Még mindig nem tudok hozzászokni (Jenson Button)
Nem kétséges, hogy a verseny egészét meghatározta az első kanyarban bekövetkezett hatalmas baleset. Bár Grosjean indította el a lavinát, nem biztos, hogy valóban hibáztatnunk kell őt, hiszen jóval Hamilton előtt volt, majdnem egy tengelytávnyival, így feltételezhette, hogy ha ő a pálya széle fele húzódik, akkor Hamilton helyet hagy neki. Amit elszámított az csupán annyi volt, hogy Lewis első kereke az ő hátsója előtt volt, így lassítani elengedi Romaint egyszerűen nem volt lehetősége. Azt hiszem nem kis szerencse kellett ahhoz, hogy végül minden versenyző sértetlenül hagyhatta el az autóját.
Csapat szinten az ütközés legnagyobb vesztese az a Sauber lett, amely a remek időmérőt követően a második és negyedik helyre állhatott fel a rajtrácsra. Kobajasi ugyan nem esett ki ekkor, ám autója kapott az ütközés során két olyan ütést, melynek hatására tempóban a verseny végéig komoly hiányosságokat mutatott. Teljesítménye pont arra volt elég hogy a kis istállók autóit maga mögött tartsa, de a valódi versenybe nem szólhatott bele.
Az ütközés következménye volt még, hogy gyakorlatilag öt komoly esélyes kiesésével egy komoly rés keletkezett a pontszerzők helyek várható elosztásában, amire a középcsapatok pályázhattak eséllyel. Ezt a lehetőséget végül komolyan csak Hülkenberg tudta kihasználni, akinek a negyedik hely, kiváltképp ebben a Force Indiában meghatározó eredmény volt. Nem utolsó sorban abból a szempontból vizsgálva, hogy a sokkal nagyobb tehetségként kezelt di Resta éppen csak beesett az utolsó pontszerző helyre, úgy, hogy a verseny ezen szakaszában még közvetlenül egymás mögött autóztak.
Térjünk ki most egy kicsit Buttonra. Nem ez az első verseny idén, amikor valaki megdöbbentő fölénnyel tud nyerni. Akkorával, ami azt sejteti, hogy a megfelelő előny kiautózása után már nem is 100%-os erőbedobással kőröz a pályán. Az időmérőn is magáért beszélő magabiztossággal söpörte be a pole-t, és ebből a versenyen sem adott alább. Míg a többiek a gyorsabb tempó és a kevesebb kiállás közötti taktikákból választottak, addig Button nemes egyszerűséggel ötvözte a kettőt, úgy ment végig egyetlen cserével, hogy közben a köridejein ez egy pillanatig sem látszott. Visszakanyarodva a kvalifikációhoz, ott is hasonló csodát tett, amikor a többiek körén jól látszott, hogy egyenesre, vagy gyors kanyarokra van-e beállítva az autó, az egyes szektorokban erősebb vagy gyengébb időket felmutatva. Ugyanakkor Jenson úgy tudott leggyorsabb lenni, hogy minden egyes szektorban "lila", azaz legjobb időt autózott. Az is látszik, hogy Jenson hullámvölgye ténylegesen véget ért, és ha hasonlóan lehengerlő futamok sorozatára nem is számítok tőle, azért tényező marad még akár a világbajnokság tekintetében is.
A másik versenyző, akinek szintén remekül feküdt az egy kiállásos taktika Sebastian Vettel volt. Az, hogy nem volt esélye még ennél is jobb helyezésre elsősorban annak köszönhető, hogy az első kanyarban rossz helyre keveredve a kiesések ellenére is két pozíciót vesztett. Innen viszont roppant látványos előzésekkel küzdötte fel magát egészen a második helyig, és ami esetében is meglepő volt, hogy a sokszor erősen használt abroncsain simán hozta a versenyképes időket. A versenyének legmeghatározóbb pillanata kétségtelenül az volt, amikor a kilencedik körben elment csapattársa az addig szintén gyorsnak látszó Webber mellett. Természetesen ilyenkor felmerül a csapatutasítás léehetősége, különösen az ő esetükben, de egyrészt maga a manőver sem tűnt megrendezettnek, másrészt ismerjük Mark hozzáállását az ilyen utasításokhoz: ("Természetesen figyelmen kívül hagytam.") Az utolsó etapban talán Kimi veszélyes lehetett volna rá, ám Schumacher megtette neki azt a szívességet, hogy nemcsak 5-6 körön keresztül feltartva a finnt lehetetlenné tette, hogy az a címvédő üldözésébe kezdjen, de egyúttal még körönként jó egy másodperces egérutat is biztosított honfitársának.
Ami Markot illeti, nem Vettel előzése volt az egyetlen helycsere ami igen kellemetlenül érinthette, hanem az Alonso híján felszabadultan és eredményesen versenyző Massa előzése is. Fontos volt ez számára olyan szempontból is, hogy csapaton belül is pozíciót vesztett, már nem ő az elsődleges kihívó, és ismerve a Red Bull és Vettel összefonódását, ez nem sok jót sejtet számára.
Kimi akitől sokan vártak csodát ezen a versenyen végül nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. Ismerve Jenson remeklését a futamgyőzelemre kár is lett volna ácsingóznia, ám talán a második hely meglehetett volna. Az elsődleges ok, amiért ez nem sikerülhetett a beállítás volt amit választottak, és persze az amit Schumacher választott. Ugyanis Räikkönen autója a kanyarokra volt optimalizálva melynek hatására az egyenesben nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudott előzni, az a csúfság viszont többször is megesett vele, hogy a hátsó szárnyat nyitó, de tempóban gyengébb Schumacher az Eau Rouge után faképnél hagyta. Pontosan ezért volt zseniálisan kivitelezett a Jégember utolsó előzése, amikor úgy utasította maga mögé a német veteránt, hogy a DRS észlelési pont mögött vágott elé, így Michael nem nyithatta ki a hátsó szárnyát, Kimi viszont igen, ami elég volt pozíciója megtartásához. Mesteri.
Schumacher 300 futamot teljesített. Szép szám. Ha még egy évadot marad lekörözi a tőle eltekintve toronymagas csúcstartó volt csapattársát Rubinhot is. Ha pedig nem hagyott volna ki három évet? Nos 350 fölött járna. Páratlan. És bár visszatérése óta csupán egy dobogót bírt összekaparni, azért az, hogy így is több mint a versenyhétvégéi felén dobogós helyen végzett magáért beszél. Lehet kritizálni visszatérése ténye vagy az azóta nyújtott teljesítménye miatt, hiszen Rosbergnek egy futamgyőzelem és négy további dobogó is összejött ezen időszak alatt, de az azért nem kérdéses, hogy örökre a sportág meghatározó, ikonikus alakjáról beszélünk.
Ha pusztán a számokat nézzük, a mostani hetedik helye pontosan belepasszol a mostanában szokásos helyezési közé, ám aki látta a versenyt tudta, hogy a jubileumi futamon a nagy öreg maradandót alkotott, és kétségtelenül az autójához mérten lehető legjobb helyen végzett.
Minden összevetve a hosszú aszály után remek futammal tért vissza a száguldó cirkusz. Sem látványban, sem előzésekben, sem pedig izgalmakban nem maradtak adósaink a technika gladiátorai. A felhőtlen szórakozást csupán mezei Dániel tevékenysége árnyékolta be némileg.
Két megjegyzés: Massa a kieséseket nem számolva 4 helyett jött előre és az egyenesekben a tempója akár még azt is jelentheti, hogy 1 hét múlva Monzában a Ferrari jó versenytempót mehet. A másik, amikor a lekörözésre váró Pic és Glock küzdött a sok+1. helyért. Az biztos, hogy ennyi ideig folyamatosan még szinte soha nem mutatták a Marussiákat, így a szponzorok is elégedettek voltak. Látszott, hogy bár a figyelem az élbojra terelődik mindig, de azért a hátsó traktusokban is szeretnek versenyezni, ha van rá lehetőségük.
VálaszTörlésNagyon sajnálom hogy a mesternek megint elkúrták a taktikáját :(
VálaszTörlés