I loved every single minute (Montréal)

Minden egyes percét imádtam (Lewis Hamilton)

Az álmosan induló montreali futam egy igazi ünneppel ért véget. Ünneppel, ha azt tekintjük, hogy az elején borzasztóan unalmas vonatozásnak tetsző verseny egy igazi ereszd el a hajamba torkollott, de főleg ünnep, azt látni, hogy a sebesség győzedelmeskedni tudott a spóroláson. Mind az előző versenyhétvége, mind ennek a futamnak az első fele ugyanis a spórolásról szólt. Nem is lett volna ez igazán másként most sem, ha Alonso és Vettel nem kísérlik meg a lehetetlent és próbálják meg több mint 50 körös lágyakon befejezni a futamot. Az egész oda vezethető vissza, hogy míg korábban az első kör a kerékcserét követően még nem volt igazán gyors, pár kör kellett ahhoz, hogy a gumik igazán felmelegedjenek, addig Hamilton már a második kiállását követő első körben is rendkívül gyorsan ért körbe a pályán. Annyira, hogy ezzel kompenzálni tudta a jobb hátsó kerekével történt, nagyjából egy másodpercet kóstáló apróbb malőrt is. A Ferrari és a Red Bull is ekkor dönthetett a kint maradás mellett, hiszen egyrészt úgy vélték, hogy Lewis elé már nem fognak tudni visszaérni, de a tempójuk rendben volt – legalábbis az addigi spórolós sebességekhez képest. Utóbb kiderült, tőlük túl bátor volt ez a próbálkozás, de azt, hogy az ötlet mennyire nem volt halva született, azt Grosjean második helye fémjelzi igazán, hiszen ő ugyanezen a taktikán volt. Igaz az első cseréjét picivel eltolta Fernandoékhoz képest, de ez önmagában nem magyarázza az utolsó körökben köztük kialakult 3 másodperces tempókülönbséget.



No, de beszéljük Lewisról. Az ő győzelmének kétségbevonhatatlan voltát az jelzi legjobban, hogy az első cserén riválisai elé kerülve a másod cseréig pont akkora különbséget tudott kiautózni majd tartani, ami lehetetlenné tette, hogy bármilyen taktikával elé kerülhessen akár Vettel akár Alonso. Nagyon megérdemelte ezt a győzelmet, hiszen az idén végig összeszedetten versenyzett, és bár Schumacher mellett nem igen tarthat senki igényt a pechvogel címre, de a szerencse – vagy legalábbis a csapatmunka – mérsékelten segített a szezon eddigi versenyein csakúgy, mint ezen a hétvégén. Ám most nem is kellett szerencse ahhoz, hogy a végén odaérhessen a dobogó legmagasabb fokára.

Érdekes ellentéteket csillogtat Romain és Sergio versenye. Ők ugyanis úgy tudtak egyetlen cserével a futam végéig autózni, hogy a futam legvégén még bőven volt lehetőség abroncsaikban arra, hogy egy erőltetett tempót diktálva felverekedjék magukat a dobogóra. Természetesen ennek a megalapozása is a futam eleji kitartó, majdhogynem megrögzött spórolás volt, de ezt végül nem csak kiállás spórolására, de sebességre is be tudták váltani, ami nekünk nézőknek igazi csemegét kínál. Perez idén már egyszer bizonyította, hogy rendkívüli teljesítményre képes, a mostani eredménye azért nagyon fontos, mert eloszlatta vele a kételyeket, hogy vajon mennyire volt az csupán a véletlen műve. Semennyire. Ami pedig Grosjeant illeti, ő több elhibázott verseny után ismét megmutatta, hogyha minden tényező adott, rajta nem múlik a siker.

A mostani verseny másik nagy hozadéka az lehet – már azon túl amiben erősen reménykedem, hogy a harcosabb szellemű csapatok illetve versenyzők mostantól komolyan számba veszik a több kiállást, mint az előnyszerzés egyik lehetőségét –, hogy kialakulóban van az a hármas, akik igényt tarthatnak a végső győzelemre is. Mindhármukra – Fernandora, Lewisra és Sebastianra – is jellemző, hogy az év egészén nagyon kiegyensúlyozottan teljesítettek, és a lehetőségeikhez (autójukhoz) képest a maximálishoz közeli helyen végeztek. Talán Fernandot érdemes kiemelnünk, akinek év elején akárhogy is nézzük, katasztrofális autó jutott. Dicséret illeti persze a Ferrarit, mert úgy tűnik néhány futam alatt a legjobbakkal vetekedővé fejlesztették a versenygépet, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Alonso a botladozó autóval is futamot nyert. A fekete ló, aki esetleg még csatlakozhat ezen világbajnokok illusztris társaságához Webber lehet. Bár a mai futamon végül nem sikerült az élen haladók közelében maradnia, de ez nem elsősorban az ő hibája, egyszerűen a Red Bullnak nem a végsebesség, hanem a tempó az erőssége, ám előbbi nélkül előzni, főleg egy ilyen hosszú egyenesben igencsak bajos. Így hát amikor beszorul Räikkönen mögé, nem igazán volt lehetősége arra, hogy átlépjen rajta. Kik jöhetnének még szóba? Button egyértelműen gödörbe került az é eleji remek kezdése után, Massa év eleje bajlódik, és bár mostanában kicsit eredményesebb tud lenni, teljesítménye továbbra sem mérhető csapattársához. A Mercedes és a Lotus is lépéshátrányban van egyelőre a legerősebb csapatokhoz mérten, az innen következők sora, melyet a Sauber vezet pedig inkább 1-1 kiugró eredménynek örülhetnek, mintsem az állandó teljesítménynek.