Difficult some stage with the traffic (Montréal)

A lekörözések okoztak némi gondot (Sebastian Vettel)

És megint a gumik. Mert aki nem figyelt, csak fél füllel, az biztosra vehette a mai futamot követően, hogy a Pirelli újratervezte abroncsait amit Kanadában be is vetettek. Ám meglepő módon nem ez történt. A csapatok egyelőre nem tudtak megegyezni az új szerkezetű gumik bevetéséről. A mai futamon látott keverékek tehát pontosan megegyeztek azokkal, amikkel Barcelonában négy kiállásra kényszerültek. Egészen pontosan az a közepes keverék volt változatlan, amivel Di Resta akár kiállás nélkül is képes lett volna a futamot befejezni, hiszen a leintés előtt csupán 13 fordulóval még mindig elfogadható tempójú körözését szakította meg a kötelező kiállással.
Hovatovább egy másik fontos jelenség is kirajzolódott a mai futamon, miszerint ezek az abroncsok most alkalmasak voltak a gyors versenyzésre. Megszűntek az egyre másra megjelenő 1-2 másodperccel rövidebb körök, amik jól mutatták az átlagos tempó visszafogottságát az idei korábbi nagydíjakon. Helyette azt láthattuk, hogy az élen haladók zöme körről körre tudott faragni legjobb idején, ami egyértelműen egy optimálishoz közeli teljesítményt sejtet. De mi történhetett? Sajnos ez a kérdést nem én fogom megválaszolni, ehhez az én laikus statisztikai elemzésemnél lényegesen mélyebb tudásra lenne szükség. Azt viszont mindenképpen meg kell, hogy említsem, hogy a hagyományosan nagy gumispóroló Button és Perez mellett pont az a Lotus gyengélkedett a legfeltűnőbben a montreali aszfaltcsíkon, mely a hírek szerint az acélvázas abroncsok bevetésének legkitartóbb ellenzője. Érdekes.

A világbajnokság szempontjából nehéz eldönteni, hogy melyik a fontosabb, komolyabb, nagyobb hatású eredmény. A pole-ból indulva megnyerni a futamot, gyakorlatilag anélkül, hogy akár csak egy pillanatig kétséges lett volna sikerünk, vagy a hatodik helyről rajtolva, folyamatosan magas teljesítménnyel kivívni a második helyet? Nehéz megmondani, az bizonyosnak látszik, hogy mind a kettő jelenleg legesélyesebbnek tűnő pilóta kihozta a maximumot magából.
Ha viszont az autókat vesszük górcső alá, akkor talán egy leheletnyivel Alonso áll jobban. Teljesítménye azt sugallja, hogy üres pályán gyorsabb tudott volna lenni a versenytávon, mint Seb. Ezt viszont erőteljesen ellensúlyozza az, hogy egyrészt a német címvédő már 36 pontos előnnyel gazdálkodhat, másrészt a Red Bull év közbeni fejlesztései általában erősebbek, mint a Ferrari módosításai. Az viszont biztosra vehető, hogy érdekes bajnokságnak nézünk elébe.
Kimi bár puszta tempóból nem tud fölébe keveredni a két éllovasnak, de folyamatos pontszerzése még sokáig képben tarthatja. Igazi esélye azonban csak akkor fog kínálkozni, ha ellenfelei sokat hibáznak. A Mercedes pedig bár ez évi teljesítménye messze a legjobb a csapat újkori történetében, még mindig nem elég erős ahhoz, hogy bajnoki címről ábrándozhasson.

Massa helyzete említést érdemel. Két versenyhétvégén három csúnya autótörést hozott neki. Meglepő módon azonban nem a lassú visszafogott Felipe került elő ennek hatására a mai napon, hanem az jó értelemben vett agresszív, önbizalommal telt harcos Massa. Egy jobb rajthellyel bizony dobogó közelébe juthatott volna, ezért úgy vélem, hogy jelenleg leváltásáról beszélni nem időszerű.

Végezetül külön dícséretet érdemel az a Paul di Resta, aki az eltaktikázott időmérő után remek taktikával a 7. helyet tudta megszerezni. Kitartása komolyabb eredményt hozott, mint az egyébként egyetlen hellyel előre rajtoló, és szintén remekelő Massa buzgalma.