2013. június 30., vasárnap

Crazy stuff (Silverstone)

Tiszta őrület (Nico Rosberg)

A múlt pénteki döntést kétséget kizáróan az angliai futam helyezte igazán kontextusba. Mert hát, láttunk itt elhasználódott gumikon a mezőnyben egyre hátrébb sodródó Mercedest? Nem igazán. Versenytempójában az időmérő teljesítményétől drasztikusan elmaradó ezüst nyilat? Azt sem. Persze Hamilton kapott egy látványos defektet, aminek hatására egyből a mezőny legvégén találta magát, de azért tegyünk mellé két tényt. Egyrészt a brit pilóta a második - immár nem kényszerű kiállásáig a hatodik helyre verekedte előre magát (16 pozíciót javítva), másrészt – ami talán még fontosabb – a nem tervezett kiállását, a defektet követően már csak egyetlen alkalommal járt a boxban, és a gumijait így is sikerült olyan állapotban konzerválnia, hogy a verseny végi safety car szakasz követően Alonsoval tudta tartani a lépést, hiába volt a spanyol ekkor friss közepeseken. A rajta kívül az élen végző közül egyetlenként két kiállással finiselő Kiminél látványosan gyorsabb volt. Mindeközben pedig csapattársa minden felhajtást nélkülözve, ellenfelei hibáit kihasználva szépen becsordogált az első helyen. Aki ezek után azt állítja, hogy a Mercedesnek nem jelentett hatalmas előnyt a tesztelési lehetőség, az valószínűleg nem kis elfogultsággal tekint a német alakulatra.

Érdekes még megemlíteni, hogy az eredményhirdetés előtt a kulisszák mögött készült felvételekből kitűnik, hogy Alonso mindenképpen kiállt volna, és valószínűleg Rosberg is egy újabb cserére. Webberről ezt nem tudjuk, de ha igen, akkor a nevető negyedik nem a Wéber Gábor által emlegetett finn világbajnok, hanem a defektjével a sor végéről zárkózó Hamilton lehetett volna. És bár a sportban a ha kezdetű mondatok relevanciája finoman szólva is megkérdőjelezhető, ez azért mindenképpen fontos adalék, ha az ezüst nyilak fejlődési görbéjét vizsgáljuk.

Persze a német gárda szárnyalása nem feltétlenül gond. Jó, nyilván amikor a szurkoló kedvencét egy vitatható módszerekkel feljavult másik csapat szorítja hátrébb az eredménylistán, az joggal kavarja fel az érzelmeket, de ha megnézzük a nagyobb képet, akkor ennek számos előnye lehet akár a sportág jelenének, akár jövőjének tekintetében. Tudjuk ugyanis, hogy a Mercedesnél a kivonulást is fontolóra vették az eredmények elmaradásának hatására, és kinek hiányozna az, hogy a Honda visszatérésével se tudja a motorgyártók száma a bűvös hármast meghaladni? A távozás nem lenne kedvező sem a sport finanszírozhatóságának, sem pedig a látványnak, amiért mi nézők minden vasárnap kényelmes fotelünkbe huppanunk. Így végtére is, ha a döntést vagy az előnyt igaztalannak is vélhetjük, annak előnyeiből közvetve mi is részesülhetünk.

Fernando komoly kritikával illette csapatát a hétvégén. Hasonlóan a tavalyi idény kétharmadánál elhangzott nyilatkozatához. Azt kell mondjuk igaza van. A Ferrari időmérőn is és futamon is kicsit gyengülni látszott korábbi önmagához képest. Persze nincs jobb helyzetben a Lotus sem, ahol a passzív DRS első éles bevetése nem hozott látványos javulást. Kimi továbbra is abban bízhat, hogy kitartóan és szünet nélkül gyűjtögeti a pontokat, feltehetőleg az autó erején felül teljesítve, és közben várja, hogy ellenfelei hibázzanak. Ezt most megtette a Red Bull, de ne feledjük, hogy Kimi 5. helyéből kettő is kevés Seb egy győzelmével szemben. A dobogót bizony el kéne érni. Viszont ami érdekes, hogy jelen állás szerint akár még valamelyik, esetleg mindkettő Mercedes is beleszólhat a bajnoki cím sorsába. Igaz ez a tesztelési ügyük után nem venné ki jól magát, gy ha erre valóban sor kerül, lehet, hogy titkos paktumok is befolyásolni fogják a végső győztes személyét.

Említsük még meg Grosjeant, aki majdnem azt hitte, hogy gyorsabb csapattársánál, de aztán szóltak neki, hogy nem, és a francia, aki joggal lehet hálás a belé fektetett bizalomért azonnal értett a szóból. Annyira, hogy ezt követően egészen a 11. helyig esett vissza, mielőtt feladni kényszerült volna a versenyt. Ennyire tán nem kéne szót fogadni.

A következő hét pedig egészen biztosan pontosan ugyanarról fog szólni, mint gyakorlatilag az összes a szezon kezdete óta. A gumikról. A Pirelli bajban, és vele a Forma-1 is bajban, mert ugyan látványos, izgalmas és mozgalmas az amikor egy futamon négy durrdefekt is borzolja a kedélyeket, de ugyanakkor veszélyes és a defektek jellegéből adódóan igazságtalan is.

2013. június 9., vasárnap

Difficult some stage with the traffic (Montréal)

A lekörözések okoztak némi gondot (Sebastian Vettel)

És megint a gumik. Mert aki nem figyelt, csak fél füllel, az biztosra vehette a mai futamot követően, hogy a Pirelli újratervezte abroncsait amit Kanadában be is vetettek. Ám meglepő módon nem ez történt. A csapatok egyelőre nem tudtak megegyezni az új szerkezetű gumik bevetéséről. A mai futamon látott keverékek tehát pontosan megegyeztek azokkal, amikkel Barcelonában négy kiállásra kényszerültek. Egészen pontosan az a közepes keverék volt változatlan, amivel Di Resta akár kiállás nélkül is képes lett volna a futamot befejezni, hiszen a leintés előtt csupán 13 fordulóval még mindig elfogadható tempójú körözését szakította meg a kötelező kiállással.
Hovatovább egy másik fontos jelenség is kirajzolódott a mai futamon, miszerint ezek az abroncsok most alkalmasak voltak a gyors versenyzésre. Megszűntek az egyre másra megjelenő 1-2 másodperccel rövidebb körök, amik jól mutatták az átlagos tempó visszafogottságát az idei korábbi nagydíjakon. Helyette azt láthattuk, hogy az élen haladók zöme körről körre tudott faragni legjobb idején, ami egyértelműen egy optimálishoz közeli teljesítményt sejtet. De mi történhetett? Sajnos ez a kérdést nem én fogom megválaszolni, ehhez az én laikus statisztikai elemzésemnél lényegesen mélyebb tudásra lenne szükség. Azt viszont mindenképpen meg kell, hogy említsem, hogy a hagyományosan nagy gumispóroló Button és Perez mellett pont az a Lotus gyengélkedett a legfeltűnőbben a montreali aszfaltcsíkon, mely a hírek szerint az acélvázas abroncsok bevetésének legkitartóbb ellenzője. Érdekes.

A világbajnokság szempontjából nehéz eldönteni, hogy melyik a fontosabb, komolyabb, nagyobb hatású eredmény. A pole-ból indulva megnyerni a futamot, gyakorlatilag anélkül, hogy akár csak egy pillanatig kétséges lett volna sikerünk, vagy a hatodik helyről rajtolva, folyamatosan magas teljesítménnyel kivívni a második helyet? Nehéz megmondani, az bizonyosnak látszik, hogy mind a kettő jelenleg legesélyesebbnek tűnő pilóta kihozta a maximumot magából.
Ha viszont az autókat vesszük górcső alá, akkor talán egy leheletnyivel Alonso áll jobban. Teljesítménye azt sugallja, hogy üres pályán gyorsabb tudott volna lenni a versenytávon, mint Seb. Ezt viszont erőteljesen ellensúlyozza az, hogy egyrészt a német címvédő már 36 pontos előnnyel gazdálkodhat, másrészt a Red Bull év közbeni fejlesztései általában erősebbek, mint a Ferrari módosításai. Az viszont biztosra vehető, hogy érdekes bajnokságnak nézünk elébe.
Kimi bár puszta tempóból nem tud fölébe keveredni a két éllovasnak, de folyamatos pontszerzése még sokáig képben tarthatja. Igazi esélye azonban csak akkor fog kínálkozni, ha ellenfelei sokat hibáznak. A Mercedes pedig bár ez évi teljesítménye messze a legjobb a csapat újkori történetében, még mindig nem elég erős ahhoz, hogy bajnoki címről ábrándozhasson.

Massa helyzete említést érdemel. Két versenyhétvégén három csúnya autótörést hozott neki. Meglepő módon azonban nem a lassú visszafogott Felipe került elő ennek hatására a mai napon, hanem az jó értelemben vett agresszív, önbizalommal telt harcos Massa. Egy jobb rajthellyel bizony dobogó közelébe juthatott volna, ezért úgy vélem, hogy jelenleg leváltásáról beszélni nem időszerű.

Végezetül külön dícséretet érdemel az a Paul di Resta, aki az eltaktikázott időmérő után remek taktikával a 7. helyet tudta megszerezni. Kitartása komolyabb eredményt hozott, mint az egyébként egyetlen hellyel előre rajtoló, és szintén remekelő Massa buzgalma.