2012. november 25., vasárnap

Keep it on the black staff (São Paulo)

Csak tartsd a fekete részen! (Guillaume Rocquelin – Sebastian Vettel versenymérnöke)

Azt hiszem, hogy Fernando Alonso szurkolóit (vagy épp a Vettelt utálókat) kivéve senki sem remélhetett ennél szebb befejezést ennek az évadnak. Egy lebilincselően fordulatos verseny végén nyerte meg harmadik világbajnoki címét a mindössze huszonöt esztendős német pilóta. Nem is akarok sok szót vesztegetni a futamra, aki kihagyta, most hagyja abba az olvasást, töltse le valahonnan és nézze meg, mert egyszerűen kihagyhatatlan.



Arra, hogy mennyire nyitott volt a bajnokság az utolsó pillanatig markáns bizonyíték, hogy még az utolsó kanyarban is történhetett volna helycsere. Ha ugyanis Button hibázik, akkor Alonso első, Vettel ötödik helyre lép előre, ami a spanyol bajnok harmadik címét eredményezte volna két pontos előnnyel. De a verseny folyamán nem egyszer érezhettük úgy, hogy eldőlt az összecsapás egyik vagy másik irányba, ám ezek mind csak gyorsan múló tüneménynek bizonyultak a több évadnyi szappanoperát két órába zsúfoló futamon.

Bármennyire is Vettel most a sztár, le kell szögeznünk, hogy az őrá annyira jellemző magabiztosság, megingathatatlan nyugalom és kiegyensúlyozottság most cserben hagyta. Most először futhatott neki egy döntő versenynek esélyesként, de még bukható állás mellett, és az esélyesség súlya tükröződött teljesítményén. Jó néhány éles szituációban, főleg a verseny elején nem tudta, nem merte magát olyan elánnal a csatába vetni, ahogy azt megszoktuk tőle. A rajnál is szokatlanul sokat vesztett, de később a védekezései során sem láthattuk a tőle megszokott határozottságot. Jól érezhetően a biztos célba érés volt a célja, és semmilyen – felesleges – kockázatot nem volt hajlandó bevállalni. Végül kiderült, hogy bár csak egy paraszthajszállal, de ez elég volt. Kellett persze ehhez a szerencse, hogy az első körben az autója a nagy erejű ütközés ellenére se károsodjon számottevően, de ne áltassuk magunkat azzal, hogy szerencsére Fernandonak is szüksége volt. Mindent összevetve a fiatal triplázó legalább olyan megérdemelten nyert, mint tette volna azt Alonso egy fordított végeredmény esetén.

Button az évad első versenye mellett az utolsón is diadalmaskodni tudott, amihez most elengedhetetlen volt, hogy az előtte autózó két ellenfele kiüsse egymást. De azért ne essünk tévedésbe, Jenson gyors volt és nem viccből keveredett az élre. A verseny elején meg tudta előzni Hamiltont, márpedig aki őt meg tudja előzni, azt lassú tempóval vádolni, legalábbis idén, oktondiság volna. Arról nem is beszélve, hogy ha nincs a safety car, amikor egy perces előnyüket elvesztették Nicoval, akkor az első két helynél csak egy ütközés miatt végezhetett volna hátrébb.
Régóta tudjuk, hogy bár az évad elején vezette a pontversenyt végül azért nem tudott a címért küzdeni, mert az Európába érkezésük után bevetett aero csomaggal egyszerűen nem tudott összekopni. Amikor aztán visszatért a korábbi elemekhez, akkor kapott ismét erőre. Érdekes lett volna látni, hogy mire jut eme hullámvölgy nélkül.

Érdemes megemlíteni, hogy ezzel a sikerrel a McLaren hetedik trófeáját gyűjtötte be az idén, pontosan ugyanannyit, mint a Red Bull, így bár a szezon hajrájában egyértelműen az üdítőitalosok autója látszott erősebbnek, a valóságban ez a két csapat az évad egészét tekintve hasonló potenciálokkal rendelkezett. A McLarennél viszont sokkal több hiba csúszott be, Hamilton agresszív stílusa több ütközést jelentett, ezért összességében még a csapat szinten alapvetően jól muzsikáló, és Massával az évad elején rettentően küszködő Ferrarit sem sikerült megelőzniük a konstruktőrök versenyében.

Hamilton agresszív stílusa alatt viszont nem feltétlen kell arra gondolni, hogy az angol túl sokat kockáztat, de vajon hány pilóta lett volna még ott Hülkenberg mellett ezen a futamon az ominózus kanyarban, gyakorlatilag teljesen vert szituációban? A Caterham miatt hiába előnyösebb azon a ponton a külső ív, Lewisnak nem igazán volt esélye elmenni. De szerencsétlenségére ő nem ismer elveszett szituációt, így amikor aztán Hülkenberg megcsúszott, a potenciális ellenfelek többsége már mögötte haladt volna, feladva pozícióját. Ez a harciasság vetett véget most a McLarentől búcsúzó angol versenyének.

Pedig a világbajnokság miatt izgalmas versenynek egy újabb szintjét biztosíthatta volna kettejük párharca. A mindig gyors Hamilton ugyanis a vérszem effektus újabb "áldozatával" találta magát szemben, aki erején teljesítve ugyanolyan, vagy helyenként még gyorsabb is volt riválisánál. Nico idén a negyedik volt aki elkapta ezt a betegséget, ami extra sebességet biztosít a váratlanul nyerő helyzetbe sodródó, de egyébként középszerű autóval autózó versenyzőnek. Hasonló történt druszáján kívül Pastor Maldonadoval és Segio Perezzel is kettejük esetében futamgyőzelmet, utóbbi esetében pedig dobogókat eredményezve. Sajnos Hülkenbergnek nem sikerült ezt a bravúrt megoldania, két apróbb megingása végül az ötödik helyre száműzte őt a dobogóról. A megingásait én ténylegesen apróbbnak érzem, ezen a versenyen nemigen volt pilóta akinek ne lettek volna hasonló apróbb megcsúszásai. Még Hamilton kiesésénél sem lehetett azt mondani, hogy felelőtlenül egy olyan helyre szúrt be, ahol esélye sem volt elfordulni. Épp csak egy leheletnyivel húzta tovább a húrt, annál, mint ami még belefért volna.

A Ferrari meglepő módon a sokadik versenyén teljesít kiválóan annak ellenére, hogy nem a legerősebb autó a pályán. Ráadásul most nem csak a sok hétvége óta remekelő Fernandó hozta a menetrendszerű pódiumot, hanem a hazai versenyén még világbajnok társáét is felülmúló szárnyakat növesztő Felipe Massa is. Volt ugyan a versenyen egy szakasz, amikor a brazil gumijaival történt valami és 6-8 másodpercet lassult körönként, de ennek ellenére is állíthatjuk, hogy tiszta küzdelemben ma biztosan övé lett volna a második hely.

Végül akikről még szót kell ejtenünk a kis csapatok év végi helyezését végül megfordító Petrov és Pic. A három pontszűz csapatból eddig egyedül Glock tudott egy tizenkettedik helyet összehozni, az összes többi eredményük ennél gyengébb. Ehhez képest ma Vitalíj 11. helyet, a jövőre Kovalainent váltó Charles pedig a 12. helyet szerezte meg, nyilván mindketten az idei legjobbjukat megszerezve, de ami ennél is fontosabb a csapatversenyben a 9. hely sorsát megfordítva ezzel.

Egy kiváló évadon vagyunk túl nyolc futamgyőztessel, hét világbajnokkal. Mi kell ahhoz, hogy jövőre is hasonlóan magas szintű versenyeket élvezhessünk? Nem ártana, ha legerősebb kategóriába sorolható csapatok sora az idei 3,5-ről a Mercedes csatlakozása, és a Lotus egyértelműbbé válása után 5-re duzzadna. Nagy szükségünk lenne rá, hogy a csapaton belül eleddig botladozók, Webber, Button és Massa végleg magukra találjanak. De ami talán a legfontosabb, kiváló gumikra lesz szükségünk, mert azokon nem csak könnyen feltriplázódhat, de el is úszhat egy-egy futam izgalma.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése