Crazy stuff (Silverstone)

Tiszta őrület (Nico Rosberg)

A múlt pénteki döntést kétséget kizáróan az angliai futam helyezte igazán kontextusba. Mert hát, láttunk itt elhasználódott gumikon a mezőnyben egyre hátrébb sodródó Mercedest? Nem igazán. Versenytempójában az időmérő teljesítményétől drasztikusan elmaradó ezüst nyilat? Azt sem. Persze Hamilton kapott egy látványos defektet, aminek hatására egyből a mezőny legvégén találta magát, de azért tegyünk mellé két tényt. Egyrészt a brit pilóta a második - immár nem kényszerű kiállásáig a hatodik helyre verekedte előre magát (16 pozíciót javítva), másrészt – ami talán még fontosabb – a nem tervezett kiállását, a defektet követően már csak egyetlen alkalommal járt a boxban, és a gumijait így is sikerült olyan állapotban konzerválnia, hogy a verseny végi safety car szakasz követően Alonsoval tudta tartani a lépést, hiába volt a spanyol ekkor friss közepeseken. A rajta kívül az élen végző közül egyetlenként két kiállással finiselő Kiminél látványosan gyorsabb volt. Mindeközben pedig csapattársa minden felhajtást nélkülözve, ellenfelei hibáit kihasználva szépen becsordogált az első helyen. Aki ezek után azt állítja, hogy a Mercedesnek nem jelentett hatalmas előnyt a tesztelési lehetőség, az valószínűleg nem kis elfogultsággal tekint a német alakulatra.

Érdekes még megemlíteni, hogy az eredményhirdetés előtt a kulisszák mögött készült felvételekből kitűnik, hogy Alonso mindenképpen kiállt volna, és valószínűleg Rosberg is egy újabb cserére. Webberről ezt nem tudjuk, de ha igen, akkor a nevető negyedik nem a Wéber Gábor által emlegetett finn világbajnok, hanem a defektjével a sor végéről zárkózó Hamilton lehetett volna. És bár a sportban a ha kezdetű mondatok relevanciája finoman szólva is megkérdőjelezhető, ez azért mindenképpen fontos adalék, ha az ezüst nyilak fejlődési görbéjét vizsgáljuk.

Persze a német gárda szárnyalása nem feltétlenül gond. Jó, nyilván amikor a szurkoló kedvencét egy vitatható módszerekkel feljavult másik csapat szorítja hátrébb az eredménylistán, az joggal kavarja fel az érzelmeket, de ha megnézzük a nagyobb képet, akkor ennek számos előnye lehet akár a sportág jelenének, akár jövőjének tekintetében. Tudjuk ugyanis, hogy a Mercedesnél a kivonulást is fontolóra vették az eredmények elmaradásának hatására, és kinek hiányozna az, hogy a Honda visszatérésével se tudja a motorgyártók száma a bűvös hármast meghaladni? A távozás nem lenne kedvező sem a sport finanszírozhatóságának, sem pedig a látványnak, amiért mi nézők minden vasárnap kényelmes fotelünkbe huppanunk. Így végtére is, ha a döntést vagy az előnyt igaztalannak is vélhetjük, annak előnyeiből közvetve mi is részesülhetünk.

Fernando komoly kritikával illette csapatát a hétvégén. Hasonlóan a tavalyi idény kétharmadánál elhangzott nyilatkozatához. Azt kell mondjuk igaza van. A Ferrari időmérőn is és futamon is kicsit gyengülni látszott korábbi önmagához képest. Persze nincs jobb helyzetben a Lotus sem, ahol a passzív DRS első éles bevetése nem hozott látványos javulást. Kimi továbbra is abban bízhat, hogy kitartóan és szünet nélkül gyűjtögeti a pontokat, feltehetőleg az autó erején felül teljesítve, és közben várja, hogy ellenfelei hibázzanak. Ezt most megtette a Red Bull, de ne feledjük, hogy Kimi 5. helyéből kettő is kevés Seb egy győzelmével szemben. A dobogót bizony el kéne érni. Viszont ami érdekes, hogy jelen állás szerint akár még valamelyik, esetleg mindkettő Mercedes is beleszólhat a bajnoki cím sorsába. Igaz ez a tesztelési ügyük után nem venné ki jól magát, gy ha erre valóban sor kerül, lehet, hogy titkos paktumok is befolyásolni fogják a végső győztes személyét.

Említsük még meg Grosjeant, aki majdnem azt hitte, hogy gyorsabb csapattársánál, de aztán szóltak neki, hogy nem, és a francia, aki joggal lehet hálás a belé fektetett bizalomért azonnal értett a szóból. Annyira, hogy ezt követően egészen a 11. helyig esett vissza, mielőtt feladni kényszerült volna a versenyt. Ennyire tán nem kéne szót fogadni.

A következő hét pedig egészen biztosan pontosan ugyanarról fog szólni, mint gyakorlatilag az összes a szezon kezdete óta. A gumikról. A Pirelli bajban, és vele a Forma-1 is bajban, mert ugyan látványos, izgalmas és mozgalmas az amikor egy futamon négy durrdefekt is borzolja a kedélyeket, de ugyanakkor veszélyes és a defektek jellegéből adódóan igazságtalan is.

Difficult some stage with the traffic (Montréal)

A lekörözések okoztak némi gondot (Sebastian Vettel)

És megint a gumik. Mert aki nem figyelt, csak fél füllel, az biztosra vehette a mai futamot követően, hogy a Pirelli újratervezte abroncsait amit Kanadában be is vetettek. Ám meglepő módon nem ez történt. A csapatok egyelőre nem tudtak megegyezni az új szerkezetű gumik bevetéséről. A mai futamon látott keverékek tehát pontosan megegyeztek azokkal, amikkel Barcelonában négy kiállásra kényszerültek. Egészen pontosan az a közepes keverék volt változatlan, amivel Di Resta akár kiállás nélkül is képes lett volna a futamot befejezni, hiszen a leintés előtt csupán 13 fordulóval még mindig elfogadható tempójú körözését szakította meg a kötelező kiállással.
Hovatovább egy másik fontos jelenség is kirajzolódott a mai futamon, miszerint ezek az abroncsok most alkalmasak voltak a gyors versenyzésre. Megszűntek az egyre másra megjelenő 1-2 másodperccel rövidebb körök, amik jól mutatták az átlagos tempó visszafogottságát az idei korábbi nagydíjakon. Helyette azt láthattuk, hogy az élen haladók zöme körről körre tudott faragni legjobb idején, ami egyértelműen egy optimálishoz közeli teljesítményt sejtet. De mi történhetett? Sajnos ez a kérdést nem én fogom megválaszolni, ehhez az én laikus statisztikai elemzésemnél lényegesen mélyebb tudásra lenne szükség. Azt viszont mindenképpen meg kell, hogy említsem, hogy a hagyományosan nagy gumispóroló Button és Perez mellett pont az a Lotus gyengélkedett a legfeltűnőbben a montreali aszfaltcsíkon, mely a hírek szerint az acélvázas abroncsok bevetésének legkitartóbb ellenzője. Érdekes.

A világbajnokság szempontjából nehéz eldönteni, hogy melyik a fontosabb, komolyabb, nagyobb hatású eredmény. A pole-ból indulva megnyerni a futamot, gyakorlatilag anélkül, hogy akár csak egy pillanatig kétséges lett volna sikerünk, vagy a hatodik helyről rajtolva, folyamatosan magas teljesítménnyel kivívni a második helyet? Nehéz megmondani, az bizonyosnak látszik, hogy mind a kettő jelenleg legesélyesebbnek tűnő pilóta kihozta a maximumot magából.
Ha viszont az autókat vesszük górcső alá, akkor talán egy leheletnyivel Alonso áll jobban. Teljesítménye azt sugallja, hogy üres pályán gyorsabb tudott volna lenni a versenytávon, mint Seb. Ezt viszont erőteljesen ellensúlyozza az, hogy egyrészt a német címvédő már 36 pontos előnnyel gazdálkodhat, másrészt a Red Bull év közbeni fejlesztései általában erősebbek, mint a Ferrari módosításai. Az viszont biztosra vehető, hogy érdekes bajnokságnak nézünk elébe.
Kimi bár puszta tempóból nem tud fölébe keveredni a két éllovasnak, de folyamatos pontszerzése még sokáig képben tarthatja. Igazi esélye azonban csak akkor fog kínálkozni, ha ellenfelei sokat hibáznak. A Mercedes pedig bár ez évi teljesítménye messze a legjobb a csapat újkori történetében, még mindig nem elég erős ahhoz, hogy bajnoki címről ábrándozhasson.

Massa helyzete említést érdemel. Két versenyhétvégén három csúnya autótörést hozott neki. Meglepő módon azonban nem a lassú visszafogott Felipe került elő ennek hatására a mai napon, hanem az jó értelemben vett agresszív, önbizalommal telt harcos Massa. Egy jobb rajthellyel bizony dobogó közelébe juthatott volna, ezért úgy vélem, hogy jelenleg leváltásáról beszélni nem időszerű.

Végezetül külön dícséretet érdemel az a Paul di Resta, aki az eltaktikázott időmérő után remek taktikával a 7. helyet tudta megszerezni. Kitartása komolyabb eredményt hozott, mint az egyébként egyetlen hellyel előre rajtoló, és szintén remekelő Massa buzgalma.

This is my home (Monte Carlo)

Ez az otthonom (Nico Rosberg)

Ha a blog indulásakor nem fogadtam volna meg, hogy az un@lm@s szót száműzöm a szótáramból, és olyan eufemizmusokkal próbálom helyettesíteni, mint az eseménytelen vagy a kevés izgalmat kínáló, akkor most biztos, hogy vastaggal és aláhúzva biggyeszteném ide. Bár maga a kifejezés nem is igazán megfelelő. A baj ugyanis nem elsősorban az volt, hogy a futamon ahol a közmegállapodás értelmében nem lehet előzni – és erről csak Perezt illetve Sutilt nem értesítették ki időben –, nem igazán történt előzés, hanem sokkal inkább az, hogy a versenyzők zömének ilyesmi meg sem fordult a fejében. Az egész mezőny egy olyan mesterségesen visszalassított tempóban ment, amit az élen autózó Mercedes koponyái kiötlöttek. Ennek pedig a versenytempóhoz vajmi kevés köze volt. Hogy mennyire, azt jól jelzi Vettel szokásos verseny végi leggyorsabb köre, ami ezúttal 1:16.5-re sikerült. Ezzel szemben a futam során az utolsó pár körtől eltekintve 1:19 és 1:24 közötti köröket futottak a versenyzők. A legszembeötlőbb lassulás a kerékcseréket követően volt megfigyelhető, amikor is a tempó 3-4 másodpercet zuhant azt azt megelőzőhöz képest. Nem sok elemezni való maradt hát a futamot követően, aki figyelte a versenyt, melyet csupán a két safety car szakasz és a piros zászló mentett meg attól, hogy minden idők legkiszámíthatóbb futamaként emlékezzünk rá, az tisztában van vele, hogy ki érdemel dicséretet, és  ki miért tudott előrébb kerülni. Az egyetlen valódi nyitott kérdés az, hogy miért volt ilyen drasztikus mérvű a feltartás az élen haladóktól.

Ahhoz hogy ezt jobban megérthessük a Mercedes csapat overállját kell gondolatban magunkra ölteni. Az egy körön remek, hosszú távon csapnivaló tempójuk hol máshol vezethetne eredményre, mint azon a pályán ahol a versenyek jelentős részét tudja behúzni a pole-ból induló pilóta? Hol másutt mint azon a pályán ahol az előzés ennyire nehéz? Túl vagyunk az időmérőn, és Nico tökéletes teljesítménnyel hozta az összes szabadedzést követően az időmérőn is az első helyet. Hovatovább Lewis is az első sorba kvalifikálta magát. A versennyel azonban van egy komoly gond. Az addig rendben van, hogy nem lehet előzni, de ha néhány versenyző korábban a többi később cserél kereket, akkor nem fogunk tudni egyszerre mindenkit feltartani. És aki nem autózik épp mögöttünk az ezalatt gyorsabb köröket futva a kerékcserék zárultával könnyen előttünk találhatja magát. Akár nálunk korábban áll ki, akár tovább vár a cserével. A helyzetet tovább nehezíti, ha két kiállásra van szükség. Szerencsére mindkettőre kiváló megoldást jelent, ha egy mesterségesen alacsonyan tartott tempóval körözgetünk, folyamatosan feltartva a mezőnyt, akkor megkímélhetjük az abroncsokat annyira, hogy egyetlen kiállással teljesítsük a versenytávot, sőt a klasszikus alávágás manővert is lehetetlenné tesszük. Ugyanis a feltorlódott mezőnyből aki idő előtt ki áll kereket cserélni, az kötelezően forgalomban fogja magát találni a pályára visszaérve, így nem tud majd a friss gumijain gyors tempót diktálva előnyt szerezni hozzánk képest.

A taktika fontos részét képezi a Forma-1 világának,  magam részéről roppant mód kedvelem is a taktikai csatát, és legalább annyira szórakoztatónak és izgalmasnak találom, mint a kerék-kerék elleni küzdelmet. Ezen a hétvégén viszont a taktikai ellehetetlenítette a valódi versenyzést. Amennyire igaztalannak éreztem a FIA vádját a múlt hétvégi osztrák WTCC futamon kiosztott büntetéseit a sport hírnevének rombolása miatt, annyira elkerülhetetlennek érzem, hogy gyors és azonnali megoldást találjanak erre a problémára, hiszen amit ma láthatunk, még ha az a monacói pálya specialitásának is köszönhető volt a gumik mellett, az valóban rombolta a királykategória hírnevét. A szövetség most már nem csak a Pirelli ultimátuma miatt van lépéskényszerben.

We don't want to stop here (Catalunya)

Nem akarunk itt megállni (Fernando Alonso)

Gumi, gumi, gumi. A Pirelli megjelenése óta a figyelem középpontjába kerültek a gumik, mivel jelentőségük a verseny szempontjából hatványozódott. Rengeteg panasz érkezett rájuk, talán valamivel kevesebb dicsérő szó, ám az kétségbevonhatatlan, hogy a rengeteg csere eseménydúsabbá teszi a futamokat. A számtalan kritika hatására döntött úgy a gumiszállító, hogy a Spanyol futamtól a kemény abroncsok esetén visszaállnak a 2012-es tartósabb összetételre. Ennek, és a versenyre hozott két legkeményebb, azaz legtartósabb keveréknek dacára a mostani futam minden idők legtöbb kerékcseréjét hozta, ahol az általános taktika a 4 kiállás lett.
Csupán emlékeztetőül jegyzem meg, hogy egy versenyző az időmérőn és a futamon összesen 6 készletet használhat fel, mindkét keverékből hármat. Márpedig a 4 kiállás azt jelenti, hogy csupán egyetlen tartalék készlet marad, amit nem raknak fel a futam során.

Nem csoda hát, ha a mostani versenyen minden arról szólt, ki hogyan osztja be abroncsait. A legeklatánsabb példa arra, hogy milyen körülmények alakulhatnak ki Rosberg és Hamilton között volt megfigyelhető. Nico valószínűleg fogát összeszorítva ment szándékosan lassan egyes kanyarokban az abroncsokat kímélendő, míg Hamilton a lassú haladásra feltehetőleg nem képességei, hanem pszichéje folytán képtelen, ami talán nem is olyan nagy csoda, tekintve, hogy elvileg autóversenyzőkről van szó. A lassan járj tovább érsz elv ugyanakkor 6 hellyel jobb finist eredményezett a németnek. Amivel lényegesen az autó képességein felül teljesített. Számomra képtelen, hogy ő volt a spórolás bajnoka, egyszerűen azért, mert a Mercedes volt a legkevésbé alkalmas a gumik állapotának megóvására.

A világbajnokság tekintetében kialakulni látszik az a hármas akik a cím végső megszerzésére joggal apellálhatnak. Alonso, Vettel és Räikkönen járművei között ugyan futamról futamra komoly különbségek alakulnak ki, de ha átlagoljuk potenciáljukat, akkor közel hasonló értéket kapunk. Talán egy pöttyet a Ferrari javára billen a mérleg, hiszen ne feledjük, hogy a Ferrarinál már két komoly baklövést is elkövetek, és a spanyol bajnokaspiráns lemaradása ehhez képest nem jelentős. De még egy szempontból van náluk az előny, mégpedig a csapattárs tekintetében. Massa pontosan tudja hol a helye a csapaton belül, és boldog tud lenni ebben a szerepkörben. Ezen kívül viszonylag magára is talált az elmúlt hónapokban, így az egy évvel ezelőtti állapottal ellentétben képes valódi segítséget nyújtani Fernandonak. Grosjean szerintem még nem sorolta be magát második számú pilótának, megbízhatósága is elmarad a brazil mögött, Webber viszont ha teheti inkább ez ellenfeleket fogja támogatni ez aligha kérdéses. Talán még egy faktor lehet ami ha csak hajszálnyival is de befolyásolhatja a küzdelmet, ez pedig Kimi és Seb baráti viszonya. Ez persze a pályán nem sokat számít, legfeljebb annyit, hogy egy leheletnyivel talán jobban vigyáznak majd egymásra éles szituációban.

Very, very straightforward race (Sakhir)

Nagyon-nagyon sima verseny (Sebastian Vettel)

Rendkívül látványos, roppant sok előzést, sőt néhány oda-vissza előzést hozott számunkra az idei bahreini nagydíj. Amennyiben valaki elmulasztotta volna megtekinteni, azt javaslom, hogy ezt feltétlenül pótolja be. El kell ugyan ismerni, hogy a győztes személye nem sokáig volt kérdéses, de ennyire sok akcióval átitatott, előzéssel fűszerezett versenyt, mely nem egy külső okra (eső, safety car) volt visszavezethető, hosszú évek óta, vagy talán soha nem láthattunk. Ráadásul sokszor előkerül a sokak által homályos tekintetű nosztalgiával emlegetett adok-kapok. mikor 2 versenyző többször oda vissza előzgeti egymást, úgy, hogy a megelőzött nem marad le attól aki lehagyta. Ennek a leglátványosabb példáját Webber és Hamilton csatája hozta az ötödik helyért, akik az utolsó kiállásukat követően háromszor cseréltek helyet. Nem ecsetelem tovább, mert ezek azok a manőverek, amelyeket leírva a látvány töredékét sem lehet visszaadni. Tessék rászánni azt a két órát! Megéri.  

Az idei első kétszeres futamgyőztes Sebastian Vettel lett. Komoly megnyugvást jelenthet ez a futam a Red Bullnak, egyrészt mivel sikerült előnyüket a pontversenyben tovább növelni (legalábbis egyéniben, hiszen a csapatversenyben a Lotus 2 pontot tudott zárkózni), másrészt mivel kiderült, hogy képesek tartani a tempót a múlt hétvégén nagyon meggyőző Ferrarival. Sőt tulajdonképpen az ő fölényük ezen a futamon még meggyőzőbb volt, mint egy hete Fernandoé. Bár Wéber Gabi többször elismételte, hogy egy egészségesebb időmérő eredménnyel Kimi megszorongathatta volna a győztes Sebet, de ez kevéssé tűnik valószínűnek a köridők ismeretében. A verseny első felében ugyanis Vettel mindenkinél átlagban egy másodperccel jobb köridőt produkált, mielőtt több ízben rászóltak volna, hogy lassuljon vissza 1:39 végére köridőben. Ő kis győzködés után ezt megtette, és innentől nagyjából riválisai tempóját autózva körönként egy jó másodpercet hagyott bent biztonsági okokból. Ha ez nincs, a célban előnye megkérdőjelezhetetlen lett volna. Márpedig hogy erre képes lett volna, azt jól bizonyítja, hogy szokásához híven a verseny végén a 11 körös abroncsain odapirított egy leggyorsabb kört, ami 2 másodperccel volt erősebb utazósebességénél.

Bár a Lotus önerőből most sem tűnt eléggé erősnek, és a Ferrari illetve Webber betlije nélkül talán a dobogóról is lemaradtak volna, a megbízhatóságuk figyelemre méltó. Kimi huszonegyedik versenye volt ez, ahol sorozatban pontot tudott szerezni. Mivel a Ferrari már két komoly hibát is produkált Alonsoval, ha Vettel alatt is elromlik néhány generátor, akkor ez bizony akár a cím megszerzéséhez is elegendő lehet.

A Ferrarit nem kell félteni egyelőre. Bár látszólag visszaestek, de Alonso tempója ahhoz mérten, hogy nem működött autójában a DRS, és hogy egy teljesen szükségtelen kiállása volt, illetve egy kiállását idő előtt kellett meglépnie teljesen elfogadható. Ha levonjuk eredményéből azt a 17 másodpercet, amit a felesleges kiállással vesztett, kapásból a negyedik lenne, csupán egy másodperccel lemaradva a dobogóról. Massa versenye persze katasztrofális lett, de két defekttel más sem tudott volna ennél jobbat autózni, valószínűleg valami sérülés keletkezett az autóján, talán egy összeszedett törmeléktől.

Az a csapat amelyik tavaly a Sauber volt, vagy Barcelonában épp a Williams, idén a Force India lehet. Középcsapatként oda tudnak érni a komolyabb pontszerző versenyekre, ráadásul két remek pilótával rendelkeznek. Tőlük idén még komolyabb villanásokat, a pontversenyben pedig magabiztos hatodik helyet várhatunk.

A McLaren szénája sem áll rosszul. Az oroszlánkörmeit idén először megvillantó Perez 6. helye teljesen elfogadható eredmény az év eleji betliket követően, ráadásul Barcelonába már egy teljesen átépített autóval érkezhetnek.A felzárkózás, melyet már év elején sejthettünk megkezdődött. Button ugyanakkor egy kicsit  2007-es Alonsot idézte, amikor  csapatot akarta rávenni, hogy túlbuzgó csapattársát beszéljék le az előzési kísérletéről. Miután ez nem történt meg a többek által is elővett plusz egy gumicseréhez folyamodott. Valószínűleg Vettel kínai nagydíjon bemutatott vágtája volt a motiváció többeknek, hogy újabb kiállással majd lényegesen gyorsabb körökkel próbáljanak pozíciókat nyerni, ám ami (majdnem) működött egy hete, az nem működött most, ugyanis a két keverék között lényegesen kisebb volt a tempó különbség, és mert a verseny második szakaszában az abroncsok lényegesen tartósabbnak bizonyultak. Räikkönen például még a 20 körös keményeken is nagyon korrekt köridőket tudott futni. 

Pillanatnyilag a legkevésbé jó helyzetben az élcsapatok közül a Mercedes áll, annak ellenére, hogy Rosberg egy gyönyörű pole-t tudott behúzni Sakhirban. Versenytempójuk elmarad egyelőre a többiekétől, csak a McLarennel tudják felvenni a verseny, ám míg utóbbinak ez egy komoly előrelépés előbbieknél a tendencia nem mutat sok jót.

Végül Webberről emlékezzünk meg, a mezőny talán legagresszívebb versenyzőjéről, aki immár a második versenyen ásta meg saját sírját azzal, hogy azt hitte bárkin átgázolhat. Pedig a verseny első felében úgy tűnt dobogóra állhat majd, aztán miután képtelen volt elfogadni, hogz fel kell adnia egy pozíciót, megrongálta saját autóját, és innentől kezdve lényegesen lassabb köröket volt kénytelen futni. Arról nem is beszélve, ha nincs a 3 helyes büntetése még Kínából, akkor milyen előnyös helyzetből indulhatott volna.

I'm not pushing (Sanghaj)

Nem nyomom (Fernando Alonso)

Alonso győzelme annak ellenére volt látványos erődemonstráció, hogy a verseny jelentős részében nem ő állt az élen. A három különböző stratégia keveredése látszólagos kuszaságot lopott a versenybe, ám a helyzet  látottaknál egyértelműbben alakult. Fernando a saját stratégiájával egyezőknél lényegesen gyorsabb volt a futam elejétől a végéig, és a futam felétől  az sem lehetett kétséges, hogy sem a fordított stratégiát választó Vettel, sem az egy kiállást megspóroló Button nem lehet ellenfele. Hatékonyabban tudta átrágni magát a kiálláshátrány miatt elé került lassabb versenyzőkön, és amikor nyílttá vált a pálya előtte rendre gyorsabb köröket autózott riválisainál. Az i-re a pontot végül Andrea Stellával folytatott rádióüzenete tette fel az utolsó kiállását követően, amikor egymás után két leggyorsabb körét látva a versenymérnöke jelezte neki, hogy semmi szükség arra, hogy túlságosan nyomja neki, mire a spanyol mintegy mentegetőzve közölte, hogy ő csak nagy békésen autózgat, és mit sem tehet arról, hogy a többiek még ennél a csigatempónál is lassabbak. PR kommunikációnak sem utolsó.

A kíni verseny viszonylag vegytiszta versenyt hozott, külső körülmények alig befolyásolták a versenyzők helyezésit, és ez bizony a végeredményben is tükröződött. Elvált az ocsú a búzától, még akkor is, ha ez az ocsú a királykategória esetében olyan pilótákat takar akik után két kézzel kapnának szinte bármely más széria csapatfőnökei. Ugyanakkor a közmondásos búza itt nem gyengébb összeállítást takar, mint az mezőny öt világbajnokát, akik az első öt helyet tudták besöpörni. A teljes igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy Vettel és Hamilton csapattársai kiestek, így esetükben nem tudjuk mi lett volna a végső erősorrend.

Igaz ugyanakkor, hogy az előbbi még kiesése előtt elkövetett egy buta hibát, ám ez önmagában nem tette volna tönkre a versenyét. Sőt, az ausztrál meglepően jól állt a 15. kör magasságában, hiszen csapattársa mögé érkezett vissza, és ekkor mindketten egy cserén voltak túl, ami a bokszutcából rajtolva mindenképpen figyelemreméltó stratégiai fegyvertény. Ezt követően viszont gyors ütemben jött a felesleges, elkerülhető ütközés Vergne-nyel, majd a helytelenül rögzített kerék, ami megpecsételte a versenyét. Az összeesküvések hívei nyilván szándékosságot vélnek majd belelátni ebbe a hibába a csapat részéről, ami viszont nettó butaság lenne  Red Bull részéről, akkor, hiszen semmit sem nyertek vele, de egy esélyesnek tűnő pontszerző helyet dobtak volna el vele.

Alonso mögött a a dobogó alsóbb fokain álló Räikkönen és Hamilton nagyjából egálban volt a verseny végén rohamtempót diktáló Vettellel. Kimi előnye a Mercivel szemben pont annyi volt, hogy egy elévágás után kényelmesen tartsa előnyét, Sebastiannak pedig végül azért kellett lemondania a dobogóról, mert az időmérőn nem úgy tűnt a Red Bull nem lett volna képes megverni riválisait, lágy gumikon sem valószínű, hogy befért volna az első két sorba. Persze az egy érdekes kérdés, hogy ha a Red Bull nem követi el azt a bakit, hogy behívja a világbajnokot mielőtt az mért kört teljesíthet (akármilyen lassan is), akkor az így megszerzett 8. rajtpozíció mennyi előnyt jelentett volna a futamon.

Kimi a tavaly tőle látott kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtja idén is, csak egy lényegesen magasabb szinten. Ha ellenfelei annyit hibáznak mint tavaly tették, ő pedig ilyen szívósan gyűjtögeti a pontokat, akkor a bajnoki cím egyik legkomolyabb várományosa lehet.

Lewis esetében mostanra végleg elcsendesedett a kárörvendők kórusa, akik megsiratták, hogy milyen kár egy ilyen jó versenyzőért, egy ilyen középszerű csapatnál. Bár a szezon előtt még ők is azt nyilatkozták, hogy 2013. felkészülési év lesz a 2014-es évadra, az első három futamon megszerzett két dobogós helyezés egyértelműen arra utal, hogy a komoly átalakításokon átesett csapat hatalmas lépést tett végre a jó irányba.

Végül pedig a McLaren. Ők azok akik a világbajnokkal felálló, és ezen az alapon topnak nevezhető csapatok közül a leggyengébben kezdték az évet, de a mostani versenyen már tudtak lépni előre valamelyest. Nem csak a középcsapatokat utasították maguk mögé, de Buttonnal még a futamgyőztes Ferrari második számú autóját is maguk mögé tudták utasítani. Ennek alapján bár optimista, de messze nem elképzelhető az a forgatókönyv, hogy az évad végéig öt erős csapat rivalizálása adja majd meg a versenyek alaphangulatát, és a futamgyőztesek ezen csapatok tíz pilótájából kerülhetnek ki. Persze mindenkinek kívánom, hogy a kedvence végül hazavihesse a trófeát, de azt senkinek sem, hogy ezt magabiztosan, fölényesen szerezhesse meg.

This was silly! (Kuala Lumpur)

Ez butaság volt! (Christian Horner)

Mint minden évben, idén is előkerültek a tavaly óta már dekriminalizált csapatutasítások a száguldó cirkuszban. Azonban, a csapatok szempontjából logikusan ilyenkor még nem az egyéni, hanem a csapat-világbajnoki cím van az utasítás fókuszában. Illetve ennél is pontosabb megfogalmazás a kockázatminimalizálás lenne. A csapatnak egyértelműen az a legszerencsésebb az év ezen szakában, ha mindkét versenyző biztosan, jó helyen ér célba. Ezzel egyrészt maximalizálni tudják a csapat eredményét, másrészt mindkét versenyzőjüket versenyben tudják tartani az egyéni címért folytatott küzdelemben. Ez év elején azért is fontos, mert az év hosszú, és bármikor beüthet egy előre nem látható akadály, ami miatt az egyik versenyzőjük kiesik a küzdelemből. Ilyenkor az a csapat amelyik mindent egyetlen versenyzőre tesz fel könnyen hoppon maradhat.
Az ilyen jellegű, fordított utasítás a boxból majdnem ugyanakkor terhet ró az általa háttérbe szorított versenyzőre, aki ilyenkor általában úgy véli, hogy komolyabb kockázatvállalás nélkül megkísérelhető lenne az előzés. Ugyanakkor a képet ebben a szituációban tovább árnyalja az, hogy az elől haladó csapattárs látszólagos lassú tempója sok esetben ugyanúgy a taktika, a takarékoskodás következménye. Itt jegyezném meg, hogy meglehetősen sajnálatos, hogy egy autóverseny kapcsán ilyen sokat kell arról értekeznünk, hogy mikor épp milyen szempontok figyelembe vétele miatt nem haladhatnak a versenyzők a maximális elérhető tempóval.

Ezen a versenyen két csapatnál is az a döntés született, hogy a legbiztosabb az, ha a versenyzők pozíciójukat megtartva érkeznek a célba. A két utasítás azonban egészen eltérő életet élt. A tisztább helyzet a Mercedes háza táján bontakozott ki, ahol Nico lázongott ugyan a döntés ellen, és a verseny végéig a biztonságosnak nem feltétlenül tekinthető fél másodperces különbséggel kísérte el csapattársát, de végül nem mert, nem akart eltérni attól. Az esetből Lewis nem csak a többletpontok terén tudott hasznot húzni, hiszen a dobogón tanúsított magatartásával, azzal hogy jelezte, Niconak kéne itt állni, és hogy elmondta így nem öröm émes helyen végezni feltehetőleg a közönség szimpátiáját is elnyerte. Ő lett a nap jófiúja.
A rosszfiú szerepét viszont kétségtelenül a regnáló világbajnok sajátította ki. Nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen megmondani, hogy mi is történt pontosan Webber utolsó kerékcseréjét követően Horner és két pilótája között, de amit biztosan tudunk, hogy Horner utasításba adta, hogy tartsák a pozíciót, ne vállaljanak felesleges kockázatot. Ám azt, hogy az instrukció pontosan hogyan hangzott nem tudjuk, pedig ez különösen fontos lenne annak tekintetében, hogy Vettel a verseny után arra hivatkozott, hogy ő nem tudta, nem szabadna előznie. Ezt megerősíti Webber verseny utáni sértődöttsége mellett a címbeli idézet is.
Az eset kapcsán két érdekességre hívnám fel a figyelmet. Egyrészt általánosan elfogadott vélekedés a Forma-1 rajongók körében, hogy Webbert a Red Bull második számú versenyzőként kezeli, és akár trükköket is bevet annak érdekében, hogy Sebastian mindenképp előtte végezzen. Ezzel a nézőponttal élesen szemben állnak a mai nap történései. A másik pedig a 2011-es Brit Nagydíj, ahol fordított felállás mellett kaptak hasonló parancsot a boxból az osztrák-angol csapat pilótái. Webber mégis láthatóan megkísérelte ledolgozni hátrányát, és a verseny után így nyilatkozott:
„Természetesen figyelmen kívül hagytam a csapatot, mert meg akartam szerezni a pozíciót. Seb a legjobbat nyújtotta, én is a legjobbat nyújtottam. Nem ütköztem volna senkivel.”
Ennek fényében azért megkérdőjelezhető Mark felháborodásának megalapozottsága.

Az internetes fórumokat olvasgatva több helyről visszaköszönt a vélekedés, miszerint Seb utol sem érte volna ausztrál csapattársát, ha annak nem kell lecsavarnia a motorját. Sok érvet lehet hozni az előzés megalapozottsága ellen, azaz hogy csak a nem azonos körülmények miatt tudott előzni, ez azonban bizonyosan nincs közte, hiszen Mark az utasítást saját bevallása szerint is csak az utolsó kiállását követően kapta, ahonnan már úgy ért vissza a pályára, hogy Vettel ott lihegett a nyakán.

A magam részéről Wéber Gáborral kell, hogy egyetértsek, aki szerint nekem, mint nézőnek az egyetlen helyes elvárásom az lehet, ha a versenypályán versenyzést szeretnék látni.

Az első két verseny alapján egy négyes vezérfogat látszik kialakulni a csapatok közt. Ennek egyértelmű tagja a Red Bull és a Ferrari, és valószínűsíthető, hogy ide tud csatlakozni az előző versenyen gyengélkedő Mercedes és a main szenvedő Lotus is. Az is nyilvánvalónak látszik, hogy az erőviszonyok a fenti csapatok között futamról-futamra fognak változni a szezon első felében.
A második csoport a négy erős középcsapatot tartalmazza. Ide sorolható a korábbi önmagának árnyékát idéző McLaren, a mai futamot hihetetlenül elszúró Force India, és a Sepangban Hülkenberggel remekelő Sauber, valamint a Toro Rosso is. Nagyjából a felsorolás szerinti sorrendben.
A Williams egyelőre alaposan le van maradva a középcsapatoktól is, és őket már csak a két kis csapat követi.

Az előző heti bejegyzésemben kifejezetten dicsértem a közvetítést amibe ma azért pár apróbb hiba vegyült, viszont ma is inkább dicsérek, azért megemlítem, hogy a futamot követő online közvetlen beszélgetést  kommentátorok és a szakértők között kifejezetten ajánlanám mindenkinek a figyelmébe.