That was a wicked race (Austin)

Hatalmas verseny volt (Lewis Hamilton)

Amitől két hete Lewis balszerencséje megfosztott bennünket, a késhegyre menő összetűzés a McLaren és a Red Bull nagymenői között, abból most alaposan kijutott nekünk. Gyakorlatilag 50 körön keresztül üldözték egymást váltott vezetéssel, de a köridőkből jól látszott, hogy egyikük sem tud döntő fölénybe kerülni. Bár Vettel az előtte beragadó HRT-t hibáztatta az előzésért, az valójában elkerülhetetlennek tűnt az autók beállításai miatt, ugyanis a McLaren végsebessége egy bő 10 km/h-val volt magasabb. Márpedig az még egy hibátlan pilóta esetében – ami fizikai képtelenség persze – is igen valószínűtlen, hogy ennyi körön keresztül egyszer se alakuljanak úgy a körülmények, hogy az üldöző jobban gyorsít ki a DRS zóna elején. Márpedig Lewisnak pont ennyi kellett. No meg persze az, hogy folyamatosan lőtávolban legyen, buldogként lesve azt a pillanatot, amikor elérkezik a lehetőség az előzésre. Ők ketten annyira eltérő tempóval mozogtak a pályán, hogy bár egymástól alig egy másodpercre futottak be a célba, a harmadik helyezett Alonso csaknem 40 másodperc hátrányt gyűjtögetett a befutóig.



Alonso viszont hogy a fenébe keveredett ide? Bár egy-egy futamot megtekintve lehet úgy érezni, hogy Fernando mentése nagyrészt a szerencsének köszönhető (Webber kiesése, Grosjean büntetése, Ferrari taktikája Massával), de ha huzamosabb szakaszon vizsgáljuk, hogy mit tud letenni az asztalra, azt, hogy a futam előtt rendre csak 5-8. hely környékére várható autóval folyamatosan dobogóra tud állni, akkor könnyen beláthatjuk, hogy ehhez egy hihetetlenül kiegyensúlyozott és gyors pilóta kell, aki a gyengébb autójából mindent ki tud préselni, vagy talán még annál is kicsit többet. Persze-persze, el kell ismernünk, hogy ezen a futamon Massa jobban megérdemelte volna a dobogót, hiszen a csapattársa miatt bevállalt 12. helyről is a dobogó közelébe tudott zárkózni, folytatva ezzel az év második felében folytatódó feltámadását. Ilyen teljesítménnyel még akár azt is meg merem kockáztatni, hogy jövőre a címért is harcba szállhat, ám csodálkoznék, ha év eleji botladozását követő hosszabbításakor ne került volna be a szerződésbe egy ezt tiltó záradék. Azt bizonyos, hogy bár ezen a futamon Webber mindent elkövetett amit csak elvárhattunk tőle, összességében a hajrában Massa bizonyult hasznosabb csapattársnak.

Alonso harmadik helyéhez a taktikai pozíciószerzésen és az igazán remek rajton kívül még egy faktor kellett, és ezt a faktort ma Michael Schumachernek hívták. Ugyanis Schumacher az első körökön kétségbeejtően lassú volt. A körülötte menőknél kettő, az élen haladóktól három másodperccel volt lassabb a tempója. Pedig az időmérőn megszerzett ötödik helye (úgy, hogy csapattársa már a Q1-ben búcsúzott) parádésnak volt nevezhető. De a futamon egyszerűen nem működött alatta a Mercedes. A bőrét viszont nem adta olcsón. Mindenkinek komolyan meg kellett izzadnia, aki el szeretett volna menni mellette, pedig jelentkező az volt bőséggel. Ezzel pedig pontosan azt érte el, hogy Alonso jó 10 másodperces egérutat nyerjen, ami kétségtelenül sokkal egyszerűbbé és főleg konfliktusmentessé tette a spanyol számára a futamot.

A Lotus csapaton belül a mai verseny pontosan azt mutatta be, ami az egész évben jellemzi a két versenyzőjüket. A fiatal francia tempóban ismét nem maradt el csapattársától, az időmérőn meg is előzte, végül mégis kénytelen a finn mögött megpillantani a kockás zászlót. Merthogy amíg a két versenyző tempója közel hasonló, addig Romain rengeteg hibát vét, megbízhatatlanul, sőt nem egyszer pilótatársaira veszélyesen vezetett, addig Kimi kiforrottan versenyez, és a mezőny legmegbízhatóbb tagjaként szállítja a pontokat csapatának. Nem véletlen hát, hogy a világbajnok a szezon végére kétszer annyi pontot gyűjtögetett, mint Grosjean.

A maradék helyeken befutók közül érdemes megemlíteni Hülkenberget, aki folytatta remek pontszerző sorozatát, magasan dominálva csapattársát, aki ezúttal (is) beleszürkült a mezőnybe, illetve a két Williamset, akik mióta ismét a szezon eleji első szárnnyal versenyeznek, újra kifejezetten versenyképesek lettek.

Érdemes még szót ejtenünk az új pályáról, ami az állam politikai beállítását híven tükröző látványos élénkvörös csíkok között fut. A kanyarok jellegzetessége, hogy roppant széles be és helyenként kijárattal rendelkeznek, ennek köszönhetően egy-egy fordulót számtalan különféle íven lehet venni. Ennek köszönhettük a rengeteg hintát a futam során, amikor a bevetődő pilótának ellenfele aláfordul és jobb kigyorsítással rögtön visszaelőzi. Erre és a többnyire borzasztóan széles pályacsíknak köszönhetjük azt is, amikor a versenyzők akár három négy kanyaron át autóznak egymás mellett, mire sikerül eldönteniük, ki is érdemli jobban a pozíciót, amiért küzdenek. Ez a pálya feltehetőleg még remek versenyeknek fog otthont adni.

Végül pedig a kötelező számolgatás. Mikor nyerhet Alonso, mire elég Vettel 13 egységnyi fórja? A spanyol akkor szerezheti meg a harmadik bajnoki címét, ha Brazíliában

• győz és Vettel legfeljebb ötödik
• második és Vettel legfeljebb nyolcadik
• harmadik és Vettel legfeljebb tizedik

Kisértetiesen hasonlít a feltétel ahhoz, amire a németnek lett volna szüksége ahhoz, hogy az Államokban  ünnepelhesse a bajnoki címet. Márpedig Vettelnek ez a lényegesen potensebb autójában sem jött össze, ez pedig Fernando számára nem jósol sok jót. Ugyanakkor Gondoljunk csak vissza 2010-re, 2008-ra vagy éppen 2007-re. Addig nincs vége a bajnokságnak, amíg le nem intik őket (vagy amíg Fernando ki nem esik szezonzáró futamon).