Chequered flag can't come soon enough (Spa-Francorchamps)

A kockás zászló nem jöhet túl hamar (Daniel Ricciardo)

Legalábbis ha vezet az ember a futamon. Ugyanakkor ha üldöző szerepkörben van, akkor nem lehet túl távol. És bár Daniel a mai futamon nagyon sokáig volt az élen, a bajnokságban pont ő az, aki a leglelkesebben lohol a Mercedesek után. Mivel egyedüliként tudta megtörni eddig a német csapat győzelmi sorozatát, ráadásul már három ízben, ideje számot vetnünk vele, hogy vajon a bajnokság egészének tekintetében labdába rúghat-e még. Természetesen le kell szögeznünk, hogy ez a fejtegetés inkább elméleti, és  egy ilyen végkifejlet nagyobb meglepetést jelentene, mint a 2007-es kettős MacLaren betli. Ugyanakkor ha jobban megvizsgáljuk a képletet az látszik, hogy a Mercedeseket, ha akad egy kis fennakadás, zavarba lehet hozni. Mint ahogy a megbízhatóság terén is küzdenek kihívással. Az ausztrál hátránya pedig immár csak 64 pont Rosberg mögött, amit csak az utolsó futamon akár 50 ponttal csökkenthet. Mindez számomra azt jelenti, hogy ha az esély a bajnoki címre roppant csekély is, azért létezik.

Amennyiben ez a csoda megtörténne, annak nyilvánvaló vesztese az egész évben bukdácsoló csapattársával szemben egyértelműen alulmaradó Vettel láthatja kárát. Önbizalma és csapaton belüli pozíciója már így is komoly csorbát szenvedett, de ha csapattársa egy ilyen lehetetlen helyzetből tudna bajnoki címet szerezni, akkor 4 világbajnoki cím ide vagy oda, egyértelműen másodhegedűs szerepkörbe száműzné őt. Az is borítékolható, hogy Seb ezt nem tudná megemészteni, és váltana. Célja akár már jövőre lehet a Mercedes, vagy a Honda motorra váltó és ettől komoly előrelépést remélő MacLaren is, míg 2016-ban a Ferrari is elérhetővé válik. Érdekes további következménye lenne egy ilyetén fordulatnak, hogy ez megnyitná az utat a pillanatnyilag előrelépésben nem igazán reménykedhető Kvijat vagy épp az aktuális csodagyerek Max Verstappen előtt az utat a top csapat felé. No persze ezzel már nagyon mélyre ástunk a feltételezések  világában.

Az idei év két felfedezettje, azt hiszem bárki rá tudja vágni, Bottas és Ricciardo. Mindkettőjük esetében komoly esély mutatkozik arra, hogy hamarosan a legjobb pilóták véleményem szerint meglepően szűk halmazába sorolhassuk őket. Bár ez a halmaz nyilván mindenkinek a szemében máshogy alakul, abban azért eléggé biztos vagyok, hogy a többség 1-2 világbajnokot is kihagy a felsorolásból. Bottas esetében, bár teljesítménye, kiváltképp annak állandó magas szintje elragadó, a győzelem még hiányzik. Ugyanakkor ennek megszerzése további magabiztosságot biztosíthat számára, ami még markánsabb teljesítményt eredményezhet.

A két fiatal tündöklésének legnagyobb vesztesei pedig nem mások, mint a korábbi évek nagy tehetségei, akiknek nem sikerült feljebb lépni, így idén az ő nevük már nem hangzik annyira csábító választásnak egy top csapat esetében. Ebbe a kategóriába pedig elsősorban a a Force India pilótáira gondolok, akiknek sajnos komoly esélyük van jelenleg, hogy egy Adrian Sutil jellegű, örök ígéret pályát fussanak be, akinek pályafutásában elsősorban most azt az elemet emelném ki, hogy bár tehetsége állandó táma volt, top csapatnál soha nem kapott lehetőséget a bizonyításra.

Végül emlékezzünk meg a Ferrari házi versenyéről, ami nagy meglepetésre ezúttal Räikkönen tudott megnyerni, és ez Fernando 5 másodperces büntetése nélkül is így alakult volna, hiszen a pályán majdnem végig gyorsabb volt spanyol csapattársánál. Mikor bejelentette a Ferrari, hogy megtartják a pilótapárost, azon gondolkodtam, hogy vajon nem egy újabb Massát készül-e gyártani az olasz csapat a Jégemberből. Már persze azzal a kitétellel, hogy őt aligha lehet majd valaha is pozíció feladásra kötelezni. A mai teljesítménye megcsillantotta a reményt, hogy képes még a finn olyan klasszis teljesítményre, ami megalapozottá teszi pozícióját egy ilyen top csapatnál.

It feels as good as a first (Budapest)

Pont olyan jó, mintha ez lenne az első (Daniel Ricciardo)

Mindenek előtt elnézést amiért a múlt heti értékelésem elmaradt, nyaralás miatt nem volt alkalmam megtekinteni a futamot.

A múlt heti futam utáni beszélgetésben hangzott el egy roppant érdekes mondat Michelisz Norbitól, miszerint bár Hamiltont egyértelműen gyorsabbnak érzi, addig ez nem feltétlenül elegendő, és bizony nem mindig a gyorsabb pilóta nyer. Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, ennél több kell. Tudnia kell készen állnia arra, hogy kihasználja a kínálkozó alkalmat, értenie kell a taktikához, illetve korunk Forma-1-ében különös hangsúlyt kap a rendelkezésre álló erőforrások okos és hatékony kiaknázása is. Aki ezekben a topon van, az kompenzálhat vele némi sebességhiányt. Nem sokat persze. De ha el is fogadjuk, hogy tiszta körülmények között, zavartalanul autózva egy körön Hamilton jellemzően gyorsabb lesz, mint csaptattársa, komoly különbség jelenleg nincs köztük.

Az eddig látottak alapján ugyanakkor a lepattanózás királya a mezőnyben idén nem a Mercedes hazai pilótája, hanem a Red Bull ausztrálja a legjobb. Neki ugyanis nem csak csapattársa megingását kell kihasználnia, hanem két domináns ellenfelén kívül számos, vele hozzávetőleg azonos körülményekkel rendelkező riválisát kell maga mögé utasítania. És itt jön a trükk. Ugyanis Daniel nem csupán egy leheletnyivel lassabb pilóta, aki összeszedettsége révén egyedüliként tudott odaérni a dobogó legfelső fokára a Mercedes pilótáin kívül, hanem a mezőny egyik leggyorsabbja is. Ne feledjük el, hogy csapattársa igazi időmérő specialista, ennek ellenére az első futamokon rendre meg tudta őt verni egy körön, és most, hogy Seb kicsit alkalmazkodni tudott az autó megváltozott képességeihez sem marad el tőle. Erre a mezőnyből feltehetően kevesen lennének képesek, talán maga Alonso sem, akinek képességeit az amúgy nem tehetségtelen finn csapattársa látványos szenvedése új megvilágításba helyez. Már amennyiben ez a korábbi rengeteg megvilágítás után egyáltalán lehetséges.

Mondhatjuk, hogy persze, csak azért végzett az élen, mert nagyon kedvezett neki az első safety car fázis, és a másodikból sem jött ki rosszul. De Vettel ugyanebben az autóban úgy erőltette, hogy majdnem falhoz csapta Suzie-t. Mondhatjuk azt, hogy a győzelmének kulcsa az volt, hogy a számára előnyösen alakuló taktika miatt lényegesen kopottabb gumikon autózó ellenfeleket kellett megelőzni, ami bár részben igaz, az igazság egy komoly szeletét mégsem mutatja meg nekünk. Ugyanis ehhez kellett egy tökéletes harmadik etap, amiben megfelelően sokáig tudott kint maradni, és amiben 15 másodperces előnyt alakított ki úgy, hogy nem egyszer a Mercedesek tempóját is felülmúlta. Illetve kellett az – lásd fent az erőforrások kiaknázását – hogy a Lewis közepeseinél nem olyan sokkal fiatalabb lágy gumikat megfelelő állapotban őrizze meg a futam végéig. Minden egyes kis apró részfeladatot tökéletesen hajtott végre. Amikor kopásnak indult a második készlet lágy, nem hisztizett, hanem higgadtan közölte a tényeket a csapattal. Minden porcikája az összeszedettségről, koncentráltságról és profizmusról árulkodik. Ha ezt át tudja menteni majd arra a szezonra, amikor a Red Bull ismét potens autót tud felvonultatni, akkor korántsem biztos, hogy Vettel valaha oda tudja tenni az ötödik trófeát a polcán sorakozó négy mellé. Egyúttal ritka rossz hír ez a Red Bull tehetségkutató programjában a küszöbön toporgó kisebb tömegnek, hiszen sem ő, sem Seb nem holnap fognak kiöregedni.

You never give up (Silverstone)

Soha ne add fel (Hamilton)

Érdekes volt pont ezt a mondatot hallani Lewis szájából a dobogó David Coulthardnak nyilatkozva, hiszen pontosan azzal került komoly hátrányba, hogy feladta az időmérőn az utolsó körét, félreállva Nico elől. Ez bár sportszerű, de kevéssé hasznos megoldás volt, hiszen elől maradva csaknem lehetetlen lett volna, hogy csapattársa őelé keveredjen. Márpedig idén – bármilyen fontos is a pole – a legfontosabb feladata a Mercedes két pilótájának, hogy márkatársát maga mögé utasíthassa.

Lewis a megszokott és elvárt magabiztossággal tört előre a második helyig, ahol aztán megkezdődött az üldözés, éles bizonyítékaként annak, hogy a Mercedes előnye továbbra is meghatározó. Az első körökben csaknem végig 2 másodperc feletti előnyt autóztak ki az ekkor harmadik helyezett Buttonhoz képest, nagyon hamar egy kiállásnyi fölé növelve előnyüket. Sajnos azonban a kerék-kerék elleni küzdelem ezúttal – talán némileg igazságos módon – Nico autójának meghibásodása miatt nem valósulhatott meg. Lewisnak innentől nagyjából csak arra kellett figyelnie, hogy az aszfaltozott részen maradjon, és az elnézhetőnél gyakrabban ne hagyja el a fehér vonalak által határol részt. Vezetése annyira magabiztos volt, hogy még egy extra – eredetileg nem tervezett – kiállás is belefért, ami az esetleges safety car okozta kalamajkától volt hivatott őt védeni, és a célban így is fél perccel lemaradva követte őt a futam hőse.

Aki ezúttal sem volt más mint Valtteri Bottas, aki 77-es rajtszámú Williamsét kérlelhetetlenül fűzte át a mezőnyön, megelőzve Alonsot, a Red Bullokat és a McLareneket is. Amikor pedig megvolt az elérhető legjobb pozíció, egy kényelmes tempóval biztosította, hogy a többiek ne kerülhessenek közelébe sem. Immár a második futamon alkot kiemelkedőt a finn pilóta, akinek jelenleg a legkomolyabb esélye van arra hogy egy esetleges dupla Mercedes kiesést követően futamgyőzelmet szerezhessen.

A McLarenek esetében két dolgot érdemes észrevennünk. Az egyik, hogy a nem mindenki által top pilótának tartott Button az évad során egyre magabiztosabban tudja verni fiatal – az első futam után természetesen őstehetségnek kikiáltott – dán csapattársát. A másik pedig az, hogy a McLarenek nagyon eltérően viselkedtek a futam különböző szakaszaiban. Míg az elején kifejezetten szenvedtek, többeket feltartva és pozíciókat bukva, a végén ellenfeleikhez viszonyítva versenyképesebbekké válva Magnussen Alonsoval tartotta könnyedén a lépést, Jenson pedig Ricciardo közelébe tudott férkőzni. Utóbbinak persze része volt az ausztrál erősen aszimmetrikus gumistratégiája, amit feltehetőleg menet közben alakítottak egy kiállásosra.

Csapattársának Vettelnek viszont pont ezért sikerült gyengén a futama, hiszen az egész mezőnyből majdhogynem ő volt az egyetlen aki két kiállással teljesítette azt. Hamilton, mint fentebb írtam, csak biztonsági okokból cserélt, az utolsó előtti helyen bevánszorgó Kobajasi pedig önhibáján kívül keveredett az első közös balesetbe, ami kihatással lehetett versenyére. Ha tőlük eltekintünk, csak Kvijat és a címvédő látogattak kétszer a boxba. Nem is annyira Vettel, mint inkább a sport szempontjából érzem ezt aggályosnak, hiszen bár ő és Fernando egy szenzációs csatával szórakoztattak minket ma, azért hosszú távon az egy kiállásos versenyek lényegesen kevesebb izgalommal kecsegtetnek bennünket, mint a tavalyiak, melyeken jellemzően 2-4-szer látogattak a boxba a versenyzők.

Arról, hogy mennyire volt látványos és izgalmas a küzdelem, nyilvánvalóan felesleges lenne ódákat zengeni, aki nem látta pótolja be, viszont az említést érdemel, hogy mennyire az egoizmus vezérli ezeket a pilótákat. Úgy Alonso mint Vettel minden egyes körben észrevételezték, hogy riválisuk elhagyja a pályát a kanyaríven, miközben ők maguk is pontosan így tettek. De ahogy mondani szoktam, ez nem jellemhiba, hanem a sikeres versenyző kötelező önbizalmának része.

It wasn't the easiest of races (Spielberg)

Nem ez volt a legkönnyebb futam (Nico Rosberg)

Pedig kintről nézve nem tűnt különösebbnek nehéznek. Érdekes módon bár Nico elrontotta az időmérőt, harmadik helye így, hogy csak a Williamsek előzték meg előnyösebb volt egy Lewis mögötti második helynél. Az angol istálló ugyanis eleve úgy gördült ki a pályára, hogy nem a Mercikkel akarnak viaskodni. Ez legtisztábban a kerékcserés taktikájukon mutatkozott meg, ahol inkább a biztonságos kiállási pontokat választották pár körrel a német csapatot követően nem igazán törődve az elévágással, mintha előre eltervezték volna, hogy nem a győzelemért, hanem a dobogó biztos megszerzéséért indulnak hadba.
Ami a csapattársát illeti, a rajtnál a köztük lévő 6 pozíció jelentett garanciát arra, hogy ne jelenthessen rá veszélyt, és a későbbiekben is csak elvétve tudott 1 másodpercen belül keveredni. Mindezt figyelembe véve biztosan nem volt a legnehezebb győzelem sem. Nico elsősorban azért érdemel dicséretet, mert ennél jobbat autózni fogalmilag volt lehetetlen a részéről, hiszen bár célba érhetett volna egy komolyabb előnnyel is, annak a pontok kiosztásánál nincs jelentősége.

Hogy Lewis miért érdemel dicséretet, azt senkinek sem kell megmagyarázni. Az első körben bemutatott 5 előzése bámulatos eredmény, még akkor is, ha erőfölénye tette ezt ezt lehetővé. Innentől kezdve pedig igazából a kötelezőt hozta, Nico maga mögé utasítása már erőn felüli teljesítmény lett volna tőle.

Hatalmas dicséret illeti Valtteri Bottast is, aki életében először állhatott a dobogóra. A Williamsek jó szereplése oly régen lóg már Damoklész kardjaként a fejünk felett, hogy amikor egyszer végre valóban megcsillant a patinás csapat régi fénye, akkor mégis meg tudtunk lepődni rajta. Massa alapvetően lassabbnak mutatkozott csapattársánál majdnem az egész hétvégén, ám annak köszönhetően, hogy az időmérőn a futam első négy helyezettje közül egyedül ő nem bakizott, szombaton rivaldafénybe kerülhetett. A futamon azonban kiütközött a finn csapattárs lendülete, és maga mögé tudta utasítani a brazil veteránt. A helycserét az első kiállásuk között eltelt körökben hozott gyorsabb tempója biztosította számára, ám a futam hátralévő részében is kiválóan kellett teljesíteni ahhoz, hogy ne adjon esélyt Felipének a visszavágásra.

Az ötödik helyen autózó Alonso teljesítményét két módon tudjuk jól szemléltetni. Egyrészt ha elmondjuk, hogy a verseny utolsó etapjában folyamatosan zárkózott az előtte autózó brazilra, mígnem lőtávolba ért. Ezen időszak alatt a tempója még az élen haladó Mercedeseknél is jobb volt. Igaz persze, hogy ezzel annyira elhasználta abroncsait, hogy tényleges támadásra végül nem került sor, de az ekkor ledolgozott közel 5 másodperc így is magáért beszél. A másik faktor, ami jellemzi a spanyolt, hogy az ezúttal ismét szenvedő csapattársát közel 30 másodperccel előzte meg, ami körönként átlag 0,4 másodpercet jelent.

Nem bánhatunk fukarul a méltatással az őt követő Sergio Perez esetében sem, aki 5 rajthelyes büntetését követően a 16. helyről rajtolva 10 helyet javítva lépett elő a 8 pontot jelentő hatodik helyre. Esetében könnyű megjelölni, hogy mikor mutatkozott meg legkiemelkedőbben remek tempója, hiszen a verseny első felében hosszú körökön keresztül tartotta maga mögött a frissebb abroncsokon érkező Nico Rosberget, és vele a teljes élmezőnyt. Nem ártott persze az sem, hogy amikor előzésekre volt szüksége, azokat gyorsan és magabiztosan tudta végrehajtani, minimalizálva az időveszteséget. Fontos megjegyezni, hogy Jenson Button, aki az övéhez hasonló taktikával versenyzett négy rajthellyel előrébbről indulva is csak a 11. helyet tudta megszerezni.

Végül talán érdemes említést tennünk a McLaren dán újoncáról is, aki hosszú kihagyás után egy hetedik hellyel tudta észrevétetni magát. Márpedig ez hasonlatos teljesítményt jelent Button előző hétvégén szerzett negyedik helyéhez, csak épp előle nem esett ki senki.

Eltekintve az egyéni teljesítményektől, a futam legfontosabb érdekessége az volt, hogy az egyértelműen motorerő-barát pályán nagyon sokan tudtak – ha nem is folyamatosan – a Mercedesekkel vetekedő tempót futni. Ráadásul nem csak a hasonló motorokkal szerelt Force Indiák, Williamsek vagy McLarenek mondhatták el ezt magukról, de a Red Bull és a Ferrari sikeresebb pilótái is. És bármilyen meglepő is, az előbbi csapatnál idén egyértelműen nem a címvédő az, aki ezt a jelzőt viselheti.

Lots of Aussie flags (Montréal)

Rengeteg ausztrál zászló (Daniel Ricciardo)

Kellemes élmény lehet a dobogó tetején állva hazánk zászlajainak erdejével farkas szemet nézni, kérdés azonban, hogy vajon Ricciardo megérdemelten került ebbe a pozícióba? Persze rögtön meg lehet említeni, hogy csak azért kínálkozott lehetősége az élre állni, mert a Mercedesek valamilyen rejtélyes motorgonddal küzdöttek, amitől az egyenesben alaposan lelassultak. Ez igaz ugyan, a trükk azonban az, hogy miért ő volt az aki a lehetőségre le tudott csapni. Miért nem csapattársa négyszerez bajnok, vagy A sokak által legjobbnak, legkiegyensúlyozottabbnak tartott Alonso? Miért nem a végsebességében jóval potensebb Force India vagy Williams egyik versenyzője? Ezek azok a kérdések, amelyek biztosíthatnak bennünket arról, hogy már általában véve sem nagyon létezik véletlen győzelem, de akkor amikor egy csapat ilyen fölényesen ural egy évadot, akkor kiváltképp nem a szerencsén múlik az, hogy ki tud élni a kínálkozó alkalommal, ha esetleg botlanak.

Ha konkrétumokra akarunk gondolni, gondoljunk arra, hogy mennyi időt vett igénybe a fék gondokkal bajlódó Perez leküzdéséhez neki, és csapattársának. Ahogy ebben sem, Ricciardo idén szinte semmilyen összehasonlításban nem maradt le Vetteltől, ami arra enged következtetni, hogy igazak voltak a már három éve tehetségéről folytatott pletykák. Ugyanakkor érdekes gondolatokat ébreszt az emberben arról, hogy hová is soroljuk be a középmezőny pilótáit? Vajon hányan tartották volna a mezőny egyik legjobbjának az asztrált egy évvel ezelőtt, amikor JEV-vel küzdöttek fej-fej mellett a bajnokságban anélkül, hogy bármelyikük is komoly fölényt tudott volna felmutatni? Ha ebből indulunk ki, akkor a francia sem lenne lényegesen lassabb nála az RB10 volánja mögött? És mi van akkor az idén debütáló Kvjattal? Ő sem marad el teljesítményben Vergne-től. És vajon mi a helyzet Algersuarival és Buemivel, akiket egyszerre menesztettek? Lehet, hogy ők is tehetségesebbek voltak a mezőny számos más tagjánál? Valószínűleg soha nem tudjuk meg. Ami viszont biztos, hogy Daniel az év elejétől kezdve állandóan és megbízhatóan magas színvonalon teljesít, akitől az eddigi hét futam során komolyabb hibát nem láthattunk.

A másik versenyző, akit dicsérni érdemes a futam után az Nico Rosberg. A kijelzőket figyelve látszott, hogy a hátsó egyenesben, ahol Massa 343 km/h végsebességet ért el Nico a meghibásodást követően még a 300 km/s sebességet sem érte el. Nagyon komoly hátrány volt, ez és biztosak lehetünk benne, hogy amikor Wéber Gábor azt számolgatta, hogy talán egy pontszerző helyet el fog tudni csípni, akkor számítása nem állt messze a valóságtól. Amit nem láthatott előre, hogy Nico innen képes volt gyorsulni, márpedig ehhez ahogy maga is állította a dobogón folyamatos időmérős teljesítményre volt szüksége. Meg persze egy kis szerencsére is, hogy a mögötte autózó Perez fékjei a megfelelő időben kezdjenek el rakoncátlankodni. De még ez sem vonja el tőle a hosszú körökön át történő sikeres védekezés dicsőségét, illetve a második helyezésért járó, a bajnokság kimenetelében könnyen kulcsfontosságúnak bizonyulható pontokat.

Érdekes hatással volt a mezőnyre a Mercedesek gyengélkedése, hiszen a mezőny csupán tizenegy célba érő tagjából kilenc kevesebb mint fél perc hátrányban pillanthatta meg a kockás zászlót. Sokan így kivárásos taktikával kerülhettek komoly pontszerző helyekre, akik közül egyértelműen Button versenye volt a legmeggyőzőbb, hiszen alig 12 másodperc lemaradással szerezte meg a negyedik helyet, még a kommentátorokat is meglepve.

A futam vesztese egyértelműen Kimi lett, aki két viszonylag meggyőző futam után, ahol lemaradása csapattársához mérve alig volt tetten érhető, most látványosan betlizett és nem tudta tartani a Fernando által diktált tempót. De persze az egész csapat bajban van, hiszen a rengeteg újítás ellenére, amit Kanadába hoztak, látványosan nem sikerült előre lépniük.

He pushed me massively hard (Monte Carlo)

Rettentő elszántan űzött (Nico Rosberg)

Vágjunk egyből a közepébe. Egyértelmű, hogy a verseny meghatározó pillanata nem a futamon, hanem még előtte az időmérőn történt meg, amikor a Q3 végén Nico a négyes (Mirabeau) kanyarban a menekülőutat választotta. Érdekes volt látni, hogy a Boxutca műsor mindkét szakértője inkább a szándékosság felé hajlott, ugyanakkor ne feledjük el, hogy a hivatalos versenybírák felmentették Rosberget. Én mindenesetre szakértelem és információk hiányában nem kívánok állást foglalni. Ami viszont kétségtelen, hogy ez az eset eldöntötte a futam sorsát is. Ezen a pályán előzni közel lehetetlen még akkor is, ha az egymás mögött haladó autók potenciális tempója között 3 másodperc különbség van, aki pedig bevállalja, az komoly kockázatot vállal, és bizony úgy járhat mint Kimi, akinek biztosnak tűnő nyolcadik helyét kellett feladnia balul elsült manőverét követően, ráadásul nem kizárt, hogy további büntetésben fog részesülni a versenyt követően.

Visszatérve az éllovasokhoz, fontos megemlíteni, hogy milyen drasztikusan eltért a verseny képe a tavalyitól, amikor Nico úgy gyűjthette be a győzelmet, hogy az egész futamon feltartotta a mögötte autózókat, ezzel téve lehetővé maga számára, hogy az akkor sokkal kevésbé tartós abroncsokon is egyetlen cserével megússza a versenyt. Most ezt nem tehette meg részben azért, mert csapattársa ahogy az idézetben is láttuk folyamatosan a nyomában loholt, illetve azért, mert az első körös safety car fázist követően két autó is túl volt az első kiállásán, azaz potenciálisan végigmehetett volna az egész futamon további csere nélkül, így hozzájuk képest minimálisan egy kiállásnyi előny kiépítése volt szükséges.

A verseny végének izgalmát már nem a csillagosok csatározása, hanem annak következménye adta. Amíg ők az élen keményen harcolva gumijaikat lassan leamortizálták, addig kicsit hátrébb Ricciardo a Red Bullban nyugodt, egyenletes, zavartalan köröket autózhatott, megkímélve abroncsait. Ennek lett eredménye az, hogy a verseny legvégén a vörös bikája sokkal határozottabb tempót tudott diktálni mint Lewis vagy akár Nico. Egy másik pályán ez tökéletesen elegendő lett volna a második hely megszerzéséhez, itt erre csak elméleti esély kínálkozott.

Kimi Räikkönent továbbra sem kell temetnünk. A remek rajtot fogó finn 2 pozíciót javított az első kanyarig, és ezt könnyedén tarthatta volna a futam végéig is, ha nem kell egy lekörözött versenyzővel történt koccanásából fakadó defektje miatt a második safety car fázis alatt kétszer is kénytelen volt a boxba látogatni. Sajnos a közvetítésben az esetet nem tudták megmutatni, így az, hogy ez az ő hibája volt-e nem tudhatjuk. Az viszont egyelőre megalapozottnak tűnik, hogy mióta a mezőny visszatért Európába, azóta a lassabb autóban is megingathatatlanul magabiztos csapattársának méltó kihívója tud lenni.

Végül ejtsük szót a verseny talán legnagyobb nyerteséről, a 8. helyen befutó (ám a végelszámolásban feltehetőleg 9. helyen végző) Bianchiról. Természetesen mondhatjuk, hogy ez a helyezés az ölébe pottyant, ám ez nem teljesen igaz. Nem csak csapattársát és a Caterhameket verte magabiztosan (legalább 20 másodperces előnnyel), de Romain Grosjeant is végig maga mögött tudta tartani. Ha csak csoda nem történik a futam hátralévő részén, a ma megszerzett 2 pontja a Marussia számára a 10. helyezést fogja jelenteni a csapatok küzdelmében. Ami pedig személy szerint neki fontos lehet, hogy erre a teljesítményre feltehetően páran felkapták a fejüket, így az jövőbeli karrierjének egy komoly építőkövévé válhat.

I wasn't fast enough today (Barcelona)

Nem voltam elég gyors ma (Lewis Hamilton)

Így érezte legalábbis a versenyét követően magát 2008 világbajnoka. Egyetlen tekintetben talán igaza is lehetett, de ha a másik kategóriában indulókat is megkérdezzük erről, akkor a harmadik helyezett, közel 50 másodperc lemaradást gyűjtő Ricciardo sem feltétlenül értene egyet, a negyedikként 76 másodperc hátránnyal befutó címvédő pedig határozottan tiltakozna. De Hamilton mostanra megtanulta, hogy az ő csapata egy másik ligában versenyez, számára a sikeres verseny az ha győz, és a sikertelen az, ha második helyen fut be. Persze győzött. Ha csak az eredményeit vesszük figyelembe, akkor Lewis magabiztosan várhatja a folytatást. Minden futamot megnyert ahol a technika nem mondta fel a szolgálatot alatta, konzekvensen gyűjti az első rajthelyeket. Miért hát a keserű szájíz? Azért, mert ma azt érezte, hogy csak egy hajszálon múlt, hogy ő emelhette magasba a győzelemért járó kupát. És joggal érezte. Nico a teljes versenytávon magabiztosan autózott, jól kontrollálva a távolságot, és feltehetően ha elől van, kicsit meg is tudott volna lépni. De a futam csak egy része a sikeres forma-1es szereplésnek, ahol ha két versenyző ennyire hasonlóan teljesít (és a német csapat pilótái az egy szem maláj futamtól eltekintve nagyjából pariban vannak vasárnaponként), akkor az időmérő fogja közöttük meghatározni, hogy ki lesz eredményesebb. Ebben a diszciplínában viszont a brit fölénye megkérdőjelezhetetlen egyelőre. Nem 100%-os ugyan, de meglepő lenne, ha az év végére nem tudná legalább a futamok kétharmadán maga mögé utasítani német ellenlábasát. Niconak tehát a mai futamon mutatott erőfölényt kell mutatnia, és ki is kell tudnia használnia azt a jövőben, ha versenyben akar maradni a bajnoki címért. Még semmi sincs veszve, 3 pont csupán a hátránya és rengeteg verseny van hátra, de ezt fel kéne tudnia dolgoznia fejben. Ami talán egy picit meglepő volt, hogy miért nem próbálkozik soha az elévágással, amit a legtöbb versenyző előszeretettel és eredményesen használ. Így, hogy csak egy leheletnyi az eltérés a taktikáik között nehezen alakul ki z a tempókülönbség, ami egy előzéshez szükséges.

A barcelonai futam legnagyobb nyertese kétségtelenül a Red Bull volt. Egyértelműen és magabiztosan hozták a második legerősebb eredményt, nem engedve maguk közelébe a Ferrarit. Ne tévesszen meg senkit, hogy Vettel elsősorban velük harcolt, hiszen a 15. helyről indulva ők ott voltak legnagyobb ellenfeleik között. Seb ugyanakkor az előzések után ellentmondást nem tűrő módon hagyta ott a piros paripákat, sőt az utolsó kiállását követően, köszönhetően az eggyel több cserének tempóban még a Mercikkel is majdnem felért. Ez mindenképpen biztató jel a Red Bull számára, hogy a megannyi év eleji baki után legalább a fejlesztéseikkel – legnagyobb fegyverükkel – a megfelelő irányba haladnak. Reméljük hamarosan olyan szituációban is látjuk versenyezni az osztrák csapat két pilótáját, mint ma a Mercedeseket. Ricciardot se felejtsük el megdicsérni, hiszen akárcsak egész eddigi szezonja, a mai versenye is hibátlan volt. Nem tudott ugyan 11 helyet javítani pozíciójához képest, mint csapattársa, de ennek elsődleges oka az volt, hogy nem volt kit megelőznie. Amikor kellett – első kiállását követően – kérdés nélkül ment el a későbbi kiállásra riválisai mellett. Mélységesen igazságtalan a sors, hogy Seb előrébb tart a tabellán, hiszen összességében eddig az ő teljesítménye a meggyőzőbb.

Ami pedig a vörösöket illeti. Korábbi bejegyzéseimben említettem, hogy Kiminek 4 futamot adok, hogy belerázódjon, és Európába visszatérve már nincs mese, teljesítenie kell. Nos úgy tűnik hatott a nyomásgyakorlásom, és Kimi mostanra tényleg megtalálta a formáját, ha az az autó lehetőségeihez igazodva egyelőre nem is világverő. Fontos azonban észrevenni, hogy míg a tengerentúli futamokon csapattársához képest látványosan elmaradt a teljesítménye, ma nagyon is pariban voltak. Kezdve ott, hogy az időmérőn Fernando előtt végzett, illetve pozícióját a futamon sem engedte ki kezei közül amíg tehette. Azt, hogy az utolsó etapban Alonso végül megelőzte, de akkor sem nehézségek nélkül, ne rójuk fel neki, hiszen a két autó más taktikán volt, neki ekkor használtabb és keményebb keverékek figyeltek járművén amivel a védekezésre kevés esélye maradt. Hovatovább úgy tűnt a futam egészét figyelembe véve a három kiállás volt az előnyösebb választás.

A fenti tételre egyedül Felipe szolgáltatott ellenérvet, akinél a több csere látványosan megbukott, és Bottas kitűnő 5. helyéhez képest a különösen kiábrándító 13. pozícióban intették le. A bajnokságban finn csapattársa eddig csaknem háromszor annyi pontot gyűjtött, ami mindenképpen intő jel.

A másik csapat ahol a versenyzők egymáshoz képest látványosan eltérő eredményét ki kell emelni a Lotus. Grosjean vezérletével a lassan összeálló fekete-arany autó a nyolcadik helyen ért célba, csapattársa az összefoglalókban nem annyira látványos előzéseire, mint inkább roncsderbi szakértői tudására alapozva helyet bérlő csapattársa viszont a 15. hellyel volt kénytelen megelégedni.