2013. szeptember 22., vasárnap

This is a long race (Singapore)

Ez egy hosszú verseny (Sebastian Vettel)

Bizony ez nem egy rövid verseny, és amíg Ricciardo közelebbi ismeretséget nem kötött a fallal, addig meglehetősen eseménytelen is volt. Az egyetlen izgalomra okot adó esemény az első kanyarkombináció volt, ahol a német címvédő mintegy száz méter erejéig nem az élen haladt. De egy ügyes hintával rögvest az élre tört, ami a későbbi történések ismeretében bátran mondhatjuk, hogy fontos volt bár, de semmiképpen nem sorsdöntő. Ugyanis Vettel tempója annyival jobb volt bárki másénál a mezőnyben, hogy ezt a versenyt szinte lehetetlen volt számára elbukni. Amin az élre állt futott két gyors kört, amivel egy erős négy másodperces előnyt autózott ki. A második körben úgy tudott 1:53 alatt autózni, hogy rajta kívül még 1:55-ön belülre sem került senki. Megdöbbentő fölény, amit nem ekkor láthattunk utoljára. Majd következett két újabb kör, ahol csak tartotta a korábbi tempót, előnyét ezzel 6 másodperc fölé tornázva, és innentől meg is indult a spórolás készülve rá, hogy a safety car bármikor közbeavatkozhat, így a gumik állapota, és ezzel a nagyobb potenciál többet ér, mint a kiautózott előny.

A biztonsági autó pedig érkezett is a 26. körben. A versenynek nézők szempontjából talán legszerencsésebb pontján, ugyanis a csapatoknak egy igen komoly dilemmával kellett szembenézni. Vagy a tervezettnél lényegesen hamarabb kijönnek cserélni, de nem lehetnek biztosak benne, hogy a gumik kitartanak a futam végéig, vagy kint maradnak, és gyakorlatilag egy kiállásnyi időhátrányba kerülnek ezzel, hiszen akik kijöttek, azok utána behozhatják lemaradásukat Bernd Mayländer mögött. A dilemma annyira megosztotta a mezőnyt, hogy 5-en a pályán maradást választották, míg a többiek a cserére szavaztak. A kisebbség tagjai közé tartozott a két Red Bull, a két Mercedes valamit Di Resta.

Utólag könnyű lenne ítéletet mondani, hogy kinek is volt igaza, de valójában ez nem lett ennyire egyértelmű. Ugyanis a kerékcserét választók közül többeknek a gumijai nagyon hamar elkoptak. A McLarenek és Hülkenberg jobban jártak. Bár a végén már az ő tempójuk is katasztrofális volt, valójában nem vesztettek pozíciót ahhoz képest, ha kijöttek volna cserélni. Bár erről leginkább a fekete pontot érdemlő Sutil tehet, aki az utolsó két körben a nála akkor már 4-5 másodperccel lassabb autókkal nem tudott mit kezdeni. Pedig még az oly sokszor lesajnált Massa is igen simán hagyta ott őket. Őt pedig azért is érdemes kiemelni, mert bár a biztonsági autó alatt is kiállt friss abroncsokért, később egy harmadik cserére is kilátogatott a boxba. Ez talán a leggyatrább megoldás volt mind közül.

Végezetül ott volt Alonso és Räikkönen, akik tudtak annyit spórolni a gumijaikon, hogy még az utolsó körökben is elfogadható tempót autózzanak. Érdekes volt megfigyelni, hogy miként ütközött ki a különbség Kimi és Jenson autója között. Bár kénytelen kelletlen azonos köröket autóztak bő 20 körig, Jensonnak ez a tempó tönkretette a gumijait, míg Kimi meg tudta őket óvni annyira, hogy nem csak megelőzte az angolt, de az ezt követő körökben látványos előnyt is autózott ki magának, ami elég volt ahhoz, hogy a dobogót bebiztosítsa.

És persze ott van Vettel, aki ma mintha egy külön ligában versenyzett volna. A biztonsági autó kiállását követően 13 körön keresztül körönként 2 másodperccel verte agyon a mezőnyt, úgy, hogy az abroncsai már e szakasz elején is 12 körösek voltak. Azt, hogy mennyire voltak ezek erős körök, azt jól mutatja, hogy Webber a második cseréjét követően, légüres térben autózva, kevesebb üzemanyaggal, és friss gumikon sem tudta ezeket az időket felülmúlni, egyetlen árva körtől eltekintve. Ez bizony megdöbbentő különbség. Akik figyelték az időket, ott kezdhettek el gyanakodni, hogy itt valami turpisság van, és esetleg Fernandoék nem érkeznek már a boxba, amikor a német 10 másodperc feletti előny birtokában sem kezdett el spórolni.

Vajon hányszoros világbajnok lenne Alonso, ha Vettel nem létezne? 4-5? Miközben a német megkérdőjelezhetetlen fölénnyel húzta be sorban harmadik sikerét, aközben a spanyol kisebb csodákat végrehajtva sorban harmadik ezüstérmére tett szert. Nem vállalkoznék rá, hogy rangsoroljam erőfeszítéseket, mint ahogy az is távol álljon tőlem, hogy megtippeljem, mire lennének képesek azonos körülmények között. Mert jelenleg ez biztosan nem áll fent közöttük. A bajnokságot a mai futammal valószínűleg a Ferrari is feladta, Sebnek már csak hozni kell a kötelezőt a maradék hat futamon. A többiek viszont mostantól sokkal bátrabban kockáztathatnak a futamgyőzelmet tűzve ki maximális célként, és reméljük így mindig lesz valaki, aki borsot törhet a címvédő orra alá.

2013. szeptember 8., vasárnap

I beat the red guys (Monza)

Legyűrtem a vörösingeseket (Sebastian Vettel)

Legalábbis bizonyosan így mondta volna a szőke herceg, ha a Pál utcai fiúk csapatát gyarapítja. Ez a mondata pedig azt is jelenti, hogy gyakorlatilag a zsebében érezheti zsinórban negyedik világbajnoki címét. Hiába hozta ki ma is a maximumot a Ferrariból Alonso, vagy talán még egy picivel többet is, Vettel előnye a tifosi legnagyobb bánatára 50 pont fölé kúszott, ami azt jelenti, hogy még két nullázás esetén is vezetné a tabellát. Márpedig jelen formájában a nullázás csak kieséssel képzelhető el. És bár ennek a szele a mai futamon is meglegyintette, végül a dobogó legfelső fokán ünnepelhetett.

Pedig ha spanyol riválisán múlna, akkor ő idén is világbajnok lenne, hiszen ahogy Webber a pihenőszobában felrótta neki, nem hibázott egyszer sem. De Fernando őszinte sajnálatára ez idén úgy tűnik kevés.

Akikről még érdemes megemlékeznünk, az Räikkönen és Hamilton, a mezőny két további világbajnoka. Mindketten idő előtti kiállásra és ezzel kétcserés taktikára kényszerültek, ám az eltérő gumitaktika előnyt is jelentett számukra. Mégpedig azt, hogy a gumijaikat agresszíven használva mindketten hatékonyan tudtak utat törni maguknak mezőnyben, úgy, hogy közben Vettel tempóját tudták tartani. Kimi a kiállását követően 37 másodperc körüli hátránnyal autózott az utolsó helyen, és a versenyt végül pont lecsúszva a pontszerzésről a 11. helyen fejezte be 38,6 másodperces hátránnyal. Lewis is hasonlóan járt, ám mivel ő nem az első, hanem csak a  tizennegyedik körben állt ki, sokkal kellemesebben oszthatta be abroncsait. Hiába tért hát vissza Kimi mögött a pályára, végül két hellyel előtte végezve presztízs értékű pontokat szerezve előtte zárt. Róla tehát elmondhatjuk, hogy ebben az időszakban, igaz jobb állapotban lévő abroncsokon, de lényegesen gyorsabb tempót autózott, mint az élen végző Sebastian.

Érdekes még megállapítani, hogy két fiatal is remek versenyt futott. Az időmérőn remekelő Hülkenberg csupán két helyet kényszerült feladni, azokat is rögtön a rajtnál. Ricciardo a Red Bull főcsapatának friss igazolása pedig rászolgálva a bizalomra rajtpozícióját megőrizve a hetedik helyen futott be. Mindezekből átlagolva számomra úgy tűnik, hogy ez az a verseny, szemben a korábban ilyen téren sokat emlegetett Monacoval szemben, ahol a legjobban eltűnik a különbség az autók között, és a legkönnyebben megcsillanhat egy fiatal tehetség kevésbé versenyképes autójával is. Elég csak 2008-ra visszaemlékeznünk.