Három és fél hosszú hónapnyi böjt után mindenkit az érdekel, hogy hol tartanak a csapatok, a versenyzők, kire kell figyelnünk az idei évben. Természetesen egy futam ennek megállapításához kevés, ám az egy futam tapasztalata sokkalta több információ árul el nekünk, mint akár a holtszezon tesztjei, akár a versenyt megelőző szabadedzések.
Amit biztosan láthatunk, hogy van három versenyképes csapatunk. A Red Bull nem tudta átmenteni tavalyi fölényét, mely már az utolsó futamokra kissé meg is kopott az ősszel, a Ferrari elkerülte a tavalyi kátyút, a Lotus pedig biztosan menetel előre. Olyannyira magabiztosan, hogy a tavaly visszatérő finn világbajnokuk segítségével az első futamot magabiztosan húzták be. A képet azért pár dolog árnyalja. Egyik oldalról Kimi sikerének kulcs egyértelműen a taktikájában, azon belül abban keresendő, ahogy a gumikkal bánt a verseny során. Az első cseréjére még a többiekkel azonos ütemben a 9, körben állt ki, ám míg riválisai a lassuló közepes keveréket először a huszadik kör környékén cserélték frissekre, addig a Lotus pilótája a 34. körig várt ezzel a manőverrel. Ezt persze bárki megtehette volna, ám fontos észrevenni, hogy a kint töltött extra körök alatt a Jégember nem maradt el tempóban azoktól, akik őt üldözték, sőt helyenként kicsivel gyorsabb is tudott lenni. Míg a Ferrarin ugyanezzel a tempó mellett a gumi csak 15 legfeljebb 20 kört működött, addig Räikkönen az utolsó előtti fordulóban még az ebben a szakágban pontot nem jelentő leggyorsabb kört is behúzta, úgy, hogy azt megelőzően abroncsait 23 körön keresztül nyűtte. Fernando gumijai itt még csak 18 körösek voltak, de ő ekkor már érezhetően lassult. Az első futam alapján lehet, hogy túlzás ilyen következtetést levonni, de a minden bizonnyal idén is meghatározó gumikezelés terén a Lotus tűnik kimagaslani a mezőnyből.
A másik csapat, vagy talán inkább pilóta aki hasonló bravúrt hajthatott volna végre a friss visszatérő Adrian Sutil. Az ő taktikája is gyönyörűen állt össze, és úgy tűnt Lewist is maga mögé tudja utasítani, ám a végső etapra megkapott szuperlágyak egyáltalán nem működtek a Force India-n. Esetében sokkal inkább látszott az, hogy hosszú etapoknak az árát tempóban meg kell fizetnie, de még így remekül sikerülhetett volna a történet, ha a német nem szembesül ilyen brutális mérvű szemcsésedéssel a végjátékban. Összességében Adrian így is elégedett lehet, hiszen csapattársát végül sikeresen tartotta maga mögött, és a hetedik helyen zárt. Bár nem látszik, de számtalan más csapathoz hasonlóan az egyelőre legerősebb középcsapatnak látszó Force India-n belül is komoly különbség alakult ki a két pilóta között. Ezen különbségek legmarkánsabb példája minden bizonnyal Romain Grosjean, aki csaknem egy kör hátrányban csapattársához képest az utolsó pontszerző helyen tudott csak befutni 3 kiállásos taktikájával. Ez azért is meglepő, mert tavalyi év során inkább volt jellemző rá, ha általában kissé gyengébb pozícióban is, de tudta tartani a lépést finn csapattársával.
A Ferrari a legkiegyensúlyozottabb teljesítménynek örülhetett a hétvégén. Jól mentek az időmérő, és a versenytempójuk a legerősebb volt. Persze ennek következtében három kiállásra kényszerültek, de ezek a tények, és az, hogy a tavalyi év elején botorkáló Massa ma milyen magabiztos versenyzést mutatott mindenképpen ígéretes kezdésnek tekinthető. Magabiztosságuk abban is tükröződik, hogy az első hétvégét követően ők vezetik a konstruktőrök bajnokságát.
A Red Bull lett talán a legeklatánsabb példája annak, hogy az első három csapatnál egyelőre fordított arányosság látszik kibontakozni az időmérőn és a futamon tapasztalt tempó között. Míg az időmérőn magabiztos vezetést láthattunk tőlük, addig a futamon a címvédő biztonsági autózást bemutatva elégedett meg a dobogó aló fokával – nyilván érezve, hogy ennél többre valódi esély nem kínálkozik. Csapattársa pedig alaposan lemaradva az élmezőny végén rótta köreit.
Amikor tavaly a Mercedes csapat bejelentette Hamilton szerződtetését, rögtön egy kisebb kárörvendő kórus alakult, akik örvendtek, hogy egyszerre két rivális, egy erős autó és egy jó versenyző tűnik el a süllyesztőben. Úgy vélem a mai futamot és időmérőt követően ideje átértékelni ezeket a véleményeket, hiszen bármilyen meglepő is, a Mercedes most erősebbnek tűnik, minta McLaren. Amíg előbbi az időmérőn a legerősebbek közé sorolható (ami Lewis képességeivel kiegészítve okozhat majd meglepetéseket), a futamon pedig magabiztos negyediknek tekinthető, addig a wokingiak pontosan abban a kátyúban csücsülnek most, mint tavaly a Ferrari. A reális kihívást számukra egyelőre az olyan középcsapatok jelentik, mint a Force India, a Toro Rosso vagy a Sauber.
Persze nem szabad túlértékelnünk a jelentőségét annak, ami láttunk. Ezek az autók még intenzív fejlesztés alatt állnak, és viszonylag stabil formájukat a barcelonai hétvégére fogják csak elnyerni. A jelen forma mellett legalább akkor szerepe lesz a fejlesztési potenciálnak. Ahogy tavaly a Ferrarit idén könnyen lehet, hogy a McLarent látjuk majd felkapaszkodni. Ebben a tekintetben pedig a Mercedesnek nincsenek jó emlékei. Persze tudjuk hogy ez utóbbi csapatnál alapvető változások álltak be tavaly óta, új arcokkal mint Niki Lauda vagy Toto Wolff erősítettek, és jövőre Paddy Lowe is hozzájuk igazol, így lehet, hogy én végre nem az élbolyról való leszakadásukat, hanem felzárkózásukat követhetjük figyelemmel.
Ami biztosnak tűnik: a jövő hétvégéig alapvető változásokra ne számítsunk, hiszen ez pár nap ilyesmire nem elegendő.
Tavaly számtalanszor megemlékeztem az m1 vezető kommentátorának minősíthetetlenül gyenge teljesítményét, ezért úgy vélem fontos leszögezni, hogy a magyar nyelvű adás követői hosszú évek óta a legprofibb kommentálást tapasztalhatták a mai napon, annak ellenére, hogy az éjjel 2-kor véget érő közvetítés után reggel 6:30-kor ismét a stúdióban ülni embert próbáló feladat lehetett. Köszönjük, csak így tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése