Tough race? (Sanghaj)

Nehéz futam? (Nico Rosberg)

Erről faggatta rögtön a verseny után csapattársát a német, nem kevés ironikus felhanggal hangjában. Nem csoda, hogy csalódott volt, pedig az igazán csalódott a versenyt követően nem ő lehetett.

Az biztos, hogy a meggyőző pole és a könnyed rajt után a mezőny közepén szenvedő csapattárs úgy érezhette, hogy a britnek csak megszületni volt nehéz. Hogy mennyire nem kellett semmilyen tartalékát mozgósítani, azt híven jelzi, hogy a gumijaival is sokkal jobban tudott bánni, a legjobbak közül utolsóként állva ki első cseréjére, illetve üzemanyagból is bő 4 kg-mal takarított meg többet Niconál. Félreértés ne essék, nem a hangyák hordát össze neki a győzelmet, minden egyes építőkövet gondosan elhelyezve építette fel azt egész hétvégén, minden egyes lépéssel magabiztosabbá téve előnyét, és csökkentve a stresszt. Ezek az apró lépések kamataiból épült fel a befutóra az a győzelem, mely immár harmadik volt a sorban, és amely joggal veti fel a kérdést, hogy a lefutottnak tűnő csapat-világbajnoki cím mellett vajon legalább egyéniben láthatunk-e komoly küzdelmet.

Mielőtt azonban ebbe a kérdésben jobban elmerülünk ejtsünk pár szót a Mercedesről. A csapat fölényét idén leggyakrabban a motorerőben lévő előnnyel azonosítják, ami valóban komoly alapot képez a dominanciához, de azért önmagában messze nem elegendő. Ne feledjük ott van a mezőnyben a Force India és a Williams is, mely ugyanezeket a hajtásláncokat használja, mégsem esélyesek a futamgyőzelemre. Nem kétséges tehát, hogy a német istálló az idei évre egy aerodinamikailag is roppant erős kasztnit alkotott, mely feltehetőleg akkor is megállná a helyét fő riválisaival való összevetésben, ha történetesen azonos motorral indulnának egy versenyen. Mikor tehát azon rágódunk milyen igazságtalan, hogy csupán a rendelkezésre álló lóerőtöbblettel ilyen egyeduralkodóak tudnak lenni, tartsuk észben, hogy ők minden fronton elvégezték azt a házi feladatot, amit a riválisaiknak – motorfejlesztés hiányában – részben nem kellett, vagy nem sikerült.

Mi a helyzet Nicoval? Az látszik, hogy a kifejezetten időmérő specialistának számító Hamilton ellen a német nem fog tudni a rajtpozíciók terén komoly eredményeket felmutatni. Nico teljesítménye ingadozó, és bár biztosak lehetünk benne, hogy lesz még olyan hétvége, ahol megszerzi a pole-t, akárcsak Bahreinben tette, összességében Lewis ebben az összevetésben veri majd, a versenyeken azonban lehet keresnivalója. A mai futamon igazából egyetlen rossz etapja volt, az első kiállásig tartó. Ekkor valami gumitörmelék ragadhatott az első szárnyába, ami miatt nem volt elegendő a leszorítóereje, ám a kiállását követően tempója feljavult, ő jegyezhette a verseny leggyorsabb körét is, 1:40:4-es idővel, illetve a második etaptól az addig gyűjtött lemaradása nem nőtt tovább, megragadt a 15-18 másodperc közötti tartományban. Az is biztosra vehető, hogy az első etapja során nem a forgalom tartotta fel, hiszen az előzések a kiállást követően a legkisebb nehézséget sem okozták neki. ha mindezt egybevetjük a telemetria hiányával, ami szintén jelenthet egy minimális hátrányt, azt kell mondani, hogy Rosberg versenye nem ad okot az elkeseredésre.

Van azonban egy másik versenyző, aki ugyanezt aligha mondhatja el magáról. A címvédőről van szó. Ő a tabella éllovasához képest inverz versenyt futott, csupán egyetlen etapja volt rendben, az első. Ekkor egy jó rajtot követően magabiztosan tudta őrizni második helyét, amit az egy körrel későbbi kiállását követően Alonso üldözésével folytatott. Az első pár kanyar lelkes támadássorozata után a rádión egy higgadt taktikai beszélgetést hallhattunk, melynek végén Vettel és versenymérnöke abban állapodtak meg, hogy érdemes egy kicsit lemaradnia a gumikat kímélendő. Ez a lemaradás annyira jól sikerült, hogy a második kiállásig 16 másodperc hátrányt gyűjtögetett a spanyollal szemben. Ami nem sikerült viszont jól az a gumispórolás, ebben a tekintetben ugyanis Vettel kénytelen volt viszonylag hamar ismét a boxba látogatni, és ezt is pár körrel megelőzte egy másik rádióbeszélgetés, ahol éppen lebeszélték Sebet egy korábbi cseréről.

De nem csak Alonso tűnt el hamar a messzi távolban, hanem Ricciardo is  feltűnt a tükörben, olyan sebességgel, hogy a csapat azonnal szólt is a bajnoknak, ideje utat engednie a "fiatalabbnak". (Daniel 2 évvel fiatalabb csupán Vettelnél.) A csapat döntése pedig helytállónak bizonyult, akárcsak Seb nyilatkozata arról, hogy Ricciardo nem véletlenül keveredett elé Bahreinben, hanem jelenleg folyamatosan jobb munkát végez nála. És ebben nem is az volt az igazán meglepő, hogy az ausztrál gyorsabb tud lenni, hanem az, hogy mennyivel. Seb az új gumikon meghajtotta a tempót és egy 1:42:2-es körig jutott, ami után persze némi lassulás következett. Jellemzően 1:43 körüli időket futott a leintésig. Ezzel szemben csapattársának csak mutatóban volt ennél lassabb köre, amivel a futam végéig közel 25 másodpercesre növelte az előnyét. Ha tehát azt keressük ki éli át jelenleg legkomolyabb versenyzői válságát nem a matt-fekete sisakos németre kell gondolnunk, hanem arra akiről ő is meglepődve érdeklődött az eredménytáblázatot böngészve.

Van egy harmadik csapat is, ahol a két versenyző között komoly eltérés mutatkozik, de ahogy korábban írtam, én a magam részéről Kiminek mindenképpen haladékot adok, hiszen új csapat, új autó és egy brutálisan jó csapattárs. Nincs könnyű helyzetben a finn, de az európai futamokra mindenképpen össze kell szednie magát, és megmutatnia, hogy Massánál erősebb kihívást jelent Fernando számára.

Pretty close (Sakhir)

Piszok közel (Lewis Hamilton)

Bizony nem volt messze. Legalábbis a csapattársa, hiszen mindenki más egy másik ligában versenyzett ma. Nicoval viszont három ízben is sikerült összeakasztaniuk bajszukat, és mindannyiszor Lewis keveredett ki győztesként. A rajtnál és az első kiállást megelőzően nagyjából azonos feltételekkel tudtak egymásnak esni, a végén viszont a safety carnak és az eltérő taktikának köszönhetően Nico volt taktikailag kellemesebb helyzetben. Azt se feledjük el ugyanakkor, hogy az első egyenestől eltekintve végig Lewis volt előrébb, és megvédeni egy pozíció jellemzően kicsit könnyebb, mint megszerezni. Biztos sokat számít Rosberg önbecsülésének, hogy miután Malajziában képtelen volt tartani Hamilton tempóját most végig versenyben voltak. Jó volt a befutó után azt látni, hogy a sokak által várt ellenségeskedésnek egyelőre nyoma sincs közöttük. Márpedig ha nem történik csoda, akkor a világbajnok közülük fog kikerülni, hiszen előnyük megerőltetés nélkül körönként egy másodperc felett van.

Két viszonylag eseménytelen futam után lényegi előrelépést jelentett az élvezeti faktor terén a villanyfényes megmérettetés. Számos rendkívül látványos előzést, eltérő taktikákat láthattunk, melyek komoly sebességkülönbségekhez vezettek. A első két helyezéstől eltekintve pedig a verseny valóban izgalmas és nyitott volt. Azt gondolom, hogy amennyiben ilyen versenyek várnak ránk a szezon hátralévő felében, akkor még egészen jól járunk – persze attól eltekintve, hogy egy csapat dominanciája jelenleg megdönthetetlennek tűnik.

A bahreini pálya nem csak a Mercedes csapatnak, hanem minden Mercedes motoros autónak kedvezett. A puszta motorerő azonban érdekes módon nem a tesztek alatt remekelő Williamset, hanem a Force-Indiát repítette a dobogóra. Persze ehhez két pilótájuk remek teljesítménye is kellett. A Willams esetében viszont csalódást keltő, hogy nem sikerült az első hatba beverekedniük magukat, lassan bizton állíthatjuk, hogy bennük nem maradt komoly tartalék. Ha ehhez hozzá vesszük, hogy a korlátos anyagi lehetőségeik miatt az év közbeni fejlesztés nem feltétlenül erősségük, megállapíthatjuk, hogy jelenleg nem túl rózsásak kilátásaik.


Ricciardo a harmadik remek versenyét futotta, ezúttal csapattársát, a négyszeres világbajnokot is megelőzve hozta a verseny elején még gyengélkedő, feltehetően hidegebb körülményekre optimalizált autójával sokkal potensebben tört előre, mint csapattársa, így akárcsak az időmérőn, ezúttal is maga mögé tudta utasítani. Azt persze tudjuk, hogy szombaton a regnáló világbajnok gondokkal küszködött, de vasárnap nem látszott, hogy gondjai lettek volna a sebességgel, így megelőzése olyan impresszív teljesítmény, ami minden bizonnyal zavarba hozza majd a Red Bull csapatsorrendjében feltétlen hívő szurkolókat.

A verseny legnagyobb csalódása egyértelműen az első két futamon még elfogadhatóan teljesítő McLaren. Egyik autójukkal sem sikerült célba érniük, és a motor-sógoraik között pedig egyértelműen a leggyengébben teljesítettek. Emlékszünk még azokra, akik 2012. év végén megmosolyogták Hamilton döntését a csapatváltásról? Nos azt hiszem ideje átértékelniük, kinek is volt akkor igaza. (Nem titkolom, ide sorolom magamat is.) A Forma-1 egyik legpatinásabb és legeredményesebb csapatának egyértelműen ciki, hogy jelenleg a pontszerzésért is keményen meg kell küzdeniük.

OK man, I hear you (Kuala Lumpur)

Rendben, hallak (Lewis Hamilton)

Talán az egyik legfontosabb kérdés a futamot megelőzően az volt, hogy mennyire marad megkérdőjelezhetetlen a Mercedes csapat fölénye riválisai előtt. Erre a kérdésre kettős választ kaptunk a futamon. Hamilton hibátlan hétvégét futva roppant meggyőző volt. Sokkal meggyőzőbb, mint azt a végső időeredményből gondolhatnánk, hiszen úgy tudott 14 másodperc körüli előnyt kiautózni, csapattársával szemben, hogy ugyanakkor 4 kg-mal több üzemanyaga maradt. Az üzemanyag idén pedig átváltható időelőnyre, amennyiben elég út van hátra a verseny végéig. Ezt eg is figyelhettük az utolsó körben, amikor a Vettel által meghonosított, majd hamar elterjedt szokásnak megfelelően a brit az utolsó körökben biztos előnyének tudatában megpróbált leggyorsabb kört futni. Közben hangzott el a fenti mondat, ezzel reagált ugyanis a brit a versenymérnöke figyelmeztetésére. Egy-egy ilyen feltekert körön bő egy másodpercet tudott verni Rosbergre, és közben fél kg extra üzemanyagot használt el. Durva becsléssel tehát azt mondhatjuk, hogy 1 kg üzemanyagtöbblet 2 másodpercre váltható át amennyiben más körülmény ebben nem akadályozza a versenyzőt. Például valaki aki előtte autózik.

A válasz másik fele Nico, aki olcsón megúszta azt, hogy ezen a versenyen nem tudott Lewishoz közeli tempóban körözni, hiszen a második helyet így is be tudta gyűjteni. Ő azonban nem tűnt sérthetetlennek, a második kiállást követően Seb komoly, bár eredménytelen támadást indított ellene, melynek végül mindkettejük részéről az üzemanyag fogyása vetett végett. Pár körön keresztül lehet ilyen tempót diktálni, de hosszabb távon ezt megakadályozza a fogyasztási korlát. Ez elsőre kiábrándítónak tűnhet, de azért ennek pozitív hozadékai is lehetnek a szezon folyamán. Előtérbe fog kerülni az üzemanyag spórolós vezetés, hiszen a megspórolt benzin a verseny egy későbbi szakaszában tempófölényre, gyorsabb körökre, támadásra cserélhető be, és ezzel a taktikai lehetőségek egy újabb dimenziója nyílik meg. Reméljük, hogy valóban sok látványos és izgalmas akciót láthatunk majd ennek következtében.

Ezen a versenyen az egyetlen komoly taktikai húzás Hülkenberg nevéhez köthető, aki eggyel kevesebb kiállással igyekezett Alonso elől elhalászni a negyedik helyet. Bár az elképzelés első fele működött és Fernando harmadik kiállása után megszerezte az áhított pozíciót, azonban a helyezés megtartása már meghaladta a Force India erejét. A spanyol az utolsó kiállását követően nem kevesebb mint 25 másodpercet vert a németre, ami önmagában több, mint az egy kiállással elvesztett idő. Azonban nem kétséges, hogy az ötödik hely is komoly sikert jelent a csapatnak, hiszen sikerült mindkét McLarent és mindkét az élbolyhoz való felzárkózásra képesnek tartott Williamset magabiztosan maga mögé utasítania. Az előnye leintéskor már 36 másodpercre rúgott.

Utóbbi két csapat versenye viszont pont az egymás elleni harcról szólt. No meg persze a csapatutasításról, melyet Massa – Webber szavaival élve – természetesen nem vett figyelembe. Azt hiszem, ez jól is tette, megerősítette vele pozícióját csapaton belül, világossá téve, hogy nem lehet ismét másodhegedűs szerepkörbe szorítani, vagy legalábbis nem ennyire egyszerűen. A csapat részéről ugyanakkor hibának éreztem, hogy ilyet kérnek versenyzőiktől, mivel Button megelőzése csupán 2 extra pontot jelentett volna a csapat szempontjából, és az sem volt biztosan megszerezhető egy esetleges helycsere után. Két potenciális csapatpontért bevállalni egy a csapaton belüli kellemetlen légkört, ellenséges hangulatot pedig nem feltétlen bölcs döntés.

Továbbra sem kerültünk közelebb a tavaly év végén még az idei évad egyik legfontosabb kérdésének tartott Ferrari belső erősorrend kérdésében a válaszhoz. Kiminek az első versenyen ugyanis nem működött tökéletesen az autója, a mai futamon pedig Magnussen buta hibájának köszönhetően volt kénytelen megelégedni a tizenkettedik hellyel. Azt sem szabad továbbá elfelejtenünk, hogy Alonsonak több évnyi előnye van a csapattal való együttműködésben, ami nehezen fordítható ugyan le időkülönbségre, de a szezon első felében mindenképpen előnyt jelent.

Összességében nehéz lenne azt állítani, hogy ez a futam igazán izgalmas lett volna, de azért ne menjünk szó nélkül amellett, hogy a kevés előzés közül több is meglepően látványosra sikerült. Reméljük hát együtt, hogy a helycserék minősége a szezon során változatlan marad, számuk viszont emelkedni fog.

It's been an amazing time here in... (Melbourne)

Csodálatos volt itt Melbourne-ben (Nico Rosberg)

Hát elkezdődött minden idők egyik legtöbb ujdonságot hozó szezonja. Az új mindig jó, mondják, hiszen a szabályok egy jelentős része azért lett bevezetve, hogy a nézőknek még több látványt és izgalmat nyújtsanak a futamok. Az új mindig rossz, mondják, hiszen amit már megszoktunk, ismerünk, abban bízhatunk, míg a változás minden esetben hozhat magával nem várt hátulütőket, ráadásul ezeket a problémákat most kifejezetten sokan várták is.

Lássuk sorban, hogy milyen parák vezették az új szezontól való rettegés mestereit elsősorban.

Megbízhatóság-frász
Sokan prognosztizálták azt, hogy a verseny sikeres befejezése már pontszerzéssel járhat együtt, sőt egyesek még kiesőknek is vizionáltak pontot. Ez kijelenthetjük, hogy nem következett be, hiszen a mezőny kevesebb mint negyede volt kénytelen műszaki okok miatt félreállni járművével. Ez persze még mindig lényegesen több, mint amit a korábbi években tapasztaltunk, de egy ennyire gyökeresen új technika esetében bátran bízhatunk abban, hogy ez pár verseny alatt beáll majd egy normális versenyenkénti 1-2 kiesős szintre. Nem ennyire rózsás a helyzet persze ha a Renault tekintetében vizsgáljuk az eseményeket, hiszen a mezőny 8 Renault motorral szeret autójából négy volt kénytelen feladni a küzdelmet technikai okok miatt, és egy az első egyenes végénél nem jutott tovább egy ütközés következtében, így a túlélést 50% alattinak kell tekintenünk. Rajtuk kívül egyedül egyedül Hamilton nem tudta hasonló okok miatt befejezni a futamot, tehát a Mercedesnél sem lehet felhőtlen az öröm. A Ferrari hajtáslánccal rendelkezők közül viszont mind a 6 autó bekocogott a célba, így első pillanatra talán az ő helyzetük a legjobb, ám ha láttuk a futamot, nagyjából sejtjük, hogy a pontszerző vörösök nem gyepálták agyon gépeiket a többieknek pedig a pontszerzés sem sikerült. Itt lép tehát a képbe a...

Spórolás-frász
Azaz, hogy az 5 hajtáslánc korlát, a 100 kg-os üzemanyag limit és a tavalyival egyező gumiszállító mind-mind arra ösztökéli majd a versenyzőket, hogy tojásokon lépkedve próbálják biztosítani azt a tempót, amivel a célig eljutnak, és ne veszélyeztessék ezt a nemes célt olyan bohóságokkal, mint az előzés, vagy akár csak az előttük haladó támadása. Ez a kétség megalapozottabbnak látszik az első futam alapján, mint a fenti, hiszen valóban kevés komoly csatát láthattunk, pláne kevés olyat ami előzésbe torkollt volna. Aki a mezőnyben ebben a kérdésben kiemelendő, az Valteri Bottas volt, a Williams finnje, aki annyira igyekezett a verseny elején, hogy a fal megpöccintés után defektes kerékkel volt kénytelen a boxba vánszorogni. Szerencséjére pont annyi alkatrészt hagyott el a szerelői felé igyekezvén, ami elegendő volt egy safety car fázis beiktatásához, ezzel megúszva azt, hogy komolyabb hátrányba keveredjen. Dicséretére legyen mondva, hogy nem adta fel, tovább hajszolta gépét, eredményesen, hiszen a bakit követően ismét vissza tudott kapaszkodni a 8 pontot érő 6. helyig, mely éles kontrasztot alkot azzal, hogy tavaly az évad során ennek pont felét sikerült összegyűjtenie, és feltétlenül komoly előrelépésről árulkodik a szebb napok élt csapat háza táján.

A futam végén még Magnussen próbálkozott tessék lássék Ricciardo megszorongatásával, de a sárga G3-as etapok közé beiktatott sárga G6-os pihenő jól illusztrálta, hogy a McLarennek éppúgy, mint az újonc dánnak, a biztos dobogó és a vele járó 15 pont sokkal csábítóbb, mint egy kockázatos második hely.

Egyeduralom-frász
Ne akarjunk álszentek lenni, az idei változások egy része azért következett be, hogy megdöntsék a Red Bull immár ötödik éve tartó dominanciáját, ami nem csak a szurkolók jelentős részének okozott fejfájást, de üzleti modellnek sem volt tökéletes. Felmerült ugyanakkor a félsz a téli tesztek során, hogy ezzel egy másik csapatot, vagy épp motorgyártót – a Mercedest – fogják hasonló helyzetbe hozni. Ebből a szempontból a kép kettős. Egyrészt jelen pillanatban a Mercedes fölénye megkérdőjelezhetetlen. Nico majdnem végig gyorsabb köröket futott mint bárki más a pályán, a biztonsági autó miatt elbukott előnyét pedig jászti könnyedséggel tornázta fel egy kiállásnyira az újraindítás után. Pedig abban biztosak lehetünk, ha valamikor hát most semmivel sem nyomta jobban a gázt a feltétlenül szükségesnél, különösen Hamilton korai visszavonulóját látva. A fölény tehát adott, de ezzel nincs minden veszve. Az első négy futam, amíg Európába nem érünk elsősorban bemelegítése az évadnak, akkor tudnak a csapatok a legkomolyabban megújulni, egyes istállók pedig a be nem fejezett fejlesztési programjukat zárhatják le. Kétségbeesni tehát a Mercedes fölény miatt majd ráérünk akkor, ha Barcelonában is hasonló magabiztossággal gyűjtik be az újabb trófeát. Ami jó hír viszont, hogy a német csapattól eltekintve a mezőny egyelőre kiegyenlítettnek tűnik.

Ami a frász másik oldalát illeti, a Red Bull úgy tűnik képes volt a tesztszezonbéli vert helyzetéből kilábalni, és ha nem is győzelemért, de dobogóért komoly eséllyel harcba szállni már az első futamokon. Ez persze mindig magában hordozza a lehetőséget, hogy szezonbéli fejlesztéseikkel, melyek oly gyakran juttatták őket eddig is döntő fölényhez ismét előnybe kerülhetnek, de a másik oldalról a Renault miatt egyelőre minden célbaérkezés kétségesnek tűnik, ami még egy tavalyihoz hasonló tempójú autóval is kétségessé tenné a címvédés lehetőségét.

Összességében nehéz lenne állítani, hogy az ausztrál futam bővelkedett izgalmakban, de azt ne feledjük, hogy ez a helyszín eddig sem a mellbevágó izgalmakról híresült el, valamint, hogy pár versennyi tapasztalattal felvértezve biztosan akad majd olyan versenyző illetve csapat amelyik hajlandó lesz komolyabban a gázra lépni az előrejutás reményében.

It was a good finish to my career (Interlagos)

Méltó befejezése ez pályafutásomnak (Mark Webber)

Mark Webber ezen a futamon gyakorlatilag lemásolta azt amit az elmúlt négy évben teljesített. Kiváló másodhegedűs volt a brillírozó Vettel mellett. Egyetlen éve volt, amikor fel tudta venni a versenyt csapattársával, pont az, amikor az autójuk a legkevésbé volt kiemelkedő a mezőnyből. Íme egy kis muníció Vettel ellenszurkolóinak: "csak akkor tud nyerni, ha lényegesen jobb az autója", amire aztán hívei rögtön replikázhatják, hogy, hogy nem azért tavaly is világbajnok lett. Itt aztán kapott is ellenszelet, bár azt, hogy ennek mértéke mekkora volt, azt nyilván mindenki saját szája íze szerint adná elő ma. Mark sebességét soha, senki sem vonta kétségbe, hiszen nem csak a pole-okat tudott elorozni az amúgy kétségbevonhatatlanul edzésspecialista Seb orra elől, de futamokon is nem egyszer tartotta vele a lépést, több esetben úgy, hogy pont előtte autózott.
Merészségért sem ment a szomszédba az ausztrál. Hiperagresszív vezetési stílusa számtalan meghökkentő előzéshez segítette, például amikor tavaly Alonso mellett húzott el az Eau Rouge kanyarban a vakmerőnek minősíthetőnél talán egy egy fokkal bátrabban. No meg persze az emlékezetes törökországi koccanása Vettellel, aki azt hitte, hogy tempófölényével és határozottságával kiterelheti Markot a külső ívre, ám Mark nem az a típus, aki egy rálegyezéstől összetojja magát.
Hogy miért nem tudott mégsem címet szerezni az ausztrál? A világbajnokok egyik legfontosabb erénye hiányzott belőle, a folyamatosan magas szintű teljesítmény. Nézzünk csak meg egy Alonsot. 1 kiesésétől és egy 11. helyétől eltekintve minden futamot pontot szerzett, és ezen a 17 versenyen rendre csapattársa előtt végzett úgy, hogy az egyszer sem követte őt közvetlenül a célban. Ez az az egyenletesen magas szintű teljesítmény ami egy jó pilótát a világbajnokok közé emelhet.

Nos nem tévedtem nagyot pár versennyel ezelőtt, amikor azt állítottam, hogy Seb és a Red Bull idei fölénye megdönthetetlenebbnek tűnik a rettegett 2011-es évnél. A szezon második felében minden egyes futamot a fiatal német nyert, gyakorlatilag kenterbe verve a „legsötétebb” Schumacher-korszakot. 2-vel hosszabb már most a győzelmi szériája, mint Michaelnek valaha volt, és futamból is ugyanannyit tudott nyerni, igaz Michaelnek ez eggyel kevesebb futamból jött össze. Azt hiszem nem túlzás állítani, hogy még legvérmesebb rajongói is jobban élveznék a futamokat, ha valóban meg kéne szenvednie a győzelmekért. Hiszen ma is mi történt. A 14. körben már 10 másodperc előnye volt, ami pontosan ahhoz kellett, hogy a második kiállásánál bekövetkezett bakit kényelmesen lábon kihordhassa. Onnantól kezdve, pedig leginkább arra törekedett, hogy biztonságosan, és kockázatmentesen hozza haza Hungry Heidit. Aki mostanra bizonnyal jóllakott.

A szezon utolsó futama egyébként meglepő módon pont az esőtől lett eseménydús. Attól az esőtől, amit annyira vártak, de ami nem érkezett meg igazán. Ez volt ugyanis a fő motorja annak, hogy a legtöbben a végsőkig, vagy esetleg – mint Maldonado esetében a Williams – annál kicsit tovább is kivártak a kerékcserével, hogy egy hirtelen leszakadó esőben, vagy legrosszabb esetben egy safety car fázis alatt taktikai előnyhöz juthassanak. Voltak akik ezt bátran megtehették, és volt akik csak óvattal alkalmazhatták ezt. Pont ezért láthattuk azt, hogy hirtelen hárman is a boxba rohantak a Hamilton-Bottas ütközést követően, hiszen nekik akkor már rég cserére érettek voltak abroncsaik.

Az évadzáró futam komoly reményekkel kecsegtette volna az egész évben szenvedő McLaren csapatot, ha nem épp ez lett volna az utolsó verseny a nagy változásokat hozó 2014-es évad előtt. Ők is a Ferrari is megtalálta elveszettnek hitt formáját, ám mivel a fejlesztésekkel már mindkét csapat leállt, ezt valószínűleg a pálya karakterisztikájának kell betudnunk.

Mostantól pedig elkezdhetünk izgulni, hogy jövőre se Vettel, se a Red Bull, se senki más ne tudjon az ideihez hasonló lépéselőnybe kerülni.

Enjoy as long as we can (Austin)

Élvezzük ki, amíg lehet (Sebastian Vettel)

Bizony van mit élveznie Sebastian Vettelnek és a csapatának, hiszen a sorban nyolcadik győzelme bebizonyította, hogy a fölényük minden korábbinál meggyőzőbb. Nem kétséges, hogy a fenti mondat mögé egy kicsit azt is oda kell érteni, hogy az utolsó verseny is kell idén, mert, hogy jövőre mi jön, arról nekik is csak sejtelmeik lehetnek. Számukra ez a legnagyobb kockázat, mindenki más számára azonban a legnagyobb remény.

A mai futamot a Pirelli érában bizony akár unalmasnak is tekinthetjük. Csupán kettő versenyző választotta önszántából a 2 kiállást, nem voltak tehát igazán komoly taktikai eltérések, és elmaradtak az ennek köszönhető jelentős sebességkülönbségek is. Illetve, ha pontosabbak akarunk lenni, csak elenyésző számban jelentek meg. Ennek megfelelően a pozíciócserék száma is alaposan redukálódott, igaz azok között pár igencsak minőségit is megfigyelhettünk. Amit ezek közül talán leginkább érdemes kiemelni az a Hülkenberg-Alonso párharc volt. Nico az őt utolérő és DRS-sel támadó Fernandot hamar elengedni kényszerült, részben a DRS okozta sebességkülönbség részben a spanyol támadási módszere miatt, ami olyan védekezésre kényszerítette ellenfelét, amit a következő kanyar kigyorsításánál kegyetlenül kihasználhatott. Ugyanakkor amíg Fernando ezt követően, a további előzések reményében komoly vágtára fogta Ferrariját, addig Hülkenberg hideg fejjel óvta abroncsait. Így aztán amikor a Hamiltonról lepattanó spanyol ismét lassulni kezdett, a német megpróbálkozhatott a visszaelőzéssel, ám erre nem maradt elég ideje. Legalábbis nem annyi, amennyit Alonso félelmetes rutinja megkívánt volna.

Viszont ezen kívül eléggé szolid mennyiségben láthattunk akciókat. És amit fontos észrevenni, hogy ezt csak azért érezhetjük így, mert a Pirelli látványos szenvedése, hogy olyan gumit állítson elő, ami meghatározott körszám után mondja be az unalmast, de biztonságos maradjon, roppant sok akcióval és látvánnyal ajándékozott meg bennünket az év eddigi versenyein. Tehát amikor magunkban csöndben szidjuk az olasz beszállító slickjeit, akkor ne feledkezzünk meg róla, hogy minden betegségük ellenére mi nézők igen sokat köszönhetünk nekik.

I have bigger toys now (Yas Marina)

Most már nagyobbak a játékaim (Sebastian Vettel)

Seb játékába a játszótársai ezen a hétvégén sem igazán tudtak beleszólni. Persze egy kisautót lenyúlt Alonso meg egyet Webber is, de az érdemi játékot az immár megkoronázott király magabiztosan uralta. Az előbbi a leggyorsabb kört tudta elhalászni, az utóbbi a pole-t, de a zsinórban hetedik futamgyőzelemhez kétség sem férhetett. Talán a verseny második felében is autózhatott volna fölényesen Vettel, de ott már nem volt rá szüksége. Az első etapban ugyanis úgy autózott folyamatosan 1:46-os köröket, hogy 1:48 alá csak elvétve tudott más benézni. Így aztán az első kiállásokhoz érkezve már magabiztosan térhetett vissza az élre.

Ez a félelmetes tempófölény több tényezőből tevődött össze.
Amit talán senki sem von kétségbe, hogy a Red Bull gyors. Másrészt négyszeres bajnokként ne vitassuk el tőle, hogy talán ő sem egy tehetségtelen kókler, azonban a sor itt nem ér véget. Ő volt ugyanis szinte az egyetlen, aki első kiállásáig folyamatosan úgy autózhatott, hogy senki sem volt aerodinamikai hatótávjában, azaz senki sem csökentette a leszorítóerejét, fokozta autója melegedését. Ami viszont még ennél is fontosabb, hogy az előzések Abu-Dhabi-ban korántsem voltak olyan magától értetődőek, mint egy héttel ezelőtt, Indiában. Láttuk, hogy a versenyzők közül többen megszenvedtek a náluk akár 3 másodperccel lassabb autók maguk mögé utasításával is. Márpedig az elévágástól rettegő pilóták eldőlő dominók soraként követték az első fecskeként kiálló Hamiltont, és egytől egyig komoly forgalomba kerültek.
Aztán a forgalom volt akit jobban, volt akit kevésbé tartott fel, de senki sem úszta meg szárazon. Bár akkor a friss közepeseken majdnem mindenki tudott volna 1:48-on belül autózni, sajnos erre nem volt adott a hely, így az elévágás majdhogynem fordítva sült el. A pályán hosszan kint maradó két Ferrari tűnt a taktikai csata nagy győztesének, miközben Vettel aki a 16. körig tudta húzni első kiállását tempóvesztés nélkül behozhatatlan előnyre tett szert. Vele a továbbiakban nem is volt értelme foglalkozni. Az, hogy végül nem a Ferrarik ünnepelhettek a dobogó két alsóbb fokán viszont annak lett a következménye, hogy cseréjük után Gutierez, illetve Sutil mögé hosszan beragadva őket is komolyan feltartották. Ha ez nincs, az Alonso féle lágy-közepes-lágy taktika szinte bizonyosan dobogót ért volna, és feltehetően, ha Massának nem kell annyit szélárnyékban autózni, ezt a taktikát ő maga is követhette volna. Így azonban a Webber-Rosberg-Grosjean hármas kényelmes előnyt tudott kiharcolni magának, amikor ők már átverekedték magukat az eltérő taktikán autózok sorfalán, de a Ferrarik még ugyanezzel küzdöttek.

Szemmel láthatóan sokan célozták be a a Pirelli által kiszámolt egy cserés taktikát, ám a valóság ezúttal sem igazolta vissza a gumiszállító számait. Végül csak két versenyző tudta sikeresen befejezni a versenyt egyetlen cserével, a két Force India, érdekes módon ők is ellentétes felosztásban. Sikerükhöz viszont elengedhetetlenül szükséges volt az a rengeteg idő, amit riválisaik mögöttük és a hasonszőrű próbálkozók mögött vesztettek el. Di Resta eredménye gy is külön kiemelendő, hiszen a végén sikerrel védte meg pozícióját a két kiállásos taktikán lévő Hamiltonnal szemben, így a pályán a hatodik helyet szerezte meg.

Hogy ez a valójában fog-e ötödik helyet érni még nem tudom, (Frissítve: Alonso végül nem kapott büntetést.) az azonban figyelemre méltó, hogy az esetleges időbüntetés tudatában Fernando nem őrizhette már pozícióját és egészen félelmetes utolsó négy kört teljesített, mindegy egyes körben újabb és újabb körrekordot jegyezve. Lehet, hogy ezt látnánk a futamokon, ha nem kéne óvni a gumikat? Persze, akkor elveszne a taktikák ütközéséből eredő konfrontációk zöme, így a teljesítmény bár közelebb kerülne a maximálishoz, a látvány nem biztos, hogy erősödne. Komoly dilemma.