This is my home (Monte Carlo)

Ez az otthonom (Nico Rosberg)

Ha a blog indulásakor nem fogadtam volna meg, hogy az un@lm@s szót száműzöm a szótáramból, és olyan eufemizmusokkal próbálom helyettesíteni, mint az eseménytelen vagy a kevés izgalmat kínáló, akkor most biztos, hogy vastaggal és aláhúzva biggyeszteném ide. Bár maga a kifejezés nem is igazán megfelelő. A baj ugyanis nem elsősorban az volt, hogy a futamon ahol a közmegállapodás értelmében nem lehet előzni – és erről csak Perezt illetve Sutilt nem értesítették ki időben –, nem igazán történt előzés, hanem sokkal inkább az, hogy a versenyzők zömének ilyesmi meg sem fordult a fejében. Az egész mezőny egy olyan mesterségesen visszalassított tempóban ment, amit az élen autózó Mercedes koponyái kiötlöttek. Ennek pedig a versenytempóhoz vajmi kevés köze volt. Hogy mennyire, azt jól jelzi Vettel szokásos verseny végi leggyorsabb köre, ami ezúttal 1:16.5-re sikerült. Ezzel szemben a futam során az utolsó pár körtől eltekintve 1:19 és 1:24 közötti köröket futottak a versenyzők. A legszembeötlőbb lassulás a kerékcseréket követően volt megfigyelhető, amikor is a tempó 3-4 másodpercet zuhant azt azt megelőzőhöz képest. Nem sok elemezni való maradt hát a futamot követően, aki figyelte a versenyt, melyet csupán a két safety car szakasz és a piros zászló mentett meg attól, hogy minden idők legkiszámíthatóbb futamaként emlékezzünk rá, az tisztában van vele, hogy ki érdemel dicséretet, és  ki miért tudott előrébb kerülni. Az egyetlen valódi nyitott kérdés az, hogy miért volt ilyen drasztikus mérvű a feltartás az élen haladóktól.

Ahhoz hogy ezt jobban megérthessük a Mercedes csapat overállját kell gondolatban magunkra ölteni. Az egy körön remek, hosszú távon csapnivaló tempójuk hol máshol vezethetne eredményre, mint azon a pályán ahol a versenyek jelentős részét tudja behúzni a pole-ból induló pilóta? Hol másutt mint azon a pályán ahol az előzés ennyire nehéz? Túl vagyunk az időmérőn, és Nico tökéletes teljesítménnyel hozta az összes szabadedzést követően az időmérőn is az első helyet. Hovatovább Lewis is az első sorba kvalifikálta magát. A versennyel azonban van egy komoly gond. Az addig rendben van, hogy nem lehet előzni, de ha néhány versenyző korábban a többi később cserél kereket, akkor nem fogunk tudni egyszerre mindenkit feltartani. És aki nem autózik épp mögöttünk az ezalatt gyorsabb köröket futva a kerékcserék zárultával könnyen előttünk találhatja magát. Akár nálunk korábban áll ki, akár tovább vár a cserével. A helyzetet tovább nehezíti, ha két kiállásra van szükség. Szerencsére mindkettőre kiváló megoldást jelent, ha egy mesterségesen alacsonyan tartott tempóval körözgetünk, folyamatosan feltartva a mezőnyt, akkor megkímélhetjük az abroncsokat annyira, hogy egyetlen kiállással teljesítsük a versenytávot, sőt a klasszikus alávágás manővert is lehetetlenné tesszük. Ugyanis a feltorlódott mezőnyből aki idő előtt ki áll kereket cserélni, az kötelezően forgalomban fogja magát találni a pályára visszaérve, így nem tud majd a friss gumijain gyors tempót diktálva előnyt szerezni hozzánk képest.

A taktika fontos részét képezi a Forma-1 világának,  magam részéről roppant mód kedvelem is a taktikai csatát, és legalább annyira szórakoztatónak és izgalmasnak találom, mint a kerék-kerék elleni küzdelmet. Ezen a hétvégén viszont a taktikai ellehetetlenítette a valódi versenyzést. Amennyire igaztalannak éreztem a FIA vádját a múlt hétvégi osztrák WTCC futamon kiosztott büntetéseit a sport hírnevének rombolása miatt, annyira elkerülhetetlennek érzem, hogy gyors és azonnali megoldást találjanak erre a problémára, hiszen amit ma láthatunk, még ha az a monacói pálya specialitásának is köszönhető volt a gumik mellett, az valóban rombolta a királykategória hírnevét. A szövetség most már nem csak a Pirelli ultimátuma miatt van lépéskényszerben.