Ez a félelmetes tempófölény több tényezőből tevődött össze.
Amit talán senki sem von kétségbe, hogy a Red Bull gyors. Másrészt négyszeres bajnokként ne vitassuk el tőle, hogy talán ő sem egy tehetségtelen kókler, azonban a sor itt nem ér véget. Ő volt ugyanis szinte az egyetlen, aki első kiállásáig folyamatosan úgy autózhatott, hogy senki sem volt aerodinamikai hatótávjában, azaz senki sem csökentette a leszorítóerejét, fokozta autója melegedését. Ami viszont még ennél is fontosabb, hogy az előzések Abu-Dhabi-ban korántsem voltak olyan magától értetődőek, mint egy héttel ezelőtt, Indiában. Láttuk, hogy a versenyzők közül többen megszenvedtek a náluk akár 3 másodperccel lassabb autók maguk mögé utasításával is. Márpedig az elévágástól rettegő pilóták eldőlő dominók soraként követték az első fecskeként kiálló Hamiltont, és egytől egyig komoly forgalomba kerültek.
Aztán a forgalom volt akit jobban, volt akit kevésbé tartott fel, de senki sem úszta meg szárazon. Bár akkor a friss közepeseken majdnem mindenki tudott volna 1:48-on belül autózni, sajnos erre nem volt adott a hely, így az elévágás majdhogynem fordítva sült el. A pályán hosszan kint maradó két Ferrari tűnt a taktikai csata nagy győztesének, miközben Vettel aki a 16. körig tudta húzni első kiállását tempóvesztés nélkül behozhatatlan előnyre tett szert. Vele a továbbiakban nem is volt értelme foglalkozni. Az, hogy végül nem a Ferrarik ünnepelhettek a dobogó két alsóbb fokán viszont annak lett a következménye, hogy cseréjük után Gutierez, illetve Sutil mögé hosszan beragadva őket is komolyan feltartották. Ha ez nincs, az Alonso féle lágy-közepes-lágy taktika szinte bizonyosan dobogót ért volna, és feltehetően, ha Massának nem kell annyit szélárnyékban autózni, ezt a taktikát ő maga is követhette volna. Így azonban a Webber-Rosberg-Grosjean hármas kényelmes előnyt tudott kiharcolni magának, amikor ők már átverekedték magukat az eltérő taktikán autózok sorfalán, de a Ferrarik még ugyanezzel küzdöttek.
Szemmel láthatóan sokan célozták be a a Pirelli által kiszámolt egy cserés taktikát, ám a valóság ezúttal sem igazolta vissza a gumiszállító számait. Végül csak két versenyző tudta sikeresen befejezni a versenyt egyetlen cserével, a két Force India, érdekes módon ők is ellentétes felosztásban. Sikerükhöz viszont elengedhetetlenül szükséges volt az a rengeteg idő, amit riválisaik mögöttük és a hasonszőrű próbálkozók mögött vesztettek el. Di Resta eredménye gy is külön kiemelendő, hiszen a végén sikerrel védte meg pozícióját a két kiállásos taktikán lévő Hamiltonnal szemben, így a pályán a hatodik helyet szerezte meg.
Hogy ez a valójában fog-e ötödik helyet érni még nem tudom, (Frissítve: Alonso végül nem kapott büntetést.) az azonban figyelemre méltó, hogy az esetleges időbüntetés tudatában Fernando nem őrizhette már pozícióját és egészen félelmetes utolsó négy kört teljesített, mindegy egyes körben újabb és újabb körrekordot jegyezve. Lehet, hogy ezt látnánk a futamokon, ha nem kéne óvni a gumikat? Persze, akkor elveszne a taktikák ütközéséből eredő konfrontációk zöme, így a teljesítmény bár közelebb kerülne a maximálishoz, a látvány nem biztos, hogy erősödne. Komoly dilemma.
Megjegyzem, a FIA a büntetésekkel vagy épp annak hiányával önmagát köpte szembe, mikor az edzésen a köridők minimum felét el lehetett volna venni pályaelhagyás miatt és ugyanezért a versenyen is kellett volna Alonsot büntetni. Hqa viszont úgy döntenek, hogy nem Fernando volt a hibás, akkor Vergnét kellett volna, mert nem hagyott neki helyet. Ehelyett senkit nem büntettek... Akkor mondják ki, hogy versenyszituáció. Az időmérős nagy bejelentés (nem csak Wéber Gabiék mantrázták ezt a büntetést, valóban szigorúságot hirdettek) után gyakorlatilag nem foglalkoztak a dologgal.
VálaszTörlésFelmerül benne, hogy egyáltalán miért merülhet fel futamonként, hogy itt engedik a pályaelhagyást, amott nem? Fessék át a pályát, ha meg így néz ki a pálya, akkor a versenyző maradjon a pályán (és ne engedélyezgessünk olyat, hogy X kanyarban elhagyható - mint Indiában).