austin)

Hatalmas verseny volt (Lewis Hamilton)

Amitől két hete Lewis balszerencséje megfosztott bennünket, a késhegyre menő összetűzés a McLaren és a Red Bull nagymenői között, abból most alaposan kijutott nekünk. Gyakorlatilag 50 körön keresztül üldözték egymást váltott vezetéssel, de a köridőkből jól látszott, hogy egyikük sem tud döntő fölénybe kerülni. Bár Vettel az előtte beragadó HRT-t hibáztatta az előzésért, az valójában elkerülhetetlennek tűnt az autók beállításai miatt, ugyanis a McLaren végsebessége egy bő 10 km/h-val volt magasabb. Márpedig az még egy hibátlan pilóta esetében – ami fizikai képtelenség persze – is igen valószínűtlen, hogy ennyi körön keresztül egyszer se alakuljanak úgy a körülmények, hogy az üldöző jobban gyorsít ki a DRS zóna elején. Márpedig Lewisnak pont ennyi kellett. No meg persze az, hogy folyamatosan lőtávolban legyen, buldogként lesve azt a pillanatot, amikor elérkezik a lehetőség az előzésre. Ők ketten annyira eltérő tempóval mozogtak a pályán, hogy bár egymástól alig egy másodpercre futottak be a célba, a harmadik helyezett Alonso csaknem 40 másodperc hátrányt gyűjtögetett a befutóig.

You don't have to remind me every second (Yas Marina)

Nem kell állandóan emlékeztetnetek (Kimi Räikkönen)

Valóban Kimit nem kell emlékeztetni arra, hogyan kell nyerni, pontosan emlékszik rá. Ám ami talán ennél is fontosabb, hogy nem kell emlékeztetni arra, hogy kell versenyezni. Számára nem okozott olyan problémát a kihagyás, mint azt Schumachernél tapasztalhattuk visszatérését követő első évadában. Bár korábban már leszögeztem, hogy fix tereptárgy hiányában nagyon nehéz pontosan felmérni teljesítményét, lévén se az autót nem tudjuk viszonyítani a tavalyihoz, lévén ez a Lotus – legalábbis ennek a Lotusnak – az első évada, csapattársa Grosjean pedig már debütált ugyan a királykategóriában, de nála is komolyabb kihagyás követte a csonka első szezonját, így teljesítménye szintén nem tekinthető fogódzónak. Az évad haladtával azonban egyre világosabbá vált, hogy csak az lehet kérdéses, hogy teljesítménye csak nagyon jó vagy zseniális. Lehetne ugyan fanyalogni, hogy Kimi csak azért tudott győzni, mert Lewist szerencsétlen meghibásodás kényszerítette a pálya szélére, ám ha vetünk egy pillantást a világbajnoki tabellára, akkor rögtön kiderül, hogy nem lehet ezzel takarózni.A sikeres világbajnoki szereplés nyitja ugyanis nem pusztán a jó tempóban keresendő, hanem a gyors és megbízható versenyző, illetve a gyors és megbízható autó négy kritériumának együtthatójában. Márpedig végigtekintve a Jégember eredményein az szépen látszik, hogy bár tempóban jellemzően nem nála volt az előny, folyamatosan erős teljesítménye mellett egyetlen egy hibát sem követett el. Csupán egyetlen versenyen nem szerzett pontot, amikor az emlékezetes Kínai nagydíjon végzetesen elfogytak a gumik, ám ezt nem tekinthetjük klasszikus vezetői hibának. Ezen az egyetlen botláson kívül viszont 18 pontszerzés, a világbajnokságban elfoglalt harmadik hely, sőt a magabiztos vezetés az őt követő Webber előtt mind arról árulkodnak, hogy ez a győzelem szükségszerű volt, sőt talán kissé késve is érkezett. A nyolcadik futam óta várt nyolcadik futamgyőztes végül a tizennyolcadik futamon ugyan, de megszületett.

Take things step by step (Újdelhi)

Lépésenként haladunk (Sebastian Vettel)

Vajon fogjuk-e még látni másnak a képét a bejegyzés mellett, mint a pofátlanul fiatalon sorozatban második címvédésére készülő németet? Nehéz megmondani, mert bár jelen pillanatban a Red Bullal karöltve kiküzdött erőfölénye megdönthetetlennek tűnik, azért 7 versenyen sorban nyerni különlegesen nehéz feladat. Hogy mennyire? Eddig csupán két ízben fordult elő, a hőskorban Alberto Ascarival, és Schumacherrel, akinek bár 5 egymást követő bajnoki címének évére mint a lehangolóan nagy fölény korára emlékszünk, szintén csak egyszer jött össze ez a széria. Sebastiannak pedig még négyes szériája sem volt eddig soha, hiába a tavalyi 11 győzelme. Tehát ha fogadni kell, én arra teszek, hogy lesz még idén, aki őt megveri.

We have to focus on ourselves (Yeongam)

Magunkra kell összpontosítanunk (Sebastian Vettel)

Úgy tűnik a Red Bull Gandalfja megint kitalálta azt, ami Frodóját harmadszor is a trónra repítheti. Bár az időmérő után úgy tűnhetett, hogy a csapat Gollamja talán bekavarhat elképzeléseikbe, de végül ezt az apró szépséghibát a verseny első kanyarjában sikerült orvosolni. Most tehát már a címvédő hordhatja az Egy Gyűrűt, és Alonso dolga lesz azt elhódítani tőle. Nem lesz egyszerű dolga, mert amíg a korábbiakban az egyenletes jó teljesítményében, és a folyamatos pontszerzésben bízhatott, addig a maradék négy versenyen ez már kevés. Győzelemre, vagy inkább győzelmekre volna szüksége a Ferrarinak, és hiába láttuk, hogy lemaradásuk a vörös bikáktól nem olyan jelentős azért az erősorrend pillanatnyilag nem kérdéses. Persze a helyzet nem reménytelen, de mindenképpen rosszabb, mint 2010-ben volt. Márpedig a címet elhódítani akkor sem sikerült. Sokszor éri Vettelt az a vád, hogy csak az élről képes nyerni, csak akkor vannak jó versenyei, ha övé a legjobb autó. Küzdeni, közepes autóból a lehetségesnél többet kifacsarni nem képes. Bár ezzel az érveléssel sem igazán értek egyet, az idei idényből is számtalan ellenpéldát lehetne mondani. Ugyanakkor még kritikusai sem vonják kétségbe, hogy amennyiben van mivel főzni, azaz kiváló autóba ülhet be, akkor abból Vettel bámulatosan hatékonyan tudja kihozni a maximumot, elhanyagolható mennyiségű hibát vétve. Itt jön a képbe Newey aki kifejlesztette a Red Bull legújabb ütőkártyáját, a Mercedes dupla DRS-ének ötletére épülő, de az első helyett a hátsó szárnyra ható rendszerét. Ezt a rendszert Szingapúrban vetették be először, és láss csodát, azóta Seb minden versenyen diadalmaskodni tudott. (Bár Szingapúrban ehhez Lewis kiesése is kellett.)

Amazing car, thank you for that boys (Suzuka)

Csodálatos autó, köszönöm fiúk (Sebastian Vettel)

A verseny és a világbajnokság szempontjából a mai napon egyértelműen az első kanyar történései voltak a meghatározóak. Ennek köszönhetjük, hogy mostanra világosan látszik, hogy a világbajnokság három szereplősre korlátozódott, amit a körülményekre való tekintettel kettőnek is tekinthetünk.

Nem kérdés, hogy a már csak minimális előnnyel, de azért még első Alonso továbbra is az esélyesek közé tartozik. Akinek kétségei támadnak, az nézze Massa helyezését a futamon, és vegye számításba, hogy az év során a brazil hányszor tudott gyorsabb lenni csapattársánál. Nem tartom kérdésesnek, hogy ha Kimi nem pöccinti meg az abroncsát a célegyenes végén, akkor ő állhatott volna a dobogó második fokán (feltéve persze, hogy Romain ugyanúgy eljátszotta volna a buldózer szerepet). Ez valószínűleg a semleges szemlélőknek érdekesebbé tette volna a bajnokság hátralevő részét.