Difficult to me personally, to receive boos (Újdelhi)

Nem volt könnyű, amikor fújjoltak (Sebastian Vettel)

Bármennyire is próbálta ellenkezőjét elhitetni velünk Seb, azért most csak kibújt a szög a zsákból. Persze meglepő lenne, talán nem is teljesen egészséges, ha valakit valóban érintetlenül hagyna a közönség szeretetének ilyen nyilvánvaló hiánya. Ugyanakkor azt szinte lehetetlen megítélni, hogy miként hatott ez teljesítményére. Az ellenfelei szemszögéből vizsgálva, remélhetően növelte, mert ha ilyen a lelkileg megviselt Vettel, akkor a felszabadulttal szemben nem sok reményük maradna.

Voltaképp napestig lehetne sorolni Vettel rekordjait, mindenhol aláhúzva, hogy úristen még csak 26 éves, amit talán az helyez legjobban kontextusba, ha megemlítjük, hogy Senna 28, Prost pedig 30 éves volt az első világbajnoki cím megszerzésekor. Én azonban csak egyet emelnék ki, azt is azért, mert saját magát gyűrte le. Ez pedig a győzelmei aránya. Mindannyian a 2011-es szezonra emlékszünk úgy, mint amit a Red Bull a leginkább dominált, Seb ekkor 14 pole-t és 11 futamgyőzelmet szorgoskodott össze. Idén az indiai sikerével ugyan még csak 10-szer állhatott fel a dobozó legfelső fokára, ám, mivel még három futam hátra van, ez jobb győzelmi arányt jelent, mint két évvel ezelőtt.

Kimi és Romain párharca két dologra világított rá élesen a mai futamon. Az egyik, hogy mennyire vékonyka határ húzódik a remek és a katasztrofális stratégia folytán. Csupán hat picinyke kör volt az, amivel a finn hamarabb állt ki a közepes keverékekért, de ez, és az a tény, hogy számtalan körön át kergette Hülkenberget közvetlen közelről (1 másodpercnél kisebb lemaradással) pont elégséges volt ahhoz, hogy csapattársa abroncsai vidáman kitartsanak a verseny végéig az övék pedig az utolsó pár körre teljesen belassuljanak. Hogy azután következhessen tőle egy meglepően Vetteles megoldás, egy kerékcsere, aminek egyetlen értelme az volt, hogy behúzhassa a leggyorsabb kört. Az a pilóta, aki előszeretettel nyilatkozza, hogy neki aztán a statisztikák semmit nem jelentenek. No persze. A Jégember fagyott álarca alatt visszatérése óta pont olyan felfokozott motiváltság dolgozik, mint amelyek a szenvedélyektől fűtött Alonso kifakadásait kiváltják. De azért, hogy Kimi rajongói ne orroljanak meg rám nagyon megemlítem, hogy ez nem valami elítélni való emberi gyengeség, hanem egy győzelemre termett pilóta nélkülözhetetlen alkotóeleme.
A másik ami kiderülhetett, hogy mit is jelent a csapaton belül az, hogy az egyik pilóta kedvezményezett a másikkal szemben. Grosjean egy jövőbeni befektetés, akit óvni kell, Räikkönenre meg majdhogy nem haragszanak. Ez óhatatlanul is kihat a versenyzésükre. Nem fog az egyik jobb autót kapni, nem fogják elrontani a másik járművét, de a figyelem, a támogatás nagyobbik része jut most már a franciának, és ez bizony elégséges lehet ahhoz, hogy pont az ilyen kiélezett szituációkból jobban jöjjön ki.

Rosberg futamát két szempontból is érdemes megemlítenünk. Egyrészt az év elején még Hamiltonnal egyforma horderejű eredményeket tudtak produkálni, sőt neki két futamgyőzelem is összejött, szemben csapattársával aki csak egyszer ünnepelhetett, ám az év második felében Lewis menetrendszerűen tudta maga mögé utasítani. Úgy tűnt, az erőviszonyok megszilárdultak, és azután, hogy Hamilton belakta új csapatát, Nico egyértelműen visszaszorul másodhegedűs szerepkörbe. Ezen a hétvégén ugyanakkor mint az időmérőn, mint a futamon egyértelműen dominálni tudott, márpedig az nem kis teljesítmény, ha felidézzük, hogy 2007-ben ez még egy bizonyos Fernando Alonsonak is csak ritkán sikerült Lewis-zal szemben. Az ő jövőjét alapjaiban fogja meghatározni, hogy mennyire tudja majd tartani a lépést az angollal. Ha igen, a legnagyobbak közé emelkedhet, ha azonban alulmarad, akkor hosszú távon könnyen Massa sorsára juthat.
A másik pedig, hogy ha Vettelt a verseny végi kis show-ja miatt végül kizárják (bár ez valószínűtlen), akkor Nico akár a győzelmet is megkaparinthatja. A kizárás esélye persze azért csekély, mert saját magának tenne rosszat vele a Forma-1, valaki megnyeri a versenyt ÉS a világbajnokságot, majd kizárjuk, mert szabálytalanul ünnepel? Ezzel a FIA szépen beskatulyázná magát egy vaskalapos tanár szerepkörébe, márpedig a vaskalapos tanrakat kevesen kedvelik.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy milyen hallatlanul rövid volt Vettel első etapja. Más a második kör végén a boxba látogatott friss abroncsokért. No nem mintha az időmérőn mutatott félelmetes teljesítménye után bárkiben is kétség lett volna afelől, hogy így is megnyerheti a futamot, ez egyértelműen gyenge stratégiának tűnik. Bekeveredni a futam elején a mezőny hátsó felébe nem tűnik kifizetődőnek. Miért választotta mégis ezt Seb? A tippem az, hogy nem tudott lemondani a pole-ról.