2014. szeptember 21., vasárnap

... to solve a car problem (Singapore)

... egy autó probléma megoldása céljából. (Simon Rennie)

Melyik csapat is lehetne az, amelyik a saját szája íze szerint értelmezi a szabályokat, ha nem a Red Bull. Természetesen ehhez joguk van, ha egy szabály nincs egyértelműen megfogalmazva, de az azért valószínűsíthető, hogy amikor Charlie Whithing kitalálta, hogy csak abban az esetben lehet az autó vezetésével kapcsolatos információt átadni, ha az egy autóval kapcsolatos problémát orvosol, nem pont arra gondolt, hogy Daniel Ricciardo versenymérnöke majd minden rádióüzenet végére odabiggyeszti ezt a félmondatot. Erős a gyanúm, hogy ez minimum egy elbeszélgetést, és esetlegesen némi pénzbüntetést is maga után fog vonni.

Lewis Hamilton most kapta vissza azt amit elbukott Spaban, hiszen az ő akkori versenyéhez hasonlóan Rosbergnek ezúttal nem csak, hogy a mezőny végéről kellett rajtolnia, de a felzárkózásra sem mutatkozott valós esélye, pont ahogy Belgiumban Lewisnak. Ezzel a brit 3 pontos előnnyé konvertálta két versennyel korábban még elkeserítőnek nevezhető hátrányát, ami jelen pillanatban gyakorlatilag döntetlennek számít. Sőt gyakorlatilag az utolsó futamig döntetlennek tekinthetünk minden állást, amíg a különbség el nem éri a 14 pontot. Ennyi előnyt tud ugyanis szerezni az utolsó futamon az első helyezett a másodikhoz képest, és pillanatnyilag még mindig ott tartunk, hogy ha nagy csoda nem történik, a két Mercedes magabiztosan tudja hozni az első két helyet.

Ez a mai versenyen látszólag nem volt igaz, hiszen Hamilton üldözői ott loholtak a brit nyakában majdnem az egész futamon. Majdnem. És ennek legfőbb oka az volt, hogy Lewis rettenetesen vigyázott az abroncsaira, arra készülve, hogy a biztonsági autót bármikor beküldhetik a pályára, és akkor a kiautózott előny azonnal oda lesz, a gumik állapotából fakadó helyzeti előny viszont átmenthető a pálya megtisztítása után időszakra. Pontosan ezt láttuk azután mikor Perez leszakadó első szárnya miatt Bernd Mayländer a pályára hajtott. Lewis elkezdte nyomni neki, és konstans 2 másodperccel jobbat ment, amíg el nem kopott a szuperlágy keverék. Ekkorra majdnem összejött az egy kiállásnyi előny, ám a friss lágyakon 3 másodperccel volt gyorsabb az üldözőcsapatnál és a véletlenül élre keveredő címvédőnél, így a vezetést visszavennie, majd kényelmes előnyt kialakítani sem esett nehezére.

A képernyőn talán kevésbé volt szembetűnő, hogy milyen óriási tempókülönbségek alakultak ki az alaposan elhasználódott abroncsokon közlekedők és a frissekre váltók között, így érdemes megemlíteni, hogy a kopástól legjobban szenvedő Bottas illetve az üldözői közül végül legelőkelőbb helyen végezett Vergne köridejei között az utolsó etapban körönként 5-6 másodperc is volt. Ugyanakkor a pálya Monacohoz hasonlóan kevés előzési lehetőséget kínál, így a megszerzett pozíció taktikai értéke megnő, a puszta sebességé pedig lecsökken. Az idei év egyik csodagyereke szempontjából sajnálatos módon a gumijai a végére annyira elfogytak, hogy az utolsó körön az egyik kanyart már képtelen volt bevenni, és ahogy kiesett a ritmusból mindenki játszi könnyedséggel haladt el mellette. Ki kell viszont emelnünk Vergne-t, aki ugyan egy vitatható büntetés begyűjtése árán, de egyedüliként tudta átverekedni magát ezen a soron.

A másik versenyző, aki most mindenképpen dicséretet érdemel Felipe Massa. Idén talán az első olyan versenyt produkálta, ahol magabiztosan utasította maga mögé csapattársát, és az ellenfelek közül is csak olyanokkal szemben maradt alul, akik a pálya adottságait és autójukat figyelembe véve előnyben voltak vele szemben. Ötödik helye mindenképpen elismerésre méltó.


2014. szeptember 7., vasárnap

Of course, we are teammates! (Monza)

Hát persze, csapattársak vagyunk! (Lewis Hamilton)

Válaszolta arra a kérdésre, hogy vajon ismét barátok lettek-e Nicoval. Rögtön szembetűnő, hogy Lewis nem a barátok, hanem a csapattársak szót használta a válaszában, márpedig a kettő egyáltalán nem szinonímája egymásnak. Afelől azt hiszem keveseknek volt kétsége, hogy ők most csapattársak. Hosszasan bele lehetne bonyolódni a kettejük  lélektani párharcába, hogy vajon melyikük tud épp felülkerekedni, melyik arckifejezései, mondatai mire engednek következtetni. Sajnos én ehhez – bár van véleményem – nem érzem magam kvalifikáltnak, gy ott állnék meg, hogy figyeljetek ezekre a jelekre, hiszen sokszor majdnem olyan érdekes lehet ez is, mint maga a verseny.
Vagy talán ez az, ami a versenyt is eldönti? Mindenesetre az biztos, hogy test-test elleni küzdelemre a mai futamon esély sem volt a világbajnoki aspiránsok között. Hogy ennek mi az oka? Találgatni tudnék csak. Titkolt csapatutasítás, burkolt csapatsorrend, a színfalak mögötti megállapodás részét képző helycsere, egyszerű vezetői hiba vagy épp a lélektani nyomás mindegyike megfordult a fejemben.

Lewis rosszul sikerült rajtja 3 pilótát sújtott komolyabban, és érdekes módon mindannyian elég jól ki tudtak keveredni az esetből. Maga a brit hamar felzárkózott csapattársára, majd a fent már említett okok egyikével átvette a vezetést, és utána nem is igazán hagyott nyitva kérdést azt illetőleg, hogy bár előnye nem fölényes, de pont eléggé magabiztos ahhoz, hogy a visszaelőzésben a német ne reménykedhessen.

Mögé ragadt be Bottas, akinek amiatt aztán kétszer is át kellett hámoznia a mezőnyön, hogy csapattársa mögött az erősorrendnek megfelelő pozíciót elfoglalhassa. Neki ezzel a manőverrel szállt el az esélye a dobogóra, de az előzései roppant magabiztosságról árulkodtak, nem is beszélve a feleslegesen agresszív Magnussennel szemben mutatott türelméről.

A harmadik aki ezen torlódásból igen rosszul került ki a Red Bull csodagyereke, Daniel Ricciardo. Vele és csapattársával a Red Bull tökéletesen alkalmazta az oszd meg és uralkodj taktikáját. Vettel állt ki a pontszerzők közül a leghamarabb, elé vágva mindenkinek az első hármas kivételével, Ricciardo pedig a legutolsóként, mindenkivel szemben gumielőnyt szerezve. Bár azt láttuk, hogy az egy cserés kiállás működött a futamon, azért az is nyilvánvaló volt, hogy akik hamarabb vételeztem kemény keveréket, azoknál az utolsó körökben komoly tempódeficit jelentkezett. A címvédő miután az ausztrál maga mögé utasította a verseny végéig hátra levő néhány kör alatt 10 másodperc hátrányt gyűjtött. Jóval többet mint amennyivel mögötte ért célba utolsó pontszerzőként befutó Kimi Räikkönen.
A taktika lénye az, hogy a hamar kiálló versenyző az elévágásnak köszönhetően a riválisok elé áll, és bár gumija kicsit végig kopottabb az övéknél, a különbség pont akkora amivel pozícióját sikeresen tudja védeni. Közben a később kiálló versenyző ledolgozza a hátrányát, majd olyan tempófölénnyel érkezik meg a csapattársát üldöző boly nyakéba, hogy könnyedén átverekszi magát rajtuk.
Az viszont, ahogy ezt Daniel megtette, már csakis az ő zsenialitásán múlott. Olyan látványos, kreatív, sokszor az ellenfelei számára is váratlan megoldásokkal előzgette át magát rajtuk, amire csak egy egészen kivételes versenyző képes. És pont ezért lassan el sem csodálkozunk, hogy megint könnyedén Vettel előtt végzett.