A mai futamot a Pirelli érában bizony akár unalmasnak is tekinthetjük. Csupán kettő versenyző választotta önszántából a 2 kiállást, nem voltak tehát igazán komoly taktikai eltérések, és elmaradtak az ennek köszönhető jelentős sebességkülönbségek is. Illetve, ha pontosabbak akarunk lenni, csak elenyésző számban jelentek meg. Ennek megfelelően a pozíciócserék száma is alaposan redukálódott, igaz azok között pár igencsak minőségit is megfigyelhettünk. Amit ezek közül talán leginkább érdemes kiemelni az a Hülkenberg-Alonso párharc volt. Nico az őt utolérő és DRS-sel támadó Fernandot hamar elengedni kényszerült, részben a DRS okozta sebességkülönbség részben a spanyol támadási módszere miatt, ami olyan védekezésre kényszerítette ellenfelét, amit a következő kanyar kigyorsításánál kegyetlenül kihasználhatott. Ugyanakkor amíg Fernando ezt követően, a további előzések reményében komoly vágtára fogta Ferrariját, addig Hülkenberg hideg fejjel óvta abroncsait. Így aztán amikor a Hamiltonról lepattanó spanyol ismét lassulni kezdett, a német megpróbálkozhatott a visszaelőzéssel, ám erre nem maradt elég ideje. Legalábbis nem annyi, amennyit Alonso félelmetes rutinja megkívánt volna.
Viszont ezen kívül eléggé szolid mennyiségben láthattunk akciókat. És amit fontos észrevenni, hogy ezt csak azért érezhetjük így, mert a Pirelli látványos szenvedése, hogy olyan gumit állítson elő, ami meghatározott körszám után mondja be az unalmast, de biztonságos maradjon, roppant sok akcióval és látvánnyal ajándékozott meg bennünket az év eddigi versenyein. Tehát amikor magunkban csöndben szidjuk az olasz beszállító slickjeit, akkor ne feledkezzünk meg róla, hogy minden betegségük ellenére mi nézők igen sokat köszönhetünk nekik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése