Everybody please for Lewis Hamilton (Yas Marina)

Ovációt Lewis Hamiltonnak! (Martin Brundle)

Lewis Hamilton világbajnok, és kemény küzdelemben tudta elnyerni ezt a címet. No persze nem a mezőny többi részére gondolok, hanem csapattársára, Nico Rosbergre. Merthogy igazából egy bajnoki cím elhódításánál nem az a valódi kihívás, hogy mindenkit meg kell előzni a pontversenyben, elegendő a végső másodiknál jobb lenni, aki most a Mercedes német reménysége volt. Aki pedig azt gondolja, hogy Nico nem nyújtott elégséges kihívást Lewis számára az óriási tévedésben van. Elég csak az időmérőkre gondolnunk, ahol bizony a brit 11-7 arányban kapott ki a rajtelsőségek gyűjtögetése terén, annak ellenére, hogy közismerten remekül teljesít az időmérőkön. A versenyben persze erősebb volt a teljesítménye, ezt jól tükrözi 11 győzelme, de az összesített tabellára pillantva láthatjuk, hogy valódi kihívást jelentett legyőzése.

Az elmúlt tíz év során az alábbi eredménnyel végeztek az aktuális világbajnokok csapattársai, ahol az utolsó oszlopban a csapattársa pontjai a világbajnok pontjainak arányában láthatóak:

Év	Név	Helyezés	Pontszám %
2005	Giancarlo Fisichella	5.	44%
2006	Giancarlo Fisichella	4.	54%
2007	Felipe Massa	4.	85%
2008	Heikki Kovalainen	7.	54%
2009	Rubens Barrichello	3.	81%
2010	Mark Webber	3.	95%
2011	Mark Webber	3.	66%
2012	Mark Webber	6.	64%
2013	Mark Webber	3.	50%
2014	Nico Rosberg	2.	83%

Jól látható, hogy ez lett az egyetlen év, ahol a világbajnok csapattársa meg tudta szerezni a második helyet, és a pontszáma is viszonylag magas a győzteséhez képest, úgy, hogy a %-os érték kicsit csalóka, hiszen az utolsó futamot megelőzően még 95% körül volt, és ha nem jön közbe a technikai hiba, még a dupla pontozás ellenére is 90% fölött maradt volna.

És ezzel a táblázattal nem is elsősorban azt akartam bizonyítani, hogy Rosberg remek pilóta, sokkal inkább azt, hogy a britnek a cím messze nem hullott az ölébe, és az van olyan értékes, mint a korábbi évek bármelyik címe.

A zárófutamon, akit mindenképpen ki kell emelnünk, az Felipe Massa. Más Brazíliában is megmutatta, hogy korai lenne még őt leírni, és Abu-Dzabiban ennél sokkal messzebb jutott, ha megszorongatni nem is tudta a bajnokot, azért küzdelemre kényszeríteni igen. Remek hír ez a brazil versenyző rajongóinak, és nem kevésbé remek hír a Williams csapatnak, hiszen idén olyat láthattunk tőlük, ami rég nem volt rájuk jellemző, komolyan tudtak előre lépni a fejlesztésekben az év során. Márpedig a jól felépített autó mellett a Forma-1-es csapatok legfontosabb fegyvere pont az év közbeni fejlesztés képessége.

Zárszó

Mint azt remélem, talán van aki észrevette, múlt két hete elmaradt a bejegyzés, idén más másodszor. Ennek részben a lustaságom az oka, de nem kevésbé az a tény, hogy a blogomban egyre kevesebb a valódi mondanivalóm. A kommentátorok a közvetítések során jobban használják az élő időmérés adatait, és a futamot követően el is mondják a legfontosabb tanulságokat. Ennél én sem vagyok okosabb, megismételni azt amit ők mondanak pedig nincs sok értelme, ezért úgy döntöttem, hogy befejezem a blog szerkesztését. Nem mondom, hogy végleg, de újrakezdeni csak akkor fogom, ha komoly és érdemi mondanivalóm lesz. Mindenkinek köszönöm a figyelmet, aki legalább egy bejegyzést elolvasott (mondjuk ezt), és élvezetes futamokat, tartalmas szórakozást kívánok az elkövetkezendő évekre is.

Great support here (Austin)

Remek bíztatást kaptam (Lewis Hamilton)

Miután Hamilton zsinórban ötödik győzelmét aratta, egy igen fontos mérföldkövet lépett át a világbajnoki címért folytatott küzdelemben. Mostantól hibáznia kell (vagy neki, vagy a technikának alatta) ahhoz, hogy Nico megelőzhesse. Ez pedig újabb komoly lélektani előnyt jelenthet számára.
Jelen formájuk alapján, bár egyrészről az látszik, hogy oránt sincs akkora különbség a két pilóta vezetési képességeiben, mint az év elején néhány futamon gondolhattuk, az is világos, hogy az a kis plusz, amitől az egyikük végül felül tud majd kerekedni riválisán rendre Lewisnál jelentkezik. Ennek alapján pedig azt kell mondanom, hogy amennyiben a brit meg tudja szerezni második bajnoki címét, azt megérdemelten ünnepelheti majd.


Ami a többi versenyzőt illeti, Ricciardo ismét lehengerlő formában versenyzett, szerintem – bár ezt nehéz pontosan megitélni – erőn felül teljesítve tudta felverekedni magát a dobogóra, megelőzve az erősebbnek tűnő Williamseket. Akik közül most kivételesen Massa végzett előréss, és ez nem csapattársa hibájának, vagy a körülmények szerencsés alakulásának volt betudható, erőből tudta legyűrni fiatal finn csapattársát.

A verseny végének legérdekesebb mozzanatait ugyanakkor a címvédőnek köszönhetjük, aki az első etapban látványosan szenvedett, a másodikra a körülötte autózókkal azonos tempóra volt képes, a végén viszont kényszerű kerékcseréjét követően szárnyallni kezdett. Az utolsó hét körben nem csak ledolgozta a kiállásból fakadó hátrányát, de majdnem Alonsot is vissza tudta előzni, és bár a kiállását megelőzően már 4 másodperc fölött volt a spanyollal szembeni lemaradása, a végére es fél másodpercre zsugorodott. Mindezt úgy, hogy igazából ki sem akart állni. Kicsit több kockázatvállalással szerintem sokszor alakulhatna ilyen érdekesen egy-egy verseny hajrája.

Спасибо (Szocsi)

Köszönöm (Lewis Hamilton)

Szolgálati közlemény: A múlt héten a poszt elmaradt, mivel nem éreztem, hogy az általam írt elemzés abban a szintuációban bárkit érdekelt volna. Magamat is beleértve.

Bár ez az orosz szót nem a csapattársához intézte Lewis, mégis inkább neki tartozik köszönettel a mai futam után. Természetesen kár belemenni abba, hogy mi lett volna ha, pár dolog azonban biztosnak tűnik. Nem látszik kétségesnek, hogy Rosberg nem kikényszerített hibát vétett, mivel a jobb poziciójából fakadóan nem kellett olyan mélyen fékeznie az első valódi kanyarban. Az is biztosnak tetszik, hogy esélye lett volna legroszabb esetben is komolyabb erőfeszítésre kényeríteni Hamiltont amennyiben nem kell az egész mezőnyön átverekednie magát. Így azonban a brit, bár az első pár körben Bottas majdnem tudta tartani tempóját, a verseny második felére olyan előnyt tudott kiautózni ahol a legfontosabb dolga már a felesleges kockázatvállalás elkerülése volt.

Azt hiszem nem mondok újdonságot, ha leírom, hogy ez a futam talán az egyik legeseménytelenebb volt. Én ugyanakkor nem a pályát hibáztatnám ezért, mivel az első körben illetve aa Vettel Ricciardo csata alatt jól látszott hogy az számos különböző kanyarvételre, és ezzel nagyon látványos csatákra adna lehetőséget, sokkal inkább a gumiszállítót kárhoztatnám, akik a túlságosan konzervatív gumikészlettel olyan helyzetbe hozták például Nicot, hogy az a verseny második körében használatba vett abronccsal az utolsó előtti körben még leggyorsabb kört tudott autózni. Nem lepődnék meg azon sem, ha ezen a keveréken még további 20-30 kört lett volna megtenni komolyabb tempóvesztés nélkül. Ez pedig kiöli a taktikai teret, és jelentősen visszaveti az érdekes csaták számát. Kicsit azt éreztem, hogy itt a szuperlágy gumi lehetett volna a keményebbik keverék, az intermediate eső pedig a lágy. Úgy talán komolyabb taktikai erzenál kerülhetett volna elő.

A világbajnokság szempontjából egy fontos határvonalat lépett át Lewis azzal, hogy előnye immár meghaladja a 14 pontot, amenyit a győztes egészen biztosan le tud dolgozni az utolsó futamon. Persze sok van még hátra, és Rosberg a hétvégén elég potensnek is mutatkozott, azért afelett nem hunyhatunk szemet, hogy Lewis zsinórban négy győzelemnél tart, ami a leghoszabb győzelmi sorozat, és ezzel 29 pontos hátrányát tudta 17 pontos előnybe fordítani. A lendület tehát egyértelműen nála.

... to solve a car problem (Singapore)

... egy autó probléma megoldása céljából. (Simon Rennie)

Melyik csapat is lehetne az, amelyik a saját szája íze szerint értelmezi a szabályokat, ha nem a Red Bull. Természetesen ehhez joguk van, ha egy szabály nincs egyértelműen megfogalmazva, de az azért valószínűsíthető, hogy amikor Charlie Whithing kitalálta, hogy csak abban az esetben lehet az autó vezetésével kapcsolatos információt átadni, ha az egy autóval kapcsolatos problémát orvosol, nem pont arra gondolt, hogy Daniel Ricciardo versenymérnöke majd minden rádióüzenet végére odabiggyeszti ezt a félmondatot. Erős a gyanúm, hogy ez minimum egy elbeszélgetést, és esetlegesen némi pénzbüntetést is maga után fog vonni.

Lewis Hamilton most kapta vissza azt amit elbukott Spaban, hiszen az ő akkori versenyéhez hasonlóan Rosbergnek ezúttal nem csak, hogy a mezőny végéről kellett rajtolnia, de a felzárkózásra sem mutatkozott valós esélye, pont ahogy Belgiumban Lewisnak. Ezzel a brit 3 pontos előnnyé konvertálta két versennyel korábban még elkeserítőnek nevezhető hátrányát, ami jelen pillanatban gyakorlatilag döntetlennek számít. Sőt gyakorlatilag az utolsó futamig döntetlennek tekinthetünk minden állást, amíg a különbség el nem éri a 14 pontot. Ennyi előnyt tud ugyanis szerezni az utolsó futamon az első helyezett a másodikhoz képest, és pillanatnyilag még mindig ott tartunk, hogy ha nagy csoda nem történik, a két Mercedes magabiztosan tudja hozni az első két helyet.

Ez a mai versenyen látszólag nem volt igaz, hiszen Hamilton üldözői ott loholtak a brit nyakában majdnem az egész futamon. Majdnem. És ennek legfőbb oka az volt, hogy Lewis rettenetesen vigyázott az abroncsaira, arra készülve, hogy a biztonsági autót bármikor beküldhetik a pályára, és akkor a kiautózott előny azonnal oda lesz, a gumik állapotából fakadó helyzeti előny viszont átmenthető a pálya megtisztítása után időszakra. Pontosan ezt láttuk azután mikor Perez leszakadó első szárnya miatt Bernd Mayländer a pályára hajtott. Lewis elkezdte nyomni neki, és konstans 2 másodperccel jobbat ment, amíg el nem kopott a szuperlágy keverék. Ekkorra majdnem összejött az egy kiállásnyi előny, ám a friss lágyakon 3 másodperccel volt gyorsabb az üldözőcsapatnál és a véletlenül élre keveredő címvédőnél, így a vezetést visszavennie, majd kényelmes előnyt kialakítani sem esett nehezére.

A képernyőn talán kevésbé volt szembetűnő, hogy milyen óriási tempókülönbségek alakultak ki az alaposan elhasználódott abroncsokon közlekedők és a frissekre váltók között, így érdemes megemlíteni, hogy a kopástól legjobban szenvedő Bottas illetve az üldözői közül végül legelőkelőbb helyen végezett Vergne köridejei között az utolsó etapban körönként 5-6 másodperc is volt. Ugyanakkor a pálya Monacohoz hasonlóan kevés előzési lehetőséget kínál, így a megszerzett pozíció taktikai értéke megnő, a puszta sebességé pedig lecsökken. Az idei év egyik csodagyereke szempontjából sajnálatos módon a gumijai a végére annyira elfogytak, hogy az utolsó körön az egyik kanyart már képtelen volt bevenni, és ahogy kiesett a ritmusból mindenki játszi könnyedséggel haladt el mellette. Ki kell viszont emelnünk Vergne-t, aki ugyan egy vitatható büntetés begyűjtése árán, de egyedüliként tudta átverekedni magát ezen a soron.

A másik versenyző, aki most mindenképpen dicséretet érdemel Felipe Massa. Idén talán az első olyan versenyt produkálta, ahol magabiztosan utasította maga mögé csapattársát, és az ellenfelek közül is csak olyanokkal szemben maradt alul, akik a pálya adottságait és autójukat figyelembe véve előnyben voltak vele szemben. Ötödik helye mindenképpen elismerésre méltó.

Of course, we are teammates! (Monza)

Hát persze, csapattársak vagyunk! (Lewis Hamilton)

Válaszolta arra a kérdésre, hogy vajon ismét barátok lettek-e Nicoval. Rögtön szembetűnő, hogy Lewis nem a barátok, hanem a csapattársak szót használta a válaszában, márpedig a kettő egyáltalán nem szinonímája egymásnak. Afelől azt hiszem keveseknek volt kétsége, hogy ők most csapattársak. Hosszasan bele lehetne bonyolódni a kettejük  lélektani párharcába, hogy vajon melyikük tud épp felülkerekedni, melyik arckifejezései, mondatai mire engednek következtetni. Sajnos én ehhez – bár van véleményem – nem érzem magam kvalifikáltnak, gy ott állnék meg, hogy figyeljetek ezekre a jelekre, hiszen sokszor majdnem olyan érdekes lehet ez is, mint maga a verseny.
Vagy talán ez az, ami a versenyt is eldönti? Mindenesetre az biztos, hogy test-test elleni küzdelemre a mai futamon esély sem volt a világbajnoki aspiránsok között. Hogy ennek mi az oka? Találgatni tudnék csak. Titkolt csapatutasítás, burkolt csapatsorrend, a színfalak mögötti megállapodás részét képző helycsere, egyszerű vezetői hiba vagy épp a lélektani nyomás mindegyike megfordult a fejemben.

Lewis rosszul sikerült rajtja 3 pilótát sújtott komolyabban, és érdekes módon mindannyian elég jól ki tudtak keveredni az esetből. Maga a brit hamar felzárkózott csapattársára, majd a fent már említett okok egyikével átvette a vezetést, és utána nem is igazán hagyott nyitva kérdést azt illetőleg, hogy bár előnye nem fölényes, de pont eléggé magabiztos ahhoz, hogy a visszaelőzésben a német ne reménykedhessen.

Mögé ragadt be Bottas, akinek amiatt aztán kétszer is át kellett hámoznia a mezőnyön, hogy csapattársa mögött az erősorrendnek megfelelő pozíciót elfoglalhassa. Neki ezzel a manőverrel szállt el az esélye a dobogóra, de az előzései roppant magabiztosságról árulkodtak, nem is beszélve a feleslegesen agresszív Magnussennel szemben mutatott türelméről.

A harmadik aki ezen torlódásból igen rosszul került ki a Red Bull csodagyereke, Daniel Ricciardo. Vele és csapattársával a Red Bull tökéletesen alkalmazta az oszd meg és uralkodj taktikáját. Vettel állt ki a pontszerzők közül a leghamarabb, elé vágva mindenkinek az első hármas kivételével, Ricciardo pedig a legutolsóként, mindenkivel szemben gumielőnyt szerezve. Bár azt láttuk, hogy az egy cserés kiállás működött a futamon, azért az is nyilvánvaló volt, hogy akik hamarabb vételeztem kemény keveréket, azoknál az utolsó körökben komoly tempódeficit jelentkezett. A címvédő miután az ausztrál maga mögé utasította a verseny végéig hátra levő néhány kör alatt 10 másodperc hátrányt gyűjtött. Jóval többet mint amennyivel mögötte ért célba utolsó pontszerzőként befutó Kimi Räikkönen.
A taktika lénye az, hogy a hamar kiálló versenyző az elévágásnak köszönhetően a riválisok elé áll, és bár gumija kicsit végig kopottabb az övéknél, a különbség pont akkora amivel pozícióját sikeresen tudja védeni. Közben a később kiálló versenyző ledolgozza a hátrányát, majd olyan tempófölénnyel érkezik meg a csapattársát üldöző boly nyakéba, hogy könnyedén átverekszi magát rajtuk.
Az viszont, ahogy ezt Daniel megtette, már csakis az ő zsenialitásán múlott. Olyan látványos, kreatív, sokszor az ellenfelei számára is váratlan megoldásokkal előzgette át magát rajtuk, amire csak egy egészen kivételes versenyző képes. És pont ezért lassan el sem csodálkozunk, hogy megint könnyedén Vettel előtt végzett.

Chequered flag can't come soon enough (Spa-Francorchamps)

A kockás zászló nem jöhet túl hamar (Daniel Ricciardo)

Legalábbis ha vezet az ember a futamon. Ugyanakkor ha üldöző szerepkörben van, akkor nem lehet túl távol. És bár Daniel a mai futamon nagyon sokáig volt az élen, a bajnokságban pont ő az, aki a leglelkesebben lohol a Mercedesek után. Mivel egyedüliként tudta megtörni eddig a német csapat győzelmi sorozatát, ráadásul már három ízben, ideje számot vetnünk vele, hogy vajon a bajnokság egészének tekintetében labdába rúghat-e még. Természetesen le kell szögeznünk, hogy ez a fejtegetés inkább elméleti, és  egy ilyen végkifejlet nagyobb meglepetést jelentene, mint a 2007-es kettős MacLaren betli. Ugyanakkor ha jobban megvizsgáljuk a képletet az látszik, hogy a Mercedeseket, ha akad egy kis fennakadás, zavarba lehet hozni. Mint ahogy a megbízhatóság terén is küzdenek kihívással. Az ausztrál hátránya pedig immár csak 64 pont Rosberg mögött, amit csak az utolsó futamon akár 50 ponttal csökkenthet. Mindez számomra azt jelenti, hogy ha az esély a bajnoki címre roppant csekély is, azért létezik.

Amennyiben ez a csoda megtörténne, annak nyilvánvaló vesztese az egész évben bukdácsoló csapattársával szemben egyértelműen alulmaradó Vettel láthatja kárát. Önbizalma és csapaton belüli pozíciója már így is komoly csorbát szenvedett, de ha csapattársa egy ilyen lehetetlen helyzetből tudna bajnoki címet szerezni, akkor 4 világbajnoki cím ide vagy oda, egyértelműen másodhegedűs szerepkörbe száműzné őt. Az is borítékolható, hogy Seb ezt nem tudná megemészteni, és váltana. Célja akár már jövőre lehet a Mercedes, vagy a Honda motorra váltó és ettől komoly előrelépést remélő MacLaren is, míg 2016-ban a Ferrari is elérhetővé válik. Érdekes további következménye lenne egy ilyetén fordulatnak, hogy ez megnyitná az utat a pillanatnyilag előrelépésben nem igazán reménykedhető Kvijat vagy épp az aktuális csodagyerek Max Verstappen előtt az utat a top csapat felé. No persze ezzel már nagyon mélyre ástunk a feltételezések  világában.

Az idei év két felfedezettje, azt hiszem bárki rá tudja vágni, Bottas és Ricciardo. Mindkettőjük esetében komoly esély mutatkozik arra, hogy hamarosan a legjobb pilóták véleményem szerint meglepően szűk halmazába sorolhassuk őket. Bár ez a halmaz nyilván mindenkinek a szemében máshogy alakul, abban azért eléggé biztos vagyok, hogy a többség 1-2 világbajnokot is kihagy a felsorolásból. Bottas esetében, bár teljesítménye, kiváltképp annak állandó magas szintje elragadó, a győzelem még hiányzik. Ugyanakkor ennek megszerzése további magabiztosságot biztosíthat számára, ami még markánsabb teljesítményt eredményezhet.

A két fiatal tündöklésének legnagyobb vesztesei pedig nem mások, mint a korábbi évek nagy tehetségei, akiknek nem sikerült feljebb lépni, így idén az ő nevük már nem hangzik annyira csábító választásnak egy top csapat esetében. Ebbe a kategóriába pedig elsősorban a a Force India pilótáira gondolok, akiknek sajnos komoly esélyük van jelenleg, hogy egy Adrian Sutil jellegű, örök ígéret pályát fussanak be, akinek pályafutásában elsősorban most azt az elemet emelném ki, hogy bár tehetsége állandó táma volt, top csapatnál soha nem kapott lehetőséget a bizonyításra.

Végül emlékezzünk meg a Ferrari házi versenyéről, ami nagy meglepetésre ezúttal Räikkönen tudott megnyerni, és ez Fernando 5 másodperces büntetése nélkül is így alakult volna, hiszen a pályán majdnem végig gyorsabb volt spanyol csapattársánál. Mikor bejelentette a Ferrari, hogy megtartják a pilótapárost, azon gondolkodtam, hogy vajon nem egy újabb Massát készül-e gyártani az olasz csapat a Jégemberből. Már persze azzal a kitétellel, hogy őt aligha lehet majd valaha is pozíció feladásra kötelezni. A mai teljesítménye megcsillantotta a reményt, hogy képes még a finn olyan klasszis teljesítményre, ami megalapozottá teszi pozícióját egy ilyen top csapatnál.

It feels as good as a first (Budapest)

Pont olyan jó, mintha ez lenne az első (Daniel Ricciardo)

Mindenek előtt elnézést amiért a múlt heti értékelésem elmaradt, nyaralás miatt nem volt alkalmam megtekinteni a futamot.

A múlt heti futam utáni beszélgetésben hangzott el egy roppant érdekes mondat Michelisz Norbitól, miszerint bár Hamiltont egyértelműen gyorsabbnak érzi, addig ez nem feltétlenül elegendő, és bizony nem mindig a gyorsabb pilóta nyer. Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, ennél több kell. Tudnia kell készen állnia arra, hogy kihasználja a kínálkozó alkalmat, értenie kell a taktikához, illetve korunk Forma-1-ében különös hangsúlyt kap a rendelkezésre álló erőforrások okos és hatékony kiaknázása is. Aki ezekben a topon van, az kompenzálhat vele némi sebességhiányt. Nem sokat persze. De ha el is fogadjuk, hogy tiszta körülmények között, zavartalanul autózva egy körön Hamilton jellemzően gyorsabb lesz, mint csaptattársa, komoly különbség jelenleg nincs köztük.

Az eddig látottak alapján ugyanakkor a lepattanózás királya a mezőnyben idén nem a Mercedes hazai pilótája, hanem a Red Bull ausztrálja a legjobb. Neki ugyanis nem csak csapattársa megingását kell kihasználnia, hanem két domináns ellenfelén kívül számos, vele hozzávetőleg azonos körülményekkel rendelkező riválisát kell maga mögé utasítania. És itt jön a trükk. Ugyanis Daniel nem csupán egy leheletnyivel lassabb pilóta, aki összeszedettsége révén egyedüliként tudott odaérni a dobogó legfelső fokára a Mercedes pilótáin kívül, hanem a mezőny egyik leggyorsabbja is. Ne feledjük el, hogy csapattársa igazi időmérő specialista, ennek ellenére az első futamokon rendre meg tudta őt verni egy körön, és most, hogy Seb kicsit alkalmazkodni tudott az autó megváltozott képességeihez sem marad el tőle. Erre a mezőnyből feltehetően kevesen lennének képesek, talán maga Alonso sem, akinek képességeit az amúgy nem tehetségtelen finn csapattársa látványos szenvedése új megvilágításba helyez. Már amennyiben ez a korábbi rengeteg megvilágítás után egyáltalán lehetséges.

Mondhatjuk, hogy persze, csak azért végzett az élen, mert nagyon kedvezett neki az első safety car fázis, és a másodikból sem jött ki rosszul. De Vettel ugyanebben az autóban úgy erőltette, hogy majdnem falhoz csapta Suzie-t. Mondhatjuk azt, hogy a győzelmének kulcsa az volt, hogy a számára előnyösen alakuló taktika miatt lényegesen kopottabb gumikon autózó ellenfeleket kellett megelőzni, ami bár részben igaz, az igazság egy komoly szeletét mégsem mutatja meg nekünk. Ugyanis ehhez kellett egy tökéletes harmadik etap, amiben megfelelően sokáig tudott kint maradni, és amiben 15 másodperces előnyt alakított ki úgy, hogy nem egyszer a Mercedesek tempóját is felülmúlta. Illetve kellett az – lásd fent az erőforrások kiaknázását – hogy a Lewis közepeseinél nem olyan sokkal fiatalabb lágy gumikat megfelelő állapotban őrizze meg a futam végéig. Minden egyes kis apró részfeladatot tökéletesen hajtott végre. Amikor kopásnak indult a második készlet lágy, nem hisztizett, hanem higgadtan közölte a tényeket a csapattal. Minden porcikája az összeszedettségről, koncentráltságról és profizmusról árulkodik. Ha ezt át tudja menteni majd arra a szezonra, amikor a Red Bull ismét potens autót tud felvonultatni, akkor korántsem biztos, hogy Vettel valaha oda tudja tenni az ötödik trófeát a polcán sorakozó négy mellé. Egyúttal ritka rossz hír ez a Red Bull tehetségkutató programjában a küszöbön toporgó kisebb tömegnek, hiszen sem ő, sem Seb nem holnap fognak kiöregedni.