Vajon fogjuk-e még látni másnak a képét a bejegyzés mellett, mint a pofátlanul fiatalon sorozatban második címvédésére készülő németet? Nehéz megmondani, mert bár jelen pillanatban a Red Bullal karöltve kiküzdött erőfölénye megdönthetetlennek tűnik, azért 7 versenyen sorban nyerni különlegesen nehéz feladat. Hogy mennyire? Eddig csupán két ízben fordult elő, a hőskorban Alberto Ascarival, és Schumacherrel, akinek bár 5 egymást követő bajnoki címének évére mint a lehangolóan nagy fölény korára emlékszünk, szintén csak egyszer jött össze ez a széria. Sebastiannak pedig még négyes szériája sem volt eddig soha, hiába a tavalyi 11 győzelme. Tehát ha fogadni kell, én arra teszek, hogy lesz még idén, aki őt megveri.A mai futamon, ugyanúgy mint az idei évadban két versenyző tudott kiemelkedni a mezőnyből. Nem kizárólag vagy elsősorban azt jelenti ez, hogy ők ketten lennének a leggyorsabb a pilóták a mezőnyben, de az biztos, hogy az autó ereje összhangban a versenyző gyorsaságával esetükben működik a legjobban. Jól látszik ebből a szempontból, hogy bár a Ferrari önmagában talán nem annyira erős, de az egyetlen ember köré felhúzott csapat koncepciója ismét kamatozni látszik.
Ami őket illeti ezen a versenyen a pontok ellenére talán Fernando teljesítménye volt valamivel erősebb, hiszen amíg Vettel csak az elvárhatót hozta, addig a Ferrari spanyolja magasan az elvárások fölött teljesített. Talán azt tükrözi leghívebben, hogy mennyire nem volt magától értetődő ez a második hely, hogy az elmúlt futamokon kiegyensúlyozott és gyors Massa aki az időmérőn is egy tizeden belül tudott maradni Alonsohoz képest, a verseny végéig nem tudott egyetlen helyet sem előrébb ugrani, sőt a végén még védekezésre is kényszerült Kimivel szemben. A különbség közöttük a befutón már 35 másodpercre rúgott, ami több mint körönként fél másodperces átlagos tempóelőnyt jelent.
Persze a képet árnyalja az, hogy Vetteltől az elvárt eredmény a győzelem volt, így ennél lényegesen többet nem tudott volna tenni. Talán kiautózhatott volna nagyobb előnyt, de ez napjaink forma-1-ében alapvetően céltalan és kockázatos. A megőrzött tapadás, a gumik jó állapota, a potenciál lényegesen nagyobb előny lehet, mint pár másodperc akkor, ha valaki gyorsabb közeledik hátulról.
Mark Webbert bár nagyon megdicsérték a rádión valójában az egyetlen feladatát, amiért kiküldték a pályára nem tudt teljesíteni. Ez ugyanis az lett volna, hogy Alonsot tartsa maga mögött, hiszen azt, hogy ő valóban versenyezhet csapattársával ő maga sem hitte el, inkább csak az imidzs fenntartása kedvéért nyilatkozta. Persze a hibás KERS a második hely megtartását alaposan megnehezítette, de az előzéshez az is kellett, hogy a korábbi körök során Mark nem volt képes azt az előnyt kiautózni, amit Vettel összehozott magának. Persze ott bujkál az emberben a kisördög, hogy miért mindig Webber autójában romlik el a KERS, miért mindig nála kell váltót cserélni? Nem nehéz összeesküvés elméleteket gyártani e köré a kérdés köré, ugyanakkor racionálisan szemlélve feltehetünk olyan kérdést is, hogy vajon miért pont Vettel autójában megy tönkre a generátor? Az biztos, hogy egy profi istálló nem engedheti meg magának, hogy szándékosan alávágjon egyik pilótájának. A másik favorizálása ennél lényegesen egyszerűbb, kifinomultabb és kockázatmentesebb, a csapat számára pontokban jövedelmezőbb módszerrel is megoldható. Ha van ilyen szándék. Bár nehéz feltételezni, hogy ne lenne. Ha másért nem azért, mert egy sértődött Vettel nagyon könnyen kiköthet a Ferrarinál a 2014-es évben, cáfolja ezt bármilyen lelkesen is Motezemolo vagy Horner.
Miközben a Mercedes idénre menthetetlenül a középcsapatok szintjére süllyedt – hol van már Rosberg győzelme Kínában, a korábban erős középcsapatok közül a Sauber úgy tűnik némileg ismét lépéshátrányba keveredett. Ebbe a légüres térbe a valószínűleg jövő évi szerződése miatt önbizalommal telt Hülkenberg tudta magát bevetni. Sorban harmadik versenyén hozta az erős pontszerző helyet, és ezzel a világbajnokságban Perez mögött kialakult tülekedésben helyzete egyre jobbnak látszik. Illetve ismét erősnek mutatkozott a Williams, akik közül ezúttal Maldonado érdemelte volna a pontot, ám Kamui óvatlansága miatt azt végül csapattársa örökölte meg.
Vettel úgy tűnik iskolát teremt. A már-már védjegyévé váló utolsó körös roham ezúttal többekre átragadt, nem is eredménytelenül. Bár leintése pillanatában még ő birtokolta a leggyorsabb kört, alig 10 másodperc múlva erről le kellett mondania Fernando javára, majd az kicsivel később végső birtokosához Buttonhoz került. Vettel viszont a végelszámolásban csak a negyedik leggyorsabb lett, hiszen Button után még Bruno Senna is egy igen erős körrel vétette észre magát, csupán két tizeddel lemaradva a brittől, és megelőzve a világbajnokság mindkét esélyesét.
Beszólok Mezei Dánielnek rovatunkban ma egy új szót szeretnék tanítani a vezető kommentátornak. Ez a szó nem más, mint az egész. Sajnos Palik Laci utódja ezt a szót még hírből sem ismeri, így aztán, aki nem látja maga előtt a számokat épp, az nehezen tudja megmondani, hogy Schumacher egyharmincnégyes köre 1:34-et vagy 1:30,4-et jelent-e. Érzi ezt ő is, próbálja egy kis verbális szóközzel megkülönböztetni a kettőt, de innen üzenném, hogy a másodikat a beavatottak megkülönböztetésül így hívják: egyharminc egész négy. Ennyire egyszerű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése