2013. március 24., vasárnap

This was silly! (Kuala Lumpur)

Ez butaság volt! (Christian Horner)

Mint minden évben, idén is előkerültek a tavaly óta már dekriminalizált csapatutasítások a száguldó cirkuszban. Azonban, a csapatok szempontjából logikusan ilyenkor még nem az egyéni, hanem a csapat-világbajnoki cím van az utasítás fókuszában. Illetve ennél is pontosabb megfogalmazás a kockázatminimalizálás lenne. A csapatnak egyértelműen az a legszerencsésebb az év ezen szakában, ha mindkét versenyző biztosan, jó helyen ér célba. Ezzel egyrészt maximalizálni tudják a csapat eredményét, másrészt mindkét versenyzőjüket versenyben tudják tartani az egyéni címért folytatott küzdelemben. Ez év elején azért is fontos, mert az év hosszú, és bármikor beüthet egy előre nem látható akadály, ami miatt az egyik versenyzőjük kiesik a küzdelemből. Ilyenkor az a csapat amelyik mindent egyetlen versenyzőre tesz fel könnyen hoppon maradhat.
Az ilyen jellegű, fordított utasítás a boxból majdnem ugyanakkor terhet ró az általa háttérbe szorított versenyzőre, aki ilyenkor általában úgy véli, hogy komolyabb kockázatvállalás nélkül megkísérelhető lenne az előzés. Ugyanakkor a képet ebben a szituációban tovább árnyalja az, hogy az elől haladó csapattárs látszólagos lassú tempója sok esetben ugyanúgy a taktika, a takarékoskodás következménye. Itt jegyezném meg, hogy meglehetősen sajnálatos, hogy egy autóverseny kapcsán ilyen sokat kell arról értekeznünk, hogy mikor épp milyen szempontok figyelembe vétele miatt nem haladhatnak a versenyzők a maximális elérhető tempóval.

Ezen a versenyen két csapatnál is az a döntés született, hogy a legbiztosabb az, ha a versenyzők pozíciójukat megtartva érkeznek a célba. A két utasítás azonban egészen eltérő életet élt. A tisztább helyzet a Mercedes háza táján bontakozott ki, ahol Nico lázongott ugyan a döntés ellen, és a verseny végéig a biztonságosnak nem feltétlenül tekinthető fél másodperces különbséggel kísérte el csapattársát, de végül nem mert, nem akart eltérni attól. Az esetből Lewis nem csak a többletpontok terén tudott hasznot húzni, hiszen a dobogón tanúsított magatartásával, azzal hogy jelezte, Niconak kéne itt állni, és hogy elmondta így nem öröm émes helyen végezni feltehetőleg a közönség szimpátiáját is elnyerte. Ő lett a nap jófiúja.
A rosszfiú szerepét viszont kétségtelenül a regnáló világbajnok sajátította ki. Nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen megmondani, hogy mi is történt pontosan Webber utolsó kerékcseréjét követően Horner és két pilótája között, de amit biztosan tudunk, hogy Horner utasításba adta, hogy tartsák a pozíciót, ne vállaljanak felesleges kockázatot. Ám azt, hogy az instrukció pontosan hogyan hangzott nem tudjuk, pedig ez különösen fontos lenne annak tekintetében, hogy Vettel a verseny után arra hivatkozott, hogy ő nem tudta, nem szabadna előznie. Ezt megerősíti Webber verseny utáni sértődöttsége mellett a címbeli idézet is.
Az eset kapcsán két érdekességre hívnám fel a figyelmet. Egyrészt általánosan elfogadott vélekedés a Forma-1 rajongók körében, hogy Webbert a Red Bull második számú versenyzőként kezeli, és akár trükköket is bevet annak érdekében, hogy Sebastian mindenképp előtte végezzen. Ezzel a nézőponttal élesen szemben állnak a mai nap történései. A másik pedig a 2011-es Brit Nagydíj, ahol fordított felállás mellett kaptak hasonló parancsot a boxból az osztrák-angol csapat pilótái. Webber mégis láthatóan megkísérelte ledolgozni hátrányát, és a verseny után így nyilatkozott:
„Természetesen figyelmen kívül hagytam a csapatot, mert meg akartam szerezni a pozíciót. Seb a legjobbat nyújtotta, én is a legjobbat nyújtottam. Nem ütköztem volna senkivel.”
Ennek fényében azért megkérdőjelezhető Mark felháborodásának megalapozottsága.

Az internetes fórumokat olvasgatva több helyről visszaköszönt a vélekedés, miszerint Seb utol sem érte volna ausztrál csapattársát, ha annak nem kell lecsavarnia a motorját. Sok érvet lehet hozni az előzés megalapozottsága ellen, azaz hogy csak a nem azonos körülmények miatt tudott előzni, ez azonban bizonyosan nincs közte, hiszen Mark az utasítást saját bevallása szerint is csak az utolsó kiállását követően kapta, ahonnan már úgy ért vissza a pályára, hogy Vettel ott lihegett a nyakán.

A magam részéről Wéber Gáborral kell, hogy egyetértsek, aki szerint nekem, mint nézőnek az egyetlen helyes elvárásom az lehet, ha a versenypályán versenyzést szeretnék látni.

Az első két verseny alapján egy négyes vezérfogat látszik kialakulni a csapatok közt. Ennek egyértelmű tagja a Red Bull és a Ferrari, és valószínűsíthető, hogy ide tud csatlakozni az előző versenyen gyengélkedő Mercedes és a main szenvedő Lotus is. Az is nyilvánvalónak látszik, hogy az erőviszonyok a fenti csapatok között futamról-futamra fognak változni a szezon első felében.
A második csoport a négy erős középcsapatot tartalmazza. Ide sorolható a korábbi önmagának árnyékát idéző McLaren, a mai futamot hihetetlenül elszúró Force India, és a Sepangban Hülkenberggel remekelő Sauber, valamint a Toro Rosso is. Nagyjából a felsorolás szerinti sorrendben.
A Williams egyelőre alaposan le van maradva a középcsapatoktól is, és őket már csak a két kis csapat követi.

Az előző heti bejegyzésemben kifejezetten dicsértem a közvetítést amibe ma azért pár apróbb hiba vegyült, viszont ma is inkább dicsérek, azért megemlítem, hogy a futamot követő online közvetlen beszélgetést  kommentátorok és a szakértők között kifejezetten ajánlanám mindenkinek a figyelmébe.


2013. március 17., vasárnap

That was our plan (Melbourne)

Ez volt a tervünk (Kimi Räikkönen)

Ez a terv pedig működött.

Három és fél hosszú hónapnyi böjt után mindenkit az érdekel, hogy hol tartanak a csapatok, a versenyzők, kire kell figyelnünk az idei évben. Természetesen egy futam ennek megállapításához kevés, ám az egy futam tapasztalata sokkalta több információ árul el nekünk, mint akár a holtszezon tesztjei, akár a versenyt megelőző szabadedzések.

Amit biztosan láthatunk, hogy van három versenyképes csapatunk. A Red Bull nem tudta átmenteni tavalyi fölényét, mely már az utolsó futamokra kissé meg is kopott az ősszel, a Ferrari elkerülte a tavalyi kátyút, a Lotus pedig biztosan menetel előre. Olyannyira magabiztosan, hogy a tavaly visszatérő finn világbajnokuk segítségével az első futamot magabiztosan húzták be. A képet azért pár dolog árnyalja. Egyik oldalról Kimi sikerének kulcs egyértelműen a taktikájában, azon belül abban keresendő, ahogy a gumikkal bánt a verseny során. Az első cseréjére még a többiekkel azonos ütemben a 9, körben állt ki, ám míg riválisai a lassuló közepes keveréket először a huszadik kör környékén cserélték frissekre, addig a Lotus pilótája a 34. körig várt ezzel a manőverrel. Ezt persze bárki megtehette volna, ám fontos észrevenni, hogy a kint töltött extra körök alatt a Jégember nem maradt el tempóban azoktól, akik őt üldözték, sőt helyenként kicsivel gyorsabb is tudott lenni. Míg a Ferrarin ugyanezzel a tempó mellett a gumi csak 15 legfeljebb 20 kört működött, addig Räikkönen az utolsó előtti fordulóban még az ebben a szakágban pontot nem jelentő leggyorsabb kört is behúzta, úgy, hogy azt megelőzően abroncsait 23 körön keresztül nyűtte. Fernando gumijai itt még csak 18 körösek voltak, de ő ekkor már érezhetően lassult. Az első futam alapján lehet, hogy túlzás ilyen következtetést levonni, de a minden bizonnyal idén is meghatározó gumikezelés terén a Lotus tűnik kimagaslani a mezőnyből.

A másik csapat, vagy talán inkább pilóta aki hasonló bravúrt hajthatott volna végre a friss visszatérő Adrian Sutil. Az ő taktikája is gyönyörűen állt össze, és úgy tűnt Lewist is maga mögé tudja utasítani, ám a végső etapra megkapott szuperlágyak egyáltalán nem működtek a Force India-n. Esetében sokkal inkább látszott az, hogy hosszú etapoknak az árát tempóban meg kell fizetnie, de még így remekül sikerülhetett volna a történet, ha a német nem szembesül ilyen brutális mérvű szemcsésedéssel a végjátékban. Összességében Adrian így is elégedett lehet, hiszen csapattársát végül sikeresen tartotta maga mögött, és a hetedik helyen zárt. Bár nem látszik, de számtalan más csapathoz hasonlóan az egyelőre legerősebb középcsapatnak látszó Force India-n belül is komoly különbség alakult ki a két pilóta között. Ezen különbségek legmarkánsabb példája minden bizonnyal Romain Grosjean, aki csaknem egy kör hátrányban csapattársához képest az utolsó pontszerző helyen tudott csak befutni 3 kiállásos taktikájával. Ez azért is meglepő, mert  tavalyi év során inkább volt jellemző rá, ha általában kissé gyengébb pozícióban is, de tudta tartani a lépést finn csapattársával.

A Ferrari a legkiegyensúlyozottabb teljesítménynek örülhetett a hétvégén. Jól mentek az időmérő, és a versenytempójuk a legerősebb volt. Persze ennek következtében három kiállásra kényszerültek, de ezek a tények, és az, hogy a tavalyi év elején botorkáló Massa ma milyen magabiztos versenyzést mutatott mindenképpen ígéretes kezdésnek tekinthető. Magabiztosságuk abban is tükröződik, hogy az első hétvégét követően ők vezetik a konstruktőrök bajnokságát.

A Red Bull lett talán a legeklatánsabb példája annak, hogy az első három csapatnál egyelőre fordított arányosság látszik kibontakozni az időmérőn és a futamon tapasztalt tempó között. Míg az időmérőn magabiztos vezetést láthattunk tőlük, addig a futamon a címvédő biztonsági autózást bemutatva elégedett meg a dobogó aló fokával – nyilván érezve, hogy ennél többre valódi esély nem kínálkozik. Csapattársa pedig alaposan lemaradva az élmezőny végén rótta köreit.

Amikor tavaly a Mercedes csapat bejelentette Hamilton szerződtetését, rögtön egy kisebb kárörvendő kórus alakult, akik örvendtek, hogy egyszerre két rivális, egy erős autó és egy jó versenyző tűnik el a süllyesztőben. Úgy vélem a mai futamot és időmérőt követően ideje átértékelni ezeket a véleményeket, hiszen bármilyen meglepő is, a Mercedes most erősebbnek tűnik, minta McLaren. Amíg előbbi az időmérőn a legerősebbek közé sorolható (ami Lewis képességeivel kiegészítve okozhat majd meglepetéseket), a futamon pedig magabiztos negyediknek tekinthető, addig a wokingiak pontosan abban a kátyúban csücsülnek most, mint tavaly a Ferrari. A reális kihívást számukra egyelőre az olyan középcsapatok jelentik, mint a Force India, a Toro Rosso vagy a Sauber.
Persze nem szabad túlértékelnünk a jelentőségét annak, ami láttunk. Ezek az autók még intenzív fejlesztés alatt állnak, és viszonylag stabil formájukat a barcelonai hétvégére fogják csak elnyerni. A jelen forma mellett legalább akkor szerepe lesz a fejlesztési potenciálnak. Ahogy tavaly a Ferrarit idén könnyen lehet, hogy a McLarent látjuk majd felkapaszkodni. Ebben a tekintetben pedig a Mercedesnek nincsenek jó emlékei. Persze tudjuk hogy ez utóbbi csapatnál alapvető változások álltak be tavaly óta, új arcokkal mint Niki Lauda vagy Toto Wolff erősítettek, és jövőre Paddy Lowe is hozzájuk igazol, így lehet, hogy én végre nem az élbolyról való leszakadásukat, hanem felzárkózásukat követhetjük figyelemmel.
Ami biztosnak tűnik: a jövő hétvégéig alapvető változásokra ne számítsunk, hiszen ez  pár nap ilyesmire nem elegendő.

Tavaly számtalanszor megemlékeztem az m1 vezető kommentátorának minősíthetetlenül gyenge teljesítményét, ezért úgy vélem fontos leszögezni, hogy a magyar nyelvű adás követői hosszú évek óta a legprofibb kommentálást tapasztalhatták a mai napon, annak ellenére, hogy az éjjel 2-kor véget érő közvetítés után reggel 6:30-kor ismét a stúdióban ülni embert próbáló feladat lehetett. Köszönjük, csak így tovább.