We have to focus on ourselves (Yeongam)

Magunkra kell összpontosítanunk (Sebastian Vettel)

Úgy tűnik a Red Bull Gandalfja megint kitalálta azt, ami Frodóját harmadszor is a trónra repítheti. Bár az időmérő után úgy tűnhetett, hogy a csapat Gollamja talán bekavarhat elképzeléseikbe, de végül ezt az apró szépséghibát a verseny első kanyarjában sikerült orvosolni. Most tehát már a címvédő hordhatja az Egy Gyűrűt, és Alonso dolga lesz azt elhódítani tőle. Nem lesz egyszerű dolga, mert amíg a korábbiakban az egyenletes jó teljesítményében, és a folyamatos pontszerzésben bízhatott, addig a maradék négy versenyen ez már kevés. Győzelemre, vagy inkább győzelmekre volna szüksége a Ferrarinak, és hiába láttuk, hogy lemaradásuk a vörös bikáktól nem olyan jelentős azért az erősorrend pillanatnyilag nem kérdéses. Persze a helyzet nem reménytelen, de mindenképpen rosszabb, mint 2010-ben volt. Márpedig a címet elhódítani akkor sem sikerült. Sokszor éri Vettelt az a vád, hogy csak az élről képes nyerni, csak akkor vannak jó versenyei, ha övé a legjobb autó. Küzdeni, közepes autóból a lehetségesnél többet kifacsarni nem képes. Bár ezzel az érveléssel sem igazán értek egyet, az idei idényből is számtalan ellenpéldát lehetne mondani. Ugyanakkor még kritikusai sem vonják kétségbe, hogy amennyiben van mivel főzni, azaz kiváló autóba ülhet be, akkor abból Vettel bámulatosan hatékonyan tudja kihozni a maximumot, elhanyagolható mennyiségű hibát vétve. Itt jön a képbe Newey aki kifejlesztette a Red Bull legújabb ütőkártyáját, a Mercedes dupla DRS-ének ötletére épülő, de az első helyett a hátsó szárnyra ható rendszerét. Ezt a rendszert Szingapúrban vetették be először, és láss csodát, azóta Seb minden versenyen diadalmaskodni tudott. (Bár Szingapúrban ehhez Lewis kiesése is kellett.)



Biztosan lesznek, akik összeesküvést sejtenek majd a Webber és Vettel első körös helycseréje mögött, ám őket több okból is le kell hűtsem. A rajt nem csak a lehető legrosszabb hely arra, hogy megbeszélt helycserét hajtsanak végre a versenyzők – itt vannak ellenfeleik a leginkább a nyakukon, itt a legnagyobb az esély, hogy előzékenységüket egy szemfüles rivális is kihasználja –, de a második egyenesben Mark visszatámadása egyértelművé tette, hogy a helycsere nem volt szája íze szerint való.

Fernando ugyan teszi a dolgát, és futamról futamra hozza a tőle – és persze autójától – telhető legjobb eredményt, ám amíg ez a szezon első felében a többiek bukdácsolása miatt elegendőnek bizonyult, a végjátékban már kevés lehet. Ami a Ferrari háza táján érdekes lehet, hogy Massa feltámadása nem csak, hogy tovább tart, de egy magasabb szintre is emelkedett a mai versenyen, ahol ha a csapat érdekei nem diktálják ennek ellenkezőjét talán meg is szorongathatta volna csapattársát. Talán az egyre biztosabbnak látszó szerződés hosszabbítása hozta meg a önbizalmát, talán az növekvő önbizalma vezet majd ahhoz, hogy jövőre is a vörösök kötelékében szerepelhessen, talán ezek kölcsönösen egymásra ható folyamatok, de az világosan látszik, hogy nála – legalábbis jelenlegi önmagánál – jobb másodpilótát szerződtetni a pátyolgatott sztár mellé lehetetlen. Pláne egyetlen évre, ha igaz Vettel 2014-es igazolásáról szóló pletyka.

Hamilton balszerencséje jövő évi csapatváltásának bejelentésétől kezdve állandósulni látszik. Nem találja a beállításokat, nem ő kapja elsőként az újításokat, nem működnek a gumijai, csapattársa nem engedi el. Ahogy mondani szokták mindez akár véletlen egybeesés is lehet. Hamilton mai tempóját jól jellemzi, hogy mind a második, mind a harmadik kiállását követően a friss gumikon sem tudott gyorsabb tempót diktálni az ekkor már öregedőfélbe lévő lágyakon versenyző Felipe Massánál. A kerékcseréi előtt pedig körönként 1-2 másodperc hátrányt szedett össze a brazilhoz képest.
Mindenesetre, bár az előző futam után még a majdnem esélyes kategóriába soroltam volna Lewis-t a mai kvázi nullázása (mert az egyetlen összeszedett pontocska igen sovány vigasz) után ez a lehetőség elúszni látszik. Hátránya 62 pontra dagadt, ami azt jelenti, hogy ha Vettel csak 39 pontot tudna szerezni a hátralevő négy futamon, akkor is biztosan előtte végezne. Így tehát kijelenthetjük, hogy idén egy új háromszoros világbajnokot fogunk tudni köszönteni. A kilencediket a sportág történetében, ráadásul az eddigi nyolcból öten ennél nem is jutottak tovább, a most címszerzésre esélyes pilóták közül pedig mindketten elég fiatalak ahhoz, hogy újabb címeket gyűjthessenek be.

Akikről még érdemes megemlékezni, a mai futamon remek formát mutató Toro Rossok mellett, az Nico Hülkenberg, aki már a második hétvégén szerez autójához mérten előkelő pontszerző helyet, miközben a talán egy leheletnyivel jobban sztárol csapattársa pont nélkül marad. Ezzel együtt talán nem túlzás kijelenteni azt, hogy a középcsapatok közül – és mostanra egyértelművé vált, hogy a Mercedest is ide kell sorolnunk – a Force India tört előre a folyamatosan jól teljesítő Sauber mellé, a legnagyobb lemaradónak pedig az idény elején még brillírozó Williams lett. Ez pedig valószínűsíti Maldonado és Hugo Chavez újraválasztása után hosszú távon is biztos anyagi háttér elvándorlását.

Sebre visszatérve, bár már kétszeres világbajnok, és a harmadikra is kiválóak a kilátásai, azt korai lenne állítani, hogy már benőtt a feje lágya. Hiába könyörögtek neki szinte sírva a csapatrádión, hogy lassítson, ő ennek – természetesen – az ellenkezőjét tette, és drágalátos ki statisztikáit javítandó megpróbált behúzni egy újabb leggyorsabb kört, ám az pont gumijai csapzott állapota miatt ezúttal nem jött össze. Vajon mikor fogja a szinte emblematikussá vált utolsó körös virtusa miatt elbukni az első futamgyőzelmét?