This is a long race (Singapore)

Ez egy hosszú verseny (Sebastian Vettel)

Bizony ez nem egy rövid verseny, és amíg Ricciardo közelebbi ismeretséget nem kötött a fallal, addig meglehetősen eseménytelen is volt. Az egyetlen izgalomra okot adó esemény az első kanyarkombináció volt, ahol a német címvédő mintegy száz méter erejéig nem az élen haladt. De egy ügyes hintával rögvest az élre tört, ami a későbbi történések ismeretében bátran mondhatjuk, hogy fontos volt bár, de semmiképpen nem sorsdöntő. Ugyanis Vettel tempója annyival jobb volt bárki másénál a mezőnyben, hogy ezt a versenyt szinte lehetetlen volt számára elbukni. Amin az élre állt futott két gyors kört, amivel egy erős négy másodperces előnyt autózott ki. A második körben úgy tudott 1:53 alatt autózni, hogy rajta kívül még 1:55-ön belülre sem került senki. Megdöbbentő fölény, amit nem ekkor láthattunk utoljára. Majd következett két újabb kör, ahol csak tartotta a korábbi tempót, előnyét ezzel 6 másodperc fölé tornázva, és innentől meg is indult a spórolás készülve rá, hogy a safety car bármikor közbeavatkozhat, így a gumik állapota, és ezzel a nagyobb potenciál többet ér, mint a kiautózott előny.

A biztonsági autó pedig érkezett is a 26. körben. A versenynek nézők szempontjából talán legszerencsésebb pontján, ugyanis a csapatoknak egy igen komoly dilemmával kellett szembenézni. Vagy a tervezettnél lényegesen hamarabb kijönnek cserélni, de nem lehetnek biztosak benne, hogy a gumik kitartanak a futam végéig, vagy kint maradnak, és gyakorlatilag egy kiállásnyi időhátrányba kerülnek ezzel, hiszen akik kijöttek, azok utána behozhatják lemaradásukat Bernd Mayländer mögött. A dilemma annyira megosztotta a mezőnyt, hogy 5-en a pályán maradást választották, míg a többiek a cserére szavaztak. A kisebbség tagjai közé tartozott a két Red Bull, a két Mercedes valamit Di Resta.

Utólag könnyű lenne ítéletet mondani, hogy kinek is volt igaza, de valójában ez nem lett ennyire egyértelmű. Ugyanis a kerékcserét választók közül többeknek a gumijai nagyon hamar elkoptak. A McLarenek és Hülkenberg jobban jártak. Bár a végén már az ő tempójuk is katasztrofális volt, valójában nem vesztettek pozíciót ahhoz képest, ha kijöttek volna cserélni. Bár erről leginkább a fekete pontot érdemlő Sutil tehet, aki az utolsó két körben a nála akkor már 4-5 másodperccel lassabb autókkal nem tudott mit kezdeni. Pedig még az oly sokszor lesajnált Massa is igen simán hagyta ott őket. Őt pedig azért is érdemes kiemelni, mert bár a biztonsági autó alatt is kiállt friss abroncsokért, később egy harmadik cserére is kilátogatott a boxba. Ez talán a leggyatrább megoldás volt mind közül.

Végezetül ott volt Alonso és Räikkönen, akik tudtak annyit spórolni a gumijaikon, hogy még az utolsó körökben is elfogadható tempót autózzanak. Érdekes volt megfigyelni, hogy miként ütközött ki a különbség Kimi és Jenson autója között. Bár kénytelen kelletlen azonos köröket autóztak bő 20 körig, Jensonnak ez a tempó tönkretette a gumijait, míg Kimi meg tudta őket óvni annyira, hogy nem csak megelőzte az angolt, de az ezt követő körökben látványos előnyt is autózott ki magának, ami elég volt ahhoz, hogy a dobogót bebiztosítsa.

És persze ott van Vettel, aki ma mintha egy külön ligában versenyzett volna. A biztonsági autó kiállását követően 13 körön keresztül körönként 2 másodperccel verte agyon a mezőnyt, úgy, hogy az abroncsai már e szakasz elején is 12 körösek voltak. Azt, hogy mennyire voltak ezek erős körök, azt jól mutatja, hogy Webber a második cseréjét követően, légüres térben autózva, kevesebb üzemanyaggal, és friss gumikon sem tudta ezeket az időket felülmúlni, egyetlen árva körtől eltekintve. Ez bizony megdöbbentő különbség. Akik figyelték az időket, ott kezdhettek el gyanakodni, hogy itt valami turpisság van, és esetleg Fernandoék nem érkeznek már a boxba, amikor a német 10 másodperc feletti előny birtokában sem kezdett el spórolni.

Vajon hányszoros világbajnok lenne Alonso, ha Vettel nem létezne? 4-5? Miközben a német megkérdőjelezhetetlen fölénnyel húzta be sorban harmadik sikerét, aközben a spanyol kisebb csodákat végrehajtva sorban harmadik ezüstérmére tett szert. Nem vállalkoznék rá, hogy rangsoroljam erőfeszítéseket, mint ahogy az is távol álljon tőlem, hogy megtippeljem, mire lennének képesek azonos körülmények között. Mert jelenleg ez biztosan nem áll fent közöttük. A bajnokságot a mai futammal valószínűleg a Ferrari is feladta, Sebnek már csak hozni kell a kötelezőt a maradék hat futamon. A többiek viszont mostantól sokkal bátrabban kockáztathatnak a futamgyőzelmet tűzve ki maximális célként, és reméljük így mindig lesz valaki, aki borsot törhet a címvédő orra alá.

I beat the red guys (Monza)

Legyűrtem a vörösingeseket (Sebastian Vettel)

Legalábbis bizonyosan így mondta volna a szőke herceg, ha a Pál utcai fiúk csapatát gyarapítja. Ez a mondata pedig azt is jelenti, hogy gyakorlatilag a zsebében érezheti zsinórban negyedik világbajnoki címét. Hiába hozta ki ma is a maximumot a Ferrariból Alonso, vagy talán még egy picivel többet is, Vettel előnye a tifosi legnagyobb bánatára 50 pont fölé kúszott, ami azt jelenti, hogy még két nullázás esetén is vezetné a tabellát. Márpedig jelen formájában a nullázás csak kieséssel képzelhető el. És bár ennek a szele a mai futamon is meglegyintette, végül a dobogó legfelső fokán ünnepelhetett.

Pedig ha spanyol riválisán múlna, akkor ő idén is világbajnok lenne, hiszen ahogy Webber a pihenőszobában felrótta neki, nem hibázott egyszer sem. De Fernando őszinte sajnálatára ez idén úgy tűnik kevés.

Akikről még érdemes megemlékeznünk, az Räikkönen és Hamilton, a mezőny két további világbajnoka. Mindketten idő előtti kiállásra és ezzel kétcserés taktikára kényszerültek, ám az eltérő gumitaktika előnyt is jelentett számukra. Mégpedig azt, hogy a gumijaikat agresszíven használva mindketten hatékonyan tudtak utat törni maguknak mezőnyben, úgy, hogy közben Vettel tempóját tudták tartani. Kimi a kiállását követően 37 másodperc körüli hátránnyal autózott az utolsó helyen, és a versenyt végül pont lecsúszva a pontszerzésről a 11. helyen fejezte be 38,6 másodperces hátránnyal. Lewis is hasonlóan járt, ám mivel ő nem az első, hanem csak a  tizennegyedik körben állt ki, sokkal kellemesebben oszthatta be abroncsait. Hiába tért hát vissza Kimi mögött a pályára, végül két hellyel előtte végezve presztízs értékű pontokat szerezve előtte zárt. Róla tehát elmondhatjuk, hogy ebben az időszakban, igaz jobb állapotban lévő abroncsokon, de lényegesen gyorsabb tempót autózott, mint az élen végző Sebastian.

Érdekes még megállapítani, hogy két fiatal is remek versenyt futott. Az időmérőn remekelő Hülkenberg csupán két helyet kényszerült feladni, azokat is rögtön a rajtnál. Ricciardo a Red Bull főcsapatának friss igazolása pedig rászolgálva a bizalomra rajtpozícióját megőrizve a hetedik helyen futott be. Mindezekből átlagolva számomra úgy tűnik, hogy ez az a verseny, szemben a korábban ilyen téren sokat emlegetett Monacoval szemben, ahol a legjobban eltűnik a különbség az autók között, és a legkönnyebben megcsillanhat egy fiatal tehetség kevésbé versenyképes autójával is. Elég csak 2008-ra visszaemlékeznünk.

We had incredible pace (Spa-Francorchamps)

Hihetetlen volt a tempónk (Sebastian Vettel)

A mai futamon elég egyértelmű erősorrend alakult ki, a dobogósok között senki sem reménykedhetett jobb helyezésben, és senki nem elégedhetett meg kevesebbel sem. A Mercedes teljesítménye továbbra is ingadozó, de javukra legyen mondva, hogy a gödrök nem olyan mélyek már, és cserébe a legkiegyensúlyozottabb pilótapárossal rendelkeznek. Komoly jövő állhat még a csapat előtt. A Ferrari, de főleg Fernando megint jelezte, hogy bár az időmérőn nem – ezúttal taktikai hibáik miatt sem – tudnak az élen végezni, azért a versenytempójuk továbbra is erős, ám a mai Red Bullal ők sem vehették fel a küzdelmet. Márpedig volt a mai Red Bullon egy igen szokatlan elem. Az a hátsó szárny, amit jellemzően ők állítanak a legmagasabb dőlésszögűre, amely így az az egyenesben csak alacsonyabb sebességet tesz lehetővé számukra, amit a magas kanyarsebességgel szoktak kompenzálni, nos a belga hétvégén talán náluk volt a leglaposabb. Azt megítélni kívülállóként, hogy az hogyan hatott ki a köridőre szinte lehetetlen, az viszont egyértelmű, hogy ez kulcsszerepet játszott abban ahogy Sebastian megszerezte az első helyet már az első kör első szektorában.

A futam eseményeit ezúttal sem szeretném részletezni, hiszen azok magukért beszéltek. Ez egy eléggé őszinte futam volt, nem voltak nagy okosságok, amikre csak a futam végén derült fény, még a gumispórolásáról híres Jensen is kijött másodjára a boxba, hogy biztosra mehessen. Az egyetlen versenyző, aki egy kiállással abszolválta a futamot a nyolcadik helyen végző Grosjean volt, aki nagyjából pont ott végzett ahova egy átlagos taktikát követően vártuk volna.

Amivel talán érdemes kicsit behatóbban foglalkozni, az a bajnokság hátralevő része. Tizenegy futamon vagyunk túl, nyolc van vissza, és Vettel lényegesen jobb helyzetben van, mint tavaly. A kérdés tehát amit fel kell tennünk az, hogy lehet-e esélye valakinek megfogni őt, és ki lehet az a valaki. Kimi a mai kiesésével nagyon nehéz helyzetbe került, hiszen megszakadt a másfél éve tartó pontszerzési sorozata, ami igazán ütőképes autó hiányában a legerősebb fegyvere volt a világbajnoki címért folytatott küzdelemben. Hátránya 63 pontra duzzadt, de a második helyezett Alonsoval szemben is 18 pontra rúg. Ez azt jelenti, hogy a hátralévő futamokon egyenként 8-8 ponttal kéne többet szereznie, mint a címvédő, hogy ismét bajnoki címet szerezzen. Azt leszögezhetjük, hogy ez abban az esetben, ha Vettel minden versenyen célba ér meglehetősen esélytelen. Ugyanakkor még egy kiesés esetén is komoly meglepetés lenne, ezért úgy vélem a finnel idén nem számolhatunk az esélyesek között. A harmadik helyezett Hamilton hátránya 58 pont, ami azt jelenti, hogy abban az esetben, ha minden futamot megnyer, és a szőkített listavezető minden esetben a második helyet szerzi meg mögötte, akkor sem lehet világbajnok. Persze senki sem fogja megnyerni a hátralévő nyolc futamot, ilyesmivel felesleges is számolni. Mondhatjuk tehát, hogy a brit sikeréhez is szükséges a német legalább egyszeri nullázása. Végül pedig Alonso. A Ferrari az időmérőn gyengélkedik ugyan, a futamon viszont komoly a tempójuk. Viszont jelenleg nem tűnik úgy, hogy ez elég lenne ahhoz, hogy futamokat nyerjenek. Hol a Mercedes, hol a Red Bull kerül előnybe velük szemben, így ahhoz, hogy Fernando futamonként átlag 6 pontot hozzon Seben, ami az elsőségéhez szükséges lenne, még sokat kell fejlődniük. Leszögezhetjük tehát, hogy a bajnokság izgalmai szempontjából az ideális az lenne, ha az osztrák csapat favoritja legalább egy ízben maradna pontok nélkül.

De vizsgáljuk meg a helyzetet egy másik szempontból is. Vajon hány pont kell idén a bajnoki címhez? A közhiedelemmel ellentétben ez nem az a pontmennyiség amit végül a bajnok megszerez, hanem eggyel több, mint amíg a második helyezett szerez. Idén talán kicsit kevésbé széles a győzelemre (de még inkább dobogóra) képes pilóták sora, ami azt jelenti, hogy a pontok jobban koncentrálódnak mint tavaly. Az évad ugyanakkor egy futammal kevesebből áll, azért nem tartom túl vad elképzelésnek, hogy a tavalyi eredmény környékén lesz idén is a szükséges pontok száma. Tavaly pedig ez 279 pontra rúgott. Nézzük meg gyorsan, hogy kinek milyen átlagot kell teljesítenie a hátralevő futamokon, hogy ezt az eredményt el tudja érni.

Pilóta	Pont	Pont/Verseny	Helyezés/Verseny
Sebastian Vettel	197	10,25	4,875
Fernando Alonso	151	16	2,67
Lewis Hamilton	139	17,5	2,17
Kimi Räikkönen	134	18,125	1,98

I was hungry for today (Budapest)

Ki voltam éhezve már erre (Lewis Hamilton)

Most jönne az a rész, hogy elmagyarázom szerintem miért kapott újra lábra a Mercedes, hogy-hogy mindenki várakozása ellenére folytatják a Red Bullal a váltott sorminta rajzolását a futamgyőzelmek terén. Könnyű lenne azt mondani, hogy ismét változott az abroncsok szerkezete – megszűnt a gumik kétoldali asszimmetriája –, de egyrészt nem volna helyes, mert bár eddig sokszor úgy éreztem, hogy sejtem a mögöttes okokat, a valóság rendre rám cáfolt. Be kell látni, én nem vagyok igazi szakértő, csak a számokból próbálok minél több információt leszűrni. No és ha valamikor, talán most a legpraktikusabb beismerni tanácstalanságomat, amikor mindenki a német csapat gyengélkedésével számolt a futamra. Ha nálam lényegesen mélyebbre látó elemzők se számítottak erre, akkor erőltetett lenne, ha nekem rögtön magyarázatom lenne rá, nem?


Azért sem lenne szerencsés túlzott erősorrend elemzésbe bocsátkozni, mivel a négy hetes nyári szünet alatt minden megváltozhat. Akkor is, ha ebből két hét elvileg köztelező vakáció a gyár teljes személyzetének.

Tehát fogadjuk el a puszta tényt, hogy a Mercedes a mai versenyen erős volt. Nem kicsit erős, hanem nagyon erős. Lewis végig diktálni tudta a tempót, és ahogy a dobogón Martin Brundle is említette, Button határozott és gyors megelőzése olyan fordulópont volt a versenyben, ahonnan nem lehetett kétséges a sikere. Megtört tehát a jég, az angol nyerni tudott új istállójával is, és ha a csapat szállítani tudja a versenyképes autót, bizony a bajnoki cím szempontjából sem tekinthetjük esélytelennek. Továbbra is igaz persze az, hogy a valódi reményhez Vetteltől legalább egy nullázás még kell, de erre azért van reális esély. Ismét fel kell hívnom a figyelmet, hogy mekkora pofára esés ez a kárörvendőknek – elárulhatom nekem is – akik arra számítottak, hogy Hamilton gyöngécske autóval bukdácsolva örülhet, ha idén egy dobogó jut neki. Bizony a Mercedes magához tért, akármi is legyen ennek az oka, és újdonsült pilótájuk elvárásait már egy évvel a várt előtt teljesíteni tudták.

Amennyiben Vettel vagy a Red Bull tényleg megteszi azt a szívességet, hogy akár saját hibájából, akár egyszerű balszerencséből kifolyólag esélyt biztosít riválisainak, akkor lesz bőven jelentkező a koncra. A jelentkezők közös jellemzője, hogy senki sem az első címéért harcol. Ismét csak itt tartunk: véletlenek nincsenek. A momentumot, a pillanatnyi lendületet tekintve persze Lewis van a legjobb helyzetben, és Fernando küzd a legkomolyabb kihívásokkal, Kimi pedig továbbra is a kiszámíthatóság és egyenletes teljesítmény eszményképe, de ahogy az a lendületekkel lenni szokott, ez is bármely pillanatban elmúlhat.

A verseny talán legérdekesebb része Grosjean büntetése volt. Több okból is. Egyrészt nem csak a kommentátorainkat zavarta össze, hogy miért is vizsgálódnak a stewardok, a közvetítés rendezője is rossz esetet ismételt, sőt még a Lotus csapat is a Button elleni csatára hivatkozott rádióüzenetében. Pedig a kommunikáció egyértelmű volt, ütközésért, és pályaelhagyásért is vizsgálták Romaint, de utóbbiért kapta a büntetést. Amikor a vizsgálatról hírt adtak, akkor pedig az is ott szerepelt, hogy ez a négyes kanyarban történt, nem pedig a 6-7-esben, ahol a francia Buttonnal csatázott. Láthattunk aztán több visszajátszást vagy épp élőképet, ahol a pilóták szintén négy kerékkel hagyták el a pályát. Ennek kapcsán két dolgot kell megemlítenünk. Egyrészt, hogy ők akkor épp nem szereztek pozícióelőnyt, mint Grosjean, azaz nem előztek, másrészt pedig, hogy az ilyen szituációk megítélésében a versenyzői eligazításon elhangzottak a mérvadóak. Ha ott az hangzott el, hogy a négyes kanyarban, külső íven, pályaelhagyással előzni tilos, akkor sajnos a büntetés jogos volt, akármennyire is látványos volt a mozzanat, mely még Wéber Gábort is meglepte, aki nem pont arról híres, hogy ne tudna vezetni, vagy hogy ne ismerné ezt a pályát.

That was tough (Nürburgring)

Ez kemény volt (Sebastian Vettel)

A látszat ellenére a Német nagydíj nagy nyertese nem az a Sebastian Vettel volt, akinek életében először sikerül hazai futamán diadalmaskodnia, hanem a Lotus csapat. Bár láttuk már őket a dobogó két alsó fokát elfoglalva Bahrain-ben, sőt az évadnyitó ausztrál futamon Kimi a győzelmet is megszerezte, mégis minden kétséget kizáróan ez a futam volt az eddig leginkább bizalomgerjesztő a brit csapat számára. Ugyanis eddig amikor odaértek, akkor kiváló stratégiájuknak, de elsősorban az abroncsokkal remekül bánó autójuknak köszönhették a győzelmet. A taktikus diadalok mellett pedig a Lotus másik fő erénye a konstans teljesítmény volt. Ebben persze Räikkönen szerepe is elévülhetetlen, hiszen gondoljunk csak bele, visszatérése óta 29 futamon indult és minden egyes alkalommal célba ért, úgy., hogy a pontszerző helyekről is csupán egyetlen alkalommal csúszott le.
A fentiek már önmagukban elegendőek lennének ahhoz, hogy a finn világbajnokra az idei cím esélyeseként tekintsünk, ám a mostani futamon egy alapvető változás állt be, immár tempóban is a legjobbak (a Ferrari és a Red Bul) szintjére értek. Az utolsó körökben mind Romain, mind Kimi komolyan tudta támadni az amúgy lassúnak nem nevezhető Vettelt, és kevesen tettek volna komolyabb összegeket a címvédő sikerére, ha még pár körig tart a verseny. Bár a Jégembernek van lemaradása pontban, a három győzelmi faktor (melyek emlékeztetőül: sebesség, gumi kímélés, hibák hiánya), összessége az egyik legkomolyabb kihívóvá teszi.
Érdemes még egy pillanatig elidőznünk nála. Talán vannak, akik még emlékeznek 2009-re. Kimi abban az évben újradefiniálta a pechvogel szót. Ami el tudott romlani, az elromlott, ami balul tudott elsülni, az balul sült el, ami lelassíthatta őt, az minden meg is történt. Sokan akkor ezt motiválatlanságával, flegmaságával hozták összefüggésbe. Márpedig ha az így van, akkor bármennyire is őrzi a látszatot, bármennyire is faarccal kezeli sikereit csakúgy mint kudarcait, idén valószínűleg motiváltabb, mint valaha.

Nem írnám le egyelőre Alonsot sem. A spanyol erősen ki tud fakadni saját csapatára, ha azt érzi technikai hátrányba került, de a mostani futam és az, hogy a végén bizony csak megfutotta a verseny leggyorsabb körét és 5 másodpercest hátrányt ledolgozva alaposan megszorongatta Grosjeant, azt jelzi, hogy neki is bőven van még keresnivalója. Ha az év eleji két bakija nem lett volna, most Seb közvetlen közeléből várhatná a folytatást. Azonban a Ferrari nem fogja feladni, és nem sejthetjük, hogy a teszt illetve a nyári szünet után honnan folytatják majd tovább.

A német nagydíjon a Pirelli végre bevethette a kevlár tartóvázas hátsó abroncsait, és amint láttuk ez meg is hozta az eredményt, egyetlen defekt sem jelentkezett a futamon. Ami viszont meglepő, hogy ennek úgy tűnik a Mercedes issza meg a levét. Bár a titkos tesztjük után megtanulták kezelni az acélvázas gumikat, a váltás során úgy tűnik, pontosan azt vesztették el, amit a teszttel nyertek. Ezt az előre nem látható fordulatot és a büntetésüket figyelembe véve, miszerint a következő teszten nem vehetnek részt, úgy tűnik, hogy az előző futamon jelentkező fellángolásuk kérészéletű marad, még akkor is, ha Lewis a problémák ellenére ötödik helyre tudta vezetni a csapatát. Esetükben elgondolkodtató lehet egy eggyel több kiállásos taktika bevetése is, hiszen a hajrában a friss gumikon mind Hamilton, mind Rosberg nagyon komoly tempót diktálva tudott több helyet zárkózni. Nem kizárt, hogy a teljes versenytávon be tudnák hozni az extra kiállás okozta időhátárnyt, az viszont bizony, hogy mi nézők jól járnánk vele.

Crazy stuff (Silverstone)

Tiszta őrület (Nico Rosberg)

A múlt pénteki döntést kétséget kizáróan az angliai futam helyezte igazán kontextusba. Mert hát, láttunk itt elhasználódott gumikon a mezőnyben egyre hátrébb sodródó Mercedest? Nem igazán. Versenytempójában az időmérő teljesítményétől drasztikusan elmaradó ezüst nyilat? Azt sem. Persze Hamilton kapott egy látványos defektet, aminek hatására egyből a mezőny legvégén találta magát, de azért tegyünk mellé két tényt. Egyrészt a brit pilóta a második - immár nem kényszerű kiállásáig a hatodik helyre verekedte előre magát (16 pozíciót javítva), másrészt – ami talán még fontosabb – a nem tervezett kiállását, a defektet követően már csak egyetlen alkalommal járt a boxban, és a gumijait így is sikerült olyan állapotban konzerválnia, hogy a verseny végi safety car szakasz követően Alonsoval tudta tartani a lépést, hiába volt a spanyol ekkor friss közepeseken. A rajta kívül az élen végző közül egyetlenként két kiállással finiselő Kiminél látványosan gyorsabb volt. Mindeközben pedig csapattársa minden felhajtást nélkülözve, ellenfelei hibáit kihasználva szépen becsordogált az első helyen. Aki ezek után azt állítja, hogy a Mercedesnek nem jelentett hatalmas előnyt a tesztelési lehetőség, az valószínűleg nem kis elfogultsággal tekint a német alakulatra.

Érdekes még megemlíteni, hogy az eredményhirdetés előtt a kulisszák mögött készült felvételekből kitűnik, hogy Alonso mindenképpen kiállt volna, és valószínűleg Rosberg is egy újabb cserére. Webberről ezt nem tudjuk, de ha igen, akkor a nevető negyedik nem a Wéber Gábor által emlegetett finn világbajnok, hanem a defektjével a sor végéről zárkózó Hamilton lehetett volna. És bár a sportban a ha kezdetű mondatok relevanciája finoman szólva is megkérdőjelezhető, ez azért mindenképpen fontos adalék, ha az ezüst nyilak fejlődési görbéjét vizsgáljuk.

Persze a német gárda szárnyalása nem feltétlenül gond. Jó, nyilván amikor a szurkoló kedvencét egy vitatható módszerekkel feljavult másik csapat szorítja hátrébb az eredménylistán, az joggal kavarja fel az érzelmeket, de ha megnézzük a nagyobb képet, akkor ennek számos előnye lehet akár a sportág jelenének, akár jövőjének tekintetében. Tudjuk ugyanis, hogy a Mercedesnél a kivonulást is fontolóra vették az eredmények elmaradásának hatására, és kinek hiányozna az, hogy a Honda visszatérésével se tudja a motorgyártók száma a bűvös hármast meghaladni? A távozás nem lenne kedvező sem a sport finanszírozhatóságának, sem pedig a látványnak, amiért mi nézők minden vasárnap kényelmes fotelünkbe huppanunk. Így végtére is, ha a döntést vagy az előnyt igaztalannak is vélhetjük, annak előnyeiből közvetve mi is részesülhetünk.

Fernando komoly kritikával illette csapatát a hétvégén. Hasonlóan a tavalyi idény kétharmadánál elhangzott nyilatkozatához. Azt kell mondjuk igaza van. A Ferrari időmérőn is és futamon is kicsit gyengülni látszott korábbi önmagához képest. Persze nincs jobb helyzetben a Lotus sem, ahol a passzív DRS első éles bevetése nem hozott látványos javulást. Kimi továbbra is abban bízhat, hogy kitartóan és szünet nélkül gyűjtögeti a pontokat, feltehetőleg az autó erején felül teljesítve, és közben várja, hogy ellenfelei hibázzanak. Ezt most megtette a Red Bull, de ne feledjük, hogy Kimi 5. helyéből kettő is kevés Seb egy győzelmével szemben. A dobogót bizony el kéne érni. Viszont ami érdekes, hogy jelen állás szerint akár még valamelyik, esetleg mindkettő Mercedes is beleszólhat a bajnoki cím sorsába. Igaz ez a tesztelési ügyük után nem venné ki jól magát, gy ha erre valóban sor kerül, lehet, hogy titkos paktumok is befolyásolni fogják a végső győztes személyét.

Említsük még meg Grosjeant, aki majdnem azt hitte, hogy gyorsabb csapattársánál, de aztán szóltak neki, hogy nem, és a francia, aki joggal lehet hálás a belé fektetett bizalomért azonnal értett a szóból. Annyira, hogy ezt követően egészen a 11. helyig esett vissza, mielőtt feladni kényszerült volna a versenyt. Ennyire tán nem kéne szót fogadni.

A következő hét pedig egészen biztosan pontosan ugyanarról fog szólni, mint gyakorlatilag az összes a szezon kezdete óta. A gumikról. A Pirelli bajban, és vele a Forma-1 is bajban, mert ugyan látványos, izgalmas és mozgalmas az amikor egy futamon négy durrdefekt is borzolja a kedélyeket, de ugyanakkor veszélyes és a defektek jellegéből adódóan igazságtalan is.

Difficult some stage with the traffic (Montréal)

A lekörözések okoztak némi gondot (Sebastian Vettel)

És megint a gumik. Mert aki nem figyelt, csak fél füllel, az biztosra vehette a mai futamot követően, hogy a Pirelli újratervezte abroncsait amit Kanadában be is vetettek. Ám meglepő módon nem ez történt. A csapatok egyelőre nem tudtak megegyezni az új szerkezetű gumik bevetéséről. A mai futamon látott keverékek tehát pontosan megegyeztek azokkal, amikkel Barcelonában négy kiállásra kényszerültek. Egészen pontosan az a közepes keverék volt változatlan, amivel Di Resta akár kiállás nélkül is képes lett volna a futamot befejezni, hiszen a leintés előtt csupán 13 fordulóval még mindig elfogadható tempójú körözését szakította meg a kötelező kiállással.
Hovatovább egy másik fontos jelenség is kirajzolódott a mai futamon, miszerint ezek az abroncsok most alkalmasak voltak a gyors versenyzésre. Megszűntek az egyre másra megjelenő 1-2 másodperccel rövidebb körök, amik jól mutatták az átlagos tempó visszafogottságát az idei korábbi nagydíjakon. Helyette azt láthattuk, hogy az élen haladók zöme körről körre tudott faragni legjobb idején, ami egyértelműen egy optimálishoz közeli teljesítményt sejtet. De mi történhetett? Sajnos ez a kérdést nem én fogom megválaszolni, ehhez az én laikus statisztikai elemzésemnél lényegesen mélyebb tudásra lenne szükség. Azt viszont mindenképpen meg kell, hogy említsem, hogy a hagyományosan nagy gumispóroló Button és Perez mellett pont az a Lotus gyengélkedett a legfeltűnőbben a montreali aszfaltcsíkon, mely a hírek szerint az acélvázas abroncsok bevetésének legkitartóbb ellenzője. Érdekes.

A világbajnokság szempontjából nehéz eldönteni, hogy melyik a fontosabb, komolyabb, nagyobb hatású eredmény. A pole-ból indulva megnyerni a futamot, gyakorlatilag anélkül, hogy akár csak egy pillanatig kétséges lett volna sikerünk, vagy a hatodik helyről rajtolva, folyamatosan magas teljesítménnyel kivívni a második helyet? Nehéz megmondani, az bizonyosnak látszik, hogy mind a kettő jelenleg legesélyesebbnek tűnő pilóta kihozta a maximumot magából.
Ha viszont az autókat vesszük górcső alá, akkor talán egy leheletnyivel Alonso áll jobban. Teljesítménye azt sugallja, hogy üres pályán gyorsabb tudott volna lenni a versenytávon, mint Seb. Ezt viszont erőteljesen ellensúlyozza az, hogy egyrészt a német címvédő már 36 pontos előnnyel gazdálkodhat, másrészt a Red Bull év közbeni fejlesztései általában erősebbek, mint a Ferrari módosításai. Az viszont biztosra vehető, hogy érdekes bajnokságnak nézünk elébe.
Kimi bár puszta tempóból nem tud fölébe keveredni a két éllovasnak, de folyamatos pontszerzése még sokáig képben tarthatja. Igazi esélye azonban csak akkor fog kínálkozni, ha ellenfelei sokat hibáznak. A Mercedes pedig bár ez évi teljesítménye messze a legjobb a csapat újkori történetében, még mindig nem elég erős ahhoz, hogy bajnoki címről ábrándozhasson.

Massa helyzete említést érdemel. Két versenyhétvégén három csúnya autótörést hozott neki. Meglepő módon azonban nem a lassú visszafogott Felipe került elő ennek hatására a mai napon, hanem az jó értelemben vett agresszív, önbizalommal telt harcos Massa. Egy jobb rajthellyel bizony dobogó közelébe juthatott volna, ezért úgy vélem, hogy jelenleg leváltásáról beszélni nem időszerű.

Végezetül külön dícséretet érdemel az a Paul di Resta, aki az eltaktikázott időmérő után remek taktikával a 7. helyet tudta megszerezni. Kitartása komolyabb eredményt hozott, mint az egyébként egyetlen hellyel előre rajtoló, és szintén remekelő Massa buzgalma.