Ez volt az a verseny, ahol az átlag néző nem sokat vesztett azzal, ha a rajt után bealudt vagy elkapcsolt. Az események zöme ugyanis az első körben lezajlott, és bár a feszültséget a futam egésze alatt tapintani lehetett, így magam egy cseppet sem éreztem unalmasnak azt, nehéz elképzelni, hogy egy felületesebb szemlélőnek is hasonló élményt okozott volna ez a verseny, melynek egészét és eredményét egyaránt a pálya karakterisztikája határozta meg, mely a klasszikus értelemben vett előzést szinte lehetetlenné teszi. Nem is fogok ezért különösebben foglalkozni sem a győztessel, sem Rosberggel, aki második helyre hozta be a Mercedest. Nem tettek ők kevesebbet, minthogy hibátlanul végigvezették a versenyt. Ennél kevesebbel nem érhették volna be, többet viszont nem nagyon volt lehetőségük tenni.Érdemes ugyanakkor méltatni Alonsot, aki egyetlen erős kört teljesített a futamon, de az az erős kör pontosan az volt, amikor ő előre tudott lépni. Mielőtt azonban ebbe belemegyünk érdemes megemlíteni, hogy bár majdnem 30 kört autóztak az élen állók a szuper lágyon, ennek ellenére a kerékcseréket követően a friss lágy keveréken (ami ezúttal a kettő közül a keményebb volt) nem tudtak jobb időket autózni. A legtöbben pár tizeddel, vagy akár egy másodperccel is elmaradtak az addigi legjobbjuktól a váltás után. Ezt tudta kihasználni Fernando, amikor nem a szezonban megszokott módon a korábbi, hanem éppen ellenkezőleg a későbbi kiállásból kovácsolt előnyt. Azon a körén ugyanis, amikor Lewis eltűnt előle, mindkét még mért szektorában a verseny addigi legjobb idejét teljesítette. Ez aztán meghozta az eredményét, megelőzte a McLarenes riválisát, és a végelszámolásban ez valószínűleg nem is egy, hanem két pozíciót, illetve a világbajnoki tabella első helyét hozta neki.
Szintén szép teljesítményt nyújtott Vettel, aki a tizedik helyről vágott neki a futamnak egy eltérő taktikával. Két kulcsfontosságú esemény tette lehetővé azt, hogy végül a negyedik helyen finiseljen. Az egyik az, hogy Grosjean és Schumacher ütközése nyomán négyet tudott előrerukkolni rögtön az első kanyarban, a másik pedig, hogy a (nyilván óvatosan kezelt) lágyakon a 30-dik körtől gyorsabb tudott lenni az őket követőknél. Felmerülhet persze a kérdés, hogy mennyire segítette ezt a csapattaktika, azaz vajon csapattársa az ekkor második helyen haladó Mark vajon mennyire vette vissza a tempót, tudatában annak, hogy megelőzni így sem fogják tudni. Az időkülönbségek és a köridők alapján azonban úgy tűnik, hogy ilyesmi vagy egyáltalán nem, vagy csak marginálisan kis mértékben történt.
Sebastian aztán az ebben az időszakban komoly munkával gyűjtögetett előnyét két helyezésre tudta váltani Hamilton és Massa elé kerülve.
Akivel történtek a dolgok, az viszont Schumacher volt. De nem a jó értelemben. A futamát meghatározó három eseményből legalább kettő volt köthető a Lotusokhoz. Romain-hoz, aki az első egyenesben kissé figyelmetlenül nekiszorította a falnak, igaz ezzel saját versenyét legalább annyira tönkretette, illetve Räikkönenhez, aki az első kiállások előtt borzasztóan belassulva egy komoly kis vonatot gyűjtött maga mögé. Ám hiába volt az egyik körén már 5 másodperccel lassabb, mint pár fordulóval korábban, ahhoz pont elégséges volt tapasztalata, hogy az üldözőit maga mögött tartsa. Mikor aztán kijött majdnem mindenki vele tartott a vonatából, de Michael nem. Ő így vélte, hogy még van a szuper lágyaiban annyi, hogy előnyt építsen ki, és két szempontból is jól kalkulált. Egyrészt valóban tudott gyorsulni, másrészt Kimi beragadt egy körre Pic mögé, ahol rengeteg időt vesztett. Így aztán amikor visszatért a pályára, magabiztosan versenyezhetett, mert a finn feltartása miatt előtte huszonsok másodpercre autózott Massa, az őt követőknél pedig számottevően gyorsabb tudott lenni.
Érdemes még kiemelnünk, hogy mennyit számított a Sennás ütközése 2 hete. Hiszen nem csak azt a versenyét tette ez tönkre hanem a mostanit is. Ha egy pillanatra eljátszunk a gondolattal, mi lett volna, ha nem kell 5 rajthellyel hátrábbról indulnia, akkor arra juthatunk, hogy pole-ból, a remek rajttal és mind gumikopásban, mind tempóban megfelelő teljesítményével igen komoly esélye mutatkozott volna a 92. győzelmének besöprésére, ami után senki sem vádolhatta volna azzal, hogy hiba volt visszatérnie.
Végezetül emlékezzünk meg a 13-14. helyről, amivel talán kevesebben foglalkoztak a futam során. 13. helyen Kovalainen autózott, mögé beragadva pedig az a Button akinek talán a legnagyobb szüksége lesz arra, hogy mihamarabb elfelejtkezzen erről a versenyről. Ugyanis Heikki 65 körön keresztül tartotta maga mögött eredményesen a britet (amihez hozzá kell tennünk, hogy a tempója sem lógott ki a középmezőny teljesítményei közül). Jenson végül frusztráltságában egy olyan akcióval próbálkozott, aminek ott és akkor vajmi kevés esélye volt, és ez megbosszulta magát. Amennyire meg kell dicsérnünk a finnt, annyira kevés volt ez a világbajnoktól.
Gyakran elhangzó kritika mostánában a sorozattal kapcsolatban, hogy a pilóták nem teljesíthetnek 100%-on, mivel az az abroncsok igen hamar megbosszulnák. Bármennyire is előnyös ez a kiélezett küzdelem kedvelőinek, a mai futamon remek példáját adta ennek az igazságnak Perez, amikor büntetését követően 3 olyan kört is teljesített ami bármelyik élmenő leggyorsabb körét másfél másodperccel verte! Ezek alapján feltételeznünk kell, hogy ha mernének menni az élmenők minimum két másodperccel lehetnének gyorsabbak egyetlen körön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése