One of the toughest races (Singapore)

Az egyik legnehezebb verseny (Sebastian Vettel)

Már az időmérőn jól látszott, hogy Szingapúrban két pilóta, a későbbi győztes, és a pole pozíció megszerzője lesznek azok, akik uralják a hétvégét. 1 másodperc közeli előnyük csak Maldonado lassan szokásos váló kiugró eredményeinek egyike, és Vettel nem csak a tökéletestől, de saját korábbi Q2-es teljesítményétől is elmaradó köre miatt nem volt annyira szembeszökő az időmérő végén. Ám aki a Q2-t is követte, az már ott dörzsölgethette szemét, hogy vajon hol találtak ezek ketten ennyi előnyt, míg a többiek nagyjából hasonló tempóra voltak képesek. Ezért igazán sajnálatos, hogy Lewis önhibáján kívül volt kénytelen kiállni a versenyből, hiszen a pályán maradó riválisok már nem jelentettek komoly kihívást a Red Bull német versenyzőjének, rutinszerűen húzta be a győzelmet, megfosztva bennünket a Hamiltonnal egész versenyen át tartó párharc ígéretétől. Hiszen amíg versenyben voltak, bár az angol irányított, és szépen őrizte a helyét, Sebastian kitartó buldogként – vagy ha tekintettel akarok lenni sebességükre, fáradhatatlan agárként – üldözte, és nem engedte neki, hogy komoly előnyt autózzon ki.

You've got the best crowd (Monza)

A legjobb közönség (Lewis Hamitlon)

Így referált a futamgyőztes az olasz pályán minden évben átütő hangulatot biztosító tifosikra. Kétségtelen, hogy felemelő, és minden más pályánál ütősebb alapzajt produkáló szurkolókhoz hasonlót nem könnyű találni. Azért talán Michelisz Norbi Hungaroringi győzelme versenyre kelhetne vele.

Panaszra nincs okunk, az biztos. Két hétvége alatt két csodálatos futammal rázódhattunk vissza az évad szokásos kerékvágásába. Lassan megszokhatjuk, hogy az egy és két kiállásos taktikák összetűzése milyen meghatározó a futam szempontjából, ám Monzában egy új dimenziója jelent meg a taktikázásnak, Sergio Pereznek és a Saubernek hála. A mexikói a kemény keveréken rajtolva az első kerékcseréket követően pár körig a futamot is vezette, és mindenki mással ellentétben ezután váltott a közepes abroncsokra. Taktikájának sikere két tényre vezethető vissza. Egyrészt arra, hogy Hamilton kiállásáig Perez, kevesebb mint egy kiállásnyi hátrányt gyűjtött be. Ez azért is mellbevágóan jó eredmény, mert Sergio a 12. helyről rajtolva az első kör végén már szükségszerűen jókora hátrányban volt Lewishoz képest, és mert ehhez nem volt elég az elvileg lassabb abroncsokon megvárni azt amíg a többiek szépen sorban a boxba hajtanak, hanem kellett az a négy előzés is amit Sauber üdvöskéje az első hét kör alatt bemutatott.

I still can't get used to it (Spa-Francorchamps)

Még mindig nem tudok hozzászokni (Jenson Button)

Nem kétséges, hogy a verseny egészét meghatározta az első kanyarban bekövetkezett hatalmas baleset. Bár Grosjean indította el a lavinát, nem biztos, hogy valóban hibáztatnunk kell őt, hiszen jóval Hamilton előtt volt, majdnem egy tengelytávnyival, így feltételezhette, hogy ha ő a pálya széle fele húzódik, akkor Hamilton helyet hagy neki. Amit elszámított az csupán annyi volt, hogy Lewis első kereke az ő hátsója előtt volt, így lassítani elengedi Romaint egyszerűen nem volt lehetősége. Azt hiszem nem kis szerencse kellett ahhoz, hogy végül minden versenyző sértetlenül hagyhatta el az autóját.

I'm looking forward to the continuation of the championship (Budapest)

Várom a bajnokság folytatását (Lewis Hamilton)

Lewis a mai teljesítménye után joggal reménykedhet a folytatásban. A Ferrari egy hosszabb erős szakasz után ismét megmutatta, hogy azért vannak sebezhető pontjai. Lewis az időmérőn mutatott kimagasló tempójából pont annyit tudott átmenteni a futamra, amennyi elegendő volt ahhoz, hogy tetszőleges kihívóját maga mögött tudja tartani. Nem volt ugyan a leggyorsabb, de a taktika hibátlan volt, és a csapat sem hibázott a kiállásnál akkorát ami kihatással lett volna az eredményre. A pontversenyben is zárkózott annyit, hogy ha nem is előnyös, de még elfogadható pozícióban állhasson oda szeptember elején a folytatáshoz.

A legszebb versenyt ugyanakkor Räikkönen produkálta. Amit nála ki kell emelnünk negatívumként, az a rajt volt, ahol Fernando meg tudta előzni, és az első kiállásig Kimi kénytelen volt az ő tempójával, annál, amire képes lett volna, lényegesen lassabban haladni. Ha az elmaradt győzelem okait keressük akkor ez az a pont amire mutogatnunk érdemes, nem az utolsó 15 körre, amikor a McLaren mögé érve csak követni tudta. Sajnos a pályánk adottságai ilyenek, még a DRS zónával is roppant nehéz előzni rajta. Aki pozíciókat akar nyerni, annak eltolt taktikán a szabad köreit kell tudnia úgy megnyomnia, hogy az ellenfél vagy éppen saját kiállása után megtörténjen a tényleges helycsere. Kimi pedig pontosan ezt tette. De hogy! Míg a középső (illetve egyeseknél második) etapra a többség közepes keveréket szereltetett, addig ő maradt a nyitó etapban is használt lágyakon. A megdöbbentő fordulat akkor következett be, amikor ellenfelei elkezdtek kiállni a boxba, hogy a közepes keveréket egy újabb azonos összetételű abroncsra cseréljék, akkor a finn nem csak kintmaradt a pályán, hanem miután eltuntek előle a terepakadályok hirtelen talált 2 másodpercet körönként. Remek tempóját három körön keresztül tudta tartani, majd a negyedikben és ötödikben is csak annyit lassul, amivel még mindig gyoprsabb volt a kiállásukról friss gumikkal visszatérő riválisainál. Végül így is annyira szoros lett, hogy a boxból kijövet nyomnia kellett a KERS-t hogy beférjen csapattársa elé.

Grande, grande, grande! (Hockenheim)

Óriási, óriási, óriási! (Fernando Alonso)

No a Red Bull sem ma duplázta meg rajongói számát, ez azt hiszem nyilvánvaló. Egyrészt Vettel pályaívet elhagyó előzése, melynek kapcsán a Wéber Gabi által elmondottakat tekinthetjük mérvadónak, azaz a megítélése a versenyzői eligazitáson elhangzottakon fog múlni (ezen sorok írásakor még nem ismert). Másrészt a Red Bull motorvezérlése, ami a futamot megelőzően borzolta a kedélyeket is komoly vitákat válthat ki. Mint oly sokszor ezúttal is azt halhattuk, hogy bár a szabály betűjének megfelel, a szellemének (értsd: céljának) viszont nem. Egy barátom felvetése jut eszembe, ami talán működhetne, miszerint érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a szabályok szellemét vessük papírra. Azaz nem, vagy nem csak konkrét technikai leírás szerepelne a szabályban, hanem általánosan megfogalmazott elvek is. Ezeket az elveket azután úgy lehetne alkalmazni, hogy ha utólagosan nem felel meg valami a szabálynak, azt büntetik, viszont előzetesen állásfoglalást lehet kérni, és az állásfoglalás a következő állásfoglalás időpontjáig maradna hatályban. Azaz ha a stewardok kimondják, hogy egy adott megoldás szabálytalan, akkor újabb állásfoglalásig annak alkalmazása nem vonhat maga után szankciót.

But never gave up (Silverstone)

De soha nem adtam fel (Mark Webber)

Előre elnézést kell kérnem tőletek kedves olvasóim, mivel épp nyaralok, egy parasztház sötét ám de meleg szobájában a szó szoros értelemben fogom kiizzadni magamból a következő sorokat, így ezúttal egy rövidebb bejegyzésre futja csupán erőmből.

Ami a versenyt illeti, két ingerszegényebb majd egy lebilincselően eseménydús futam után egy átlagos mennyiségű izgalomadaggal kínált meg minket a silverstoni pálya. A futam talán legfontosabb érdekessége mindenképpen az volt, hogy a lágy gumik nem igazán működtek. Az elején még a meggyőző fölény jelének tekintettem azt, amikor Alonso versenytársai első cseréje után tudott leggyorsabb kört futni a kemény keveréken. Később kiderült, hogy ezt nem annyira Alonso tehetségének, mint inkább a lágy keverék gyöngéinek és a kemény keverés sajátosságainak kell betudnunk. Ez utóbbit jól mutatja, hogy nem csak Mark, de Kimi, Michael és Sebastian is a verseny utolsó köreiben tudja megfutni legjobbját. Persze ez nem jelenti, hogy a keverék a kopással gyorsul, inkább csak annyit, hogy nem lassul. A jobb köridőről ezután már gondoskodik a körről körre fogyó üzemanyagszint és az ennek következtében csökkenő össztömeg. De persze emlékezhetünk Hamilton csupán hét körös etapjára a lágyon, ami szintén árulkodó jel volt.

Sport is about up and downs (Valencia)

Ilyen a sport, egyszer fent, egyszer lent (Fernando Alonso)

A bőség zavarában állok neki ennek a bejegyzésnek, hiszen annyi mindent lehetne és lenne érdemes leírni, hogy nem egyszerű választani mivel is kezdjek. Valencia. Kollégáimmal beszéltünk arról a napokban, hogy Valencia jövője felett gyülekező setét fellegek mennyire nem zavarnak minket. Hiszen itt jellemzően roppant eseménytelen, minimális előzéssel tarkított futamokat szokták "szórakoztatni" a közönséget, ami után a királykategória kocakritikusai ismét elégedetten csettintenek, na ezért nem nézem én a forma-1-et. Hát most meg csak pislogok, hiszen az elmúlt két versenytől eltekintve amúgy is frenetikus évad koronáján egészen egyértelműen ez a futam a legszebb ékkő eddig. A futam elejétől, gondoljunk csak az első körös akciók hosszú sorára, a legutolsóig feszített izgalom uralta a pályát.