Fernando Alonso bár komoly szerencsével szerezte meg a győzelmet olyan szempontból, hogy kellett hozzá az, hogy Vettel Red Bullja megálljon előtte, nem ártott hozzá Grosjean kiesése sem, továbbá hasznos volt a McLaren csapat újabb betlije a boxutcában, azért az tagadhatatlan, hogy érdemei legalább ugyanannyit nyomtak a latba. Amikor másnak problémát okozott egy-egy a hirtelen gumikopás, az ún. drop-off miatt belassult, a pályán szinte mozgó terepakadályként funkcionáló versenyző megelőzése, akkor ő már a feltartott bolyban is előre tudta verekedni magát, hogy aztán roppant gyorsan kiszúrja, és szinte azonnal ki is használja ellenfelének azt a pontját ahol berakhatja mellé a Ferrari orrát. Márpedig ha ide eljutott, akkor olyan ő mint a visszagörbülő fogakkal ellátott kígyók, többé nem ereszti zsákmányát.Ha végignézzük, mit hogyan tett a verseny során sem az ő, sem a csapata teljesítményében nem lehet olyan pontot találni, ahol valamit másképp kellett volna tennie. Hibátlan futamhoz pedig majdhogynem dukál annyi szerencse ami neki kellett a lelkileg is bizonyára leírhatatlanul komoly erőt adó hazai sikerhez.
Vessük csak össze teljesítményét Massaval. Bár csapattársának a végeredmény ellenére nem volt igazán rossz hétvégéje, az időmérésen is csak 2 hellyel maradt el Fernandotól, ami esetünkben ráadásul csak 0,073 másodpercet jelentett. Hogy ez mennyire kevés? Fogjunk csak egy stopperórát kezünkbe, és próbáljuk meg a start/stop gombot kétszer olyan gyorsan megnyomni egymás után, ahogy csak bírjuk. Az eredményünk 0,1-0,2 másodperc között lesz. Felipe a futam elején is tartotta a lépést a kétszeres bajnokkal, de az előhúzta a kalapból a nyulat, a brazil csak egy üres cilinderben kotorászott. Valahol itt van a határvonal a jó, és a remek teljesítmény között. Az persze, hogy végül 15 pozíciós hátrányban fejezte be a futamot a Toro Rossoval történt ütközés következménye volt, ahol autója valószínűleg komolyabban sérült. Ha ezt nem szenvedi el, egy tisztes pontszerzés lehetett volna futamának eredménye.
Most, hogy ennyit örültünk a remek futamnak, és a spanyol sikerének, aki minden spanyol sportsiker lelkes követőjeként nem mulasztotta el megemlíteni az EB-n remekelő válogatottat sem, térjünk át egy kellemetlenebb témára. Ezt a kellemetlenebb témát úgy hívják, hogy Sebastian Vettel és a Red Bull. Bár a német versenyző a szabadedzések után úgy nyilatkozott, hogy a Valenciába hozott komoly fejlesztési csomag nem sikerült, és szakadatlanul dolgoznak rajta a verseny első felében bármennyire is kellemetlenül hangzik ez pontosan a tavalyi fölényének megfelelően versenyzett. Körönként minimum fél, maximum 2 másodpercet vert az őt követő Lewisra. Ekkor én még – bár a német versenyző nem áll távol a szívemtől, de tudom, hogy mindenki jobban jár, ha nem megdöbbentő fölénnyel, hanem éles küzdelemben szerzi meg a bajnoki címet – abban reménykedtem, hogy eggyel több kiállással számol csapata, így kevésbé kell kímélnie az abroncsait, ezért tudja bátrabban nyomni a pedált, és építgetni előnyét. Sajnos hamar kiderült, hogy erről szó sincs. Nemhogy elsőként állt volna ki, hanem majdhogynem utolsóként a legelterjedtebb stratégiát követő versenyzők közül. (Pont a reklám alatt, ami persze monnyon le!) Hogy mennyire jól tudta kímélni abroncsait arra jó példázta Schumacher, aki csak pár körrel ezt követően már olyan kopással küzdött, hogy a szó szoros értelemben a fél mezőnyt gyűjtötte be maga mögött, és terelgette őket komoly szaktudással, mint pásztor a nyáját. Pedig a mezőny rangidős versenyzője a keményebb közepes keverékeken rajtolt. Az első kerékcserék lezajlása után Vettel előnye tehát már húsz másodpercre rúgott a Renault franciájával szemben, ami ezen a pályán több mint elegendő egy kerékcsere megejtéséhez. A különbség itt stabilizálódott, és bár az MTVA kevésbé szak, mintsem kommentátora próbált lelkesedni, hogy majd most Romain szépen elkezdi üldözni a versenyben vezető németet, aki tavaly is nézte a futamokat, az tudhatja, hogy a Red Bullban bekapcsolták a mostantól épp csak annyira megyünk gyorsan amennyire muszáj gombot, azaz beindult a fokozott ütemű spórolás. A sors fintora, hogy bár ez a spórolás megalapozottnak tűnt annak fényében, hogy a Kovalainen-Vergne ütközés után érkező safety car tetszőleges mennyiségű előnyt felőrölt volna, ugyanakkor elégséges még sem, a Red Bull tőle cseppet sem megszokott módon végül az újraindítás után nem sokkal megadta magát.
Räikkönen kicsit kilóg a befutó névsorából, hiszen ő az egyetlen, aki jó helyről indult, nem hátráltatta semmilyen váratlan esemény, mégsem volt képes többet előrelépni, mint amennyien az előtte indulók közük kiestek. Versenyét sikertelennek nevezni ettől persze erős költői túlzás lenne, de a futam végi interjúból látható volt, hogy ő maga sem elégedett az eredménnyel. Amikor az igazán fontos előzésre lett volna szükség, Alonsoval szemben, azt nem tudta végrehajtani. A másik oldalról viszont jól látszik, hogy mind a gumikkal sikerült megfelelően sáfárkodnia, sem pedig hibát nem követett el. Második helye jól jelzi, hogy ő is és járműve is képesek lehetnek idén győzelemre, ugyanakkor ha az időmérőkön csapattársával szembeni arányát nézzük, a 2-6-os különbség jelzi, hogy a világbajnokok közül ő abban a hármasban foglal helyet akik nem tudják dominálni csapattársukat. Ezen a versenyen is lefőzte volna Grosjean, ha nem éri utol őt is a Valencia pályának az autókat végsőkig kizsigerelő hatása. És ha Kiminél felrójuk, hogy gyakorlatilag újonc csapattársa rendre megelőzi őt időméréseken és futamokon is, akkor utóbbinak ezt természetesen a javára kell írnunk. Csapatuk megítélésében ugyanakkor kicsit sötétben tapogatózunk. Sem Romain, sem a három évet kihagyó finn teljesítményét nem lehet megítélni objektíven, legfeljebb egymáshoz viszonyítva. 97 világbajnoka az előző futamon azt állította, hogy ha Fernando vagy Hamilton ülne a Lotusban sorra nyernék a versenyeket, annyira erős az autó. Talán ez az igazság, talán az, hogy Kimi pillanatok alatt rázódott vissza száguldó cirkusz körforgásába, és Romain pedig egy korszakos zseni. Ezt idén szerintem nem fogjuk tudni kideríteni.
Kicsit talán szokatlan, hogy a bejegyzés nagy részében foglalkozom olyan versenyzőkkel, akiknek a célba érés sem sikerült az Európa nagydíjon, de Hamilton teljesítménye mellett sem mehetünk el szó nélkül. Lewis akit könyörtelen és hatékony – na jó Massától eltekintve hatékony – támadásairól ismerünk ezen a futamon egy új szerepkörben kellett, hogy csillogtassa képességeit. Autója bár az időmérőn még hozta a formáját a futamon, főleg annak első köreiben messze volt a versenyképestől. ha egy átlagos versenyzővel történik ilyesmi, hamar azon veszi észre magát, hogy hiába küzdött oly eredményesen a kiváló rajtpozíciójáért az pillanatok alatt foszlik szét, válik semmivé. Lewissal viszont nem ez történt. Pont ezért tudom ugyanazt mondani az angolnak, amit anno Leia üzent Kenobinak. Te vagy az utolsó reményünk. Mivel a McLarenes első körökben tapasztalt gyengesége az, ami magyarázatul szolgálhat Vettel óriási fölényére. Lehetséges, hogy mások, például a Lotusok tudták volna tartani a Red Bull tempóját, csak éppen az egyébként zseniálisan védekező Hamilton miatt nem tudták ezt bemutatni? Bízzunk benne, hogy ez történt. No de kanyarodjunk vissza még egy picit Lewishoz. Az első etapja szörnyen lassú volt. Míg Vettel már a harmadik körben 1:46 alá ment, addig ő az egész etapja alatt nem tudta megugrani ezt a szintet, és lassabb tempója ellenére is hamarabb volt kénytelen a boxba látogatni. Ennek ellenére a védekezése hibátlan volt, hiába tolongott mögötte több komoly tehetségű riválisa, az előzésnek nem tudta közelébe kerülni. Ez jó hír az angol rajongóinak, hiszen ezek a képességek is elengedhetetlenek ha valaki igazán eredményes versenyző szeretne lenni. Azonban van rossz hír is. A csapat úgy látszik idén egyszerűen nem képes megbirkózni a kerékcserék jelentette kihívással. Hibát hibára halmoznak. Talán ideje lenne a szerelőknek egy kerékcsere edzőtábort tartani, ahol úgy begyakorolhatják ezt a mozdulatsort, hogy az végül már gondolkodás nélkül menjen. Ráadásul a második kiállás alatt eldobott 11 másodperccel még nem volt vége a pechszériának. Maldonado egészen buta hibája igen méltatlanul elbánt Lewissal, aki ugyan akkor más meglehetősen belassult a teljesen elkopott gumijai miatt, az utolsó kört már valahogy kibekkelte volna, és egy fontos pontszerző helyet szerezhetett volna meg. Nem lepődnék meg ha a pár futammal ezelőtt még hősként ünnepelt venezuelai most egy komolyabb büntetéssel várhatná az angliai futamot.
A verseny végső képét egyértelműen a safety car határozta meg. Bár úgy tűnhetett, sokat nyernek vele akik ekkor cseréltek, hiszen a futam végéig innen már könnyű lesz kihúzni az események végül rácáfoltak erre. A gumik nem bírták a terhelést, és bizony a teljes pontszerző helyen utazó mezőny komolyan elkezdett visszalassulni a 47. körtől kezdődően. Ki hamarabb, ki később, de mindenki szépen lassult, miközben a két renegát, Schumacher és Webber töretlenül gyors tempóban, körönként 1-3 másodpercet ledolgozva közeledtek az egyre előkelőbb helyezések felé. Hozzájuk csatlakozott kicsit lemaradva Rosberg, remek meglátás volt ez Ross Brawn-tól, hiszen a Mercedes eddigi egyetlen győzelmét szállító Nico ezzel végül hatodik helyig tudta felverekedni magát, míg csere nélkül a pontszerzés is kérdésessé válhatott volna. No de vissza a legendához. Michael három dolgot valósított meg professzori szinten, amelyek végül együtt hozták meg neki az annyira várt első dobogót visszatérése óta. Egyfelől remek tempóban halad a pályán, , és ennek ellenére gumijait nem darálta le néhány kör alatt. Másrészt az utolért versenyzőket gyorsan, hatékonyan előzgette meg, nem vitás ebben is komoly segítségre lehetett húsz év alatt szerzett rutinja. Végül pedig a legfontosabb, a mögötte végig kevesebb mint egy másodperces távolságra autózó, igencsak virgonc Webbert is maga mögött tudta tartani. Ennek az üldözésnek talán a kulcsmomentuma az volt, amikor Michael a pályára visszaérkezve rögvest a nyakába kapta Markot, aki keményen támadásba is lendült. Nem kis fegyvertény volt ezt a támadást visszaverni. De később is adódott egy éles szituáció, ami sajnos nem került képernyőre, az egyik előzés közben ugyanis a Red Bullos egyetlen tizeddel lemaradva haladt el a célvonalnál mercedeses ellenfele mögött. Amikor úgy jött be a biztonsági autó, hogy az pont nem passzolt Schumacher kerékcsere üteméhez, ez még újabb balszerencsének tűnt, ám a futam végére kiderült, ezt sokkal inkább tekinthetjük szerencsének. Ennek ellenére pont annyira lenne igazságtalan eredményét külső tényezőkre fogni, mint az elmúlt három év minden bukdácsolását. Kétségtelen, hogy a legendás bajnok még most, 43 évesen is versenyképes tud lenni.
Azt hiszem Alonso keresve sem találhatott volna találóbb mondatot az idei Valencia futamra. Egyszer hopp, másszor kopp, ez az alapigazság ma a mezőny egészét érintette valamilyen formában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése