2013. április 21., vasárnap

Very, very straightforward race (Sakhir)

Nagyon-nagyon sima verseny (Sebastian Vettel)

Rendkívül látványos, roppant sok előzést, sőt néhány oda-vissza előzést hozott számunkra az idei bahreini nagydíj. Amennyiben valaki elmulasztotta volna megtekinteni, azt javaslom, hogy ezt feltétlenül pótolja be. El kell ugyan ismerni, hogy a győztes személye nem sokáig volt kérdéses, de ennyire sok akcióval átitatott, előzéssel fűszerezett versenyt, mely nem egy külső okra (eső, safety car) volt visszavezethető, hosszú évek óta, vagy talán soha nem láthattunk. Ráadásul sokszor előkerül a sokak által homályos tekintetű nosztalgiával emlegetett adok-kapok. mikor 2 versenyző többször oda vissza előzgeti egymást, úgy, hogy a megelőzött nem marad le attól aki lehagyta. Ennek a leglátványosabb példáját Webber és Hamilton csatája hozta az ötödik helyért, akik az utolsó kiállásukat követően háromszor cseréltek helyet. Nem ecsetelem tovább, mert ezek azok a manőverek, amelyeket leírva a látvány töredékét sem lehet visszaadni. Tessék rászánni azt a két órát! Megéri.  

Az idei első kétszeres futamgyőztes Sebastian Vettel lett. Komoly megnyugvást jelenthet ez a futam a Red Bullnak, egyrészt mivel sikerült előnyüket a pontversenyben tovább növelni (legalábbis egyéniben, hiszen a csapatversenyben a Lotus 2 pontot tudott zárkózni), másrészt mivel kiderült, hogy képesek tartani a tempót a múlt hétvégén nagyon meggyőző Ferrarival. Sőt tulajdonképpen az ő fölényük ezen a futamon még meggyőzőbb volt, mint egy hete Fernandoé. Bár Wéber Gabi többször elismételte, hogy egy egészségesebb időmérő eredménnyel Kimi megszorongathatta volna a győztes Sebet, de ez kevéssé tűnik valószínűnek a köridők ismeretében. A verseny első felében ugyanis Vettel mindenkinél átlagban egy másodperccel jobb köridőt produkált, mielőtt több ízben rászóltak volna, hogy lassuljon vissza 1:39 végére köridőben. Ő kis győzködés után ezt megtette, és innentől nagyjából riválisai tempóját autózva körönként egy jó másodpercet hagyott bent biztonsági okokból. Ha ez nincs, a célban előnye megkérdőjelezhetetlen lett volna. Márpedig hogy erre képes lett volna, azt jól bizonyítja, hogy szokásához híven a verseny végén a 11 körös abroncsain odapirított egy leggyorsabb kört, ami 2 másodperccel volt erősebb utazósebességénél.

Bár a Lotus önerőből most sem tűnt eléggé erősnek, és a Ferrari illetve Webber betlije nélkül talán a dobogóról is lemaradtak volna, a megbízhatóságuk figyelemre méltó. Kimi huszonegyedik versenye volt ez, ahol sorozatban pontot tudott szerezni. Mivel a Ferrari már két komoly hibát is produkált Alonsoval, ha Vettel alatt is elromlik néhány generátor, akkor ez bizony akár a cím megszerzéséhez is elegendő lehet.

A Ferrarit nem kell félteni egyelőre. Bár látszólag visszaestek, de Alonso tempója ahhoz mérten, hogy nem működött autójában a DRS, és hogy egy teljesen szükségtelen kiállása volt, illetve egy kiállását idő előtt kellett meglépnie teljesen elfogadható. Ha levonjuk eredményéből azt a 17 másodpercet, amit a felesleges kiállással vesztett, kapásból a negyedik lenne, csupán egy másodperccel lemaradva a dobogóról. Massa versenye persze katasztrofális lett, de két defekttel más sem tudott volna ennél jobbat autózni, valószínűleg valami sérülés keletkezett az autóján, talán egy összeszedett törmeléktől.

Az a csapat amelyik tavaly a Sauber volt, vagy Barcelonában épp a Williams, idén a Force India lehet. Középcsapatként oda tudnak érni a komolyabb pontszerző versenyekre, ráadásul két remek pilótával rendelkeznek. Tőlük idén még komolyabb villanásokat, a pontversenyben pedig magabiztos hatodik helyet várhatunk.

A McLaren szénája sem áll rosszul. Az oroszlánkörmeit idén először megvillantó Perez 6. helye teljesen elfogadható eredmény az év eleji betliket követően, ráadásul Barcelonába már egy teljesen átépített autóval érkezhetnek.A felzárkózás, melyet már év elején sejthettünk megkezdődött. Button ugyanakkor egy kicsit  2007-es Alonsot idézte, amikor  csapatot akarta rávenni, hogy túlbuzgó csapattársát beszéljék le az előzési kísérletéről. Miután ez nem történt meg a többek által is elővett plusz egy gumicseréhez folyamodott. Valószínűleg Vettel kínai nagydíjon bemutatott vágtája volt a motiváció többeknek, hogy újabb kiállással majd lényegesen gyorsabb körökkel próbáljanak pozíciókat nyerni, ám ami (majdnem) működött egy hete, az nem működött most, ugyanis a két keverék között lényegesen kisebb volt a tempó különbség, és mert a verseny második szakaszában az abroncsok lényegesen tartósabbnak bizonyultak. Räikkönen például még a 20 körös keményeken is nagyon korrekt köridőket tudott futni. 

Pillanatnyilag a legkevésbé jó helyzetben az élcsapatok közül a Mercedes áll, annak ellenére, hogy Rosberg egy gyönyörű pole-t tudott behúzni Sakhirban. Versenytempójuk elmarad egyelőre a többiekétől, csak a McLarennel tudják felvenni a verseny, ám míg utóbbinak ez egy komoly előrelépés előbbieknél a tendencia nem mutat sok jót.

Végül Webberről emlékezzünk meg, a mezőny talán legagresszívebb versenyzőjéről, aki immár a második versenyen ásta meg saját sírját azzal, hogy azt hitte bárkin átgázolhat. Pedig a verseny első felében úgy tűnt dobogóra állhat majd, aztán miután képtelen volt elfogadni, hogz fel kell adnia egy pozíciót, megrongálta saját autóját, és innentől kezdve lényegesen lassabb köröket volt kénytelen futni. Arról nem is beszélve, ha nincs a 3 helyes büntetése még Kínából, akkor milyen előnyös helyzetből indulhatott volna.


2013. április 14., vasárnap

I'm not pushing (Sanghaj)

Nem nyomom (Fernando Alonso)

Alonso győzelme annak ellenére volt látványos erődemonstráció, hogy a verseny jelentős részében nem ő állt az élen. A három különböző stratégia keveredése látszólagos kuszaságot lopott a versenybe, ám a helyzet  látottaknál egyértelműbben alakult. Fernando a saját stratégiájával egyezőknél lényegesen gyorsabb volt a futam elejétől a végéig, és a futam felétől  az sem lehetett kétséges, hogy sem a fordított stratégiát választó Vettel, sem az egy kiállást megspóroló Button nem lehet ellenfele. Hatékonyabban tudta átrágni magát a kiálláshátrány miatt elé került lassabb versenyzőkön, és amikor nyílttá vált a pálya előtte rendre gyorsabb köröket autózott riválisainál. Az i-re a pontot végül Andrea Stellával folytatott rádióüzenete tette fel az utolsó kiállását követően, amikor egymás után két leggyorsabb körét látva a versenymérnöke jelezte neki, hogy semmi szükség arra, hogy túlságosan nyomja neki, mire a spanyol mintegy mentegetőzve közölte, hogy ő csak nagy békésen autózgat, és mit sem tehet arról, hogy a többiek még ennél a csigatempónál is lassabbak. PR kommunikációnak sem utolsó.

A kíni verseny viszonylag vegytiszta versenyt hozott, külső körülmények alig befolyásolták a versenyzők helyezésit, és ez bizony a végeredményben is tükröződött. Elvált az ocsú a búzától, még akkor is, ha ez az ocsú a királykategória esetében olyan pilótákat takar akik után két kézzel kapnának szinte bármely más széria csapatfőnökei. Ugyanakkor a közmondásos búza itt nem gyengébb összeállítást takar, mint az mezőny öt világbajnokát, akik az első öt helyet tudták besöpörni. A teljes igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy Vettel és Hamilton csapattársai kiestek, így esetükben nem tudjuk mi lett volna a végső erősorrend.

Igaz ugyanakkor, hogy az előbbi még kiesése előtt elkövetett egy buta hibát, ám ez önmagában nem tette volna tönkre a versenyét. Sőt, az ausztrál meglepően jól állt a 15. kör magasságában, hiszen csapattársa mögé érkezett vissza, és ekkor mindketten egy cserén voltak túl, ami a bokszutcából rajtolva mindenképpen figyelemreméltó stratégiai fegyvertény. Ezt követően viszont gyors ütemben jött a felesleges, elkerülhető ütközés Vergne-nyel, majd a helytelenül rögzített kerék, ami megpecsételte a versenyét. Az összeesküvések hívei nyilván szándékosságot vélnek majd belelátni ebbe a hibába a csapat részéről, ami viszont nettó butaság lenne  Red Bull részéről, akkor, hiszen semmit sem nyertek vele, de egy esélyesnek tűnő pontszerző helyet dobtak volna el vele.

Alonso mögött a a dobogó alsóbb fokain álló Räikkönen és Hamilton nagyjából egálban volt a verseny végén rohamtempót diktáló Vettellel. Kimi előnye a Mercivel szemben pont annyi volt, hogy egy elévágás után kényelmesen tartsa előnyét, Sebastiannak pedig végül azért kellett lemondania a dobogóról, mert az időmérőn nem úgy tűnt a Red Bull nem lett volna képes megverni riválisait, lágy gumikon sem valószínű, hogy befért volna az első két sorba. Persze az egy érdekes kérdés, hogy ha a Red Bull nem követi el azt a bakit, hogy behívja a világbajnokot mielőtt az mért kört teljesíthet (akármilyen lassan is), akkor az így megszerzett 8. rajtpozíció mennyi előnyt jelentett volna a futamon.

Kimi a tavaly tőle látott kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtja idén is, csak egy lényegesen magasabb szinten. Ha ellenfelei annyit hibáznak mint tavaly tették, ő pedig ilyen szívósan gyűjtögeti a pontokat, akkor a bajnoki cím egyik legkomolyabb várományosa lehet.

Lewis esetében mostanra végleg elcsendesedett a kárörvendők kórusa, akik megsiratták, hogy milyen kár egy ilyen jó versenyzőért, egy ilyen középszerű csapatnál. Bár a szezon előtt még ők is azt nyilatkozták, hogy 2013. felkészülési év lesz a 2014-es évadra, az első három futamon megszerzett két dobogós helyezés egyértelműen arra utal, hogy a komoly átalakításokon átesett csapat hatalmas lépést tett végre a jó irányba.

Végül pedig a McLaren. Ők azok akik a világbajnokkal felálló, és ezen az alapon topnak nevezhető csapatok közül a leggyengébben kezdték az évet, de a mostani versenyen már tudtak lépni előre valamelyest. Nem csak a középcsapatokat utasították maguk mögé, de Buttonnal még a futamgyőztes Ferrari második számú autóját is maguk mögé tudták utasítani. Ennek alapján bár optimista, de messze nem elképzelhető az a forgatókönyv, hogy az évad végéig öt erős csapat rivalizálása adja majd meg a versenyek alaphangulatát, és a futamgyőztesek ezen csapatok tíz pilótájából kerülhetnek ki. Persze mindenkinek kívánom, hogy a kedvence végül hazavihesse a trófeát, de azt senkinek sem, hogy ezt magabiztosan, fölényesen szerezhesse meg.