You don't have to remind me every second (Yas Marina)

Nem kell állandóan emlékeztetnetek (Kimi Räikkönen)

Valóban Kimit nem kell emlékeztetni arra, hogyan kell nyerni, pontosan emlékszik rá. Ám ami talán ennél is fontosabb, hogy nem kell emlékeztetni arra, hogy kell versenyezni. Számára nem okozott olyan problémát a kihagyás, mint azt Schumachernél tapasztalhattuk visszatérését követő első évadában. Bár korábban már leszögeztem, hogy fix tereptárgy hiányában nagyon nehéz pontosan felmérni teljesítményét, lévén se az autót nem tudjuk viszonyítani a tavalyihoz, lévén ez a Lotus – legalábbis ennek a Lotusnak – az első évada, csapattársa Grosjean pedig már debütált ugyan a királykategóriában, de nála is komolyabb kihagyás követte a csonka első szezonját, így teljesítménye szintén nem tekinthető fogódzónak. Az évad haladtával azonban egyre világosabbá vált, hogy csak az lehet kérdéses, hogy teljesítménye csak nagyon jó vagy zseniális. Lehetne ugyan fanyalogni, hogy Kimi csak azért tudott győzni, mert Lewist szerencsétlen meghibásodás kényszerítette a pálya szélére, ám ha vetünk egy pillantást a világbajnoki tabellára, akkor rögtön kiderül, hogy nem lehet ezzel takarózni.A sikeres világbajnoki szereplés nyitja ugyanis nem pusztán a jó tempóban keresendő, hanem a gyors és megbízható versenyző, illetve a gyors és megbízható autó négy kritériumának együtthatójában. Márpedig végigtekintve a Jégember eredményein az szépen látszik, hogy bár tempóban jellemzően nem nála volt az előny, folyamatosan erős teljesítménye mellett egyetlen egy hibát sem követett el. Csupán egyetlen versenyen nem szerzett pontot, amikor az emlékezetes Kínai nagydíjon végzetesen elfogytak a gumik, ám ezt nem tekinthetjük klasszikus vezetői hibának. Ezen az egyetlen botláson kívül viszont 18 pontszerzés, a világbajnokságban elfoglalt harmadik hely, sőt a magabiztos vezetés az őt követő Webber előtt mind arról árulkodnak, hogy ez a győzelem szükségszerű volt, sőt talán kissé késve is érkezett. A nyolcadik futam óta várt nyolcadik futamgyőztes végül a tizennyolcadik futamon ugyan, de megszületett.



Ahhoz, hogy valaki eredményes lehessen egy világbajnoki szezon alatt, a kiegyensúlyozottság elengedhetetlen a sebesség mellett. Ez a kiegyensúlyozottság leginkább három pilótára igaz a mostani szezonban. Gyakorlatilag egyikük sem követett még el vezetői hibát az évad során, ezért nem meglepő, hogy ők hárman vezetik a világbajnoki tabellát. Az azonban mégis meglepő, hogy ez a kiegyensúlyozottság milyen markánsan jelent meg a mai napon csupán egyetlen verseny során, amikor annyi vezetői, és néhány technikai probléma mellett pont az említett három pilóta végzett az élen. A maga nemében mind a három teljesítmény klasszis volt, érdemes tehát mindannyiukról ejtenünk pár szót.

Fernandonak ez a második versenye, amikor az időmérőt követően nem sokan fogadtak volna a dobogós helyezésére, mégis egy-egy ezüstéremmel gazdagíthatta gyűjteményét és 18-18 ponttal egyenlegét. Természetesen benne van ebben az, hogy a Ferrari tempója a versenyen rendre felülmúlja az időmérőn mutatott formájukat, de ne gondoljuk, hogy ez a tempó önmagában elég. Hogy mennyire nem, azt Felipe példája illusztrálja megfelelően, aki ugyanezzel az autóban az előtte történt számos kiesés ellenére is csak egyetlen pozíciót tudott javítani a rajtrácson elfoglalt helyéhez képest, miközben előle eggyel több versenyző kényszerült a verseny feladására. A kulcsmomentum a 20. kör magasságában érhető tetten, amikor Massa gumijainak állapota drasztikusan romlott, és kénytelen volt több pozíciót is feladni, miközben Fernando épp a hasonló gondokkal küszködő, magát mindaddig szépen tartó Maldonadot előzve javította helyezését. Ráadásul számomra kissé érthetetlen módon Smedley kint tartotta Massát további négy körig, ami összességében mintegy 10 másodperc eldobását jelentette. A spanyol világbajnok talán egyetlen apró hibája a verseny utolsó előtti körében volt. Ha ekkor egy leheletnyivel gyorsabb, akkor második DRS zóna előtt egy másodpercen belülre keveredhetett volna, és az utolsó kör mindkét zónájában nyitott szárnnyal támadhatta volna a Jégembert. Szurkolóit vigasztalja, hogy ez az egy esély valószínűleg nem lett volna elegendő. Gondoljunk csak Vettel és Button több mint 10 körig húzódó csatájára.

No ér persze itt van Sebastian is. Az ő teljesítménye – mint általában személye is – minden bizonnyal meg fogja osztani a Forma-1 rajongóit aszerint, hogy rajongói, vagy épp ellenszurkolói ítélik meg azt. Rajongói szemmel egyértelmű a verdikt. Zseniális versenyzéssel cáfolt rá arra az közkedvelt tévhitre, miszerint nem tud előzni, és csak úgy tud nyerni, ha az élről indul – természetesen a Red Bull csaló autójával. Mintegy 15 előzése során ugyan egy kisebb sérülést szerzett, de látva, hogy mi történt a többiekkel akik agresszívan próbálták elvenni az előttük autózó pozícióját, ez a közel hibátlan teljesítmény lenyűgöző.
Akik viszont nem annyira kedvelik a fiatal németet másképp fognak vélekedni. Ennek a srácnak csak megszületni volt nehéz. Mindkét biztonsági autós szakasz pontosan megfelelő ütemben jött ki számára, hogy a felgyülemlett hátrányát minimálisra redukálja, ráadásul a második safety car után jó pozícióból, vadonatúj lágy gumikon kezdhetett neki Jenson üldözésének.
Az igazságot persze valahol a kettő metszetében kell keresnünk. A remek tempó, a nagyszerű manőverek és szerencse istennőjének csókja egyaránt szükséges volt.

Vajon Webber lesz-e 2013 Massája? A mai, sőt az elmúlt futamok nyomán joggal merülhet fel ez a kérdés. Webber eddig sem remekelt – legalábbis mióta aláírta a következő évre szerződését, és feltehetőleg minden ellentétes állítása dacára elfogadta második számú pilóta szerepkörét –, de a mai versenyen egyenesen katasztrofálisan teljesített. Beragadt a rajtnál, és nem tudta megállítani Alonso támadását sem, ami nem győzöm hangsúlyozni, hogy a legfontosabb feladata lett volna, majd a későbbiek során, kiesésétől eltekintve, erősen vitatható manővereket hajtott végre a hátsó célegyenes végén. Pedig lehetett ott kívülről tisztán előzni úgy, ahogy azt csapattársa bemutatta, de neki valahogy nem jött ez most össze. Ha így folytatja jövőre ő válhat Vettel legsebezhetőbb pontjává, ahogy az idei szezon elején Felipe volt az Fernandonak.

A mai verseny legnagyszerűbb vonása, hogy a szerencsétlenül járt Hamilton híveit kivéve mindenki elégedetten nyugtázhatta a napot. A két esélyes remekelt, a pontverseny szorosabbá vált, új győztest avathattunk, és a semleges nézők is egy roppant fordulatos és látványos futamot izgulhattak végig. Soha rosszabbat.