We don't want to stop here (Catalunya)

Nem akarunk itt megállni (Fernando Alonso)

Gumi, gumi, gumi. A Pirelli megjelenése óta a figyelem középpontjába kerültek a gumik, mivel jelentőségük a verseny szempontjából hatványozódott. Rengeteg panasz érkezett rájuk, talán valamivel kevesebb dicsérő szó, ám az kétségbevonhatatlan, hogy a rengeteg csere eseménydúsabbá teszi a futamokat. A számtalan kritika hatására döntött úgy a gumiszállító, hogy a Spanyol futamtól a kemény abroncsok esetén visszaállnak a 2012-es tartósabb összetételre. Ennek, és a versenyre hozott két legkeményebb, azaz legtartósabb keveréknek dacára a mostani futam minden idők legtöbb kerékcseréjét hozta, ahol az általános taktika a 4 kiállás lett.
Csupán emlékeztetőül jegyzem meg, hogy egy versenyző az időmérőn és a futamon összesen 6 készletet használhat fel, mindkét keverékből hármat. Márpedig a 4 kiállás azt jelenti, hogy csupán egyetlen tartalék készlet marad, amit nem raknak fel a futam során.

Nem csoda hát, ha a mostani versenyen minden arról szólt, ki hogyan osztja be abroncsait. A legeklatánsabb példa arra, hogy milyen körülmények alakulhatnak ki Rosberg és Hamilton között volt megfigyelhető. Nico valószínűleg fogát összeszorítva ment szándékosan lassan egyes kanyarokban az abroncsokat kímélendő, míg Hamilton a lassú haladásra feltehetőleg nem képességei, hanem pszichéje folytán képtelen, ami talán nem is olyan nagy csoda, tekintve, hogy elvileg autóversenyzőkről van szó. A lassan járj tovább érsz elv ugyanakkor 6 hellyel jobb finist eredményezett a németnek. Amivel lényegesen az autó képességein felül teljesített. Számomra képtelen, hogy ő volt a spórolás bajnoka, egyszerűen azért, mert a Mercedes volt a legkevésbé alkalmas a gumik állapotának megóvására.

A világbajnokság tekintetében kialakulni látszik az a hármas akik a cím végső megszerzésére joggal apellálhatnak. Alonso, Vettel és Räikkönen járművei között ugyan futamról futamra komoly különbségek alakulnak ki, de ha átlagoljuk potenciáljukat, akkor közel hasonló értéket kapunk. Talán egy pöttyet a Ferrari javára billen a mérleg, hiszen ne feledjük, hogy a Ferrarinál már két komoly baklövést is elkövetek, és a spanyol bajnokaspiráns lemaradása ehhez képest nem jelentős. De még egy szempontból van náluk az előny, mégpedig a csapattárs tekintetében. Massa pontosan tudja hol a helye a csapaton belül, és boldog tud lenni ebben a szerepkörben. Ezen kívül viszonylag magára is talált az elmúlt hónapokban, így az egy évvel ezelőtti állapottal ellentétben képes valódi segítséget nyújtani Fernandonak. Grosjean szerintem még nem sorolta be magát második számú pilótának, megbízhatósága is elmarad a brazil mögött, Webber viszont ha teheti inkább ez ellenfeleket fogja támogatni ez aligha kérdéses. Talán még egy faktor lehet ami ha csak hajszálnyival is de befolyásolhatja a küzdelmet, ez pedig Kimi és Seb baráti viszonya. Ez persze a pályán nem sokat számít, legfeljebb annyit, hogy egy leheletnyivel talán jobban vigyáznak majd egymásra éles szituációban.