I was hungry for today (Budapest)

Ki voltam éhezve már erre (Lewis Hamilton)

Most jönne az a rész, hogy elmagyarázom szerintem miért kapott újra lábra a Mercedes, hogy-hogy mindenki várakozása ellenére folytatják a Red Bullal a váltott sorminta rajzolását a futamgyőzelmek terén. Könnyű lenne azt mondani, hogy ismét változott az abroncsok szerkezete – megszűnt a gumik kétoldali asszimmetriája –, de egyrészt nem volna helyes, mert bár eddig sokszor úgy éreztem, hogy sejtem a mögöttes okokat, a valóság rendre rám cáfolt. Be kell látni, én nem vagyok igazi szakértő, csak a számokból próbálok minél több információt leszűrni. No és ha valamikor, talán most a legpraktikusabb beismerni tanácstalanságomat, amikor mindenki a német csapat gyengélkedésével számolt a futamra. Ha nálam lényegesen mélyebbre látó elemzők se számítottak erre, akkor erőltetett lenne, ha nekem rögtön magyarázatom lenne rá, nem?


Azért sem lenne szerencsés túlzott erősorrend elemzésbe bocsátkozni, mivel a négy hetes nyári szünet alatt minden megváltozhat. Akkor is, ha ebből két hét elvileg köztelező vakáció a gyár teljes személyzetének.

Tehát fogadjuk el a puszta tényt, hogy a Mercedes a mai versenyen erős volt. Nem kicsit erős, hanem nagyon erős. Lewis végig diktálni tudta a tempót, és ahogy a dobogón Martin Brundle is említette, Button határozott és gyors megelőzése olyan fordulópont volt a versenyben, ahonnan nem lehetett kétséges a sikere. Megtört tehát a jég, az angol nyerni tudott új istállójával is, és ha a csapat szállítani tudja a versenyképes autót, bizony a bajnoki cím szempontjából sem tekinthetjük esélytelennek. Továbbra is igaz persze az, hogy a valódi reményhez Vetteltől legalább egy nullázás még kell, de erre azért van reális esély. Ismét fel kell hívnom a figyelmet, hogy mekkora pofára esés ez a kárörvendőknek – elárulhatom nekem is – akik arra számítottak, hogy Hamilton gyöngécske autóval bukdácsolva örülhet, ha idén egy dobogó jut neki. Bizony a Mercedes magához tért, akármi is legyen ennek az oka, és újdonsült pilótájuk elvárásait már egy évvel a várt előtt teljesíteni tudták.

Amennyiben Vettel vagy a Red Bull tényleg megteszi azt a szívességet, hogy akár saját hibájából, akár egyszerű balszerencséből kifolyólag esélyt biztosít riválisainak, akkor lesz bőven jelentkező a koncra. A jelentkezők közös jellemzője, hogy senki sem az első címéért harcol. Ismét csak itt tartunk: véletlenek nincsenek. A momentumot, a pillanatnyi lendületet tekintve persze Lewis van a legjobb helyzetben, és Fernando küzd a legkomolyabb kihívásokkal, Kimi pedig továbbra is a kiszámíthatóság és egyenletes teljesítmény eszményképe, de ahogy az a lendületekkel lenni szokott, ez is bármely pillanatban elmúlhat.

A verseny talán legérdekesebb része Grosjean büntetése volt. Több okból is. Egyrészt nem csak a kommentátorainkat zavarta össze, hogy miért is vizsgálódnak a stewardok, a közvetítés rendezője is rossz esetet ismételt, sőt még a Lotus csapat is a Button elleni csatára hivatkozott rádióüzenetében. Pedig a kommunikáció egyértelmű volt, ütközésért, és pályaelhagyásért is vizsgálták Romaint, de utóbbiért kapta a büntetést. Amikor a vizsgálatról hírt adtak, akkor pedig az is ott szerepelt, hogy ez a négyes kanyarban történt, nem pedig a 6-7-esben, ahol a francia Buttonnal csatázott. Láthattunk aztán több visszajátszást vagy épp élőképet, ahol a pilóták szintén négy kerékkel hagyták el a pályát. Ennek kapcsán két dolgot kell megemlítenünk. Egyrészt, hogy ők akkor épp nem szereztek pozícióelőnyt, mint Grosjean, azaz nem előztek, másrészt pedig, hogy az ilyen szituációk megítélésében a versenyzői eligazításon elhangzottak a mérvadóak. Ha ott az hangzott el, hogy a négyes kanyarban, külső íven, pályaelhagyással előzni tilos, akkor sajnos a büntetés jogos volt, akármennyire is látványos volt a mozzanat, mely még Wéber Gábort is meglepte, aki nem pont arról híres, hogy ne tudna vezetni, vagy hogy ne ismerné ezt a pályát.