Aki eddig azt hitte szoros a mezőny annak a mostani versenyen azzal kellett szembenéznie, hogy valaki egy derékszíjat kötött köré, és újabb fokot húzott rajta. Legalábbis félig igaz ez, vagy talán még közelebb áll a valósághoz, ha azt írom, hogy majdnem teljesen. De csak majdnem.
Ami a időmérőt illeti, már itt feltűnő volt, hogy az előző futamon már megfigyelt szoros erőviszonyok mit sem változtak. A Q2-ben ugyan egy picit nagyobb különbségek alakultak ki az első tíz között, de az, hogy ezen autók között 8 csapat képviseltette magát, azaz még egyet csavarva a dolgon a kicsiként aposztrofált konstruktőrökön kívül csak a Williams nem tudja egyik autóját sem bejuttatni az első tízbe. Ráadásul az a Williams amelyik az előző versenyen már bizonyította, hogy komolyan oda tud érni a posztszerző helyekre.
A szoros időmérőnek egyenes következménye, hogy minden szakaszban volt meglepetés kiesőnk, sőt, egy meglepetés továbbjutónk is. Hogy Schumacher Q1-es kiesését mennyire fogták rá erre az állítólagos műszaki hibára, vagy mennyire volt ez valós, nem én fogom megítélni, de az kétségtelen, hogy ha tudott volna javítani, akkor Button kerülhetett volna bajba, amennyiben Kovalainen vagy Vergne kicsit gyorsabb kört tud autózni. Button és Heikki között is csupán 6 század volt a különbség a Q1 végeztével. Nyilván mindenki próbál lágy keveréket spórolva továbbjutni a második majd a harmadik szakaszba, de egyre nyilvánvalóbb, hogy ez még a legnagyobb csapatoknál is kezd rizikóssá válni. Erre volt jó példa Räikkönen, aki aztán a második etapban taktikázta el magát. Persze, hogy ez a 11. hely, és az ezzel megmaradó bontatlan új szet lágy eredője mennyire volt negatív Kimi számára azért kérdéses. Annyi biztos, hogy ha most megkérdeznénk, hogy jobb lett-e volna kimenni még egy gyors körre, alighanem igen lenne a válasz.
---
Ami a futamot illeti, azzal kell kezdjem, hogy bár a mezőny szorossága lassan elcsépelt közhellyé válik, magam is igyekszem a lehető legkevesebbszer leírni, azért ezen a versenyen kialakult egy a tavalyi évre emlékeztető négyes élboly, akik lelépték a mezőnyt. A két Red Bull és a két Lotus alkotta élboly élesen elvált a mezőny maradékától, kiváltképp, ha kivesszük a csapattársától 38 másodperc hátrányt kapó Webbert. Az ötödik helyezett Rosberg viszont közel 1 perces hátrányban ért be a célba, egészen körönként átlag egy másodperccel elmaradva a futamgyőztestől. Ami a képernyőről talán kevésbé jött le, hogy ezen négy autó tempója az első kerékcseréket követően folyamatosan lényegesen nagyobb volt az őket követőkénél. Jól jellemzi a differenciát, hogy Hamilton második kiállása után 1:37:7-tel futott egy leggyorsabb kört, majd pár körrel később miután Sebastian is megkapta a saját új abroncsait 1:36:3-at repesztett. A két most kiemelkedő csapatból a Lotus az aki a felüdítőbb, hiszen a negyedik olyan csapat aki nem csupán a körülmények kedvező összjátékának következtében kerülhet az élre.
Ha levesszük az első négy autót, akkor viszont egészen szorossá válik a verseny, hiszen a következő nyolc autó egy kiállásnyi időn belül ért a célba, úgy, hogy Kobajasi csupán elszúrt taktikája, Maldonado és Button pedig technikai problémái miatt nem lehetett köztük.
Hogy jobban megértsük mennyire szoros az idei bajnokság vessünk egy pillantást a tabellára is
# | Versenysző | Pont |
1 | Sebastian Vettel | 53 |
2 | Lewis Hamilton | 49 |
3 | Mark Webber | 48 |
4 | Jenson Button | 43 |
5 | Fernando Alonso | 43 |
6 | Nico Rosberg | 35 |
7 | Kimi Räikkönen | 34 |
8 | Romain Grosjean | 23 |
9 | Sergio Perez | 22 |
10 | Paul di Resta | 15 |
Vettel az a versenyző akit nagyon lehet utálni. Mutogat. Kiabál a rádióban. Mer örülni a győzelemnek, önfeledten. Na várjunk csak, ezt mások is megteszik, akiket meg bírunk. Hát hogy is van ez? Vettel valódi bűne a 2011-es szezon, ahol remek versenyzéssel, és technikailag végig fölényben versenyezve egyszerűen nem hagyott helyet másoknak az érvényesülésre. Ennél nagyobb "baklövést" nem követhet el versenyző, ez a közutálat biztos receptje. Leaglábbis ami az összes többi versenyző szurkolóit illeti, és hát azok sokan vannak. Persze bármelyik versenyző önként és dalolva vállalná ezt a következményt egy hasonló évadért cserébe. Bár Vettelt sokan temették az eddigi versenyeket követően, én még mindig azt mondom, hogy korai őt leírni, egy első egy második és egy ötödik hely mellett 11. lett azon a futamon ahol Karthikeyannal ütközött. Ennél lényegesen jobbat nem tudott nyújtani senki az idény során, ám lényegesen szerencsétlenebb együttállásokkal elég sokan találkoztak. Vele kapcsolatban én inkébb annak örülnék, hogy most már bizonyosnak tűnik az, hogy a tavalyi stílusban idén nem hódíthatja el a trófeát.
Kimi Räikkönen nem Michael Schumacher. Ez mára biztosan látszik. Míg Michael nem csak a lassú autójával küszködött első éveiben visszatérése után, de csapattársához képest is folyamatos hátrányban autózott, addig Kimi már négy verseny után dobogóra tudott állni, ami nem csak annak tudható be, hogy jóval versenyképesebb gépet kapott mint a hétszeres bajnok annak idején, de annak is, hogy akárhogy is csűrjük csavarjuk picivel több mint tíz év van köztük. Talán ennek is tudható be, hogy Kimi szinte az első futamtól fel tudta venni a küzdelmet csapattársával, igaz változó sikerrel, majd a mostanin egyértelműen fölébe tudott keveredni. Mai versenye után nem kétséges, hogy komoly esélye van idén a dobogó legfölsőbb fokára is felállni. Nagy szerencsém, hogy nem vagyok újságíró, így nem érheti szó a ház elejét ha leírom, hogy én soha nem szerettem igazán Kimit. Nem bírtam a flegma érzelemmentes stílusát, számomra egy világbajnok pilóta kötelező kelléke az a szenvedély, ami ilyen vagy olyan formában szinte minden nagy versenyző sajátja. Kell, hogy legyen egy olyan egészséges egoizmusuk, amivel elhitetik magukkal, hogy ők a legjobbak, mert ha ő maga nem hiszi el, akkor bizonyos, hogy másokkal sem fogja tudni elhitetni. A pályafutása során sokszor éreztem azt, hogy a finn nem élvezetből vezet. Ilyenkor versenyzése kissé nyögvenyelőssé, döcögőssé, de főleg kevéssé eredményessé vált. A mai napon erről természetesen szó sem volt. Hogy mennyire nem, azt talán az jelzi legjobban, hogy a riportszoba előtt Kimi csevegett versenyzőtársaival, és szemmel láthatólag igen boldogan mosolygott. Ez az az arca amikor bármikor elhiszem, hogy újra világbajnok tud lenni, mert az tagadhatatlan, hogy a tehetsége megvan hozzá. És mivel imádom a sokszereplős versenyeket erősen remélem, hogy motivációja is töretlen marad.
Romain Grosjean most először állhatott dobogóra. Fanyaloghatnánk rajta, hogy Kimi előtte előnye hogyan vált pillanatok alatt 7-8 másodperces hátránnyá, és hogy igazából csak a gyors autó hozta be őt a dobogóra, de ezt semmiképpen se tegyük. Egyrészt a csapattársával szembeni hátrányának zömét a kerékcserék során szedte össze. Egy körrel későbbi kiállás itt súlyos másodperceket jelenthet. Ráadásul az utolsó kiállást követően a verseny végéig még faragott is hátrányából. Ne feledjük el azt sem, hogy kvázi újoncként egy világbajnokkal szemben marad alul, teljesítménye tehát mindenképpen elismerésre méltó. Sokkal inkább mint Webberé, aki ahogy azt már korábban jeleztem 38 másodperc hátrányt gyűjtött be Vettelhez képest. A tavalyi évet idézte ez a teljesítmény, amikor ő szinte soha nem tudta érvényre juttatni azt a fölényt, amivel csapattársa versenyzett. Ráadásul az előző versenyek pont nem alapozták meg ezt a fajta különbséget kettejük között. Hogy ez most azt az elméletet erősíti, hogy Vettel nem tud forgalomban autózni, vagy épp azt, hogy ő tette hozzá azt a pluszt tavaly is ami kettejüket a tabellán megkülönböztette, nem tudnám eldönteni. Talán kicsit mindkettő igaz.
Nico Rosbergnek nincs szomorkodni valója. Az egy héttel ezelőtti versenyhez képest persze soványnak tűnik ötödik helyezése, de ez pont azt jelenti, hogy mindenkit maga mögé tudott utasítani azok közül, akiknek a tempója az övéhez volt mérhető. Pedig ahogy fentebb írom, ők nem voltak kevesen. Itt jegyezném meg, hogy Schumacher is szép versenyt futott, tempója nem maradt el Nicoétól, egyszerűen 17 hellyel hátrébbről indult, és ez a verseny végéig 16 másodperces differenciát okozott kettejük között. A Mercedesnek ez az eredmény azt jelentheti, hogy nem fognak eltűnni Kína után a süllyesztőben, hanem továbbra is versenyben tudnak majd maradni.
A verseny taktikai királya Paul di Resta lett. Hatodik helye nem elsősorban a Force India tempójának, hanem az ő remekül kigondolt, ám még sokkal szebben kivitelezett stratégiájának köszönhető. Hogy jobban megértsük hőstettét két másik versenyző versenyét kell megvizsgálnunk. Az egyikük természetesen csapattársa Hülkenberg. Ugyanazzal az autóval ő három kiállást választott, ami a végelszámolásban, bár csak három pozícióval indult rosszabb helyről a végelszámolásnál 19 másodperces hátrányban testesült meg, úgy, hogy az utolsó körökben számottevő tempókülönbség sem mutatkozott köztük. A másik pedig Kamui a Sauberrel, aki szintén megpróbálkozott a két cserés taktikával, amibe olyan csúnyán belebukott, hogy végül az 52. körben kénytelen volt kimenni új abroncsokért, egészen hátra esve ezzel a befutónál.
Alonsora és Hamiltonra nem érdemes sok szót vesztegetnünk, keményen küzdve, komoly munkával hozták a pontokat, autójukban nem volt ennél sokkal több. Illetve egy picivel azért mégis, hiszen Lewis hat másodperccet bukott el az első kiállásánál. Ezzel persze lényegesen előrébb kerülhetett volna (a pontversenyt is vezetné), de időben valószínűleg nem tudott volna lényegesen gyorsabb lenni. Aki viszont szót érdemel az Massa, akinek majdhogynem jobb versenye volt, mint csapattársának. Persze ez a pálya nagyon fekszik a Ferrari brazil versenyzőjének, de akkor is szívmelengető látni, hogy tudta hozni azt a tempót mint Fernando, sőt helyenként talán egy kicsit jobbat is. Ha egy erős autó van alatta, mint ahogy nem volt, ezzel a teljesítménnyel akár dobogóra is állhatott volna.
Az év eleje óta próbáljuk feltérképezni, hogy mik is a valós erőviszonyok az idei bajnokságban, és egyre inkább úgy tűnik, hogy délibábot kergetünk. Ott tartunk ahol régen nem. Nincsenek "valós" erőviszonyok. Nincs egy olyan univerzális igazság, általános érvényű sorrend amit minden pályára bátran – legfeljebb apróbb módosításokkal – ráhúzhatnánk. Ha alapvető változás nem következik be, idén minden pályán más és más csapat tetszeleghet majd az esélyes szerepében, különösen nyílttá téve ezzel a bajnokságot.
Paul di Resta második helye valójában 6. volt. Hacsak nem a top 4 utáni, tömörített szakaszra gondolsz :)
VálaszTörlésEgyébként meglepő, hogy a boxutcában mennyit hibáznak idén. Vagy csak a sokkal szorosabb mezőny miatt jobban feltűnik, de mintha ők is éreznék, hogy 1-1 jó vagy rossz csere bizony itt kemény helyezéseket jelent. Hamilton szerelőjét, aki az első két cseréjénél hibázott, a harmadikra le is cserélték, magába is roskadt.
Köszi a jelzést, korrigáltam.
VálaszTörlésNagyon jó!
VálaszTörlés