Jelen formájuk alapján, bár egyrészről az látszik, hogy oránt sincs akkora különbség a két pilóta vezetési képességeiben, mint az év elején néhány futamon gondolhattuk, az is világos, hogy az a kis plusz, amitől az egyikük végül felül tud majd kerekedni riválisán rendre Lewisnál jelentkezik. Ennek alapján pedig azt kell mondanom, hogy amennyiben a brit meg tudja szerezni második bajnoki címét, azt megérdemelten ünnepelheti majd.
Ami a többi versenyzőt illeti, Ricciardo ismét lehengerlő formában versenyzett, szerintem – bár ezt nehéz pontosan megitélni – erőn felül teljesítve tudta felverekedni magát a dobogóra, megelőzve az erősebbnek tűnő Williamseket. Akik közül most kivételesen Massa végzett előréss, és ez nem csapattársa hibájának, vagy a körülmények szerencsés alakulásának volt betudható, erőből tudta legyűrni fiatal finn csapattársát.
A verseny végének legérdekesebb mozzanatait ugyanakkor a címvédőnek köszönhetjük, aki az első etapban látványosan szenvedett, a másodikra a körülötte autózókkal azonos tempóra volt képes, a végén viszont kényszerű kerékcseréjét követően szárnyallni kezdett. Az utolsó hét körben nem csak ledolgozta a kiállásból fakadó hátrányát, de majdnem Alonsot is vissza tudta előzni, és bár a kiállását megelőzően már 4 másodperc fölött volt a spanyollal szembeni lemaradása, a végére es fél másodpercre zsugorodott. Mindezt úgy, hogy igazából ki sem akart állni. Kicsit több kockázatvállalással szerintem sokszor alakulhatna ilyen érdekesen egy-egy verseny hajrája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése