Lots of Aussie flags (Montréal)

Rengeteg ausztrál zászló (Daniel Ricciardo)

Kellemes élmény lehet a dobogó tetején állva hazánk zászlajainak erdejével farkas szemet nézni, kérdés azonban, hogy vajon Ricciardo megérdemelten került ebbe a pozícióba? Persze rögtön meg lehet említeni, hogy csak azért kínálkozott lehetősége az élre állni, mert a Mercedesek valamilyen rejtélyes motorgonddal küzdöttek, amitől az egyenesben alaposan lelassultak. Ez igaz ugyan, a trükk azonban az, hogy miért ő volt az aki a lehetőségre le tudott csapni. Miért nem csapattársa négyszerez bajnok, vagy A sokak által legjobbnak, legkiegyensúlyozottabbnak tartott Alonso? Miért nem a végsebességében jóval potensebb Force India vagy Williams egyik versenyzője? Ezek azok a kérdések, amelyek biztosíthatnak bennünket arról, hogy már általában véve sem nagyon létezik véletlen győzelem, de akkor amikor egy csapat ilyen fölényesen ural egy évadot, akkor kiváltképp nem a szerencsén múlik az, hogy ki tud élni a kínálkozó alkalommal, ha esetleg botlanak.

Ha konkrétumokra akarunk gondolni, gondoljunk arra, hogy mennyi időt vett igénybe a fék gondokkal bajlódó Perez leküzdéséhez neki, és csapattársának. Ahogy ebben sem, Ricciardo idén szinte semmilyen összehasonlításban nem maradt le Vetteltől, ami arra enged következtetni, hogy igazak voltak a már három éve tehetségéről folytatott pletykák. Ugyanakkor érdekes gondolatokat ébreszt az emberben arról, hogy hová is soroljuk be a középmezőny pilótáit? Vajon hányan tartották volna a mezőny egyik legjobbjának az asztrált egy évvel ezelőtt, amikor JEV-vel küzdöttek fej-fej mellett a bajnokságban anélkül, hogy bármelyikük is komoly fölényt tudott volna felmutatni? Ha ebből indulunk ki, akkor a francia sem lenne lényegesen lassabb nála az RB10 volánja mögött? És mi van akkor az idén debütáló Kvjattal? Ő sem marad el teljesítményben Vergne-től. És vajon mi a helyzet Algersuarival és Buemivel, akiket egyszerre menesztettek? Lehet, hogy ők is tehetségesebbek voltak a mezőny számos más tagjánál? Valószínűleg soha nem tudjuk meg. Ami viszont biztos, hogy Daniel az év elejétől kezdve állandóan és megbízhatóan magas színvonalon teljesít, akitől az eddigi hét futam során komolyabb hibát nem láthattunk.

A másik versenyző, akit dicsérni érdemes a futam után az Nico Rosberg. A kijelzőket figyelve látszott, hogy a hátsó egyenesben, ahol Massa 343 km/h végsebességet ért el Nico a meghibásodást követően még a 300 km/s sebességet sem érte el. Nagyon komoly hátrány volt, ez és biztosak lehetünk benne, hogy amikor Wéber Gábor azt számolgatta, hogy talán egy pontszerző helyet el fog tudni csípni, akkor számítása nem állt messze a valóságtól. Amit nem láthatott előre, hogy Nico innen képes volt gyorsulni, márpedig ehhez ahogy maga is állította a dobogón folyamatos időmérős teljesítményre volt szüksége. Meg persze egy kis szerencsére is, hogy a mögötte autózó Perez fékjei a megfelelő időben kezdjenek el rakoncátlankodni. De még ez sem vonja el tőle a hosszú körökön át történő sikeres védekezés dicsőségét, illetve a második helyezésért járó, a bajnokság kimenetelében könnyen kulcsfontosságúnak bizonyulható pontokat.

Érdekes hatással volt a mezőnyre a Mercedesek gyengélkedése, hiszen a mezőny csupán tizenegy célba érő tagjából kilenc kevesebb mint fél perc hátrányban pillanthatta meg a kockás zászlót. Sokan így kivárásos taktikával kerülhettek komoly pontszerző helyekre, akik közül egyértelműen Button versenye volt a legmeggyőzőbb, hiszen alig 12 másodperc lemaradással szerezte meg a negyedik helyet, még a kommentátorokat is meglepve.

A futam vesztese egyértelműen Kimi lett, aki két viszonylag meggyőző futam után, ahol lemaradása csapattársához mérve alig volt tetten érhető, most látványosan betlizett és nem tudta tartani a Fernando által diktált tempót. De persze az egész csapat bajban van, hiszen a rengeteg újítás ellenére, amit Kanadába hoztak, látványosan nem sikerült előre lépniük.