2012. május 13., vasárnap

I think it's a wonderful day (Catalunya)

Azt hiszem ez egy csodálatos nap (Pastor Maldonado)

Már a futam előtt azt gondoltam, hogy ismét új győztest fogunk avatni, hiszen Hamilton büntetése után is csupán – az eddigi versenyeken egy kivétellel nem túl acélos – Alonso volt az egyetlen futamgyőztes a rajtrács első öt pozícióján, ami ennek az esélyét erősen felsrófolta. Úgy számoltam, hogy Maldonado vagy hibázik a rajtnál, vagy legkésőbb a kerékcseréknél beszorul valaki mögé, Fernando pedig nem fogja tudni tartani a lépést, így majd a Lotusok, illetve közülük is a hamar visszarázódó, csapaton belül világbajnokhoz méltóan fölényt mutató Kimi lehet majd az, aki odaér a dobogó tetejére. Bár ez most nem történt meg, afelől kevés kétségünk maradhat, hogy az idény végéig ez nagy eséllyel össze fog jönni neki.



Na de várjunk csak, minek vesztegetem a szót Räikkönenre, amikor itt egy olyan ember nyert, akivel minden fogadóirodánál komoly pénzeket lehetett volna szakítani? Bár a Williams év eleje óta folyamatosan jelét adta annak, hogy nagyon beletaláltak a fejlesztésbe, azt hogy végül nemcsak hogy futamot nyernek, de így, nem odakeveredve, nem szerencsével (ha eltekintünk Lewis büntetésétől), hanem erőből? Hogy történhetett ez? Sejtésem sincs. Talán Frank Williams nézett szét otthon az igencsak zsúfolt vitrinjében, és egy a kilencvenes évek elejéről származó kupában találhatott egy másodpercet körönként, majd vállat vonva, azt gondolta, ha már így alakult elhozza magával a katalán fővárosba? Nem valószínű, de nincs ennél jobb tippem. Ami biztos, hogy Pastor roppant éretten versenyzett. Nagyjából ugyanaz a lehetőség csillant meg előtte, ami Perez előtt Malájziában. Csakhogy míg a Mexikói fiú belebakizott a spanyol matador üldözésébe, addig Maldonadonak egy pillanatra sem remegett meg a keze. Magabiztosan és végtelenül higgadtan versenyzett, megoldva az utolsó etapban azt a nem kis kihívást, hogy a háta mögött buzgólkodó Alonso előzési kísérleteit úgy verje vissza, hogy közben a gumiját olyan állapotban tartsa meg, amivel végül azért eljut a célvonalig. Nehéz belekötni teljesítményébe, én azért egy leheletnyivel több lelkesedést elfogadtam volna tőle. No nem a Vettel-féle oly sokakat bosszantó sivalkodásra gondolok, de egy diadalittas mosoly talán elfért volna az interjúszobában. Mindenesetre ha a jövőben is csak ennyi kifogásolnivalót hagy maga után versenyzése, az nem sok jót jelent riválisaira nézve.

A Ferrariról már elkönyvelhettük, hogy idén mellélőttek. Az autó fejlesztését nem találták el, nincs meg a sebesség, és a középmezőny elejével harcolnak. Ebből nagyjából annyi maradt meg, hogy a középmezőny elejével harcolnak. Merthogy Pastort a mostani teljesítménye ellenére is ide sorolnám az évad egészét tekintetbe véve, különös tekintettel arra, hogy ha az élcsapatot, vagy az élcsapatokat akarnám megnevezni, akkor igencsak bajban lennék. Kialakult az egy nagy középmezőny, ami hét csapatot ölel fel jelen pillanatban. A fentieken kívül viszont ismét sötétben tapogatózhatunk a Ferrari teljesítményét illetőleg. Az első jel arra, hogy sikerült előrébb lépni az volt, amikor a mugellói teszt után Montezemolo kijelentette, hogy még idén világbajnokok akarnak lenni. Persze szokott ő cifrákat nyilatkozni, de akárhogy osztok szorzok, azért Fernando ott áll a tabella második helyén, ráadásul ponthátrány nélkül a címvédő mögött. Tehát ha a mostani tempó tartós lesz a cél messze nem elérhetetlen. Ugyanakkor ott van Felipe. Ha azt tekintem, hogy a csapattársa lekörözte, akkor jogos a kritika. Ha viszont azt nézem, hogy a verseny kezdetéig messze legversenyképesebbnek tűnő technikával Jenson Button csupán mintegy  másodperccel előzte meg őt, ráadásul Felipe kapott egy áthajtásos büntetést is a helyzet rögtön nem annyira elkeserítő. Ráadásul előbbi azért hat hellyel előrébb állhatott fel a rajtrácsra. Mindenesetre a mai teljesítménye nem a csak a Ferrari erejével, de Felipe versenyzői ülésével kapcsolatban is további kérdéseket vet fel.

A Lotus a Renault név elhagyásával úgy tűnik a múltat is maga mögött hagyta. Azt a múltat, amelyben a csapat régi nagy fényét kergetik, (gondoljunk csak a 2005-2006-os idényre) de mindig csak arra futja, hogy egy viszonylag jó autóval egyértelműen lemaradjanak az élcsapatoktól. Hát jelenleg nincs olyan csapat, amelyik elmondhatná magát, hogy egyértelmű fölényben van velük szemben, ami nagy fegyvertény. Sőt talán ők az a csapat melyiknek legkevésbé láthattuk eddig gyenge pontját, amelyik a legegyenletesebben tudta szállítani a pontokat (na jó, a Red Bull mellett). Nem meglepő tehát, hogy Kimi az első verseny elbukott időmérőjéből fakadó gyengébb eredmény után már a negyedik helyig lépkedett előre, és lemaradása is csupán 12 pont az éllovashoz képest. Räikkönen mégsem tűnt elégedettnek a riportszobában. Ezzel a helyzetértékelésével pedig egyet kell értsek, ebben a versenyben benne volt számára egy lényegesen erősebb eredmény is. Picit talán túlspórolták magukat. Ugyanis, míg a verseny végére mindenki 1:30 köré lassult a korábban 1:28 körüli időkről, addig a Lotusok meg bőven gyorsabban voltak az utolsó körben is, mint a legtöbben bármikor a verseny során. Kimi tempófölénye olyan jelentős volt, hogy ha a verseny csak egyetlen körrel tart tovább az szinte bizonyosan második, ha hárommal, az pedig első helyet jelentett volna számára. Ebből számomra az következik, hogy egy kicsit korábbi cserékkel valószínűleg tudtak volna további időt nyerni, és minden másképp alakulhatott volna. Elméletben. Ami pedig Romaint illeti, ő az utolsó körökben kiemelkedően gyors csapattásárhoz képest is tudott faragni lemaradásából nyolc másodpercet az utolsó etapban, és a verseny leggyorsabb körét is besöpörte. Persze felmerülhet a kérdés, hogy keveredett akkora hátrányba, amiből lehetett ennyit faragni úgy, hogy még mindig 10 másodperc legyen a különbség a befutónál.

Jól tapintható volt az eltérés a Lotus és a verseny első két helyezettje között, hiszen amíg a verseny első felében az utóbbiak egy szép előnyt tudtak kiépíteni, addig az utolsó etapban ezt fel kellett élniük. A különbség számomra komolyabbnak látszik annál, amit az eltérő gumitaktika igazolt volna, ezért úgy vélem, hogy míg Pastorék a beállításoknál inkább a tele tankolt autót vették alapul, addig a fekete-arany járgányokat a verseny végi üresebb tankhoz hangolták be. Márpedig ha ezen a vonalon tovább gondolkodom elkerülhetetlen a következtetés, hogy a McLaren taktikája pedig az időmérőre való optimalizáció. Ha így van változatniuk kellene, mert ez a megoldás nem tűnik működőképesnek.

Nem csak Kobajasi, de Perez is remekül versenyzett a mai futamon. Ők a másik csapat akik kiemelkednek a régi középcsapatok sorából, és a korábbi élmenőkkel erősen összemérhető tempójuk egyre nyilvánvalóbbá válik. Sajnos Sergio nem tudta megmutatni ezen a versenyen, hogy ez mire elég, hiszen bár ötödik helye a rajtrácson komoly reményekre adott okot már az első kanyarban kihasította jobb hátsóját Grosjean első szárnya. A defekttel megtett egész kör után sem volt drasztikus a lemaradása, egy jó taktikával és a megfelelő sebességgel, melyet az első csere után közvetlenül megfutott leggyorsabb kör fényében adottnak tekinthetünk talán odaérhetett volna egy pontszerző helyre, ám ő is az idén egyre gyakoribb boxutcai hibák áldozata lett. A csapatoknak lassan számot kell vetniük azzal, hogy hol van az a határ amíg megéri erőltetni a gyorsabb kerékcseréket, és mikor érik el azt a pontot, ahol a törekvés a további időspórolásra már több hibát szül, mint amennyi előnyt termel. Különös tekintettel arra, hogy amíg egy lassabb cserén maximum 1-1 pozíció, addig egy elhibázotton egy egész verseny mehet el.
Szerencsére Kamuinak ezzel most nem kellett megküzdenie, hozta is a gyönyörű helyezést, az élen kimagasló négy autót követő legrangosabb helyezést.

A verseny taktikusa címet ezúttal Vettelnek adnám. Az utolsó etapban türelemmel versenyzett, és ahelyett, hogy szétgyilkolva autóját próbált volna mindenáron az előtte haladók nyomába érni inkább egy mérsékelten gyors, de erősen kímélő üzemmódot választott. Az utolsó körökben bemutatott látványos előzései nem is annyira a remek manőverek, mint inkább ennek a taktikának voltak köszönhetőek. Az utolsó 5-6 kört ugyanis a még jó állapotú gumikon úgy tudta meghúzni, hogy bár az előrébb haladó Lotusoknál még így is közel egy másodperccel lassabb volt, addig a körülötte elkopott Pirellikkel autózóknál 2-4 másodperccel volt gyorsabb körönként. Valahogy úgy van ez mint az fehér eperfa termésével. Ha éretlenül próbáljuk leszedni alaposan meg kell rángatnunk az ágat, ha viszont megvárjuk, míg megérik, akkor csak meg kell fognunk, és kezünkben marad.

A versenybírók a hétvégén nem fukarkodtak a körmössel. Először Hamiltont sorolták a rajtrács leghátuljára – ami sokak szerint eltúlzott szigor volt, talán elegendő lett volna Q3-as eredményét megsemmisíteni – majd Vettel és Massa kapott büntetés azért, mert nem lassított megfelelően a Sárga zászló alatt. Volt már ilyenre példa egy japán nagydíjon néhány éve, de akkor csak a verseny után osztottak 5-5 másodperces büntiket, aminél az áthajtás azért sokkal komolyabb hátrányt jelent. Lewis viszont az utolsó rajthelyéhez viszonyítva remekelt. Talán elég csak azt megemlíteni, hogy megelőzte a 14 pozícióval előrébb induló csapattársát. A kiváló taktika és a remek kivitelezés is kellett ehhez az eredményhez, ami így is csak a fájdalmasan kevés pontot hozó nyolcadik helyre volt elég.

Akit még meg kell említenünk, az Hülkenberg. Ő úgy tudott a pontszerző helyekre odaérni, hogy egyrészt a verseny végén a lényegesen gyorsabb Webbert tartotta maga mögött, másrészt azzal a Force Indiával versenyzett, ami a fentebb említett hét nagyon erős csapat közé nem tudott beférni.

Természetesen nem mernék rá vállalkozni, hogy jósoljak az évad hátralevő részére, már csak azért sem, mert így elkerülhetem a csúfos lebőgést, de az továbbra is valószínűsíthető, hogy a valaha volt egyik legjobb évadot látjuk, és hogy fogunk még csodákat látni, új futamgyőzteseket ünnepelni.

1 megjegyzés: